Profil Képtár

Hát én most 16 éves vagyok körülbelül 5-6 éves lehettem amikor láttam az első animemet persze akkor nem tudtam hogy az az (Pokémon,DBZ) Ezeket is csak tv-ben. aztán hagytam ezt a dolgot és 13-14 évesen jött a naruto meg a bleach és elkezdtem nézni de akkor már tudtam hogy mi az az anime és azóta is nézem folyamatosan na jó az AMV-zés is rengeteget segített hogy nézzek több anime-t a családom az annyira nem inkább az uncsi tesómék akik nézik de nem velem együtt...nekem az kicsit nem tudom milyen érzés...fura nagyon :/ max egy csajjal együtt tudnék nézi anime-t persze ha ő is szereti

Profil Képtár

Én anyával és a barátnőmmel szoktam animézni.
Az uncsitesón nem tudja megkülönböztetni a mesét és az animét.
Bár nem értem,ha valaki még nem látott animét,akkor miért mondja hogy "gyerekmese".Először nézzék meg,aztán ítélkezzenek!!!

Profil Képtár

Az animék között is vannak gyerekmesék, meg nem gyerekmesék. Csak az európai emberek többsége, főleg azok, akik a tévék mögött ülnek mint igazgató meg besoroló, ezt nem tudja. Elvégre a Dragon Ball is huszonéveseknek készült, erre berakják a hatéveseknek, és csodálkoznak, hogy felháborodnak a szülők.
De például a Chii's Sweet Home már gyerekmese, és ugyanúgy anime, mint a Dragon Ball.
Az ilyeneknek egyébként, akik kapásbol legyerekmesézik az összes animét, csak annyit mondj: Family Guy, South Park

Profil Képtár

A DB kategóriájában shonen anime és manga, tehát japánban a legkisebb megcélzott közönsége a fiatal 10-en évesek. A Tv sorozat minden szerdánként este 7-kor ment pl: most a Naruto csütörtök 19:30 kor van sugározva. A manga pedig a Weekly Shōnen Jump-ba jelent meg amit kis gyerekeknek is előszeretettel vásárolnak japánba.

Profil Képtár

Annak idején a Dragon Ball volt az első amit láttam, de olyan kicsi voltam még akkor hogy már semmire sem emlékszem belőle, aztán jött a Pokemon amit imádtam (de fogalmam sem volt róla hogy anime), aztán a Yugioh amiről még mindig azt hittem hogy csak mese, felkerült idővel a listára az Inuyasha is. Utánna még fiatalon a Jetix -en néztem a Naruto -t (Későn érő vagyok vagy fene tudja, de még mai napig élvezettel nézek meséket is, tényleg meséket, nem animéket.), akkor lehettem olyan 14, és kezdett feltűnni hogy azért ebben vannak egész komoly jelenetek, ahhoz képest hogy mese. Utána egyszer véletlenül rátaláltam az Animax -ra kapcsolgatás közben, és láttam hogy itt folyik a vér némelyik mesében elég szépen, ez már nem gyerekeknek való. Itt néztem néhány animét, és végül egy barátom elmagyarázta hogy ezek animék, japánok által készített "felnőtt mesék". Rögtön meg is nézette velem a Death Note -t, és rákaptam a műfajra. Amúgy nem tudom milyen kortól tartozik bele valaki az új generációba, 18 évesen szerintem ebbe a kategóriába tartozok, mert még ha már egész kiskoromban is találkoztam animékkel, igazán tavaly - idén kezdtem el velük foglalkozni, úgy hogy értem a fogalmakat (shounen - seinen stb.).

A környezetemben a többi fiatal nem túl kapós erre, mikor említettem egy ismerősömnek az animéket, emlékszem azt mondta hogy ja, látta a Naruto -t de aztán feladta hogy ő ilyet néz mikor úgy nyert a főszereplő hogy fingott egyet. Szóval míg ha egy nem animésnek mutatsz egy rossz animét, rögtön utálni fogja mindet, nehéz meggyőzni őket hogy filmből is van gagyi meg olyan ami nem tetszik, animéből is. Úgy vettem észre hogy legfőképp a "kockák" azok akik tudják miről van szó, nem a no life -okra gondolok hanem akik foglalkoznak játékokkal nem iszonyat casual szinten, mivel az olyan közegekben könnyű belefutni az animékbe, főleg hogy legfőképpen interneten terjednek.