Profil Képtár

balintbagoly:Az az igazság, hogy azért ez is elég nagy meló, de ha majd 2-3 év múlva végzünk.... De megmondom őszintén a legnagyobb bajom amiért én nem fogom kezdeményezni az-az, hogy én CSAK olyan fordítást vagyok hajlandó csinálni, ami a szöveget beintegrálja a VN-be mint a Mirror Moon féle fordítás, és nem olyat, hogy csak lefordítjuk és bum felrakjuk wikire (mert van ilyen projekt is Baka-Tsukin). Mivel én nem értek az xp3 filok ki és be csomagolásához és a szövege beintegrálásához ezért én nem fogok ilyen projektet indítani. De ha valaki ezt a technikai részt magára vállalja én szívesen beszállok fordítónak.

Egyébként ha gondolod kipróbálhatod magad a F/Z fordításában válassz egy részt azt próbáld meg lefordítani, ha nehéznek találod, nincs gond mondod, hogy bocs mégse.

Ja én is örülök, hogy legalább egy ember van aki olvassa (és remélem majd véleményt is mond)

Kellögem: Az a vicces, hogy amikor a kezdő oldalat készítettem én is a felvonást használtam aztán valamiért átjavítottam mert olyan szindarabosnak hangzott. De igazad van már át is javítottam.

Egyébként a fordításhoz annyit szeretnék hozzátenni, hogy ne nagyon legyenek olyanok, hogy két lefordított rész között 2-3 le nem fordított van. Ez így az elején még belefér de később amikor ténylegesen megkezdődik háború ott zavaró lehet. Az angol fordítók is már egy jó ideje sorrendben mennek.

Elkészültem az első felvonás első rész 60%-val mivel Kellögem ennyire belehúzott nekem is lépnem kell

Profil Képtár

hehe, inkább én próbáltam belehúzni, mert mondtad h hogy rákapcsoltál, nem akartam lemaradni nagyon..:)

de közös megegyezéssel akár vissza is vehetünk

amúgy igaz, arra gondoltam h lefordítom a kariyás részeket (4/5) aztán visszatérek a "lyukakhoz" amit senki nem fordít ha még vannak sorrendben jöhessenek (persze csak miután előre lestoppoltam még párat amit majd a jövőben fordítani szeretnék a későbbiek közül )
..de ahogy elnézem a végén még te lefordítod azokat a kimaradott fejezeteket mire sor kerülne rá..

Profil Képtár

He he nem is emlékszem, hogy ilyet mondtam volna


Most néztem meg az 1/3-t és látom, hogy Kirei van benne akkor ez hagyd meg nekem Gilt a te részedben idézik meg?

A mai nap után úgy gondoltam, hogy holnap estére elkészülök az 1/1-l feltéve ha haverok nem holnap estére terveznek "tárgyalást"

Profil Képtár

abból h mennyivel gyorsabban fordítasz így h áttértél magyaros fordításra azt a következtetést vontam le h nagyon rákapcsoltál; már láttam magam előtt hogy arra eszmélek h mindent lefordítottál

na szép, pedig őt én is kedvelem.. de ok; így viszont akkor az első 3 része az első felvonásnak mind a tied - az elsőt most fogod befejezni, a 3.at most foglaltad le, a 2. meg... azt elvileg fordíthatnám, de mire végzek az 5el gondolom úgyis kivégzed; szal akkor a 2. felvonással folytatom;

az 1/5ben idéznek meg mindenkit, de ha jól emlékszem gil (meg senki más se) nem sokat szól még benne; azzal végződik h megtörtént a dolog;

Profil Képtár

Ez így nem lesz jó, ha mind a ketten elhappoljuk a másik elől azokat a részeket amikben a kedvenc karaktereink vannak. Akkor ezeket most még csináljuk meg a jelenlegi kiosztásban (én 1/-1-2-3 te meg 1/4-5 és amit választasz) S akkor a jövőben én csak azokat foglalom majd le, amikért tényleg élek és halok.

Ja igen és még azt szeretném kérni, hogy az elkészült 1/4 nyersfordítását csak ide másold be s wikire majd akkor rakd fől ha én az 1/2-t befejeztem, hogy csak egy luk legyen a fordított részek között.

Én is valami olyanra emlékszem, hogy mintha Kotomine tolmácsolásában történik Gil megidézés aminek az utolsó mondata valami olyasmi, hogy "a győzelem a zsebünkben van"

Edit: valaki szóljon hozzá a topokhoz, hogy egy új hozzászólásban felrakhassam az 1/1-t

Profil Képtár

na jó, akkor itt az új hozzászólás, bár nemtom kit zavar itt a duplapost, engem biztos nem...

amúgy javaslat a részek elosztását illetően: mi lenne, ha felvonásokon bellül felváltva választanánk? Előbb mondjuk te, aztán én...aztán ha vki beszáll még akkor azok egymás után, aztán aki befejezte, választ 1 újat... jó esetben felváltva végzünk, de ha mégsem, aki gyorsabban végez nyilván többet választhat. De mindezt egy felvonáson bellül - hogy addig ne kacsintgassunk távoli részek felé amíg nem tartunk ott.

Szal mondjuk válassz 1 részt a 2. felvonásból, aztán majd választok én; persze megegyezhetünk utánna is, de alapból így menne a dolog.. vélemény?

Matou Kariya lelki ereje végül kiállta a keserű fájdalmat, de a teste kezdte felmondani a szolgálatot.
Három hónap alatt az összes haja kifehéredett. A bőrét beborították a kisebesedések, melyekkel az élő hús rózsaszínes árnyalatától merőben különböző hamuszürke bőr síri árnyalatában játszó felületek keveredtek. Látni lehetett, amint a prana nevű méreg mely az ereiben keringett szétterjed a férfi áttetsző húsa alatt ahogy a törzsét beszőtte a tinta fekete repedések kavargó hálója.
Így hát a teste sokkal nagyobb sebességgel omlott össze mint valaha gondolta volna. A hatás különösen nagy mértékben jelentkezett a testének bal felén és annak idegein, olyannyira, hogy egy ponton a bal csuklója és térde teljesen lebénult. Egy átmeneti rehabilitációs program úgy-ahogy helyrehozta őket, de a bal keze még így is lassabban reagált a jobbnál, és ha megszaporázta a lépteit, húzta a bal lábát.
A szabálytalan pulzusa miatt a remegés mindennapos volt számára. A szilárd étel fogyasztása lehetetlenné vált; Ehelyett intravénás glükóz injekciókkal táplálták.
A modern orvostudomány számára már az is csoda volt, hogy egy ilyen állapotban lévő lény még mindig életben volt. Habár Kariya továbbra is képes volt a saját lábán állni és járni, ez némi iróniával a pranának volt köszönhető amivel mágusként született.
A Címer férgek, melyek a férfi testét megszállták a fejlődésnek már arra a fokára értek, ahol képesek voltak a Mágikus Körök feladatát ellátni. Hogy életben tarthassák haldokló gazdájukat kétségbeesésükben feladatkörükön kívül cselekedtek.
Ha csak a Mágikus Körök számán múlik, Kariya már rendelkezett azzal a prana mennyiséggel ami a mágussá váláshoz szükséges volt. Szemmel láthatólag fejlődése még Matou Zouken elvárásait is felülmúlta. Ennek eredményeként az Utasító Pecsétek három sebhelye jól láthatóan megjelent a férfi jobb kezén. Úgy néz ki a Szent Grál is elismerte őt a Matou család képviselőjeként.
Zouken számításai szerint Kariyának egy hónapja volt hátra. Ez az idő elégnek ígérkezett a férfi számára.
A visszaszámlálás a Heaven’s Feelig megkezdődött. Ha mind a 7 Szolga megidéztetik, a háború akár már holnap megkezdődhet. Ennek időtartama a korábbi tapasztalatokból kiindulva olyan két hétre volt tehető. Valamivel Kariya halála előttre.
Azonban azzal, ha Kariya aktiválja a Mágikus Köreit felingerli a Címer férgeket. Ha ez megtörténik, kétségtelen, hogy a testére nehezedő nyomás messze meghaladja majd a többi mágusét.
Legrosszabb esetben a Címer férgek felfalják a gazdájukat mielőtt a háború véget érne.
Kariyának nemcsak a másik hat mester ellen kell majd harcolnia. Akár úgy is mondhatjuk, hogy a legnagyobb ellenségei a benne fészkelő lények.

XXXXXXXXXXXXXX

Azon az éjjelen, amint a Kariya a Matou rezidencia alagsora felé tartott, hogy szembenézzen végső megpróbáltatásával, véletlenül összefutott Sakurával a folyosón.
„…”
Az ijedt kifejezés ami Sakura arcán átfutott, mikor észrevette a Kariyát kissé szíven szúrta a fiút.
Ebben a helyzetben, bár nem volt mit tenni, a férfinek mégis fájdalmat okozott, hogy immáron Sakura félelmének tárgyává vált.
„Ó, Sakura-chan… megijesztettelek?”
„Um…az arcod, mi történt?”
„Á. Csak egy kis probléma adódott.”
A bal szemének látását tegnapra teljesen elveszítette. A tejfehér, elhalt szemgolyóval együtt a környező izmok is megbénultak. Nem tudta mozgatni többé sem a szemhéját, sem a szemöldökét; valószínűleg az arcának bal fele mostanra az élettelenség jeleit mutatta miként megmerevedett, mint egy halotti maszk. A tükörképe még őt magát is megijesztette, nemhogy Sakurát.
„Már nem sok hiányzik hozzá, hogy a bennem lévő férgek végleg legyőzzenek. A nagybácsi nem olyan szívós mint Sakura-chan.”
Keserű mosolyra akarta húzni a száját, de úgy néz ki, egy sokkal hátborzongatóbb arckifejezés lett belőle. Sakura még jobban megijedt, a teste összegömbölyödött.
„--Kariya nagybácsi, most olyan, mintha valaki egészen más lennél.”
„Ha-ha, talán tényleg ez a helyzet.”
Egy megjátszott, száraz nevetéssel a fiú bizonytalanul elterelte a témát.
--Ezt én is elmondhatom rólad, Sakura.
Igen, Kariya szívében ez a gondolat körvonalazódott fáradtan.
A Sakura akit már Matounak hívnak szintén megváltozott, egy olyan lánnyá, aki teljesen különbözött attól a Sakurától akit Kariya megismert.
Egy tekintet, ami olyan üres és tompa, mint egy bábué. Az a sokféle érzelem, ami amögött a szempár mögött lakozott egyszer sem mutatta meg magát a férfi előtt ez alatt az egy év alatt. Annak a kislánynak az ártatlan arca aki örökké a nővérét, Rint követte, és olyan gondtalanul játszadozott, mint egy kiskutya, rég eltűnt.
Ez érthető. Csak arra a kegyetlen kiképzésre kell gondolni amin Sakura az elmúlt egy év során keresztülment, hogy a Matouk thaumaturgiájának örököse lehessen.
Sakura teste valóban jó lehetőséget hordoz a mágiára. Ezen a téren messze megelőzi Kariyát, és a bátyját, Byakuyát. Ez a lehetőség azonban elkerülhetetlenül sokkal inkább egy, a Matouk thaumaturgiájától merőben különböző Tohsaka-féle mágia elsajátítását szándékozó mágusnak kedvezett.
Ahhoz, hogy Sakura teste a Matouk mágiájához alkalmazódhasson akklimatizációra volt szükség.

Ennek az úgynevezett akklimatizációnak - meghonosításnak - az eljárásai voltak azok a kínzások, melyekre a Matou rezidencia föld alatti féreg tárolójában minden éjjel és nappal sor került a “tanítatás” jegyében.

A gyerekek elméje éretlen.
Nem rendelkeznek a szilárd eltökéltséggel és erővel hogy a nyomorúságukat dühé alakítsák. Egy kegyetlen sorssal szembesülve nem adatik meg számukra az erős akarat lehetősége. Ráadásul mivel még nem ismerték meg és fogták fel az életet, az afféle eszmék mint a becsület és a remény még felfedezésre várnak előttük.
Így hát a kétségbeesés perceiben a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy becsukják az elméjüket és elzárják a szívüket.
Mivel még nem ízlelték meg az élet örömeit, nem esik nehezükre a lemondás. Mivel még nem értik meg a jövő jelentését könnyen elmerülnek a bánatban.
Kariya kénytelen volt a saját szemeivel végignézni, hogy egy év leforgása alatt egy kislány hogyan zárta el fokozatosan a szívét a rá mért kínzások hatására.
A fiút kínozta a testét felemésztő parazita férgek okozta hasogató fájdalom, és kínozta az ennél is rosszabb, mindent maga alá temető bűntudat ami a lelke felemésztésén munkálkodott.
Kétségkívül ő volt az egyik oka Sakura gyötrelmének. Kariya átkozta Matou Zoukent, átkozta Tohsaka Tokiomit s egyszersmind átkozta önmagát.
Egyetlen dolog volt, ami vigaszt nyújtott – a Sakura, aki olyan zárkózottá vált, mint egy porcelánbaba, csak akkor nyílt meg igazán, mikor Kariyával volt, és időnként még az ártatlanság szavai is elhagyták a száját mikor találkoztak.
Akár azoknak a kapcsolata volt ez, akik egyazon fájdalmon mennek keresztül, akár igazi barátság ami akkor kötetett, mikor a kislányt még Tohsaka Sakurának hívták, a lány továbbra is máshogy nézett rá, mint az “oktatóira”, Zoukenre és Byakuyára.
“Ma nem kell a féreg tároló szobába mennem. Nagyapa azt monda azért, mert most ott valami sokkal fontosabb fog történni”
“Á, igen, tudom. Ezért megy a nagybácsi helyetted a féreg tárolóba.”
A fiú válaszát hallva Sakura oldalra billentette a fejét, amint Kariya arcát fürkészte.
“Kariya nagybácsi, te most valahová messzire mész?”
A gyerekek sajátosan éles megérzéseivel Sakura mintha megjósolta volna Kariya sorsát. De a fiú nem akarta, hogy a kis Sakura túlságosan aggódjon.
“A nagybácsi fontos ügyekkel lesz elfoglalva egy darabig, úgyhogy nem lesz sok időm, hogy így Sakura-channal beszélgessek mint most.”
“Értem…”
Sakura tekintete lesiklott Kariyáról, és nyomban visszaváltozott azzá a semmitmondó nézéssé, a nézéssé, ami mintha valami távoli tárgyra meredne amit csak ő láthat. Mivel a fiúnak fájt Sakurát így látnia Kariya megpróbált egy új témával előrukkolni.
“Mond csak, Sakura-chan, nincs kedved majd megint együtt játszani ha a nagybácsi munkája véget ér? Együtt az anyukáddal és a nővérkéddel.”
“Anya, nővér…”
Mondta Sakura lehangoltan egy pillanatnyi szünet után.
“…számomra már senki nincs, akit így hívhatok. Nagyapa azt mondta, hogy tekintsek rájuk úgy, mintha nem is léteznének.”
“Értem…” Hangzott a határozatlan válasz.
Kariya Sakura elé térdelt és a még működőképes jobb karjával finoman magához ölelte azt. Ahogy a kislány fejét a mellkasába temette Sakura már nem láthatta Kariya arcát. Így a fiúnak nem kellett félnie, hogy a lány meglátja az arcán pergő könnyeket.
“Akkor hívjuk el Aoi-sant és Rin-chant a Tohsaka családból, és menjünk el valahova nagyon, nagyon messzire, csak mi négyen; pont ahogy szoktunk. Na mit gondolsz?”
“- Láthatjuk azokat az embereket még valaha?”
Egy gyenge hang ami a fiú karjának öleléséből szűrődött. Kariya magához szorította Sakurát azzal a kezével amivel a lányt tartotta és bólintott.
“Persze, hogy láthatjuk őket. Megígérem.”
Semmi mást nem ígérhetett.
Ha lehetséges volna, más szavak egy újabb ígéretet alkothattak volna. Ha megtehette volna, Kariya mindent megadott volna, hogy azt mondhassa most Sakurának, hogy már csak néhány napot kell kibírnia mielőtt kiszabadítja Matou Zouken halálos szorításából.
De ezt nem volt megengedett.
Mivel más módot nem ismert, hogy megvédje önmagát, Sakura mindent megtett, hogy megbénítsa az elméjét a kétségbeesés és beletörődés által. Az elviselhetetlen fájdalom ellen ez a magatehetetlen kislány csak a még érezni képes öntudata elpusztításával tud védekezni.
Hogy lenne képes olyan kegyetlen szavakat, mint “nem szabad feladnod a reményt” vagy “vigyázz magadra” egy ilyen gyereknek mondani? Az efféle pillanatnyi megnyugvást hordozó sorok csak a beszélőn segítenek. Azzal, hogy reményt adna neki elvenné az kétségbeesés páncélját amit a lány a lelke köré húzott. Ha ez megtörténne, Sakura fiatal és sérülékeny elméje egy éjszaka alatt összetörne.
Így aztán—
Bár mindketten a Matou rezidenciában éltek, Kariya sosem mondhatta magát Sakura “megmentőjének”. Csak azzal védhette meg, hogy mellette állt egy olyan felnőttként, aki éppúgy ki volt szolgáltatva Zoukennek és éppolyan gyenge volt, mint Sakura.
“---Akkor viszlát. A nagybácsinak most mennie kell.”
Kariya eleresztette Sakurát remélve, hogy a könnyei mostanra felszáradtak. A kislány komolyan felnézett a fiú arcának elhalt bal felére.
“…Mm, viszlát Kariya nagybácsi.”
A búcsú szavai pont erre a helyzetre illettek. Ezt helyesen érezte a lány, még ha csak egy gyerek volt is.
Kariya eképp fohászkodott a szívében alázatosan amint Sakura távolodó, összetört alakját nézte – kérlek, add, hogy ne legyen túl késő.
A férfit többé nem érdekelte bármi lesz is vele. Az élete már Aoié és Sakuráé, anyáé és lányáé. Ha volt valami, ami az övé, az annak az érzése, hogy elkésett, a lehetőség, hogy meghal, mielőtt megszerezné a Grált.
A késlekedés érzésének oka, mely a szívét nyomta, Sakura volt. Ha Kariya sikerrel szerzi meg a Grált, és visszajuttatja Sakurát az anyjának, képes lesz a kislány, aki ilyen mélyen elzárkózott bánatában egy nap kitörni ebből a zord burokból és visszatérni az életbe?
A megrázkódtatások, amiken ebben az évben keresztülment minden bizonnyal egész életén át kísérik majd, de a fiú azt remélte, hogy az idő elteltével majd begyógyulnak a sebek. Bízott benne, hogy a lány szíve nem élt át olyan borzalmakat amelyek örök életére megnyomorították volna.
Az egyetlen, amit tehetett, hogy imádkozott. Az, aki a kislány szívén keletkezett sebeket begyógyíthatja nem Kariya lesz. Neki már nem sok ideje maradt; ő nem képes rá, hogy elvégezze ezt a munkát.
Ez azoknak lesz a dolga, akik élete a jövőben biztonságban van.
Kariya megfordult, és lassan, de eltökélten lelépett a földalatti féreg tároló szobába vezető lépcső legfelső fokára.

Profil Képtár

Az Adminok/Moderátorok nem szeretik a duplapostot Meg különben sem tudtam volna újat írni mert az enyém volt az utolsó post és ilyenkor csak azt lehet szerkeszteni. S azért ezt még is külön postba akartam berakni.

Egyébként beleolvastam az 1/5-be, hát sok sikert nem egy könnyű darab mondhatnám azt is, hogy k***a nehéz.

Na de elég a fecsegésből íme Waver
--------------------------------------------------------------------------------------------

Soha senki nem ismerte el Waver Velvet tehetségét.

Nem született egy neves mágus családba és a sors még egy jó Mesterrel sem hozta össze. Ez a gyermek magát képezte és végül elég szerencséje volt, hogy a Mágus Társaság, akik a világ mágusait felügyelik, elfogadja a sorai között a központjukban, ami egy oktató intézmény Londonban, közismertebb nevén az „Óra Torony”. Waver mindig is úgy gondolta, hogy ez egy óriási megtiszteltetés, és ezt komolyan is gondolta, büszke volt a saját képességeire. Én vagyok az „Óra Torony” leg jobb diákja a megalapítása óta, mindenkinek tisztelnie kell, legalábbis ezt képzelte magáról Waver.

De az igazság az-az, hogy a Vaverek mágus vérvonala mindössze csak 3 generációra nyúlik vissza. Összehasonlítva a nevesebb Mágus családok sarjaival Waver címerének koncentráltsága és Mágikus Áramköreinek a minősége is halványabb az övéknél, de ahogy múlik az idő a Mágus Áramkörei és a Címere is folyamatosan növekszik és terebélyesedik. Sok diák, aki az Óra Toronyban végzett olyan család sarja volt, akiknek a vérében már több mint hat generáció óta tiszta mágus vér csörgedezik.

A Thaumaturgia csodája nem teljesedhet be egyetlen generáció alatt, az életen át tartó kutatás eredményeit a szülők a gyermekükre hagyják, így válik a Thaumaturgia egyre letisztultabbá. Pontosan ezért van az, hogy akiknek a vérvonala régebbre nyúlik vissza több Pranával rendelkeznek.

Bár a mágusok Mágikus Áramköreinek a száma már születésükkel eldől, azonban létezik néhány ősi mágus család, akik azon mesterkednek, hogyan növelhetnék a Mágikus Áramköreik számát az utódaiknál, ez által is megkülönböztetve magukat a fiatal Mágus családoktól. Más szóval a Thaumaturgia világának előnyei már a születés előtt elrendeltetett… Ez egy elfogadott nézőpont.

De Weaver ezt más, hogy látja.

A származásból adódó különbségek áthidalhatók a kellő tapasztalattal. Kivételes Mágikus Áramkörök hiányában, kellő hozzáértéssel és a Thaumaturgia gyakorlott alkalmazásával a születés adta mennyiségi hátrány áthidalható, Waver mindig is mélyen hitt ebben. Úgy gondolta, hogy saját maga erre a legjobb példa és ezért mindig arra törekedett, hogy kiemelje ezt a tehetségét.

De a valóság az túlságosan is kegyetlen. Vannak olyan diákok, akik az ősi vérvonalukkal kérkednek és vannak azok, akik megállás nélkül a kedvükben járnak; ezek az emberke képviselik az Óra Torony főáramlatát és a feladatokat is ők határozzák meg. Még a tanárok sem képeznek kivételt ez alól. Csak a neves vérvonalúak ezeknek a várományosai, míg a „szegény” kutatókat, mint például amilyen Waver is, csak vonakodva engedik be a könyvtárba, hogy a könyvek között kutakodjon, nem, hogy Thaumaturgiára oktatnák.

Miért van az, hogy a mágusok jövőjével kapcsolatos elvárások a vérvonaluktól függ?

Miért van az, hogy egy elmélet hitelessége függ az ember származásától?

Senki sem törődött Waver kérdéseivel. Az előadok, különféle virágnyelven mondott trükkökkel hárítják el miután beszámol a kutatási eredményeiről, aztán úgy tesznek mintha meggyőzték volna Wavert vagy csak egyszerűen kinevetik, vagy éppen semmibe veszik.

Az igazság hihetetlen. Wavert az igyekezete lépésre sarkalta.

Fel akarta fedni, hogy mennyire romlott a Mágus Társasság, ezért Waver írt egy tanulmányt. „Thaumaturgi fejlődése a jelenben” címmel, ez volt a végeredménye három év elmélkedésének és egy év írásnak. A mű, ami hihetetlen odaadással és precizitással készült könyörtelenül támadta a tradicionális nézetet, valóban tiszta és érthető volt. Ha az inkvizíció látta volna nem kis felhördülést keltett volna.

Azonban – Az Eulyphis Szekció előadója kidobta miután egyszer felületessen átfutotta.

Ezt az előadót Kayneth El-Melloi Archibald-nak hívták. Ő annak az Archibald családnak a sarja, akiknek a vérvonala kilenc generációra nyúlik vissza, egy népszerű ember kit mindenki csak Lord El-Melloi-nak szólít. Az igazgató lányának a jegyese; aki már ilyen fiatalon előadó, a legjobbak legjobbika. És ugyancsak ő képviseli azt a hatalmat, amit Waver ki nem állhat.

„Az olyan ember, aki enged a téveszméknek, mint amilyen te is vagy nem alkalmas a kutatásra, Waver” – Kayneth előadó ezt válaszolta szánalommentes hangon. Kayneth rideg tekintetét Waver soha nem fogja elfelejteni.

Wavert az élete 19 éve során még egyszer sem alázták meg ennyire.

Ha annak az embernek megvan a tehetsége, hogy előadó legyen, miért nem képes megérteni Waver tanulmányát. Nem, az-az ember minden bizonnyal irigy, pont azért mert megérti. Fél Waver tehetségétől, ezért féltékeny rá és úgy kezeli Wavert mint, aki veszélyt jelent az ő státuszára. Valószínűleg ez az ok, amiért ilyen szigorúan kezelte Waver tanulmányát. Az összegyűjtött bölcsességet szándékosan eltussolta, tényleg így kéne viselkednie egy tudósnak?

Megbocsájthatatlan. Hogy az ő tehetségét, amitől az egész világ retteg, önkényesen a hatalmánál fogva írja le, hát tényleg nincs igazság? De senki nem mutatott együttérzést Waverrel. A Mágus Társasság a valóságban – Waver szemszögéből nézve – már a velejéig romlott.

De… amíg a szürke hétköznapjait élte, fülébe jutót egy szóbeszéd.

Mi szerint az állítólagos Lord El-Melloi, hogy tovább öregbítse eddig sem kicsi hírnevét a közeljövőben részt kíván venni egy Taumaturgiai megmérettetésen, a Távol-Keleten.

Waver éjjelente elkezdett kutakodni e különös megmérettetés után, aminek az ijesztő részletei megbabonázták.

A kívánságteljesítő „Szent Grál”, ami hihetetlen mennyiségű Pranát rejt, Hősöket idéz meg a jelen korba és familiárisunkként parancsolva nekik egy halálos viadalra késztet.

Tisztség, tekintély mind elveszti az értékét, a részvevők csak a saját képességeikre támaszkodhatnak.

Ez valóban egy kissé kegyetlen, de ez a leg egyszerűbb és leg tisztességesebb módja, hogy kiderüljön ki az erősebb. Egy el nem ismert zseninek, mint ő ez egy ragyogó lehetőség, hogy megmutassa mire is képes.

Fortuna végül rámosolyodott az Waverre.

Az egész a szállítási osztály hanyagságával kezdődött. Kayneth előadó kérést terjesztett be egy Makedóniai ereklye iránt… amit tévedésből Wavernek adtak át, hogy agya oda a csomagot Kaynethnek noha a csomagot csak Kayneth jelenlétében lehetett felnyitni.

Waver azonnal felismerte, hogy ez egy katalizátor egy Szolga megidézéséhez a Grál Háborúra. Így tett szert élete nagy lehetőségére.

Már egy szemernyi vonzalmat sem érzett a romlott Óra Torony iránt. A bizonyítvány megszerzésének dicsősége semmiség a Fuyuki Szánt Grállal által nyújtott dicsőséghez képest. Abban a percben amint Waver Velvet megnyeri a háborút, azok a jelentéktelen alakok a Mágus Társasságnál mind megalázkodnak majd előtte.

Ez után Waver elhagyta Angliát és a Keleten lévő sziget állam felé vette az irányt. Az Óra Toronyba azonnal rájöttek, hogy ki lopta Kayneth csomagját, de nem mentek utána. Senki nem tudta, hogy Wavert érdekelte a Grál Háború.

Devolt valami, amiről Wavernek nem volt tudomása. Mindenki úgy hitte, hogy Waver Velvet csupán dühében rejtette el az Kayneth ereklyéjét. Nem feltételezték róla, hogy azon a szinten van, hogy képes lenne az életét is kockára tenni a Thaumaturgiai megmérettetésen. Ebből a szempontból az Óra Toronyban nagyon alábecsülték Wavert.

A Távol-Keleti városban azon a helyen, ahol eldől a sorsát – Fuyuki városa, Waver az ágytakarója alá bújva kétségbeesetten próbálja visszatartani a nevetését. De lehetetlen visszatartani. A függönyön keresztül beszűrődő reggel napsugaraitól megvilágítva, felemelte a jobb kezét egy tompa nevetés kíséretében.

Ereklyével a kezében Fuyuki városában, elegendő képességekkel, hogy mágus legyen… Hogy is hunyhatna a Grál egy ilyen valaki felet szemet? Valóban, a háromágú minta az Utasító Pecsét tisztán kivehetően megjelent az elmúlt este a jobb kezén, ez a bizonyítéka, hogy Mester és megidézheti a szolgáját. Még az udvaron lévő kakasok kukorékolásáról is megfeledkezett, ami a napfelkeltét jelzi.

„Waver kész a reggeli.”

Az idős hölgy hangja, ami reggelire hívja, eltér a megszokottól ezen a reggelen, mintha most nem lenne annyira idegesítő.

Hogy elkezdhessen ezt az emlékezetes napot, Waver gyorsan felöltözött.

Bár Fuyuki városát egy távoli szigeten fekszik, de mégis sok turista látogatja. Éppen ezért Waver megjelenése, ami szemmel láthatóan eltér a Japánokétól, nem okoz nagy feltűnést. Ennek ellenére Waver a biztonság kedvéért azért bűbájt vetett az idős házaspárra, akik mindig is egyedül éltek, hogy elhitesse velük, hogy ő az unokájuk, aki a külföldi tanulmányaiból tért vissza. Ezzel a hamis személyazonossággal kényelmesen élt itt. Sőt még a bérleti díjat sem kell fizetnie, ez olyan mintha két legyet ütne egy csapásra, a dolgok egyre jobban alakultak és Waver egyre jobban kezdte csodálni a saját képességeit.

Waver miközben kiélvezte az enyhe reggelt, a kakaskukorékolást figyelve lesétált a lépcsőn, a földszinten lévő konyhába. Mint eddig mindig egy egyszerű polgári étkezőasztal és a rajtalévő újságok a televízióban menő hírek fogadták.

„Jó reggelt Waver, jól aludtál?”

„Igen nagyi, mint a bunda.”

Waver mosolyogva válaszolt miközben megkente a pirítósát lekvárral. A száraz kenyeret, aminek fél kilója 108 yenbe kerül nem volt túl kellemes rágni. Általában nem valami ízletes ezért csak nagy mennyiségű lekvárral válik ehetővé.

Glen és Martha Mackenzie 20 éve vándoroltak be Japánba Kanadából. De a fiuk nem tudott hozzászokni a Japán életstílushoz ezért visszament és ott alapított saját családot. Az unokájuk, aki 10 éves koráig Japánban nevelkedett ugyancsak visszament. Egy árva levelet sem kaptak tőlük nem, hogy meglátogatták volna őket. Így telt el az utóbbi 10 év – ehhez az információhoz Waver úgy jutott hozzá, hogy hipnotizálta az idős házaspárt. Ez a fajta család pont megfelelt Wavernek. De azért Waver a saját képmására változtatta meg az idős házaspár emlékeit az unokájukról, így lett ő „Waver Mackenzie”.

„Martha nem tudod miért ilyen hangosak a tyúkok, egész reggel ezen töprengek?”

„Van három tyúkunk? De vajon honnan kerültek ide…?”

Waver gyorsan lenyelte a kenyerét, miközben a magyarázaton törte a fejét.

Ááá a tyúkok... az egyik barátom küldte őket, hogy vigyázzak rájuk néhány napig. Elutazott így nem tud velük foglalkozni ezért ideiglenesen én vigyázok rájuk. Ma este adom vissza neki.”

„Oké rendben”

Úgy tűnik könnyen bevették. Az a tény, hogy az idős házaspárnak problémája van a hallásával úgy tűnik jól jött. A három tyúk folytonos zajongása szinte az őrületbe kergette a szomszédokat.
De a leg feszültebb ember az Waver volt. Amint felfedezte az Utasító Pecséteket a kezén, Waver izgatottan hozzálátott a szertartáshoz szükséges áldozatok előkészítéséhez.

Nem is gondolta, hogy ilyen nehéz lesz egy baromfiudvart találni a környéken. Végül még is talált egyet azonban a három tyúk elkapása majd egy órájába tellett. Napfelkeltékkor ért haza; egy merő csirke sz.a.r volt és a kezei is tiszta véresek voltak.

Az Óra Toronyban az áldozatként bemutatott állatok mindig előre elkészítettek voltak. Bezzeg itt, hogy kerülhet egy olyan nagyszerű mágus, mint én ilyen szörnyű állapotba miután elfogott három nyamvadt tyúkot? Miközben ezen bosszankodott, Waver ordítani tudott volna. De miközben reggelig a jobb kezén lévő Pecsétet nézegette egyre jobban felvidult.

Úgy döntött ma este tartja meg a szertartást. Ezek a nyamvadt tyúkok addig még élhetnek.

Waver a legerősebb Szolgára vágyott. A második emeleti hálószoba egyik fiókjában elrejtett ereklye fog katalizátorként szolgálni a Hősi Lélek megidézésében, erre már Waver is rájött.

A koszos és rongyos köpenydarab, ami egykoron egy király vállán lógott. A „Hódítók Királya” aki elpusztította Akhaimenida Perzsa Birodalmat (Óperzsa Birodalom) és létrehozta a világ első Óriás Birodalmát, ami Görögországtól egészen Dél- Nyugat Indiáig húzódott. Ezt a Hőst fogja Wavert megidézni és ő lesz az, akinek a segítségével elnyeri a Grált.

„…Nagyapa, nagymama ma este viszem vissza a csirkéket a barátomnak ezért lehet, hogy sokáig elmaradok, de ne aggódjatok.”

„Rendben, de vigyáz magadra, mert Fuyuki városa nem annyira biztonságos az utóbbi időben.”

„A sorozatgyilkos újra megjelent. Ez a világ egyre ijesztőbb lesz.”

A hosszú asztalnál olcsó kenyeret rágcsálva Wavert boldogság vette körül. A tyúkok zajos rikácsolása is már kevésbé tűnt idegesítőnek.



Ezek így megfelelnek nem gagyik?

-Department of Eulyphis: Eulyphis Szekció
-Lecturer: előadó/oktató
-cast a spell: Lol elnyomni egy varázslatot elég faramucin hangzana valami tipp
-King of Conquerors: Hódítók/Hódítás Királya

Profil Képtár

hát minden viszonylagos, én mondjuk Wavernél bármit szívesebben fordítok..

az első 2 (Eulyphis Szekció, előadó/ oktató) jól hangzik, cast a spell = varázsigét mond? megigéz? ..a szövegkörnyezet ismerete nélkül ezeket javasolnám;
King of Conqurerors = Hódítók Királya...így Gilgamesh volna a Hős Király, saber meg a Lovag Király ha nem tévedek. a google még egy Királyok Királyát is kidobott;
mindenesetre sztem a Hódítók Királya jónak tűnik; v úgy is mondhatnám h király

Profil Képtár

Azért Waver sem rossz, néha megmosolyogtató a viselkedése.

Akkor ezeket így fordíthatnánk
King of Heroes (英雄王) - Hősök Királya
King of Conquerors (征服王) - Hódítók Királya
King of Knights (骑士王) - (bár magyarul mondnak olyat, hogy Lovag Király) de az előzőek alapján maradjunk a Lovagok Királyának

A Királyok Királyát az max csak Gilre lehetne mondani

Akkor az 1/1 az korrekt, vagy van ami, félreérthető/rossz fogalmazás mert ha minden klappol akkor felrakom wikire.

Profil Képtár

csak gilgamesht tudtommal tényleg szokták hős királyként emlegetni, hősök királyaként viszont még nem hallottam... persze nem feltétlen kell azt használni, csak ezek alapján akár lehetne hős király, lovag király, és mivel így sanyi lógna ki a sorból, belőle lehetne szimpla hódító király;

esetleg vki még véleményezhetné, de ha nem, rád bízom, nekem a hősök királya & co is megfelel;

ha már itt tartunk, Gilgamesh v Gilgames? talán magyarosítani kéne a nevét;


hát én Mágikus Áramkör helyett Mágikus Kört használnék (és tettem is), elvégre áramról szó sincs; lehet h a dolog ahhoz hasonlítható, de mégsem áram folyik benne, így nem tom, hogy lehetne áramkör;

van benn néhány helyesírási hiba - pl.: De Weaver ezt más, hogy látja. - gondolom az máshogy.
v "ezek az emberke képviselik" - gondolom emberek.
(Az én fordításaimat is átnézhetné vki vesszők tekintetében, mert a word helyesírás ellenőrzőjét ráuszíthatom, de a vesszőkkel mindig gondba vagyok és le se tudom ellenőriztetni őket vmi programmal).


nem vagyok jó kritikus, szal a véleményezést kihagynám, sztem felrakhatod.