A 37 éves Thomas Romain Franciaországban született és 2003-ban költözött Tokióba, hogy társ-rendezőként és művészeti vezetőként dolgozzon egy francia-japán anime sorozaton, az Oban csillagfutamon.

"Ezt a sorozatot eredetileg a barátom, Savin Yeatman-Eiffel álmodta meg. Néhány évet egy párizsi lakásban töltve fejlesztgettük a projektet, gyakorlatilag pénz nélkül." — A cél az volt, hogy ezt a nagyszabású történetet animált formában életre keltsék, de Romain szerint akkoriban ez egyszerűen nem volt megvalósítható Franciaországban. — "Japánba kellett költöznünk ahhoz, hogy megvalósítsuk ezen álmunkat."

Savinnak sikerült néhány európai partnert találnia akik finanszírozták a projektet, és amikor megérkeztek Japánba, több millió eurót hoztak magukkal, hogy elkészíthessék sorozatukat egy japán stúdióval. Miután a munka véget ért, Romain úgy döntött, hogy Japánban marad.
"Imádok rajzolni, imádom a 2D-s animációkat, és ebben az országban a legjobb dolgozni, ha meg akarod tanulni ezt a mesterséget. Rengeteg remek animátor, rendező, és stúdió készít érdekes tartalmakat. Egyszerűen csak minden áron a része akartam ennek lenni."

A Satelight stúdió által alkalmazva, elkezdett háttereket tervezni az Engage Planet Kiss Dum cimű sci-fi animéhez. Romain egy nagy "felfordulásnak" hívja a sorozatot és állítása szerint az egyik legrosszabb project volt amin eddig dolgozott, de a tervezői munkát élvezte, és a munkatársai elképesztően tehetségesek voltak. — "Viszont a vezetőség rémes volt. Hihetetlen problémákba ütköztünk. Mint első tapasztalat egy autentikus japán anime készítéséről, nem voltam csalódott. Sokat tanultam arról, hogy milyen hibás is lehet egy gyártási folyamat. Nagyszerű emlékek."



Mit tanácsolsz azoknak az embereknek akik Japánban szeretnének animéken dolgozni?

"Az első tanács amit általában adok az, hogy tanuljanak meg japánul. Sajnálatos módon, olyan japán munkatársakat találni akik tudnak angolul nagy ritkaság. Felvenni viszont nem fognak ha nem tudsz velük kommunikálni, szóval ha Japánban szeretnél élni, akkor MUSZÁJ belefektetned az energiát abba, hogy megtanulj japánul.

A második tanácsom az, hogy minél hamarabb kezdesz annál jobb. A japán stúdiók előszeretettel vesznek fel fiatal, tapasztalatlan embereket. Nem kell, hogy mesterképzésed legyen animációból; néhány év alap művészi gyakorlat elég arra, hogy kezdő animátorként állást szerezz. Ám ennek viszont az az ára, hogy a fizetésed is nagyon alacsony lesz. Jobb ha ezt az időszakot úgy fogod fel, mint egy hosszú szakmai gyakorlatot, amely során egy "senpai" tanít, miközben futó projekteken dolgozol.

Jó dolog tisztában lenni azzal is, hogy nem feltétlen szükséges rajztudás ahhoz, hogy ezen a területen dolgozzál. Lehetsz például produkciós asszisztens, szerkesztő, vagy kompozit művész. Egyik sem igényli a rajztudást, még akkor sem ha később rendezővé szeretnél válni. Rengeteg anime rendező kezdett produkciós asszisztensként úgy, hogy soha sem járt művészeti iskolába.

A harmadik tanácsom pedig az lenne, hogy ne gyere ide üres kézzel. Nem fogsz annyit keresni, hogy megélj belőle egészen addig amíg nem leszel elég jó. Ez pedig eltarthat néhány évig."

Te hogyan jelentkeztél a munkára és hogyan zajlott az interjú?

"Alapjába véve abból állt az egész, hogy egy izakajában iszogattam a főnökkel, és szórakoztattam őt azzal, hogy hülyeségeket beszéltem rossz japán tudással. Két héttel később pedig már fel is vettek. ...Na jó, komolyra fordítva a szót, sikerült elismerést szereznem a japán munkatársak között az Oban csillagfutam két és fél éves gyártása során azzal, hogy nagyon keményen dolgoztam, és több száz órát túlóráztam. Még az esküvőm napján is dolgoztam, ami így visszagondolva elég nagy hülyeség volt, de akkoriban ez a munka számomra ennyire sokat jelentett. Végül is ez Japán; bele kell olvadnod a környezetbe ahhoz, hogy túlélhess. Miután megmutattad, hogy tehetséges vagy és keményen dolgozol, többé nem kell azon aggódnod, hogy állást találj, mint animátor."

Mi az ami meglepett az anime készítéssel kapcsolatban Japánban?

"Ami meglepett az az, hogy mennyire alázatos volt az összes munkatársam a stúdióban, és mennyire borzasztóak voltak az életkörülményeik, összehasonlítva a nyugaton dolgozó animátorok helyzetével. Dióhéjban összefoglalva, a pénz nem folyik vissza az animátorokhoz(és egyéb munkatársakhoz). Ők szegények. A legtöbbjük egész életét az asztala előtt tölti, és szingli, mert vagy nincs elég ideje, vagy pénze ahhoz, hogy családot alapítson. Néhányuk rendkívül félénk is, és egy egyszerű válasz is gondot okoz nekik amikor köszönsz. Ez elsőre elég zavaró tud lenni.

De ugyanakkor az emberek nagyon barátságosak és izgatottak a gondolttól, ha külföldiek is vannak közöttük akik hajlandóak arra, hogy hasonló életvitelt éljenek mint ők. Legtöbbjük nem is érti, hogy miért akarunk animén dolgozni, hisz tudatában vannak, hogy ez egy nagyon nehéz munka alacsony fizetéssel és rengeteg fizetetlen túlórával. Számunkra az anime érdekes, mert egzotikus, de számukra ez is olyan, mint bármelyik más munka. Nem hiszem, hogy meg tudják érteni a mi érzésünket, akik külföldiként Japánban dolgozunk anélkül, hogy ők ezt nem tapasztalták meg saját maguk azáltal, hogy Japánon kívül dolgoztak volna, vagy legalább időnként külföldre látogattak volna. Ezt egyébként a többségük meg sem engedheti magának.

Ami szintén meglepett az az, hogy nem minden japán animátor zseni. Hisz egyedül olyan remekművek, mint a Ghibli filmek vagy olyan sorozatok, mint a Cowboy Bebop jelet meg Franciaországban mielőtt Japánba mentem volna. Azt hittem, hogy minden japán animátor úgy tud rajzolni, mint egy isten. Hát tévedtem. Vannak igazi animációs istenek, mint Toshiyuki Inoue, de rengeteg alacsony képességű animátor is van, akik csak azért tudnak megmaradni az iparban, mert túl sok sorozat készül, és a stúdióknak akik elkeseredetten alkalmazottak után kutatnak, nincs más választásunk mint munkát ajánlani nekik.

A jó dolog ebben viszont az, hogy ha nem vagy nagyon rossz, és jó a munkamorálod, akkor soha nem leszel munka nélkül."

Neked mik voltak a személyes tapasztalataid?

"Ami engem illet az én tapasztalataim nem voltak annyira rosszak —máskülönben visszamentem volna Franciaországba. Miután dolgoztam a francia cégnél aki az Oban csillagfutam készítésénél alkalmazott, a Satelight nevű japán animációs stúdió vett fel mint művészeti igazgatót. Ezen a szinten pedig általában már nem probléma az, hogy megélj a munkádból. Csupán csak kezelned kell a hatalmas mennyiségű feladatot ahhoz, hogy elég hatékony legyél, de még ne vidd túlzásba.

Művészi szinten elégedett vagyok. Lehetőségem volt, hogy dolgozzak pár jól fogadott sorozaton, és bár nem feltétlen vagyok a rajongója minden animének amin dolgoztam, a tervezői munka magában érdekes volt. Sokat fejlődtem az évek során, és készen állok arra, hogy a legjobb formámban vágjak bele a rám váró projektekbe."

Mi a legnehezebb dolog az animeiparban való munkában?

"Egyértelműen az a rengeteg mennyiségű munka amit rövid időn belül meg kell csinálni. Meglepett, hogy milyen rövidek a gyártási idők és mennyire szűkösek a csapatok a művészhiány miatt. A stúdiók a nap 24 órájában nyitva vannak, és az emberek legtöbbször az ünnepnapok alatt is dolgoznak. Este emaileket kapsz, és teljesen normális dolog az ha egy meeting az éjszaka kellős közepén vagy mondjuk hétvégén van. Komolyan késznek kell lenned arra, hogy keményen dolgozzál, hogy elérd ugyan azt a szintű kötelességtudatot amit a japán munkatársad, máskülönben esélyes, hogy nem fognak befogadni.

Megdöbbentett a rengeteg gyártási csoda is. A japánoknak meg van a képességük arra, hogy lehetetlen feladatokat hajtsanak végre nagyon rövid idő alatt, de csak akkor ha nincs más választásuk. Bár ésszerűbb lenne elutasítani az irreális határidőket, mégis mindenki elfogadja azt. A legtöbbször így működik: Semmi nem halad a kezdeti tervek szerint. Csak akkor amikor már mindenki azt gondolja, hogy nincs több idő, hogy a projekt sosem fog elkészülni időre, csak akkor gyorsul fel a gyártás. Az emberek éjjel-nappal dolgoznak az utolsó másodpercig anélkül, hogy egy percet is elvesztegetnének. Amikor elmész megnézni egy animét a moziban, vagy megnézel egy animét a TV-ben, akkor úgy képzeld el, hogy azon az emberek néhány nappal, vagy akár néhány órával ezelőtt még mindig dolgoztak. Néha még csak be sincs fejezve, és a rajzokkal a DVD/Blu-ray kiadásokra pofozzák ki."

Milyen horror történeteket hallottál az iparról?

"Nem csak, hogy hallottam horror sztorikat, de még láttam is! A legtöbb ember túlhajszolt. A probléma az, hogy a japánok tradicionális módja arra, hogy egy társadalomban viselkedjenek az, hogy igent mondanak arra is amikor arra kérik őket, hogy lehetetlen körülmények között dolgozzanak. A stúdiójért vagy a projekt csapatáért még a lehetetlent is megteszik. Akár még napokon keresztül is bentmaradnak a stódióban, és ezzel kockára teszik az egészségüket. Láttam embereket akik hetente csak egyszer mentek haza, vagy egyszerre 35 órát dolgoztak egyhuzamban. Még egy olyan animációs rendezővel is találkoztam aki évente csak egyszer ment haza a szüleihez — nem bérelt egyáltalán saját lakást. A hölgy a stúdióban lakott, és nyilvános fürdőkbe, illetve manga kávézókba járt, hogy időnként pihenjen egy keveset. Aztán egy házaspár — egy rendező és a felesége aki karakter tervezőként dolgozott — a stúdió egyik sarkában táboroztak, és hálózsákokban aludtak amíg az anime el nem készült. Néhány ember pedig akkor sem engedi meg magának a pihenést ha betegek, mert nem akarják a kevés fizetésüket az egészségügyi ellátásra költeni.

Az animátorok várható életkora nem túl magas. Láttam embereket akik elájultak munka közben. A legrosszabb pedig az amikor meg is halnak karoshiban(halál túlhajszoltság miatt). Az egyik kollágám stroke-ban halt meg 10 évvel ezelőtt, miközben egy másik stúdióban dolgozott (az, hogy egy ember egyszerre több küldönböző cégnél is dolgozik egyidőben elég gyakori). Egy másik munkatársam pedig éppenhogy felépült szintén storke-ból. Mostanában hallottam egy animátor haláláról aki egy elég híres sorozaton dolgozott egy másik stúdiónál, de mindenki titokban tartotta, valószínűleg azért, hogy ne okozzanak kárt a cégnek.

Emellett azért az emberek nagyon barátságosak egymással, hiszen ilyen vagy olyan mértékben mindenki tapasztalja ugyanazokat a nehéz körülményeket. Ugyan az a sorsuk; dolgozni ezen a kegyetlen területen, de mégis olyan munkát végezni amit szenvedélyesen szeretnek. A munkahelyi meetingek szórakoztatóak. Rengeteget nevetünk és élvezzük azt, hogy animét készíthetünk."

Mi a legkevésbé nehéz dolog egy anime készítésében Japánban?

"Körbevéve tehetséges és elszánt animátorokkal és rendezőkkel nagyon motiváló tud lenni. Sosem érzem magam egyedül a stúdióban. Jelenleg ezt a választ péntek este hajnali fél egykor írom, és jó néhány munkatársam dolgozik még mindig körülöttem."

Mik a tulajdonságai azoknak akik sikert érnek el az animeiparban?

"Nos, az első fontos tulajdonság az az elszántság, vagy mondhatnám azt is, hogy a kitartás. Nem sétálhatsz csak úgy be és lehetsz sikeres. Hónapokat, éveket igényel ez. Megszerezni a japán emberek bizalmát a kulcs. A legértékesebb tulajdonság amid egy manager szempontjából nézve lehet, az az ütemterv tiszteletben tartása. Ha képes vagy befejezni a feladatodat időre, egy bizonyos minőségi szint mellett, akkor hamar elkezdhetsz felfelé lépkedni.

A második dolog az, hogy képes legyél beleolvadni a japán gyártói csapatba, japán szemmel nézve. Értsd meg a tatemae és honne koncepcióját, és tanuld meg, hogyan beszélj a kollégáiddal helyesen. Megfejtetni a kulturális kódokat és szokásokat fontos, ha azt akarod, hogy befogadjanak, és így érdekes munkákhoz juthassál. Ez viszont olyasmi amit nem tanulhatsz meg könyvekből. Ott kell lenned, és nagyon figyelmesnek kell lenned a környezetedre.

Fordítsd a kulturális különbözőségeidet előnyökké. Ha a rendező és a producerek egy eredeti megközelítést szeretnének, vagy ha valakit, aki tökéletesen meg tudja érteni a kulturális aspektusait egy anime settingjének ami nem Japánban játszódik, akkor talán épp te leszel az aki jobban illik majd a feladatra és nem egy japán alkotó. Próbáld meg megismerni az erősségeidet. Azt javaslom, hogy ne próbálj meg közvetlenül a japánokkal versenyezni azáltal, hogy túlzottan utánozod a stílusukat, mert azzal azt kockáztatod, hogy mindig mögöttük maradsz egy lépéssel. Ugyanakkor ezzel egy időben meg is kell felelnek az igényeiknek. Elég nehéz egyensúlyozni aközött, hogy egy eredeti megközelítést tudj külföldi művészként nyújtani, és aközött, hogy olyan formátumú műveket prezentáljál amiket egyszerű felhasználni a gyártás során."

A Japánban való munka hogyan változtatott meg?

"Mint művész, a japán animátorokkal való munka segített abban, hogy fejlődjek. Megtanultam, hogy precízebb legyek abban ahogy tervezek dolgokat, hogy ne csak a formákra és a kinézetre fókuszáljak, de arra is gondoljak, hogy az amit terveztem hogyan fog kinézni a kész műben. Azt is megtanultam, hogy türelmes legyek, hogy várjak a soromra. A japán emberek jó munkalehetőségeket fognak neked ajánlani, amikor úgy gondolják, hogy eleget szenvedtél ahhoz, hogy megérdemeld. Az út levágása itt nem működik. És ez egy bizonyos módon megnyugtató. Az animeipar tapasztalatra és bizalomra épül. Bárhol is dolgozol, biztosra veheted, hogy stimuláló környezetben leszel, ahol tisztelheted a sempaijaid és tanulhatsz tőlük."

Van bármiféle tanácsod egy kezdő művész számára?

"Nos, ez attól függ, hogy a művész melyik definícióját választod. Ha a művész egy kreatív embert jelent aki a saját útját követi, hogy megtalálja a saját stílusát, üzenetét, és képes arra, hogy emberekre hasson maga körül, akkor nincs egy igazán hasznos tanácsom se. Úgy vélem, hogy talán a vízió, a kitartás, és a kommunikáció lehet a kulcs.

De ha művész alatt egy profit értesz egy kreatív területen aki képes megélni a "művészetéből", akkor van néhány ésszerű tanácsom amit adhatok:
Azt javaslom, hogy inkább legyenek erős, képzésben elsajátított készségeid, ahelyett, hogy csak egy adott stílust fejlesztenél. Így könnyen képes leszel adaptálódni különböző igényekhez és stílusokhoz a karriered során.
Legyél ambiciózus, de ne légy túl türelmetlen. Feltehetőleg már több tapasztaltabb, és tehetségesebb ember van jelen itt az iparban akik egyenlőre jobban megérdemelnek fontos pozíciókat mint te. Tiszteld őket, tanulj tőlük, és várj a sorodra, mert előbb vagy utóbb, de elfog jönni. Állj készen erre a pillanatra. De semmi esetre se siettesd! Ez nem egy sportverseny; remélhetőleg 50 vagy 60 évesen még mindig aktív leszel. Ez az a lecke amit én Japánban tanultam.
Szerezz sok barátot az iparban — valószínűleg épp annyit fogsz tanulni tőlük mint az idősebb feletteseidtől. Légy részese a sikereiknek és a bukásaiknak, fejlődj velük, és hozz létre egy igazi csapatszellemet. Segíteni fognak amikor szükséged lesz rájuk, és lesz, hogy el is fog kelleni a segítségük.

Oszd meg a technikáidat és tapasztalataidat fiatalabb művészekkel. Ez segíteni fog a fejlődésükben, te pedig elnyered a tiszteletüket cserébe. Így pedig mindketten profitáltok ebből.
Azt is tanácsolom, hogy fejlesz nagyon erős képességeket egy adott területen. Lény egy bizonyos terület specialistája, de ne hagyd abba más képességeid csiszolását sem. Fontos, hogy új dolgokkal kísérletezzél, hogy ezzel is kihívást állíts magad elé."