Far: Először is, mesélj nekünk egy kicsit magadról.

Someani: A fő érdeklődési köröm (természetesen) az anime és a Vocaloid. Ami az animéket illeti, a kedvenc sorozatom a Flip Flappers, és általánosságban beszélve leginkább a slice of life sorozatokat kedvelem. Olyanokra kell gondolni, mint a Manga Time Kirara magazinban futó mangák adaptációi, a Sakura Trick, Hidamari Sketch, Urara Meirochou vagy éppen a Flying Witch. Persze más fajta sorozatokat is kipróbálok, ha jókat hallok róluk olyan emberektől, akikben megbízom, de a slice of life az, ami miatt még mindig animerajongónak tartom magamat.



Far: Hogyan kezdted el a Someanithinget?

Someani: Valamikor 2009 közepén, egy barátom nyitott egy témát egy mára már megszűnt animés fórumon, egy linkkel a heti Oricon eladási adatokkal. Néhány hét után aztán én vettem át a témát, és gyűjtöttem össze az adatokat. Egy idő után aztán szokásommá vált, és így nem is hagytam abba. Majd ahogy az adatok mennyisége nőtt, annak a kényelmetlensége, hogy egy fórumposztba tömörítsem az egészet, végül meggyőzött, hogy létrehozzam a saját weboldalamat. Kezdetben azért érdekeltek a DVD/BD eladási adatok, mert szerettem látni egy konkrét számot, hogy az alapján leszűrjem, mennyire sikeres az adott sorozat. Sokszor lehetett találkozni fórumokon olyan vitákkal, hogy egy sorozat népszerűbb volt-e a másiknál, de csak ritkán lehetett látni olyat, hogy valaki konkrét adatokkal is megpróbálta volna alátámasztani az álláspontját. Az, hogy "népszerű", sokaknál kimerül annyiban, hogy "nekem/barátaimnak tetszett", a "népszerűtlen" pedig, hogy "nekem/barátaimnak nem tetszett". Az eladási adatok ennek kiküszöbölésében segíthetnek. Ugyanakkor, az idő múlásával egyértelművé vált számomra, hogy a lemezeladások, annak ellenére, hogy fontosak, csak egy szeletét képezik a teljes képnek. A sikerességet és a bukást nehéz mérni, és ez az, ami jobban felkeltette az érdeklődésemet, hogy szélesebb körben is elmélyüljek az animeiparban. Ezzel kapcsolatban a legtöbbet @Ultimatemegax-tól és @Yuyucow-tól tanultam. Manapság már valószínűleg legalább annyi időt töltök el a Someanithingen (és még inkább az olyan kérdezz-felelek oldalakon, mint a Curiouscat) a production committee-ről (gyártásért felelős bizottság) és a media-mix stratégiákról beszélgetve, mint amennyit a DVD/BD-eladásokkal foglalkozok.


Far: Mi szerinted a leggyakoribb félreértés az animés lemezeladási adatokkal kapcsolatban?

Someani: A legnagyobb félreértés az, hogy a DVD/BD-lemezeladások önmagukban mindent elmondanak egy sorozatról. Ez sosem volt így. Magának a félreértésnek valószínűleg két oka van:

1.) Japánon kívül, vagy legalábbis Észak-Amerikában, a lemezek számítottak régen az egyetlen igazi forrásnak egy animerajongó számára. Nem kaptunk (és még manapság se igazán kapunk) mobagéket, live eseményekről készült lemezeket, tematikus kávézókat, figurákat és sok más tárgyat. Szóval amikor anno az ADV vagy a Pioneer nekiállt, hogy liszenszeljen egy sorozatot, akkor a sikere az angolul beszélők piacán nagyon szorosan kapcsolódott a DVD-lemezeladásokhoz. Éppen ezért sok rajongó a DVD/BD-eladásokkal teszi egyenlővé egy sorozat sikerét vagy éppen bukását, alábecsülve más fontos tényezők jelentőségét.

2.) A DVD/BD-eladásokat szélesebb körben jegyzik, mivel az adatokat könnyebb megszerezni. Az Oricon mangákkal és ln-ekkel kapcsolatos jelentései borzalmasak, és a hatalmas piaci verseny azt eredményezi, hogy a sorozatok döntő többsége sosem lesz rajta a listán. Adatokat találni a bevételekről a mobagék vagy a nemzetközi liszenszek esetében gyakorlatilag lehetetlen. A CD-ranglisták hiányosak, mert nem tartalmazzák a digitális eladásokat. A jegyeladások adatai jók (és egyre fontosabbak), de csupán csak egy kis százalékát jelképezik az animeiparnak. Szóval nagyrészt azért is van ekkora hangsúly a lemezeladásokon, mert egyszerűen ezekről vannak elérhető adataink.

De nem, a DVD/BD-eladások nem jelentenek mindent. Ennél lényegesen több mindent kell számításba venni. Elméleti síkon egy sorozat, ami lemezenként 4000 eladott példányt produkál, lehet, hogy a teljes képet nézve sikeresebb, mint egy másik sorozat, ami 8000 eladott példányt jegyez lemezenként. Normális esetben az ellenkezőjének kéne lennie igaznak, de ha a fent említett 4000-es sorozat még megnöveli a mangaeladásokat, vagy egy nyereséges játékot reklámoz, vagy elad egy csomó OP/ED CD-t, esetleg hatalmas nézettséget generál különböző videó streaming weboldalakon stb., akkor igen csak nyereségessé tud válni. Ugyanakkor, ahogy az emberek rájönnek arra, hogy a lemezeladások nem számítanak az egyetlen bevételi forrásnak a sorozatoknál, időnként előfordul, hogy átesnek a ló túlsó oldalára, és azt hangoztatják, hogy a lemezeladások egyáltalán nem is számítanak. Ez szintén nem igaz, mint ahogy arra minden tweet/interjú is utal a sorozatok producereivel, akik folyamatosan azért könyörögnek, hogy a rajongók megvegyék a BD lemezeket. A DVD/BD-kiadók még mindig a legnagyobb befektetőknek számítanak a késő esti animék esetében, gyakran vezetve a production ommittee-t (gyártásért felelős bizottság). Az animeipar minden tőle telhetőt megpróbál, hogy változatos bevételi forrásokat találjon, de a lemezeladások még mindig számítanak. Még néhány dolog:

— A "Manabi Line" (egy szám, ami megadja, hogy hány lemezt kell eladni ahhoz, hogy az anime ne legyen veszteséges) elavult (és soha nem is volt különösebben hasznos), és semmi esetre sem szabad általánosan minden animére alkalmazni.

— Az esetek döntő többségében az animestúdióknak nincs sok beleszólásuk az animékbe. A legtöbbjük kap egy kevéske részesedést (vagy egyáltalán semmit sem) a BD lemezek eladásaiból, és ha nem a bizottság (committee) tagjai, akkor általában egy fix árat fizetnek nekik a gyártási munkákért, és mást nem. Szóval ne az animációs stúdiót hibáztassátok, ha a kedvenc sorozatotok nem kap folytatást! Ők az egész gyártási folyamatban a leginkább túldolgoztatott és alulfizetett szereplők. Legyetek velük kedvesek.

— Ez manapság már nem szokott annyira előjönni, de a múltban gyakran emlékeztetnem kellett embereket, hogy az Oricon jelentések igazán csak a viszonteladóknak és az érdeklődő nyilvánosságnak szólnak. A kiadók, mint a Pony Canyon vagy a Bandai Visual pontosan tudják, hogy hány lemezt szállítottak el, és nincs szükségük az Oricon adataira, hogy lássák, hogy teljesítettek. Szóval nem kell elvárni tőlük azt, hogy különösebben érdekelje őket az, hogy vajon mit mutatnak az Oricon adatai.

Far: Milyen problémái vannak az Oricon-listának?

Someani: A legfontosabb ellentmondás, amit észben kell tartani, hogy az Oricon-számok mindig alacsonyabbak, mint a valódi eladások. Ugyan nem fordul elő sűrűn, de a kiadók néha nyilvánosságra hozzák a konkrétan elszállított példányok számát, és ez a szám az Oriconéhoz képest nagyon szembetűnő különbségű lehet! Ugyan nem minden elszállított lemez fog elkelni, de a kiadók az elszállított lemezek után kapnak pénzt, nem pedig vásárlóknak történő konkrét eladásokért. Éppen ezért az elszállított lemezek száma a legfontosabb adat. Egyszer már összegyűjtöttem példákat az általam ismert eltérésekről. A lista tele van nagy sikerű animékkel, de ez érthető, hiszen a rossz eladási számokat produkáló sorozatok esetében nem fognak az eladási adatokkal dicsekedni a cég PR-osai. De amikor olyanokat látsz, hogy az Aria The Animation/Aria the Natural elszállított lemezeinek csak a 49%-a van elszámolva az Oricon jelentésében, vagy hogy a Shingeki no Kyojin esetében csak a 46%-a, akkor az egy erős emlékeztető, hogy az Oricon adataira csak mint támpontként érdemes tekinteni, nem pedig egy tökéletesen pontos adatra minden eladott lemezről. Hogy egy most aktuálisan nagy sikerű anime példájával éljek, a Touhou már megjelenés előtt bejelentette, hogy 1.2 millió példányt fognak szállítani a "Kimi no Na wa"-ból. Az első hét eladása az Oricon jelentései szerint 638,394 db volt. A különbség egy részét a tengerentúli eladások teszik ki, másik részét az első hét utáni eladások, megint egy másik része pedig elképzelhető, hogy a kikölcsönözhető példányok száma. De mégis, a Touhou belső adatai mindig alaposan az Oricon előtt fognak járni. És az ő adataik azok, amelyek igazán számítanak. Az Oricon lényegében az egyetlen cég, amely videólemez-eladások adataival foglalkozik Japánban, és én annak is örülök, hogy egyáltalán nyilvánosak ezek az adatok. De ettől még óvatosan kell őket kezelni. Abban nagy valószínűséggel biztosak lehetünk, hogy egy sorozat esetében, aminél 500 eladott példányt írnak lemezenként, az ténylegesen kevésbé nyereséges, mint egy olyan sorozat, ahol 5000-et írnak, de abban nem lehetünk biztosak, hogy egy sorozat esetében, ahol 5000-et írnak az kevésbé nyereséges egy olyan sorozathoz képest, ahol 6000-et. Ez a különbség egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy ezt így ki lehessen mondani, ha figyelembe vesszük, hogy az Oricon mekkora hibaszázalékkal dolgozik. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az Orcon nem vezeti azokat az eladási adatokat, amiket Japánon kívülire adtak el. Persze az valószínűtlen, hogy ez sok mindent befolyásolna a jelentésekben, amelyeket látunk, de attól még érdemes észben tartani. Olyan címek, amelyek hosszú időn keresztül csak egy kis mennyiségben kelnek el hetente, szintén rossz fényben tűnhetnek fel az Oricon-jelentésekben, még akkor is, ha ez egyáltalán nem jellemző annyira a DVD/BD-eladások esetében, mint mondjuk a mangáknál vagy ln-eknél.



Far: Mi a magyarázata a BD/DVD-lemezek magas árainak?

Someani: Nem vagyok szakértő a témában, de amennyire én tudom, a médiaárak Japánban eleve drágák. Ennek ellenére, még japán szemmel nézve is, az animék elég költségesek, különösen a rétegműnek számító késő esti animék, amelyek a sorozatok döntő többségét kiteszik. Szerintem egyszerűen csak a "kevesebb ember fizessen többet" utat választották, a "több ember fizessen kevesebbet" út helyett. És a külföldi rajongók (különösen az amerikaiak) akármennyire is ellenzik az egészet, ez nem hülyeség. A legtöbb késő esti sorozat eleve egy nagyon szűk réteget céloz meg, így ésszerűbb megpróbálni mindent kisajtolni pár ezer elkötelezett rajongóból, mintsem mérsékelni az árakat és remélni – valószínűleg fölöslegesen –, hogy a szélesebb nézőközönség majd megveszi a sorozatodat. Az emberek gyakran elfelejtik, hogy felezni az árakat többet igényel, mint egyszerűen megduplázni az eladásaidat ahhoz, hogy megérje, és nincsen arra semmi garancia, hogy egyáltalán van annyi ember, aki hajlandó megvenni a sorozatodat – legyen az akármilyen áron. A streames weboldalak felemelkedése (mint bevételi forrás) nagyjából véget is vet az árakkal kapcsolatos vitának, szerintem. A fanatikus rajongók még mindig megvehetik a BD-ket (amelyek a digitális média növekvő népszerűségének köszönhetően egyre inkább gyűjtői tárgyakká válnak), míg mindenki más remélhetőleg egy olyan szolgáltatáson keresztül fogja nézni a sorozatot, ami akár reklámokból származó bevételekből, akár fizetett előfizetésekből, de visszajuttat egy kis pénzt a sorozat gyártásért felelős bizottságához. A vita a lemezek árának csökkentéséről egyszerűen értelmetlen, amikor a célközönséged olyan emberekből áll, akik valószínűleg amúgy is jobban preferálnak egy olcsó stream-szolgáltatást.

Far: Mi lepett meg a legjobban, miután többet is megtudtál az anime-eladások világáról?

Soemani: Az, hogy a rendezvényjegyek (tombolák, amelyek prioritást nyújtanak live rendezvények jegyvásárlásaihoz) mennyire elterjedté váltak. Ugyan kevesebb a jelentősége olyan sorozatok esetében, ahol a nézők nagy része férfi, de hatalmas különbséget jelenthetnek az olyan sorozatoknál, ahol a nézők nagy része nő. Ez is egy jele annak, hogy a gyártók hogyan próbálják meg szélesíteni a bevételi forrásaikat. A live események lehet, hogy most még csupán egy kis szelete a teljes ipar bevételi forrásainak, de egyúttal a legdinamikusabban növekvő is.



Far: Üzennél valami az animerajongóknak?

Someani: Nézzetek utána a production committee-knek! Kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megértésétek, miért működik úgy az animeipar, ahogy. Ajánlom Ultimatemegax írását a Sakura Blogon, ha még nagyon kezdő vagy a témában. Ha megérted a production committee-ket, az segíthet megválaszolni olyan kérdésekre a választ, mint például: "Miért készítették el ezt a sorozatot?" vagy "Miért kaphatott második évadot ilyen alacsony lemezeladásokkal?". Az oldalamon lévő adatok lehet, hogy túlnyomó többségben a lemezeladásokról szólnak, de megérteni azt, hogy ki pénzeli az animéket és miért, rendkívül hasznos információkkal szolgál, hogy megértsük mind a hasznát, mind a hátrányát az oldalon található lemezeladási adatoknak. Örülök, hogy ennyi ember élvezi a lemezeladásokról szóló társalgást, de még boldogabb vagyok akkor, ha az eladási adatokat csak kiindulópontnak használják arra, hogy jobban megértsék az animeipar működését. És ha ehhez az kell, hogy sokkal több időt kell azzal töltenem, hogy elmagyarázzam a lemezeladási adatokból kinyerhető következtetések *korlátait*, akkor úgy gondolom, hogy ez legalább annyira fontos, mint megjeleníteni magukat az adatokat.