Téma: Versek és Történetek
|
|
Fekete határok, Feketével festett szavakhoz Fekete szabályok. Fehér szárnyaidon Fehér álmaim, Fehérrel festett szavakhoz, Fehér vágyaim. Itt állok előtted, Feketén s fehéren. Hisz ki ember gyarló, Istenek szemében. Itt állok előtted, Fehéren s feketén Süllyedek mélyebbre Hibáim tengerén. Cím nélkül így rögtönzésnek estére... bantuq írta: Átjött, fasza!Én még annó valentinra egy ilyet írtam: Akkor te bátrabb voltál mint én... Én a sorsra bíztam a dolgot aminek természetesen én ittam meg a levét. Kár hogy nem az önző részemre hallgattam.. |
|
2014.01.16 21:23 / utoljára módosítva: 2014.01.16 21:27 00 / | |
|
|
Szia, csak gondoltam a mai nap leírom, amit gondolok…
Más volt nem? Már az eleje és a közepe ugyanaz, a szokásos elintéztünk ezt-azt nézelődtünk, vásároltunk, ettünk, kibeszéltük mi nyomja a lelkünket… De a vége, a mozi után más voltál; pillanatnyi változás. - … Ne érj hozzám… Talán sebezhetővé váltál… - … Haza megyek… Ennyire megdöbbentett a film? Fura volt, nem is beszéltük át, hogy mi volt, csak pár szó… - Az egészet végig bőgtem... Vegyes érzéseim vannak - Én a Ferenciek tere felé megyek! - Nyugati. - Akkor, szia Pajti! Visszanéztem, nem szoktam, már nem voltál ott. Nem tudom mit érzek igazán, csalódottság vagy aggodalom, de egy pillanatra mintha… mintha eltávolodtunk volna. S mikor ebbe belegondolok, megszakad a szívem. |
|
2014.02.11 0:20 00 / | |
|
|
- ...Szerintem senki nem nézne furcsa szemmel rám, ha azt mondanám hogy az élet nem más mint egy bonyolult és nehéz játék. Egyszerű... Csak egy játék. Játéka érzelmeknek, gondolatoknak, álmoknak, vágyaknak, örömnek és bánatnak. Talán senki sem gondolta végig még igazán hogy ilyen könnyelműnek ható szavakkal jellemezni lehet ezt az oly bonyolult dolgot mint az élet. Egy dolog ami páratlan a világban. Mindenkinek egyetlen egy van belőle. A legdrágább kincsünk, mit valaki felelőtlenül eldob vagy örömökben gazdagon megéli azt, más elpazarolja, más siránkozik utána, megint másnak még lehetősége sincs hogy ezeket megtegye. A tábla kész. Már csak a bábuk hiányoznak róla. Ezek vagyunk mi: Emberek. Valahol a fény és a sötétség vékony határán születtünk és kaptuk ezt a kegyetlen, mégis oly kegyes ajándékunk. Talán senki sem gondolná hogy mindenki arra vár hogy vajon merre felé fogunk elmozdulni, és egy röpke pillanat is elég ahhoz hogy megfordítsuk a táblát magunk alatt.
Ezzel pedig hatalmas károkat okozva másnak eme 'csodálatos' kincsében... Isteni Játékszer (részlet) [saját light novel] |
|
2014.02.14 22:46 00 / | |
|
|
sziasztok. igazából új vagyok még itt, ma reggel volt időm, körülnéztem a fórumom, és megtaláltam ezt. nos, én olykor - olykor tollat ragadok, lassan már 3 éve, hogy megírtam az első komolyabb novellámat. hátha tetszeni fog valakinek.
Például! Esetleg ismeri innen valaki az édesapámat? Nem? Nos, igazán senki sem ismerte, csak sokan még a nevét sem tudják. Igaz, ez az én történetem, nem a néhai apámé. Viszont ahhoz, hogy engem megismerjenek, valamilyen szinten megragadva őt is meg kell. Amikor róla beszélek, valahogy szabadabbnak érzem magam. Szabadabbnak mint mikor a stressz hajtja minden porcikámat. Olyankor a gyomorgörcs gátolni szeretné előrehaladásomat, én mégis a stressznek tett ígéretem miatt elkezdek lépkedni felfelé, felfelé és felfelé, a görcs pedig csak nyom le a szarba. Furcsa, hogy ilyenkor érzem, esetleg érezzük magunkat leginkább szabadnak. Mivel tudjuk, hogy ha feladatunk van és ki kell valami miatt tartanunk; nem halhatunk meg. Körülbelül ez is ilyen lehet. Talán apám az eleje a történetnek, én mégis korábbról indulnék. Olyannyira korán, hogy még a teremtő-spermabankom sem élt, sőt még ember nem is mocskolta be az univerzumunkat. „A dinoszauruszok kipusztultak, miért nem teszed te is azt?” Ekkor éltek a dinoszauruszok. Nem tudom mennyire békében (…) de éltek és ennyi a lényeg. Habár az én szubjektív meglátásom szerint nem volt kimondottan boldog életük, csak az öngyilkossághoz nem értettek. Szerintem pontosan a szuicid hajlam hiánya miatt történhetett az, hogy a dinoszauruszok egymást ették meg. Evolúció, növény – és húsevők, baromságok! Csak nem tetszett nekik az élet. A diadalmas, örömittas kipusztulásuk után jöttek az emberek. Az egyik antiszociális polihisztor megtette az első lépést afelé, hogy a világunk olyan legyen mint a csapvíz, a másik antiszociális polihisztor szimplán csak végignézte és nem értette. Szinte látom magam előtt a beszélgetésüket. Y: Ma sok rovart láttam. X: Én csak egyet. Y: És hogy nézett ki? X: Mint egy rovar és „Y” volt a neve. Csak ez még mindig nem az eleje volt. Nem érzem annak. Inkább csak egy előszó az előszónak. Esetleg előszó az elejének. Előszó mindennek, amit én érzek és amit sokakban vagy sok mindenben látok – azok miatt pedig dühös vagyok. A düh pedig akár a macska szeme, világít a sötétben. Én eléggé bírom a macskákat, így lesz problémás az egész. Hol van már az eleje? Valahol egy téli estén, közel az éjszakához és közel a karácsonyhoz (pár nap, már csak pár nap az elejétől a karácsony). Akkor – ahogy most is – szerettem a karácsonyt. Van valami bizarr hangulata, aminek köszönhetően bármilyen rossz dolog is történik veled ezen a napon, egyszerűen a karácsonyfa illata elfeledteti. Bent voltam a szobában, tetőtér volt. Az asztalon ültem és néztem ki az ablakon, néztem a hóesést. Azt hiszem így történt. Lehet maszturbáltam, nem emlékszem. Ő pedig az előszobában számítógépezett, akkor még nem is tudtam mit csinál a gépen. Azóta sem, mivel teljesen lényegét vesztette. Végül is lényegesebb az, hogy nem teljesen ismertem, pedig ismernem kellett volna. Ismeretem helyette a világszemléletét; „Én vagyok az Isten … Ja, és bocsi. Nem tudtam, hogy a Nap majd megfog égetni, én csak világosságot akartam …” Én erre csak annyit mondtam neki, hogy „Oké, szerintem attól, hogy a kezedhez vér tapad, a körmöd tiszta marad.” Nem értette. Pedig csak arra akartam utalni, amire mindenki más gondolt. Istennek azaz Teremtőnek elég pocsék. Nem foglalkozott különösebben velem, eléggé elhanyagolt. Azzal töltötte mindennapjait, hogy aludt vagy ivott. Elismerem, rajzolni és vásárolni ügyesen tudott! Elment egy ezressel és rengeteg mindennel tért haza. Vagy elment egy ezressel és részegen tért haza, de ez most mindegy. Egy idő után kikapcsolta a számítógépet és a villanyt, majd lement. Gondoltam aludni, mert ugye rengeteget aludt, tudjuk. Úgy tűnt néha, hogy még a benne levő adrenalin is aludt. Háborúban az ember nem lazíthat, mindig ébernek kell lennie. Talán azért aludt mert nem érezte magát veszélyben. Szerintem azért, mert ébren pont veszélyben érezte magát és el akarta nyomni álmaival. Lement de mégsem aludt. Felkeltette feleségét, sőt sokkal inkább felverte és ordítozni kezdett. „Megcsaltál! Megcsaltál te rongy!” Igazság szerint a felesége egyáltalán nem értette miért ordibálja ezt. Ő pedig ütni akarta és ütötte is, ha éppen tudta. Csak a fiúnak sikerült leállítani. Közéjük állt és ő is kiabált. Kiabálta, hogy „Állj le!” – akkor pedig leállt. Leállt és elment egy ezressel hogy részegen térhessen vissza. Majd hazajött és bement a konyhába, míg a felesége és a fiú elbújtak a nappaliba. Ő elkezdte az ablakon dobálni a felesége virágait, ollóval szabdalta a ruháit (amiket szintén kidobált utána az ablakon). A rongálás mellett folyamatosan ivott és hallgatta kedvenc zenéit. A nappaliba átszűrődött ahogy énekel, vagy az ablak nyikorgása és az udvaron csattanó cserepek depresszív muzsikája. Azt mondják egyszer a csillagok fel fognak robbanni. Ha ez tényleg így történne, ehhez hasonló szörnyű és szomorúsággal teljes hangja lenne. Olyan mintha rossz kedvel, klasszikus zenét hallgatnánk, egy olyan emberrel akit egyáltalán nem is szeretünk. Az asszony csendben sírt, nehogy meghallja Ő, a fiú rettegett, sírni viszont nem tudott. A fiú csak félt; csendben és némán. Azaz érzése támadt, hogy Zeusz tért vissza a Földre és csak azért, hogy elpusztíthassa ezt a kegyetlen emberfajt. Úgy érezte maga a Sátán ballagott fel a földre szemügyre venni mit is teremtett vagy mit is kéne teremtenie. Egyszerre csak minden elhalkult. A zene, a csattanások, a nyikorgás … Mind egyenlővé vált a semmivel, a robbanásra vágyó csillagokkal. Olyan érzése volt a fiúnak, mintha Hádész szeretné az égboltot virággá változtatni a konyhában, hogy aztán Ő kidobhassa az ablakon. A csend után hang, a hang után zaj, a zaj után világosság. Autó. Elment. Mintha Isten fia jött volna egy gyors látogatóba – gondolta a fiú. Minden szélsőségesen specializálódott utána. A helyzet kellemetlen, szelíd, furcsa és tapasztalatlan volt. Gyerekcipőben járt minden. Az egész világ, a félelem és a szorongás. A feleség megpróbálta felhívni Őt. Nem vette fel. Még egyszer megpróbálta felhívni. Nem vette fel. Még egyszer. Nem sikerült. Semmi. Utoljára is megpróbálta. Felvette. - Butaságot csináltam. - mondta Ő. Meglepően tiszta és józan volt a hangja. Mintha elpárolgott volna belőle az alkohol. Mintha tisztességes Teremtő vált volna belőle. Mintha nem is „Ő” lett volna, hanem egyszeriben „Apává” változott. - Mit csináltál? - kérdezte a feleség. Némaság volt utána. Csend. Nem felelt. - Kérdeztem valamit! - Gyilkos vagyok. - Miről beszélsz? - kérdezte a feleség zaklatottan. - Megöltem magam. - mondta Ő és lerakta. Mint kiderült ennek – és minden más képességnek ára van. Sikerült megteremteni valamit, sikerült a szélsőségek és az „ára” miatt el is pusztítani azt. Kivágjuk az összes fát, elhasználjuk az ivóvízkészletet és megöljük az állatokat. Velünk pedig mi lesz? Mi majd itt állunk és várjuk, hogy ne csak azt csinálhassuk amit mindenki, még maga az evolúció is megkíván. Végül megöljük egymást, magunkat. Esetleg jön egy meteor és kipusztulunk. |
|
2014.02.27 7:25 00 / | |
|
|
Boldogan...
Meglibbenő függöny mögül néz rám mosolyod Szemed kacéran villog az éj fényeitől Homlokodon egy izzadság csepp lecsorog Libabőrözöl az éj hűvös idejétől Feszes meztelen tested csak az árnyék takarja Minden porcikám ugyanazt akarja Elindulok feléd már már futok Közeledem elmosolyodok, szemem csukva ugrok Repülünk! Belém marsz a véremmel fested magad Ordítok a fájdalomtól s gyönyörtől mit érintésed ad Kinyitom utoljára a szemem Az utolsó levegőt veszem Lassan földet érünk Csak egy pillanat, A gyönyörért megélte meghalni... |
|
2014.03.10 23:04 00 / | |
|
|
szívem meddő, az érzés kényszer
pillanatnyi ékszer, melyben lelkem ragyog szemem éhes, belül hideg vagyok. látok nem nézek, járok nem megyek elfeledett érzésnek bálványa leszek. lelkem áldozat, átlátszó jégtábla könnyedén szét málna, feledésbe merülne megtarthatnám kérlek? Bármibe kerülne Véglet |
|
2014.03.20 20:53 00 / | |
Offline
|
|
Nemrég találtam rá erre a topic-ra. Már egy jó ideje gondolkozok azon hogy itt az ideje valami nagyot alkotni, de hiába éreztem úgy hogy ez az igazi, végül mindíg balul sült el. Szóval beevágtam az írói szakmába és egy hosszabb kiterjedésű novellát szeretnék írni. Aminek szeretném bemutatni az első fejezetetét. Szerteném ha értékelnétek és véleményeznétek. Eggyelőre a műfajokat tekintve: Akció, fantasy, kaland, Seinen, Misztikus, "Gender bender- ami a fö lényege" + Shoujo Ai.
Monster Hunter High School 1. Fejezet Lány lettem? Reggel van. Újabb nap az iskolában. Miután az ébresztőórám szörnyű hangját kikapcsoltam, szép lassan felkeltem. Majd miután elkészültem, felhúztam a cipőmet, felvettem a táskámat és elindultam a suliba. Az iskolába beérve a lányok szeme mindig megakad rajtam. Bár már hozzá szoktam mindig kissé frusztráló. Bemenve a terembe se valami normális a fogadtatás. "Nézd! Megjött Liz." (Lysander White, 16 éves.) Na ja, hogy a hajam, az arcom és a nevem miatt mindenki lánynak tart. Először is még egy lányhoz képest is szép a hajam. (--> Szőke hosszú haj.) Az arcomról nem is beszélve. (--> Lányos arc.) És ha ez még nem lenne elég egyszer a tanár félre nézte a nevemet és Liz-nek becézett. (--> Pont rá illik.) Az osztályomban ez csak gyermeki heccelés, mert tudják milyen vagyok, de mivel sok lányt érdeklek más fiúk "Nagy" ellenségként gondolnak rám. De nehezíthetnék még a napomat? Tesi óra. Fiúk a lányok ellen egy kiütőn. Következő lépés, a lányok kevesebben vannak mint a fiúk. Mi következik ebből. Természetesen a lányokhoz sorolnak. Kicsöngettek. Végre. Indulás haza. Haza úton mindig azon merengek, hogy miért ez a név, és ilyen kinézet. A ház ajtajához érve elővettem a kulcsot kinyitottam az ajtót, majd bementem. "Haza értem!" Anya már az előtérben várt. "Á szia. Jó hogy itthon vagy. Ki vinnéd a szemetet?" Kezembe nyújtotta a zsákot. Kivittem, majd ezután felmentem a szobámba. Vacsoráig elfoglaltam magam, majd anya szólt, hogy kész a vacsora. Lementem, majd elkezdtünk enni. Apa letette az újságot majd rám nézett. "Na Lysander? Hamarosan megint egy évvel közelebb leszel a felnőtté váláshoz." " Jaj, el se hiszem, a mi kis gyermekünk hamarosan felnőtt lesz." Mondta ez anya kezét az arcán tartva. Ezután felmentem a szobámba. Miután lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyba, majd elaludtam. Reggel van. Szerencse hogy pont szombat. Fél álomban bementem a fürdőbe majd elkezdtem mosni a fogamat. Miután végeztem le akartam zuhanyozni. Elkezdtem levetkőzni, de valami nem stimmelt. Mért ilyen nehéz a mellkasom? Ekkor, miközben odanyúltam valami puha gömböt éreztem, lenéztem és megdöbbentem. Miiiiiiiiiii? Mi ez? Me-mellek? Mi folyik itt? Ekkor belenéztem a tükörbe. Ez lehetetlen. Majd a biztonság kedvéért lentebb is körül néztem. És azon a bizonyos helyen nem volt ott "az". Mi a... Mi a fene történt velem? Gyorsan leszaladtam anyához fél pucéran. "Anya!" Kiáltottam neki. "Mi az, mi a baj?" Ekkor elé álltam. Jól megnézett majd nem zavartatva magát elő vette a telefont és felhívta apát. "Drágám! Megtörtént." (Rendben mindjárt otthon vagyok.) Értetlenül álltam ott. Mi folyik itt? Anya mindenféle megdöbbenés nélkül ált ott. "Anya! Mi történt velem?" "Ahhhhh, mindjárt haza ér apád és majd ő elmondja. Viszont most öltözz fel, mégse várhatod így." Ekkor magamra néztem. "Re-rendben." Felvettem egy pulóvert és egy farmert majd lementem. Anya a nappaliban ült és apát várta. Én is leültem, majd ott vártunk. Ezután haza ért apa. Gyorsan felálltam majd kérdőre vontam apát. " Nyugodj meg! Először is üljünk le." Leültünk majd elkezdte. < Tudom, hogy sok kérdésed van, szóval hallgasd végig figyelmesen. Először is, a White család generációk óta egy Szörnyvadász család. Több ilyen család is létezik, de ezek a családok a miénket is bele értve mind egy ágból származik, amikor is az ősünk ivott egy nagyhatalmú szörny véréből, ami hatalmas erővel ruházta fel. De nem csak őt. Minden utódában megjelent ez az erő. Ám nem azonnal. Ez az erő, egy furcsa véletlen folytán csak akkor jön elő, amikor betölti a 17 esztendőt. Ennyit a felvezetésről. Az ok, amiért lánnyá változtál, hogy valójában eredetileg is lány voltál." "Eredetileg is?" " Igen. Amit pedig most elmondok, azt soha senki sem tudhatja. 17 évvel ezelőtt egy nagyhatalmú szörny egyetlen gyermekét megöltem. Ekkor bosszút fogadott, de nem engem akart, hanem téged, hogy éreztesse velem azt amit ő érzett. Ezért amikor meghallotta hogy született egy lányom, egyből az életünkre tört. De sikerült elmenekülnünk. Ez után úgy döntöttünk, hogy az erőmért cserébe fiúvá változtatunk. Majd elhitettük mindenkivel, hogy meghaltál egy betegség következtében. Téged pedig mint örökbe fogadott fiúnk ként neveltünk. De úgy látszik, hogy a feltörő erőd eltörölte a varázslatot." Éretlenül ültem ott. Próbáltam feldogozni mind azt, amit mondott, de ez egyszerűen hihetetlen. Olyan dolgokat tudtam meg amiket normális ember nem is gondolna. " De ami még fontosabb, hogy van még valami, amit el kell mondanunk." "Mi az?" Ekkor egy levelet adott apa a kezembe. "Mi ez?" "Nyisd fel és olvasd el!" Felbontottam majd kihajtottam a levelet. Tisztelt Lysandra White! Ezennel ünnepélyesen közöljük önnel hogy felvételt nyert a Monster Hunter High School-ba. Jelentkezését azonnal várjuk. ……….. "Mi az a Monster Hunter High School?" "Az a hely ahol meg tanulhatod használni az erődet. Én is oda jártam." "Várjuk csak, erre a papírra Lysandra van írva." "Igazából ez a neved." "Mi?" " Olyan nevet kerestünk neked, ami hasonlít rá, ezért lett a Lysander." "Értem." Ezután még beszélgettünk majd felmentem összepakolni. Hogy össze vagyok-e zavarodva? A válasz igen. De furcsa mód apáék története szívhez szóló. Nem akarok nyavalyogni, amikor tudom, hogy mennyi áldozatot hoztak értem. Nézzük a jó oldalát 'Szörnyek' 'Mágia' 'És egy iskola ahol ez mind megtalálható'. "Szerettem volna megkímélni mind ettől." "Ne emészd magad drágám. Ez biztos a sors keze." Már jó ideje mentünk az autóval, amikor egy sűrű erdőhöz értünk. Kiszálltunk majd körülnéztünk. Volt ott egy kis kövezett út befelé, elkezdtem befele sétálni, ekkor az út két oldalán lévő szobor megmozdult és elzárták utánam az utat. "Apa!" Semmi baj Liz. Ide csak az mehet be, akiben benne van az erő. "Érezd jól magad!' "Rendben" Ezután Visszaszálltak az autóba majd elmentek. Én pedig végig sétáltam az úton. Ekkor egy ajtóba botlottam. De amikor ki akartam nyitni az megszólalt. "NEVED?" Ly-Lysander White! Ekkor egy furcsa hangot adott ki. "NEM SZEREPEL ILYEN NÉV A LISTÁN. Várjunk csak! Most jut eszembe. Lysandra White! Ekkor pedig az ajtó kinyílt. Egy nagy épület tárult a szemem elé. Közepén kiírva Monster Hunter High School. Itt vagyok. És ezzel elkezdődik újdonsült Főhősnőnk új élete. Mely tele van titkokkal, harccal és szerelemmel? To be continued Remélem elnyerte valakinek a tetszését, és a véleménye ösztönzőül hat majd rám. |
|
2014.04.07 21:34 00 / | |
|
|
Az új királynak, királynőnek...
Szívem akaratos korona mely néha besötétített napjaim ékes fénye Csillognia kéne, de a szürke acél csak akkor csillan ha fény éri Mond ki kéri, ki kérne ha kezében el is férne... Egy fekete palástot fekete ékszerekkel... kopottas gyászom Egy lány kire örökké kéne várnom? Egy angyal kinek szárnyai eltörtek, ki száműzöttje szentföldnek? Nem csak egy ember. Egy lény, ki fekete palást által megüdvözül, S fekete koronám által nem elkülönül... Hanem kitűnik! Kitűnik, a vérrel áztatott tenger mocskából, kiűzik. Egy koronám néked adom... Szevasz király! Szevasz királynő!... így búcsúztatom. Nem válna örömömre se szívem, se vérem, se lényem, se kényem se kedvem koronája lenni, mert ki király vagy királynő az úgy él s hal. Hisz, így kell tenni, így kell menni. |
|
2014.04.08 17:56 00 / | |
|
|
nincs címe
A hibátlant keresed De a hibásat eteted. Szánod e vagy kedveled, Undorodsz vagy szereted Csakis a te döntésed. Mikor mindenki agyag, Sa forma meg nem marad Akkor ne kérjék számon Mert én meg nem bánom, Hogy gyorsan váltok Másik Festmény Keret veszi körül a gyönyörű festményt Ruha takarja festett testét Magányosan mosolyog ez a volt koncepció Számára nincs más, csak ez az opció Én értem, a magányon csak mosolyogni szabad Különben az egyén örökre egyedül marad... |
|
2014.04.24 20:22 00 / | |
|
|
Este
Szeretem nézni mosolyod Mikor nem látod megfogom kezed, Tényleg soha nem tűnt fel neked? Egy árny a sötétből feléd mutat Keze koszos, hiába kutat Kezed után epekedve, alszom Jégvirággá merevedve, tartom Magamban a hitem, távolodik Egy árny így álmodozik. |
|
2014.07.09 0:44 00 / |