Mo Dao Zu Shi
típus: light novel | év: 2015-2016 | hossz: 126 fejezet
Ehhez a műhöz még nem készült ismertető, csak adatlap. Írd meg te!
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: The Grandmaster of Demonic Cultivation
|
|
Ismertető engedélyezve: 2018.04.14.
|
|
2018.04.14 15:27 00 / | |
|
|
Egy fejezet kivételével már teljesen elérhető angolul, így az az egy fejezet már nem oszt nem szoroz rajta szerintem, hogy ez a regény úgy ahogy van tökéletes. Látszik rajta, hogy az írónőnek már volt egy részletes elgondolás a fejében a történetről, amit olyan pazarul és részletesen vezetett fel az egész regény alatt, hogy komolyan az eszem eldobom. A sokrétegű, realisztikus karakterek pedig ugyanolyan fontossággal bírnak akárcsak a történet, sőt az egészre csak még rátesznek egy lapáttal.
Bár Wuxain van főszereplőnek megnevezve, én nem igazán mondanám őt teljesen annak, mivel a többi szereplő is ugyanúgy hozzátesz sokat a történésekhez, annyiban számít Wuxian főszereplőnek nekem, hogy (javarészt) az ő szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. A BL rész szintén nagyon csodás, az hogy egymást támogatják, az ahogy szeretik egymást annyira átjön minden egyes mondaton keresztül. Az legszebb és legédesebb BL páros. Nekem ez egyértelműen 10/10 |
|
2019.02.03 16:20 14 / | |
|
|
Ki fogják adni magyarul. Jelenleg 4 kötetesre tervezik, az első kötet idén novemberben a második jövő februárban jelenik meg
|
|
2020.05.26 21:07 00 / | |
|
|
Nos, mivel még úgysem írtam összefoglaló véleményt erről a regényről, és Szasza bedobott egy ilyen tartalmas hozzászólást, megpróbálom megvédeni egy kicsit ezt a könyvet.
Vannak dolgok, amikkel egyetértek. Messze nem hibátlan ez a könyv. A Yi City ív szerintem tök érdekes lenne, de valóban nem illik bele a regénybe, inkább egy külön novellában vagy akár kisregényben volna a helye. Aztán régebben én sem voltam kibékülve a felépítéssel, és most is úgy gondolom, hogy vannak vele problémák, ezért is mondogattam sokszor, hogy olyan, mintha a TGCF-re tanult volna meg írni a szerző. De az utóbbi időben rájöttem, hogy ez hülyeség. Egy év telt el a két regény megírása között, nem létezik, hogy egy év alatt hirtelen rájött, hogy hogy kell regényt írni, és megírt egy klasszikusan tökéletes szerkezetű könyvet. Nem, egyszerűen más a két regény koncepciója. A TGCF eleve egy monumentális, magasabb szférákban játszódó történet, a MDZS meg egy kisebb skálán mozgó, nyomozós cucc. A furcsa, körkörös szerkezet szerintem magára a történetre reflektál: részben a nyomozás darabjainak összeszedésére, részben pedig arra, ahogy Wei Wuxian az újjászületése során idézgeti fel homályos emlékeinek darabkáit. Lehet, hogy ezt nem sikerült úgy prezentálni, hogy az olvasónak kényelmes legyen (és ezt tarthatjuk hibának) de nem, semmiképp sem tett volna jót a történetnek, ha lineárisan van elmesélve. Egy csomó flashback ott van jó helyen, ahol van, lineárisan nem lenne ugyanaz a hatása. Az, hogy a legizgalmasabb résznél megszakad a történet, és rátérünk egy másik történetszálra… ez… ez egy teljesen megszokott eszköz a mesekönyvektől kezdve a magasirodalmon át a filmekig. Ennek a felhánytorgatása számomra nagyon meglepő, amikor pl. minden Rejtő-regény ugyanígy épül fel. Aztán van egy nagyon fontos sajátossága MXTX-nek, ami több, általad említett pontban releváns: MXTX írói stílusára az jellemző (mindhárom eddigi regényében így van), hogy a narratív szöveg csalóka, mert nem egy mindentudó mesélő van mögötte, hanem valójában a shou (uke) karakter nézőpontját közvetíti. Tehát mi úgy látjuk az eseményeket, ahogy Wei Wuxian átéli, vagy ahogy neki elmesélik, vagy amilyen szóbeszédeket hall. És nem időzünk a cselekménynek olyan elemein, amiket Wei Wuxian nem tud (pl. Xue Yang indítékai), amelyek számára nem fontosak (életkorok, pontos kronológia), illetve amelyekre Wei Wuxian nem emlékszik jól, vagy nem emlékszik szívesen (pl. Yiling Laozuvá válás, démoni kultiváció, háború). De mindez nem jelenti azt, hogy az olvasónak is ugyanazokat a következtetéseket kell levonnia, mint a főszereplőnek! Szóval lehet, hogy Wei Wuxian kaotikus agyának nem mennek át bizonyos apró rezdülések és a folyamatosan adagolt hintek Lan Wangji vonzalmáról, de a figyelmes olvasónak igen. Ezzel nem beszólni akarok, mert -- bár elképzelhetőnek tartom, hogy mivel eleve fújsz a regényre, felületesebben olvastad, mint ahogy egyébként olvastad volna -- inkább úgy gondolom, hogy azért látod így, mert azok az ikonikus pillanatok, amiket a fandom azóta is idéz, rajzol, és a kismilliomodik fanficet írja belőle, azok a mi hivatalos (harmadszorra írom azt, hogy hibatalos, ez biztos Freud) magyar fordításunkban teljesen semmitmondó, jelentéktelen, mindenféle impactet nélkülöző szövegekké váltak. Még a karakterek is érdektelenebbé váltak a magyar fordításban, Wei Wuxian is, aki pedig tényleg egy élénk, vibráló, magával ragadó személyiség. (És amúgy nem lehet felróni neki, hogy fél a kutyáktól azok után, hogy vézna utcagyerek korában kis híján széttépték. :’) Ez színtiszta trauma.) Egyáltalán nem véletlen, hogy Wei Wuxianen kívül kb. már boldog-boldogtalan tisztában van vele, hogy Lan Wangji (szegény, elnemecsekesedett Lan Wangjit tényleg nagyon utálhattad, ha minden egyes alkalommal elírtad a nevét XD) szereti őt. Csak ez az idióta Wei Wuxian nem figyel oda! Abból is látszik, hogy azért ez az ember mégsem lehet olyan baltaarcú, hogy már a juniorok is belepirulnak, ha a társaságukban vannak. És -- többek között -- ezért is tesznek jót a műnek az adaptációk, mert ott a néző a főszereplő által figyelmen kívül hagyott tekinteteknek, mozdulatoknak, rezdüléseknek is a tanúja lehet. Hogy mi alapján szerettek egymásba? Oké, az csak az egyik extrából derül ki, hogy Lan Wangji már a felhőzugbeli időkben is vonzódott Wei Wuxianhez szexuálisan, de az szerintem simán észrevehető, hogy a romantikus vonzalma úgy igazán a Xuanwu-barlangban indult be. Egyértelműen lenyűgözi őt Wei Wuxian szabad szellemű, féktelen lénye, aki annak ellenére, hogy teljesen máshogy él, mint ő, és semmiféle szabályt nem hajlandó követni, mégis jó ember, és a legfontosabb erkölcsi normák ugyanolyan fontosak neki, mint Lan Wangjinak. Wei Wuxian vonzalma pedig még a magyar fordításból is tisztán látszik, ahogy Lan Wangji egyre több jellemvonását ismeri meg, és egyre aranyosabbnak találja. Csak mivel az ő POV-ja van a narratívában, nincs a szánkba rágva a dolog. De Wei Wuxian ebből a szempontból nagyon sötét! Szóval amikor ilyeneket gondol, hogy "holy shit man, Lan Zhan milyen szép, milyen jó is vele lenni, bárcsak örökre együtt lehetnénk, lenne egy kis házunk, én járnék vadászni, ő meg otthon varrogatna, na meg azért jó lenne még egy gyerek is -- milyen szép is az ilyen barátság!", akkor ebből az olvasó bizony levonhatja a saját következtetését, ami kb. az, hogy WHAT A CLOWN! Mivel Wei Wuxian számára a férfiakhoz való vonzódás egy teljesen új és ismeretlen terep, sokáig fel sem fogja, hogy ez talán szerelem. Az külön poén, amikor szex közben rádöbben, hogy mennyi időt elpazaroltak azzal, hogy nem jöttek össze már Felhőzugban. Vagyis valószínűleg arra is ráébred, hogy talán már akkor szerelmes volt ő is, csak nem tudta, hogy mi ez az érzés. Wei Wuxian pont olyan, mint a kisfiú, aki húzogatja annak a kislánynak a copfját, aki tetszik neki, de közben ő maga sem tudja, hogy azért csinálja ezt, mert tetszik neki. (Ez a srác egy annoying, immature brat. XD "A-Xian hároméves." Szinte minden elhangzott mondatnak több rétegnyi jelentése van!) Lan Wangji valóban nem a szavak embere. (Ezért is egészítik ki olyan jól egymást Wei Wuxiannel, mert ő dumál kettejük helyett is. XD) Nem beszél, hanem cselekszik, de azt aztán tényleg! Ha Wei Wuxian nem egy bohóc lenne, akkor már régen tudná, hogy ha pl. a másik odavonja a fejét a mellkasára, és azt mondja, hogy ne az arcomat nézd, hanem a szívemet hallgasd, az jelent valamit. XD Amikor az ember végez a regénnyel, és az utolsó flashbackkel minden a helyére kerül, akkor a regényt újra átgondolva rájön, hogy hány lépését vezérelte Lan Wangjinak a Wei Ying iránt érzett szerelme, és mennyire megható, hogy mi mindent tesz érte, és mi mindent elvisel tőle még akkor is, amikor azt hiszi, hogy nem várhat viszonzást az érzelmeire. Nagyon lényeges eleme a karakterének a gap moe. Pár korty bortól nem lehet önkívületig lerészegedni, és valószínűleg ő sem nevezhető annak a szó klasszikus értelmében, csak annyit ér el nála az ital, hogy megteszi és kimondja azokat a dolgokat, amiket a szabálykövető, magával végletekig szigorú énje nem tenne meg vagy mondana ki. Igen, ilyenkor veszít az önkontrolljából, de ez nem jelenti azt, hogy nem önmaga, sőt. Inkább talán pont ilyenkor tér vissza a valódi önmagához, és nem olyan, mint alapesetben, amikor a klánja rigorózus szabályrendszere és elvárásai szerint él. Az igazat megvallva Lan Wangji karaktere tőlem is elég távol áll (bár igazából Wei Wuxiané is, és nem véletlenül nem a wangxian a kedvenc MXTX párosom, hanem a hualian), de semmiképp sem érdemel meg ilyen thrashinget szegény, és messze nem olyan egysíkú és unalmas, mint amilyennek első blikkre látszik. Szasza írta: Az amúgy nem baj, hogy nem 90% romantika, 10% történet szerint van a felosztás, de nem számítottam rá, hogy a BL szál ennyire mellőzve lesz.De amúgy tény, hogy a Mo Daóban a főszereplők személyisége miatt (és a néhány explicit jelenettől eltekintve) jóval enyhébb a BL vonal, mint akár a TGCF-ben, amelyikben viszont nincs igazán nsfw jelenet, mégis áthatja a romantika Xie Lian és Hua Cheng szinte minden közös jelenetét. Ha már az nsfw jeleneteknél tartunk: beismerem, én sem rajongok a főszövegben lévő grafikus szexjelenetért. Nagyon elüt a regény stílusától, hogy ennyire részletesen, expliciten taglalja még a testnedvek textúráját is. Extrában szívesen fogadom az ilyesmit, de a főszövegbe elég lenne ennél jóval kevesebb is, valamivel érzékenyebb stílusban tálalva. A Jiang szülőkre kitérve: szerintem nagyon érdekes karakterek. Pont az a lényegük, hogy nem jó szülők, és rengeteg mindent szarul csináltak, ezért lehet is rájuk haragudni, de ez még nem jelenti azt, hogy a maguk módján nem szerették a gyerekeiket, hogy valahol nem lehet megérteni, hogy miért viselkedtek úgy, ahogy, és hogy nem lehet sajnálni őket, amikor SPOILER! meghalnak a klánjukat védelmezve. Na ez most nagyon csapongó lett, és inkább egyfajta védőbeszéd és karakterelemzés, mint összefoglaló vélemény -- nem is nagyon tudom, mivel lehetne lezárni. Éveken keresztül valósággal éheztem egy ilyen történetre, és emiatt nálam ez egy 8/10-es élmény, még a hibáival együtt is. Bizonyos dolgokat annyira jól csinál, annyira friss, japánoktól eltérő megközelítéssel (pl. imádnivaló, hogy nincsenek szerelmi riválisok, és nem ez okozza a drámát; vagy az, hogy a seme inkább csak támogató szerepet tölt be az uke mellett, akit nem kell folyton megmenteni, hanem teljes értékű, erős karakter), hogy hajlamos vagyok sok mindent elnézni neki. A magyar fordításról eleget morogtam már a spoiler topikban, most már csak annyit tennék hozzá, hogy egy nagyon fiatal, amatőr szerző regényét leszámítva én még életemben nem olvastam ennyire hanyag, igénytelen szöveget egy kiadott, pénzért kapható műben (mondjuk hozzáteszem: ez nem azt jelenti, hogy ez a legrosszabb szöveg a mai magyar könyvpiacon, hanem azt, hogy nem nagyon olvasom a mai magyar könyvpiac kínálatát). De körülbelül olyan a szöveg, mintha egy kezdő fordító csinálta volna. Amikor egyetemre jártam, a műfordítás óráink úgy néztek ki, hogy minden órára más hozott fordítást, amiket közösen megbeszéltünk, és kijavítottuk a hibákat. Azok a szaktársaim hoztak ilyen szövegeket, akik akkor fordítottak életükben először. Szóval rá lehet fogni, hogy magyarul van a szöveg, csak éppen minden mondatban van valami, amit más szinonimával, más szórenddel, más stílusban kellene írni ahhoz, hogy irodalomnak lehessen nevezni. |
|
2021.02.15 21:46 / utoljára módosítva: 2021.02.16 20:44 18 / | |
|
|
Nem gondoltam a regényt itt véleményezni, és a fentieket olvasva bár Szasza több kritikája is jogos, szumma nagyon sajnálom, hogy ilyen keserű élményként élte meg az egészet, és emiatt szerintem sok-sok apróság felett elsiklott/az eredeti szándékhoz képest másképp látott (azt mondom azért egyszer, jobb kedvedben adj még esélyt a TGCF-nek is^^). Risa pedig már mindent leírt a modao védelmében, amivel teljesen egyetértek.
Viszont ha már tegnap aoira pont írtam egy hosszabb posztot a donghuáról, amiben kicsit kitértem a regényre is, az idevágó szakaszt átmásolom. Plusz benyomásként, miért is rajongunk mi ezekért a művekért és párosokért ennyire: A regény és a további adaptációk okozta rajongást nem taglalom, masszívan benne élekXD, csak már sokkal erősebb az írónő újabb műve, a Tian Guan Ci Fu regény iránti imádatom, ami terjedelmében, történetileg és irodalmilag is többet képvisel. A modao minden összetevője mellett a végére azért érezhetően könnyedebb (és hatásvadász) BL mű maradt, míg a TGCF már egy még színvonalasabb, komplex fantasy, mondhatni egy igazi nagyregény a sorsról, a hitről és a szerelemről, amit nagyon bájos humor tesz olykor könnyedebbé, mókássá, súlyos emberi cselekedetek pedig drámaivá.
Persze az egyik legnagyobb vonzereje ezeknek a műveknek az epic, kvázi az összes szereplő sorsán átívelő cselekmény mellett, hogy olyan főszereplő párt kapunk, akik végig támogatják egymást, bíznak egymásban, a végletekig hűségesek és odaadóak - és hiába van az egyik fél fókuszban, a történet a másik felet is ugyanolyan magasságokba emeli. Tényleg fontosak egymásnak, amihez nem társul műdráma. Én ugyebár rajongok az ilyen partneri kapcsolatokért, karakterekért az animékben is - akiket eddig legtöbbször csak mellékszerepekben láttam: ahol ennyire egyenlő mindkét fél. Ritka, hogy egy főszereplőhöz ilyen társat írjanak, aki ennyire hangsúlyos, és nem (gyerekes) sablontenger a kapcsolatuk vagy egyáltalán az összejövésük. Azt nem mondom, hogy a mdzs és a tgcf párjai sablonoktól mentesek, de nagyon fontos (tudom már önismételve hangsúlyozomXD), hogy úgy kapnak ilyen romantikus fókuszt, hogy nem egy tucat shoujo vagy BL mű főszereplői, hanem egy nagyobb volumenű sztori és világkép részesei, sok más fontos elemmel, eseménnyel, üzenettel az ő folyamatosan alakuló kapcsolatuk mellett. Érdekes, hogy Mo Xiang Tong Xiu műveiben a kultivációs világ és a férfixférfi szál mellett a második esély, a folyamatos nyomozás és krimiszál, a kritikus humor állandó témái és kellékei. Ezek a danmei (kínai BL) egyfajta sablonjai is lehetnek, de mindegyik művében más irányból, más adagolásban teszi ezeket egyedivé és izgalmassá. Leginkább azzal, hogy a jól átgondolt és szövevényes cselekményéhez szürke moralitás társul. Amit megint csak szívesen fogyaszt az ember a mostani gyakran egydimenziós anime tengerben..... (és egyébként is) Tényleg mindegyik protagonistának megvan a maga hibája, bűne, terhe, amit cipel, amit így vagy úgy, de próbál feldolgozni... mindezt szintén nem fájdalmas műdrámával... az antagonisták pedig mind érdekes, többször szimpatikus szereplők, akik logikus és/vagy elképesztő elvek alapján alakítják mások hátrányára (nem mindig, sőt) a sztorit. Persze ez is csapongó lett, sok mindenre ki lehetne még térni, sok-sok példával alátámasztani, de a lényeg ez: hiánypótló főszereplő párok, hiánypótló kémiával és tartalmas közeggel. |
|
2021.02.18 9:01 04 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7