Profil Képtár

Szégyen és gyalázat,de én kb.3-4 hónapja még halálosan gyülöltem az összes animét.Szánalmasnak tartottam,aminek nincs semmi értelme,persze ekkor még nem értettem hozzá.(Most se nagyon értek,de ebbe ne menjünk bele)Ekkor egy barátom,aki nagy rajongó,ajánlotta a Bleach-et,odaadta az első évadot.Nem volt jobb dolgom,úgyis agyondicsérte,gondoltam megnézem.Megnéztem az első részt,jól van,nem is rossz,tovább néztem,nagy Bleach fan vagyok azóta is.Miután megnéztem az összes részét,nem maradt semmi,így ugyanaz a barátom ajánlotta az Elfen Lied-et.Na az nagyon tetszett,egy huzamban végignéztem,azóta otaku vagyok!Jelenleg 64 anime van a listámra véve,amit meg akarok nézni,egy ideig elleszek.xD

Profil Képtár

Én még a Slayerssel kezdtem anno az RTLklub-on. Aztán vagy másfél éve kaptam egy helyet havertól, ahonnan letudtam tölteni elég sok mindent, xal feljöttem ide ismertetőket nézni. Mikor megláttam az Onegai Teacher borítóját valahogy nagyon felkeltette az érdeklődésem, elolvastam a tartalmát, és azonnal leszedtem és megnéztem. Azóta kifejezett hobbim az animézés

Akiket eddig megfertőztem: 6 osztálytárs, és öcsém. Anyámmal is megnézettem az Onegait, de neki nem jött be... De pl. a Slayerst eléggé bírja
A legjobban szegény öcsém formálódott animésre. Most végezte el az első osztályt, de 5 napja csak feliratos animéket néz... (akár hajnali 3 órakor képes lekommandózni az emeletről hogy nézzen valamit xD) Szegényt ilyenkor csak azért sajnálom, mert amiket kiírok annak csak 40% magyar feliratos, 8 évesen meg angolul nemigazán tud

Profil Képtár

Sailoor Moon volt a legelső anime amit huzamosabb részig néztem ,testvéreimmel anyum is néha-néha bele-bele nézet,mert baj van a ha a gyerekek sokáig csendben vannak. Oviban is fertőzően hatot a ragály,szerepjátékok között ott voltak a tündérek ,de viszont a harcos hercegnőt Xenát nem tudta kielőzni.
Rtr a számos anime közül csak a Slayers fogót meg,de nem kötött a Tv elé.
Jött a kábeltévé és vele az animex akkor voltam,14-15 éves körül ,és mert nem szokásom a csordát követni ami esetemben Zac Efron imádata lett volna,és nézünk ki úgy mint Csacska angyal, helyette inkább belekezdtem a korosztályom állattal japán meséknek tartott animékbe és próbáltam mindenkit magammal rántani akit tudtam.Akkoriban utáltam a yaoikat ,de nővérem kedves volt én meg befolyásolható és végig nézette velem a Gravitationt.

Profil Képtár

Nálam is mint a legtöbbünknél, a Dragon Ballal kezdődött minden, de ez nem igazán hagyott bennem mély nyomot
Az ami ténylegesen felkeltette az érdeklődésem, az a Soul Taker volt amit kb 9-10 évesen láttam, és egyszerűen nem bírtam ott hagyni
Egy este alatt leadták az összes részét (asszem éjfél körül kezdték és reggelig néztem xD)
Akkor még nem tudtam pontosan mi is az amit nézek, ezért reggel amikor tesóim felkeltek azt mondtam, hogy egy "furcsa mesét" láttam (aki látta már a Soul Takert, sejtheti, hogy miért gondoltam furcsának) xD
Ezután jött a többi, magyar adó által leadott anime, mint a Balyblade, a Slayers és a Pokemon, bár ezek többségét még ma sem tartom animének xD
Ezzel párhuzamosan néztem a német RTL2-n is animéket, ott akkoriban nagyon nyomatták a Narutot és a One Piece-t, ebből csak a Naruto fogott meg. Aztán bekötötték az internetet és azóta nincs megállás..
Bátyámmal gyakran rendezünk anime délutánokat, amikor a család nagy része beül a TV elé és megnézzünk a kedvenceimet (igen, az enyéimet) xD

Profil Képtár

Nálam kicsit más volt, a házi kazettákkal indult, mint a Pandamaci kalandjai, az 1975-ös Kis hableány, A kék madár, Az utolsó egyszarvú vagy az Időlovasok. Kezdetben ezt az öt mozifilmet ismertem, plusz 1-2 koprodukciós volt, mint a Hercegnő és a Kobold vagy a Jetlag Productionsből a Tapsi, a legkisebb ugrifüles és a Pamacs, a bátor kutyus plusz a Magyar TV-ről a Maya a méhecske, Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal (ami képregényként is végig megvolt, mivel bátyám gyűjtötte), valamint az Icurka picurka ikrecskék. Ezekhez jött később a TV, a német és magyar adók által a Sailor Moon, Dragon Ball, Digimon, Pokémon, pár rész Inuyasha. Aztán vala a csend, mikor inkább játszottam a gépen, vagy 4-5 évig.

A középsuli második osztályában tört meg a gémer-jég, mikor egy jó darabig nem volt gép, mert elszállt az akkor 16 éve működő 2 gigás winchester, Átmenetileg éjszakázva olvastam vagy TV-ztem (abból is minden kedd éjszaka a Viva Megawatt-rovatát, mert akkor még ért valamit a rock és a metál - most is ér, de már nem ugyanolyan epic, gyakran nem a legjobbak és nyögvenyelősek a nagy bandák új albumai). Aztán valamiért egyik este meguntam ezt is, asszem azért mert túlnyomták egyszer a death metal-t, s nem kívántam többet belőle, így kapcsolgatni kezdtem. Így lyukadtam ki egy "mesecsatornán", az A+-on. Az első anime, ami akkor telibe kapott, hogy filmek és sztori terén valami ilyesmire vágytam, az a Blue Gender volt. Majd onnan jött a Blood+, Kiddy Grade, Kukucska kalandjai, Yu Yu Hakusho... Na az még animecsatorna volt, nem úgy mint a mai Animax (pfej...). Bent a suliban kérdeztem meg havert (gerillazozo néven volt tag, amíg az első inaktívsági törlés el nem vitte), hogy mit tud erről a Blue Genderről, mire azt mondta, hogy neki megvan. Kölcsönkértem tőle, közben meg lett a gép is, erre hozzám vágta az egész fakkját, olyan 120 DVD-vel. Na ment is a falatozás: Blue Gender, Erementar Gerad, Love Hina és így tovább... Amikor az ő fakkjával végeztem, s lementettem a nekem tetsző darabokat, plusz kiírtam magamnak őket, akkor kezdtem el ismerősnél torrentezni, vagy a suliban/könyvtárban FTP-zni, DDL-ezni a géptermi órákon, amiket pendrive-on vittem haza. Ez így ment egy jó darabig, amíg az érettségi évében meg nem lett a net. Akkor kezdődött a WoW-szezon, valamint az ipari mennyiségű letöltés és feltöltés indítása. Ez volt 2009 telén. Azóta meg csak hízik és hízik a lista (minden szempontból)...

Profil Képtár

Én ovis koromban nagyon szerettem a Sailor Moont és a Hana no Ko Lun Lunt. Rám a Dragon Ball nem volt kicsiként hatással, a csöpp négy-ötéves agyammal csak puffogtam rajta, hogy ez mégis miért ilyen erőszakos. (Azóta úgymond "megtértem". XD) Ettől nem lettem animés, nem hallottam a dologról egészen úgy 2000 környékéig amikor unokabátyám rendszeresen vett egy játékmagazint (a GameStar volt, asszem), aminek is egy számában volt egy cikk az animéről és a mangáról. Természetesen bikinis animelányok díszítették az olvasmányt, így amellett, hogy megtudtam, hogy a DB anime, valahogy el is könyveltem magamban, hogy ez az anime-manga dolog jobbára szép, dögös lányokról szólhat, fiúknak. XDDD Szóval az animerajongásomnak az adta meg a kezdőlökést, amikor először egy 2005-ös téli estén a tévécsatornákat kapcsolgatva ráakadtam az Inuyashára. Egy részt megnéztem belőle, tetszett, mégsem törődtem vele még egy-két hónapig, amikor valamelyik osztálytársam megkérdezte, hogy nézem-e az Inuyashát. Otthon utánanéztem, és rájöttem, hogy bizony ez a rajzfilm az Inuyasha, amit én is láttam anno karácsony körül, és hát belehabarodtam. Az A+-on sugárzott többi animét is nézegettem, közülük aktívan az Inuyashát, a Slayers-et, a Yu Yu Hakushot meg a Tokyo Mew Mew-t. Az Inu meg a YYH máig a kedvenceim között vannak. Egy-két évig csak a tévében néztem animét, de aztán nálunk is bekötötték a netet és évekig elég sok animét néztem. Mostanában nincs olyan sok kedvem hozzájuk, sokkal, de sokkal kevesebbet nézek, mint régen, de nem mondanám, hogy már nem tetszik a műfaj, vagy hogy már nem szeretem. Most is nézem a Monstert pl. Egyébként sokan írtátok, hogy egy kicsi idő kellett, hogy be tudjátok fogadni az animéket, mert ugye nagyon más a mi mentalitásunk, mint a japánoké. Furcsa, de én 13 évesen nem éreztem zavaróan másnak ezeket a rajzfilmeket. Különbözött attól, mint amit megszoktam, de semmi erőfeszítésembe nem került, hogy befogadjam, inkább kellemesen izgalmasnak találtam a dolgot, talán pont a mássága miatt.
Téríteni nem térítettem meg senkit, nem is szándékozom igazából felvenni a Jehova tanúi hozzáállást, mintha az anime meg a manga valami új vallás lenne. XD Kinőni belőle meg... nem hiszem, hogy én leszek az az ember, akinek ez a mentalitás a fejében is megfordulna, aki húszéves létére is macival alszik és ugyanúgy imádja a plüssöket/Barbie-kat, mint nyolcévesen. :')

Profil Képtár

15 éves vagyok most.
Nagypapám testvérét úgy hívjuk hogy "Debreceni Éva néni", aki történetesen Debrecenben lakik : D (lehet hogy sokkot okoztam pár embernek)
Nagyon sok szép emlékem kapcsolt hozzá. Viszont sokat nem volt otthon, így keresett nekem mesét amit közben nézhetnék. (6-7 éves lehettem)
Meg is találta.

Néztem a számomra még ismeretlen nevű, műfajú "mesét" és olyannyira magával ragadott, hogy a kedvencem lett. Megkaptam a kezdőlökést. Sajnos sokáig nem tudtam hogy mi volt a címe, és Debreceni Éva nénihez is csak ritkán mentünk, így egy időre homályba veszett kiléte.
Csak pár évvel később találtam rá, az első animém címére.

Így történt, hogy Chihiro belerángatott ebbe a csodálatos, kimeríthetetlen világba.
És egyuttal, ha nem történt volna meg, nem ismerhettem volna meg a barátaimat.
Talán én is "Cukksyyyyy" mániás lettem volna. És talán nem ismerhetem meg volna olyan embereket, álmokat, és tetteket, amit az animékben igen. : )

Akkor is és most is,
Csak hálás vagyok

Profil Képtár

Nem tudom pontosan hány éves voltam talán óvodás, mikor először láttam animét, szerencsémre kiskoromtól volt tévénk, úgyhogy nem volt akadálya. Akkorról nem maradt meg sok, szóval inkább a szereplőkre emlékszem a történetre alig, amire viszont tisztán emlékszem azaz érzés, ahogy pl. szurkoltam Sandybellnek. Szerintem az anime volt az első dolog, amiért rajongtam életemben. Valahogy tudatlanul is megkülönböztettem más meséktől, pedig akkor még azt sem tudtam, hogy animének hívják, azt meg végképp nem, hogy japánból származik.
Láttam a Candy Candy-t, a Sandybellt, a Csízmás kandúrt, a Pandamaci kalandjait, a Kishableányt, a 12 hónapot, a Vadhattyúkat, a Bosco léghajót, a Grimm meséket, szóval szinte mindent, amit csak kiadtak. Valamikor Sailor Moon és a Dragonball megjelenése körül tudtam meg, hogy tulajdonképpen, mit is néztem már évek óta. A suliban több Sailor Moon rajongóval is összebarátkoztam. Gyűjtöttük a Sailor Moon matricákat, kártyákat még figurám is lett. A szüleim persze csak legyintettek, hogy majd kinövi a gyerek, hát nem így történt. Aztán megkaptam a számítógépemet és megnyílt előttem a végtelen anime univerzum. Már listát is vezetek, arról, hogy mit láttam eddig, majdnem ugyanolyan hosszú, mint a megnézendőké.
Az anyukám úgy tartja, hogy ami rajzfilm, az gyerekeknek való, így nála az animék is ide esnek, és mereven elzárkózik tőlük, egyet sem hajlandó megnézni, hogy legalább megpróbálja megérteni miért szeretem annyira. Apukám már más eset, ő szereti a rajzfilmeket, pl. nagy Nils Holgerson rajongó, és tetszett neki a Vándorló Palota is. Engem érdekelne, hogy van-e köztünk olyan, akinek a szülei is néznek animét vagy legalább tudják, hogy mi az? Anyámnak pl. minden manga, az animék is, így hívja én meg mindig kijavítom, de legalább már megkülönbözteti Disneytől, az is valami.

Profil Képtár

iamlegend írásodat olvasva szinte teljesen magamra ismertem:D Először én is ugyanigy vélekedtem az animekről , hülyeségnek értelmetlennek tartottam:D Azután egyik barátom ajánlotta a Soul Eatert , és így kezdődött az egész animes pályafutásom még mindig nem mondanám hogy nagyon benne vagyok a szakmában () de már kezdőnek se mondhatnak az emberek

Profil Képtár

michiru02: Az én felvilágosítási misszióm sikerrel zárult minden családtagomnál
Azóta a testvéreim és néha a szüleim is leülnek egy-egy részt megnézni, vagy amikor nézek valamit és látják, mindig megkérdezik, hogy érdemes-e belekezdeni.
Szóval az én családom úgy tűnik fogékonyabb az ilyen dolgokra