A whisky

Nagy dilemma tárgya szokott lenni, hogy írjuk helyesen: whisky vagy whiskey. Igazság szerint mindkettő helyes írásmód, ugyanis az előbbi a skót és kanadai, az utóbbi az ír és amerikai típusú márkákra utal. A whiskyt az őrölt gabona erjesztésével és lepárlásával állítják elő, amelyet többnyire tölgyfahordóban érlelnek. A gabona fajtától függően készülhet árpából, árpamalátából, rozsból, rozsmalátából, búzából, kukoricából vagy ezek keverékéből.

A whiskey szó a usquebaugh alakból rövidült, amely jövevényszó az angolban, az ír nyelv uisce beatha és a skót gael nyelv uisge beatha kifejezésből ered, amelyek jelentése "az élet vize". Így ez ugyanaz a kifejezés, amit például Franciaországban alkalmaztak a lepárolt mámorító italokra a középkorban: a latin aqua vītae illetve a francia l'eau de vie. Írországban először egy krónika, a Clonmacnoise-i annales említi a whiskyt az 1405-ös évnél, miszerint ekkor egy király belehalt abba, hogy túl sok aqua vītae-t ivott. Skóciában az első írásos bizonyíték 1494-ból való, amikor az adólisták szerint egy John Cor nevű szerzetesnek a király parancsára aqua vītae készítése céljából malátát utaltak ki.

Manapság rengeteg országnak vannak whiskyjei: a skótoknak, az íreknek, japánoknak, kanadaiaknak, amerikaiaknak, walesieknek, indiaiaknak, németeknek, franciáknak, svédeknek, oroszoknak.

A japán whisky története

A hagyományos japán szeszesitalok a kuchikami és a sake voltak. 1854-ben Matthew C. Perry sorhajókapitány a császári udvar részére egy hordó és még 110 gallon whiskyt vitt magával, amikor kereskedelmi szerződést kötött Japánnal. Ez megnyitotta a Japán piacot a külföldi áruk előtt. A XIX. század második felében ezután kezdtek külföldi italokat importálni, és a gyógyszerüzletekben nyugati módra szeszt is főzni. 1871-ben Yokohama Yamashita városrészében nyílt meg az első nagyobb szeszfőzde.

1888-tól Oszakában Konishi Gisuke készített "whiskyt", brandyt és sört. Itt dolgozott unokaöccse, Torii Shinjiro. Taketsuru Masataka a nagy alkoholgyártónál, a Settsu Shuzonál kezdte pályafutását, ami egy leírás szerint kezdetben mesterséges szeszek, valamint cukor, fűszerek, ízanyagok és illatszerek varázslatos keverését jelentette.

Taketsuru Masataka 24 éves korában, 1918 decemberében Glasgowba utazott és beiratkozott a Glasgow University kémiai kurzusára, majd pár hónap múlva elindult Elgisbe, a Speyside whiskyrégió szívébe. Itt tanult volna az általa nagyra becsült J. A. Nettletontól, akinek whiskyről írt könyvét japánra is lefordította, aki azonban olyan magas árat kért ezért, ami meghaladta az ő jövedelmét. Ezután inkább végigjárta a szeszfőzdéket, ahol a munkások készségesen megosztották vele tudásukat. Mindent gondosan feljegyzett ezekből, így 1920-ban igen részletes tudással térhetett vissza Japánba. Itt azonban alkalmazója, a Settsu Shuzo társaság nem akarta alkalmazni a valódi whiskykészítő eljárást, ezért 1922-ben otthagyta őket.

1923 októberében, egy hónappal a Tokiót és Yokohamát leromboló földrengés után Torii Shinjiro Kiotó és Oszaka között vásárolt földet és felépítette a Yamazaki lepárlót, a későbbi Suntory-t és Japán első valódi whiskylepárlóját. Vezetőmenedzsere Taketsuru Masataka lett, aki 1934-ben önállósította magát, és Hokkaidó szigetén Yoichiben vásárolt földet és lepárlót épített, aminek neve a városéval egyezett meg. Ez lett a későbbi Nikka lelke, a Suntory legnagyobb riválisa. Taketsuru első saját whiskyjét 1940-ben dobta piacra.

A japán whiskytermelés felfutását nagyban elősegítette a japán haditengerészet támogatása, amely úgy itta a whiskyt, mint a brit haditengerészet a rumot. A második világháború idején a Yoichinek kiemelt ellátást biztosítottak.

A japán whisky

A japán whisky a single malt (egyszerű malátából készült) skót whiskyre hasonlít, bár van példa blended (kevert) japán whiskyre is. Az árpamalátát égetőkemencében szárítják, nagyon kevés tőzeg adagolásával, a cefrét kisüsti módszerrel párolják. Hosszú ideig úgy gondolták, hogy a skót típusú whisky, ha nem Skóciában készül, akkor sokkal gyengébb minőségű, de vakkóstolással végrehajtott összehasonlítások (Whisky Magazine) azt mutatták, hogy nincs minőségbeli különbség, sőt néhány márka (nevezetesen a Yoichi és a Yamazaki) felülmúlták pontszámban skót megfelelőjüket.

"Az ízek közt van áttetszés," - írja Broom - "a skót whiskyben ezek csodás összetett keverékét érzed, és időnként olyan, mintha kirepülne és belédmarna mindenfelől. Japánban kicsit jobban ügyelnek az ízekre." A szakértők szerint ez köszönhető Japán klímájának (a meleg, párás nyarak és a hideg telek), amelyek gyorsítják és lassítják az érlelést, s egyedi ízt kölcsönöznek neki. Ugyanakkor fontos tényező a japán víz is, amely az európaival ellentétben kevesebb ásványi anyagot tartalmaz.



Japán 10 whiskylepárlója:

1. Yamazaki: oszakai/kiotói, a Suntory tulajdona
2. Hakushu: yamanashi-i, a Suntory tulajdona
3. Yoichi: yoichi-i, a Nikka tulajdona (ami az Asahi Szeszfőzde része)
4. Sendai/Miyagikyo: sendai-i, a Nikka tulajdona
5. Fuji-Gotemba: shizuokai, a Kirin tulajdona
6. Karuizawa: karuizawai, a Mercian tulajdona (ami a Kirin része)
7. Hanyu: saitamai. Ismert még mint Chichibu vagy Golden Horse. 2004-ben bezárt.
8. Chichibu: chichibui. A Hanyu szeszfőzde újranyitása. Működik 2008 óta.
9. Shinshu: Nagano prefektúrabeli, a Hombo tulajdona.
10. White Oak: hyogoi, az Eigashima Shuzou tulajdona.

Time Travel - Japanese Whisky: Roll Out the Barrel by C. JAMES DALE
Wikipédia