A mai napon véget ért a 2012-es év legnagyobb hypejának örvendő anime-sorozat, amely a futása alatt többször is bebizonyította azt, amit a figyelmesek már az első pár rész alapján is leszűrhettek: ennek is csak a füstje lett nagy, a lángból azonban az előzetesen túl már szikra sem maradt.
Pedig az alapötlet a maga nemében nagyszerű volt, amely egyszerre vonzotta a játékos múlttal rendelkező valamint a fantasy környezet iránt érdeklődő nézőket is, így már a megjelenés előtt hatalmas érdeklődés övezte a sorozatot. A nagyszerűségét pedig tovább erősítették a LN olvasók, akik minden jóval áhították a közönséget.

A nagy lelkesedés és bizakodás kemény két részen át tartott, mikor még minden abszolút rendben volt. Jól sikerült az alapszituáció bemutatása és a (nem létező) történet felütése, megismerkedtünk néhány ígéretes karakterrel, a karakterrajzok jók voltak és az animációt is elfogadhatónak lehetett nevezni (pedig eszméletlen torzulásokon estek át a karakterek egy-egy harc során, dehát az A-1 nem egy KyoAni) amihez hangulatos zenék párosultak. Sokan már itt elkönyvelték az Év Animejének - persze csak vizuális és hype alapon.

Aztán a harmadik résztől kezdve nyugodtan állíthatom, hogy az égvilágon mindent elrontottak ebben az animeben, amit csak lehetett.

A főszereplő jellemfejlődése egyetlen egy rész alatt lezajlott. Volt a kezdeti anti-szoc állapota az első két részben, a harmadikban szinte látatlanban ugrott vagy 50szintet, és ugyanebben az 'igazság bajnoka' állapotban nyomta végig a fennmaradó 22részt. Tucatsablonnak sem merem nevezni, mert az sértés lenne azokra a karakterekre nézve. Mert valójában még annyit nem változott, mint egy huszadrangú shounen főszereplő. A női főszereplőről ne is beszéljünk, ő is csak az elején tűnt érdekesnek, ám a cselekmény előrehaladtával egyre inkább lebutították, míg végül lett belőle egy jobbára agyatlan, sírós rózsabimbó, akit kvázi poggyászként cipel magával a főszereplő - leginkább a Berserk hasonlóan zokni elmeállapotú női szereplőjére emlékeztetett. És azt is tegyük hozzá, hogy csak ők KETTEN (majd a második felében HÁRMAN) a sorozat állandó szereplői. Rajtuk kívül mindenki más mindössze egy-egy epizódot szerepel csak, és semmit nem tesznek hozzá a cselekmény alakulásához, inkább csak húzzák-vonják velük a szituációkat, a sorozat felére pedig már a nevüket is elfelejtjük.
De ha már összefüggő történet nincs...
Pontosabban ami van az egy velejéig bugyuta, amatőr módon megírt, féloldalas fércmű, aminél akármelyik (tényleges) fantasy író jobbat hoz össze. Az én szememben valami siralmasan fantáziátlan volt az egész. Egyedül az alapötlet volt kiváló, amiből végül nem hoztak ki semmit. Az első két részt követően máris egy nagy adag, idétlenül elhelyezett és előadott filler következett, amiket kettő után már nézni is fájdalmas volt (gondolok itt a teljesen ide nem illő detektívtörténetre). Utána volt ismét két epizódnyi reménysugár, mikor egy szituáció erejéig a sorozat ismét magára (és a fő cselekményszálra) talált, de ez is csak egy pillanatig tartott, mielőtt a cselekmény ismét visszasüllyedt volna az összecsapott amatőrségbe. Az első fejezet lezárása pedig derült égből villámcsapásként érhette a nézőt, hiszen egy pillanat alatt a játék végénél termettek, miközben egy perce még a közepénél jártak. De ez megintcsak nem az író kreativitását, hanem az egyértelmű hozzá nem értését tükrözte, ahogy még egy normális konfliktust sem volt képes tisztességen felépíteni. Az isteni közbeavatkozással elnnyert befejezés, valamint maga a főgonosz karaktere pedig mindkettő a szabályos közröhej tárgyát képezték, amin leginkább sírni lett volna kedvem.
Ennyi volt tehát a sorozat SAO része. Volt benne összesen NÉGY értékelhető epizód, a többi üres időkitöltésnek szánt filler, amit ha a készítőknek egy kis eszük lett volna, arra fordítanak hogy akár egy kicsit is bemutassák azt virtuális világot, amibe ezek az olcsó karakterek kerültek. 100x értékesebb és érdekesebb lett volna, mint a két állandó sablon karakter papás-mamás játéka

De ezen a ponton én még bizakodtam, és a siralmas SAO fejezetet betudtam annak, hogy ez volt az író első írása, nem csoda hogy még teljesen kiforratlan az egész, amin az anime hasonlóan gyenge rendezése és forgatókönyve szintén nem sokat segített a monológok kivágásával. Talán a második történet már jobb lesz, ha már az LN olvasók szerint is egyre csak javul a színvonal

Talán a stáb hibája, ahogy továbbra is számos részletet kivágtak a cselekményből, vagy egyszerűen az író történetvezetése nem fejlődött semmit, de az ALO szakasz még üresebb és unalmasabb lett mint a korábbi SAO. Potenciálisan jobb játéknak nézett ki, de már megint alig tudtunk vagy tapasztaltunk meg belőle valamit. A három főszereplőn kívül a további karakterek itt még jelentéktelenebbek, és szigorúan csak a fő cselekményszálra összpontosítottak, ami viszont meglehetősen eseménytelen lett. Gyakorlatilag annyi történt a tíz részben, hogy elrepültek a fáig, és időnként csatáztak néhány random ellenféllel. Akár ki is hagyhatták volna az egész utat és rögtön a fánál lépnek be. Karakterfejlődésről biztosan nem maradtunk volna le, hiszen az továbbra sincs Randall összegzése a Gyűrűk Uráról ide tökéletesen passzol. Az egydimenziós leggonoszabb-főgonosz pedig ezúttal is csak nevetségesnek hatott, amihez egy az előzőhöz hasonló, ostoba és antiklimatikus befejezés társult.

Így lett az előzetesen Év Animejének kikiáltott címből végül az Év Legnagyobb Csalódása (szerencséjére akadt az idén számos, sokkal rosszabb anime is, így az a díj máshoz kerül).
Ez nem azt jelenti, hogy nézhetetlenül rossz lenne, egyszerűen csak minden téren gyenge. És ezt különösen azok fogják érzékelni, akik már sok, ténylegesen jó animet láttak.
Mindkét történet csak az unalomig ismert sablonokra és klisékre építkezik, miközben jobbára csak kezdetük és befejezésük van, ami pedig közben történik az szót sem érdemel. A karakterek többsége egydimenziós statiszta szerepet tölt be, de az a három főszereplő is ugyanúgy kidolgozatlan marad. A világokat nem mutatták be rendesen, a szerelmi rész hamar átment giccses enyelgésbe (karakterfejlődés nélkül nincs normális románc sem, max hentaiban) az összecsapott befejezések pedig arcpirítóan rosszak voltak.
De legalább vizuálisan egységes maradt a sorozat, az elvétve előforduló harcok pedig egész hangulatosak tudtak lenni (az említett torzulások és a spórolós állóképek ellenére), míg a szinkronhangok mind jól teljesítettek. Valamint egy teljes részt szántak a normális epilógusra, igaz még abban is rossz karakterre helyezték a hangsúlyt. Így egy fokkal jobb lett a sorozat, mint a nagyjából ugyanezen a közepes színvonalon mozgó Muv-Luv Alternative: Total Eclipse vagy korábbról a Guilty Crown.

Nem beszélek le senkit a megnézéséről, de azt javaslom, aki belekezd ne dőljön be a hypenak és állítsa az elvárásait minimálisra. Akkor talán nem fog akkorát csalódni.
Én mindenesetre biztosan nem leszek kíváncsi egy újabb évadra. A következő játéknak már az alapötlete sem érdekel, a karakterek és a történetvezetés pedig szemmel láthatóan semmit nem javulnak.

5.5/10
Egy fél pontot emelt rajta az epilógus, de annyira még az sem volt jól összerakva, hogy egy egész pontot érjen