Lista | Navigáció
Az anime története
Minden bizonnyal sokan tisztában vannak az anime fogalmával. A Japánban készült, vagy japán közreműködéssel készült jellegzetes rajzfilmeket szoktuk alatta érteni. Maga a szó angol eredetű, az „animation” szó kiejtésének rövidítéséből származik. Sokan úgy hiszik, 1945 óta beszélhetünk animéről, noha a története 1917 körül kezdődik, ugyanis az első fennmaradt japán rajzfilm ebből az időből származik. Ekkor még nem rendelkezett semmilyen jellegzetességgel, s ez egészen az 1960-as évekig, Osamu Tezuka munkásságának fénykoráig így volt, majd igazán elterjedtté az 1980-as években lett. Napjainkban milliók nézik ezeket, s kísérik figyelemmel a legújabb részeket, sorozatokat s a többi. De vajon tudjuk, hogy miként is lett mára az, ami?


Az 1. generáció (?-1923)

A XX. század világának nagy szórakoztatási vívmánya a filmgyártás kezdete, valamint az első mozgóképek voltak. Japán ekkor már a Taisho-korszakban járt, s a nagypolitika folytatta a nyugatiasodást, ennek fényében filmkészítőket küldött szét a világban, hogy megtanulják és elsajátíthassák a filmgyártás technikáit, köztük a rajzfilmekét is. A világ első animéjét az egyik ilyen szerencsés férfi készítette el, Shimokawa Oten. A Tenkatsu stúdiónak dolgozott mint animátor, valamint politikai karikaturista volt a Tokyo Pucknál. Mindössze 5 kisebb mozifilmet tudott készíteni, köztük az 1917-es Imokawa Mukuzo Genkanban no Maki-t (a film érdekessége, hogy 2005-ben került elő egy kiotói műhelyből, és mindössze 3 másodpercnyi anyagról van szó).

A generáció másik kiemelkedő animátora Jun’ichi Kouchi, aki festő és karikaturista volt, a vízfestékes festészet egyik alakja. 1912-ben kezdte a karikaturista pályafutását, majd Kobayashi Shokai animátora lett 1916-ban. Az évtized egyik legjobb animátorának tartották, a nevéhez 15 rövidebb mozifilm kapcsolódik.

Kitayama Seitaro, egy magában dolgozó animátor, akit a nagyvállalatok nem foglalkoztattak. Később megalapította saját animációs stúdióját, a Kitayama Eiga Seisakujo-t, amelyet hamarosan a piaci sikerek hiányában be kellett zárnia. Eleinte krétarajzos technikát használt, később áttért a papíralapú animációra, előre megfestett hátterekkel és anélkül.

A kornak két jellegzetes alkotása volt: a Namakura Gatana (An Obtuse Sword, 1917) és az Urashima Taro (1918). Ezeket 2007-ben találták meg egy antikvár piacon. A rajzolásuk semmiben sem különbözött a korabeli nyugati animációkétól. Miután korábban is készülhettek animációk, így koránt sem kizárt, hogy az egyezményes 1915-ös évet át kell majd írni, ha újabb munka kerül elő. Ennek lehetősége igen csekély: a II. világháborús bombázások során sok mű elpusztult az archívumokban…


A 2. generáció (1923-1945)

Kép
Mura matsuri (1930) 
Kitayama Seitaro noha nem sokra ment az életben, a tanítványai annál több sikerrel jártak. Az 1923-as nagy kantói földrengés során az animációs stúdió nagy része elpusztult és a korábbi animátorok új stúdiókat hoztak létre. Ilyen volt Yasuji Murata, Hakuzan Kimura, Sanae Yamamoto és Noburo Ofuji, akiknek szembe kellett nézniük a második világégés előtti nehézségekkel. Egyike ezeknek az akadályoknak egy nagy külföldi rivális megjelenése a piacon: a Disney, amely befolyása alatt tartotta a közönséget és a producereket. Az érdeklődés emiatt alacsony volt, az animátorok költségei magasak voltak, annak ellenére, hogy csak nagy munkaképességű embereket vettek fel, valamint olcsón, szinte már-már éhbérért dolgoztak. A celluloid drága volt, így montázs-animációkat alkalmaztak egészen az 1930-as évek közepéig. Ennek megvoltak a maga árnyoldalai: a mozgatást előre és hátra rendkívül nehézkes volt kivitelezni, valamint az animáció nem mindig volt folyamatos, valamint nem tartalmazott részleteket. Ennek az animációtípusnak Yasuji Murata és Noburo Ofuji lett a mestere és fordította az előnyeit a saját hasznára.

Kép
Spider and Tulip (1943) 
Kenzo Masaoka és Mitsuyo Seo animátorok megpróbálkoztak a japán animációgyártást külföldi színvonalra emelni a celluloid alapú animációk készítésével, valamint a hang és a technológia terén. Masaoka nevéhez fűződik az első hangos anime, a Chikara to Onna no Yo no Naka, amely 1933-ban készült el, és a The Dance of the Chagamas, az első teljes egészében celluloid alapú animáció 1934-ből. Seo nevéhez a technológiai újítások köthetőek, melyet először az 1941-es Ari-chanban használt.

Kép
The Fox versus the Raccoon (1933) 
A kor animéit a Disney rövidfilmjeihez hasonló rajzolás jellemezte, készítésük céljai főként a reklám, a propaganda, a kormány által megrendelt oktatási célú darabok. Ebben az időben a cenzúra és az iskolai szabályzatok értelmében a gyerekek rajzfilmek iránti érdeklődését korlátozták az oktató jellegűekre, amelyeket a Monbusho (az Oktatási Minisztérium) támogatott.


Kép
Kokka kimigayo (1931) 
Az 1939-es filmtörvény elsősorban dokumentarista és oktatási célzatú animék gyártását írta elő. Hogy a filmes ipart belendítsék, nem egy élőszereplős mozifilm gyártóvállalat csatlakozott az animációk készítéséhez, mint például a Shochiku, amely a Kenzo Masaoka által készített Kumo to Churippu-t is producerelte. A háborús újraszerveződés következtében 3 nagyvállalat maradt meg a piacon. Egyre több animációs film kezdett el arról szólni, hogy a japán katonák miként aratnak győzelmet a menekülők felett. 1943-ban a Geijutsu Eigasha bemutatta Mitsuyo Seo készítette Momotaro’s Sea Eagles című darabját a haditengerészet támogatásával. A Shochiku pedig bemutatta az első egész estés animációs filmet, a Seo rendezte Momotaro’s Divine Sea Warriors-t 1945-ben.


A 3. generáció (1948-1999)

A 3. generációs animék egyik fő jellemzője, hogy nem alkalmaztak benne számítógépes grafikát, valamint ezeket már nem a készítők munkássága szerint különböztetjük meg őket. Éppen ezért ebben a korszakban készült a legtöbb híresebb és meghatározó darab. 1945 után az amerikai békeszerződés értelmében nem készülhettek se filmek, se animációk a szigetországban, melyet az 1947-es San Francisco-i béke megszüntetett.

1948-ban megalakult a Toei Animation és rá tíz évvel bemutatták az első színes animefilmet, a Hakujadent (The Tale of the White Serpent, 1958). A film néhol még a Disney-féle tónust alkalmazta, mintsem a modernebb animék árnyalati gazdagságát, mégis az első teljes mértékben animének számító darab lett. Amerikában csak 1961-ben mutathatták be Panda and the Magic Serpent címen. 1958 és a ’60-as évek közepe közt a Toei folytatta a Disney-szerű filmek készítését, noha később olyan sorozatok gyártásában vett részt, mint az 1986-ban indult Dragon Ball, az 1992-ben kezdődött Sailor Moon és az 1999-ben kezdődött Digimon.

Kép
Hols: Prince of the Sun (1968) 
A Toei stílusát mindig is az animátorok saját látásmódja határozta meg. Példa erre Isao Takahata filmje, a Hols: Prince of the Sun (1968) is, amely a kor stílusával az első szakítás és egyben lépés a mai progresszív rajzolású felé, amelynek jeles képviselői Hayao Miyazaki és Mamoru Oshii. A Toei egyik animátora, Yasuo Otsuka elérte, hogy munkáit az 1980-as években már a televíziók is sugározzák, és a vállalat olyanoknak segíthessen a világban, mint a Sunbow Productions, a Marvel Productions vagy a Hanna-Barbera.

Kép
Kimba, the White Lion (1965-1966) 
A korszak másik nagy embere, Osamu Tezuka, akit „az anime atyjának” is szokás nevezni. A Toei-jel rivális gyártóstúdióját, a Mushi Productions-t a ’60-as évek elején alapította. A stúdió első nagy dobása a Tetsuwan Atom (Astro Boy) volt 1963-ban. A hiedelmekkel ellentétben nem ez volt az első animesorozat, amelyet televízióban is vetítettek: ez a dicsőség az Otogi Manga Calendaré, amelyet 1962-ben kezdtek el vetíteni. Az első anime, amely nem sorozat volt, és mégis tévében adták, az a Three Tales volt. Ellenben az első sikeres, folytatólagos cselekményű anime címét tényleg az Astro Boy tudhatja magáénak, amely hozzájárul kultusszá és sikerré válásához. 1964-ben az Astro Boy megjelent Amerikában is és meglepő, nem várt módon ott is sikeres lett. A Tetsuwan Atom sikere hozzájárult ahhoz, hogy egyre több sorozatot kezdhessenek el készíteni és kiadni, köztük Mitsuteru Yokoyama Tetsujin 28-go című darabja is (amely az első szuperrobot anime, amely Amerikában Gigantor címen jelent meg), vagy Tezuka Jungle Emperor-ja (vagy ismertebb nevén a Kimba) valamint Tatsuo Yoshida Mach Go Go Go-ja (később Amerikában Speed Racer címen jelent meg).

Kép
Tommorrow's Joe (1970) 
A ’70-es évek során a nagy vállalatok mellé újak születtek, az animátorok átvándoroltak az olyan stúdiókhoz, mint az A Pro és a Telecom Animation. A Mushi Productions csődbe ment (majd 4 évvel később újraalakult), és korábbi alkalmazottai olyan stúdiókat hoztak létre, mint a Madhouse Production és a Sunrise. A korai ’70-es évek egyik ikonikus darabja a Tomorrow’s Joe (1970) című boxolós anime. A kor másik érdekes darabja a Heidi, Girl of the Alps, amelyet nehéz volt eladni, a japán TV-k egy része nem is vásárolta meg, mégis nemzetközi sikert aratott, főként az európai országokban. Ez volt első olyan drámai anime, amely mind rajzolásában, mind történetében főként a gyerekeket célozták meg. Ugyanekkor kezdődött Miyazaki és Takahata karrierje is, miután a késő ’70-es években elhagyták a Nippon Animationt. Két Miyazaki munka is ekkor született: a Future Boy Conan (1978) és a Lupin III: The Castle of Cagliostro (1979).

Kép
Nausicaä, the Wind of the Valley (1984) 
A ’70-es évek más szempontból is újdonságokat hozott: megszületett a mecha, mint műfaj. Ilyen korai gépezetes mű a Mazinger Z (1972-74), a Science Ninja Team Gatchaman (1972-74), Space Battleship Yamato (1974-75) és a Mobile Suit Gundam (1979-80). Ezek a címek kezdték el a science-fiction műfajt komolyabban bevonni az anime eszköztárába, valamint az űrvitorlások és az óriásrobotok korszakát is elindította (az űrvitorlásoknak noha hamar vége is szakadt). A Yamato és a Gundam sikerének tudható be a következő évtized „animebummja”, amelyet az anime fénykorának is szokás nevezni.

Kép
Space Battleship Yamato (1974-1975) 
A ’80-as években főként sci-fi elemekkel tűzdelt animék születtek, köztük a legkiemelkedőbbek a Macross-univerzum darabjai és a Gundam-széria további darabjai. A Star Wars sikerén született ’70-es évekbeli Yamato és Gundam sikerei azt bizonyították, hogy az űroperának igenis van kereslete a piacon. Az otaku kultúra fontos mérföldkőnek tekinti az Urusei Yatsura két filmje (1981 és 1984), amelyeket Mamoru Oshii rendezett Rumiko Takahashi mangájából. Ugyanis a rendező mert szakítani a korral mind megjelenésben, mind elvárásokban. Fontos még megemlíteni, hogy egy amatőr vállalkozásból, a Daicon Filmsből ekkor alakult ki a Gainax. Az ő főmunkájuk ebben az időszakban az 1987-es Royal Space Force: The Wings of Honneamise. Miyazaki is ekkor startolt igazán, az 1984-es Nausicaä mozifilm volt az ő ugródeszkájuk és egyben a korszak leghatásosabb animéjévé tette. A Studio Ghibli is ezért alakulhatott meg, melyet Hayao Miyazaki és Isao Takahata rendezők és Toshio Suzuki, egykori Animage szerkesztő alapított és első filmjük a Laputa: Castle in the Sky (1986) lett.

A ’80-as években jelent meg a mozifilmek és a TV-sorozatok mellett a piacon az OVA, melyet ekkor még csak VHS-en adtak ki. Az első OVA a Dallos volt (1983-1984), amely nem hozott kellő sikert, ellenben az 1985-ös Megazone 23 már igen. Az OVA megjelenése lehetővé tette a felnőtt tartalmú animék (értsd: a hentai) terjesztését és megalakulását. Ezek első darabjai az 1984-es Cream Lemon és a Lolita Anime. Valamint lehetővé tette a rövid kísérleti jellegű filmek készítését, mint a Take the X Train, a Neo Tokyo és a Robot Carnival (1987). A sportanimék is ekkor indultak a hódító útjukra : Yoichi Takahashi futballmangája, a Captain Tsubasa világszerte sikeres lett, ezzel alapot adva olyan történetek születésének, mint a Slam Dunk, a Prince of Tennis vagy az Eyeshield 21.

Mozifilmekben is rengeteg érdekes és kiemelkedő alkotás született: az Angel’s Egg (1985), Night on the Galactic Railroad (1985), Tale of Genji (1986), a Grave of the Fireflies (1988), Akira (1988) vagy a Kiki’s Delivery Service (1989). Ezek a filmek ma is igen népszerűek, kisebb-nagyobb kultusszal bírnak napjainkban. Az Akira, mely egyfajta leszámolás az atombomba okozta posztháborús sokkal, nem lett Japánban sikeres, helyette nemzetközi rajongói bázist szerzett magának. Az Akira bukása a gazdasági visszaesés és a buborékgazdaság elharapózódása miatt következett be. Ezt az évtizedet Osamu Tezuka 1989-es halála zárta le.

A ’90-es évek egyik legmeghatározóbb darabja a Hideaki Anno által rendezett és írt anime, a Neon Genesis Evangelion. Japánban és a világban egyaránt sikeres lett, valamint az otakuk első számú alapművűvé lépett elő. Az 1997-es The End of Evangelion mozifilm több mint 10 millió dollár fölötti bevételt hozott. Ez az anime indította el azt a folyamatot, amely később a Cowboy Bebopban teljesedett be: a cenzúra csökkentése, több vér, a szexualitás és erőszak erőteljesebb megjelenítése. Valamint az Evangelion akkora hatást keltett, hogy a későbbiekben a hasonló animéket egyszerűen „poszt-Evangelion” titulussal illeték, mint a RahXephon, Brain Powered és a Gasaraki. Ugyanezen időszak jelentős mozifilmje a Ghost in the Shell (1995), amely a Megazone 23-mal együtt nagy hatást gyakorolt a Mátrix filmre.

Újra életre hívtak pár klasszikus darabot: a Gundam, Macross, melyek újra felélénkítése egyfajta „válaszcsapás” volt a „poszt-Evangelion” művekre, majd az 1997-es GaoGaiGar és a 2007-es Tengen Toppa Gurren Lagann ötletének lett az alapja. A Gundam-univerzumot újabb darabokkal egészítették ki, bár az óriásrobotos animék újraéletrekeltése a SEED-ig (2002) nem sok sikerrel következett be.

A sentai és a mahou shoujo-k virágzásának is ekkor kezdődött meg az ideje, melyeknek a leghíresebb darabjai a Dragon Ball Z és a Sailor Moon. Ugyancsak a népszerű video-játéksorozatok adaptációnak is ez az évtized a kezdete: a Pokémon ekkor indult el világhódító útjára, noha a Dragon Ball Z-t nem tudta utolérni, amelyet több tucat nyelvre szinkronizáltak le a világ minden táján. A 3D-s renderelést először a Hayao Miyazaki filmje, a Princess Mononoke alkalmazta, amely az évtized legdrágább (20 millió dolláros) animemozifilmje lett. Miyazaki maga ellenőrizte több mint 144 ezer képkockáját a filmnek, és ezek közül 80 ezret újra is rajzolt.


A 4. generáció (2000-napjainkig)

Napjaink animéit a 4. generációs daraboknak számoljuk, amelyekben már jelentős mértékben számítógépes grafikát is elkezdtek alkalmazni (első ilyen komolyabb vállalkozás a Love Hina volt). 2010-ig bezáróan számos sikeres animét könyvelhettünk el, valamint megjelent a hype fogalma. Az animeiparba is betört a popkultúra, amelyet sokan nem szívesen nyeltek le. A piacon megjelent a Studio 4°C. Új műfajként megjelent a slice of life is, amely hamar népszerű lett hárem és a romantikus sorozatok közt (ugyanis ennek a tíz évnek a középpontjában ezek álltak).

Sokan talán az ötletek kifogyásának mondhatják azt, hogy a visual novel és eroge játékokat is elkezdték feldolgozni. Ilyen alkotások a Green Green (2002), a Higurashi no naku koro ni (2006), a Shuffle! (2006) vagy az ef – Tale of Memories (2007) stb. Valamint a light novelek is előtérbe kerültek a feldolgozások terén: Zero no tsukaima (2006), a Shakugan no Shana (2005-2006), vagy a Boogiepop Phantom (2000). Egyre több mangafeldolgozás is született: a Fullmetal Alchemist (2005), Rozen Maiden (2005), Death Note (2006) stb.

Mozifilmekben sem volt hiány, miután újra a magas költségvetésű egész estés filmeknek lett csak igazán piaca. Ilyen mozifilmek voltak a Millenium Actress és az Appleseed (2001), a Paprika (2006), valamint az évtized legdrágább animéje, a Steamboy (2004), amely 26 millió dollárba került.


Az animeutánzatok megjelenése

Az anime igazán a ’80-as években lendült bele a világhódításba, amelyet csak a ’90-es évekre teljesedett csak igazán ki. A koprodukciók megjelenése, mint a The Animatrix, az Avatar: The Last Airbender mellett megjelentek az utánozók is. Noha a hivatalos vélemények csak hatásokról írnak és beszélnek, nem lehet elsiklani afelett, hogy megvalósításuk egy az egyben utánzata az eredetinek. Ezek közül talán a legmegtévesztőbb a Teen Titans, amelyet 2. vagy 3. generációs amerikai japánok készítettek, s valóban van némi köze hozzá. Ám a franciák és a kanadaiak már nem mondhatták el ezt magukról: a Totally Spies!, a Martin Mystery, a Code Lyoko és a Team Galaxy csak erős utánzatoknak mondhatók, ám az inspiráción kívül más animés jelleget nem tudhatnak magukénak.
Írta: riczsilver | Utoljára módosítva: 2010.07.23.