Beck
típus: manga | év: 2000-2008 | hossz: 34 kötet / 103 fejezet
Gondolkodtál már azon, hogy feladd az eddigi életedet és csak a zenélésnek élj?
Szerintem még nem.... Vagy ha igen, akkor elég hamar feladtad.
Viszont ha elolvasod ezt a mangát, akkor biztos elgondolkozol rajta, hogy újrakezdd.
A mangáról
A mangát Harold Sakuishi írta ... [ tovább ]
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: Beck
|
|
Ismertető engedélyezve: 2010.04.01.
|
|
2010.04.01 20:17 00 / | |
|
|
Beck az egyik legjobb zenés shonen manga amit valaha olvastam. Nagyon ajánlom mindenkinek!:D
|
|
2010.04.01 20:26 00 / | |
|
|
True írta: Beck az egyik legjobb zenés shonen manga amit valaha olvastam. Nagyon ajánlom mindenkinek!:D |
|
2010.04.01 20:27 00 / | |
|
|
Ha valaki nézte az animét és szerette akkor ez kihagyhatatlan
|
|
2010.04.02 7:58 00 / | |
|
|
Pont tegnap fejeztem be. Sejtettem hogy überelni fogja az anime-t de nem hittem hogy ennyire. Zseniális volt szinte már megszólalt a zene a fejemben. Remélem egyszer a sorozatot is folytatják...
|
|
2011.05.11 19:34 00 / | |
|
|
Nagyon nagy élmény volt a manga, bár nem mondanám hibátlannak. A témájában abszolút monumentális, mind a jelentőségét, mind a hosszát tekintve, de úgy érzem, Sakuishi kicsit túllőtt a célon ezzel a 34 kötettel. Valahol a 23. kötet környékén már én kezdtem besokallni a kudarcoktól, és szentségeltem magamban, hogy ezeket a kölyköket még az ág is húzza. Nyilván megvolt ezzel a szerző célja, és értem az üzenetet, de akkor is túlzásnak érzem, hogy gyakorlatilag egy egész világ az öt feltörekvő, tehetséges muzsikus srác ellen forduljon. Sejtem, hogy a maffia és a zeneipar nem áll túl messze egymástól, de annyira abszurd, hogy pont ezt a pár fiatal kölyköt szemelje ki magának mindenki, holott a vak is látja, mennyire ügyesek, és a szcénából való kirugdosás helyett inkább promózni kéne őket, mert rengeteg pénz van bennük. Leon Sykes állandó előrángatását is erőltetettnek éreztem. Nagyon sokszor tűnt úgy, hogy megoldották a konfliktust, hogy Leon végre elengedte a dolgot, és akkor egyszer csak megint felbukkan keverni a sz@rt. Apropó, Leon: a színesbőrű karakterek szerintem elég sztereotíp módon voltak ábrázolva. Ami még nem tetszett: hogy az elején kicsit hárem-fílingje volt a dolognak -- Koyuki nagyon nem akart rájönni, hogy mégis ki kell neki, és az is zavart, hogy úgy tűnt, mintha kezdetben még Hiromi is Koyukit szemelte volna ki magának. Meg persze volt egy pár nagyon hülye félreértés, ami mondjuk műfaji sajátosság a japánoknál, de meglettem volna nélkülük.
Viszont valami fantasztikus hangulata van a mangának. Úgy ábrázolja a koncerteket, hogy az ember szinte hallja a zenét. Szemmel láthatóan rengeteget fejlődött a mangaka az évek alatt, és a végére egészen fantasztikus közelképeket kapunk a srácokról. (Itt jegyezném meg, hogy ráférne az animére egy remake, mert az anime artja méltatlan a mangáéhoz képest.) Nagyon tetszett Maho karaktere. Pontosabban inkább az tetszett benne, hogy egy nem tipikusan japán, nem cukin viselkedő, fiúsan öltözködő, szemtelen, nagyhangú lány a fő szerelmi interest. Imádtam a változatos karakterdizájnt, a karakteres mellékszereplőket és az aranyos mellékszálakat (pl. a Saitou-san és Momo-chan félét). A főszereplőkről nagyon jó jellemrajzokat kapunk, mindegyik srác érdekes karakter, és szépen, konzisztensen van felépítve a karakterük. Emberiek, nem tökéletesek. Koyuki naivitása, Ryuusuke makacssága és gambler hajlamai, illetve Chiba keményfejűsége néha kifejezetten idegesített, de ez is hozzátett a realitásélményhez. 8/10, mert az utolsó koncerten még én is meghatódtam. |
|
2016.08.31 11:57 00 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7