Alice: Madness Returns
||| | év: 2011
Az Alice: Madness Returns, avagy Alice: A téboly visszatér egy 2011-ben megjelent külső nézetes (Third-person shooter), ügyességi, platform videójáték. Az angol író, Lewis Carroll műveiből vett karakterek, helyszínek és tárgyak szolgáltak alapul, eme nonszensz világ megalko... [ tovább ]
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: Alice: Madness Returns
|
|
Ismertető engedélyezve: 2014.11.04.
|
|
2014.11.04 21:03 00 / | |
|
|
Az ismertető megírásra került, kiengedélyezésének napja: 2015.05.04.
A korábbi változat csak adatos ismertető volt. |
|
2015.05.04 20:40 00 / | |
|
|
Jó játék, de az ellenfelek nagyon egyhangúak. Az első rész azért sokkalta jobb volt.
|
|
2015.05.05 16:02 00 / | |
Offline
|
|
Hát ezt csak több részletben fogom tudni feltölteni.
Imádom ezt a játékot, és már régóta érett bennem, hogy írjak ide véleményt róla. Két végigjátszás után most végre rászántam magam, abból az apropóból, hogy most fejeztem be az első részét, az American McGee's Alice-t, amivel egyébként szintén érdemes megpróbálkozni. Arról is fogok írni a végén, kicsit összehasonlítva a két részt. Hogy fedeztem fel az Alice: Madness Returnst: Nagyon érdekelnek a mesefeldolgozások, ezért időről időre kutatgatok a neten, hátha rábukkanok valamire, ami eddig elkerülte a figyelmem. Így találtam rá egy cikkre az Alice: Madness Returnsről. Ekkor még egyáltalán nem játszottam, bár néha-néha ha hallottam valakit ilyesmiről beszélni, akkor elfogott a vágy, hogy kipróbáljak én is valamit. Csak hát béna voltam/vagyok a programok telepítésében. Egyáltalán azt se tudtam hogyan, honnan töltsek le játékokat. Szóval hiába keltette fel az érdeklődésem az Alice: Madness Returns, félretettem a dolgot. Itt megjegyzem, hogy nem olvastam az eredeti könyvet (még?), csak filmfeldolgozásait láttam, és azok nem nyerték el a tetszésemet, unalmasnak és zagyvának találtam őket. De a játék pár kép és cikk alapján nagyon bejövősnek tűnt. Aztán eltelt némi idő, amikor is felkerült ide AA-ra is az ismertetője, és akkor újra eszembe jutott, mennyire szerettem volna kipróbálni. Eddigre már összebarátkoztam egy gamer csajjal a suliban, és hála neki végre ki tudtam próbálni ezt a játékot. Végül annyira megtetszett a dolog, hogy azóta is játszom, bár inkább rpg-ket. De az Alice örökre különleges lesz számomra, és nem csak azért, mert ez volt az első igazi komolyabb játékom. A történet röviden: A játéknak iszonyú jó a hangulata! American McGee vette a sokak által ismert történetet, és még elborultabbá, sötétebbé tette, ami nagyon jól áll neki. A történet szerint Alice gyerekkorában tűz ütött ki a házukban, és rajta kívül minden családtagja odaveszett. Ezek után Alice sorsa egyre rosszabbra fordult, elmegyógyintézetben kezelték, a körülötte lévő emberek jó része kihasználta őt vagy egyáltalán nem törődött vele. Végül sikerült felépülnie, és ezután próbált beilleszkedni a társadalomba. Az Alice: Madness Returns ott indul, hogy Alice immár fiatal nőként próbálja élni az életét, de még mindig nem tud teljesen elszakadni az egykori családi tragédiától, ami mögött több van, mint gondolta volna… Nagyon tetszett, hogy nem csak Csodaország változatos részeit barangolhattuk be, de időről időre visszatértünk a valóságba is, így végigkövethettük mi is történik Alice-szel, mi az, ami kiváltotta belőle, hogy visszatérjen Csodaországba, és milyen hatások érték, amik aztán vizuálisan is formálták azt. Ezek a részek elősegítették a történet haladását is, mert tulajdonképp ez egy nyomozós sztori olyan szempontból, hogy emléktöredékeket kellett találni, így összerakva magunkban, hogy mi is történhetett évekkel ezelőtt. Persze ez nem rpg, és a végkifejlet is adott volt, de nekem nagyon bejött, hogy nem „csak” a játék platformer részére gyúrtak rá a készítők, bár azt is szerettem. |
|
2018.07.31 19:35 00 / | |
Offline
|
|
Hogy miért imádom ennyire:
Muszáj hangsúlyoznom, hogy fantasztikus hangulata van a játéknak! A történet sötétségét, nyomasztóságát gyönyörűen megtámogatja a képi ötletesség, a zenék. A helyszínek változatosak, külön tematikára épülnek, és nagyon izgalmas, elborult, szürreális dolgokat hoztak ki belőle a készítők. Sokszor csak úgy meg-megálltam Alice-szel, hogy rácsodálkozzak, elgyönyörködjek a hatalmas kreativitáson, amit felmutattak az alkotók. A tárgyak, a díszek a falon, az ellenségek… Úristen, de imádom mindet! Voltak persze kedvenc helyszíneim, de összességében mindenhol volt nem is egy, de több dolog, amiért oda és vissza voltam. Megnézhetitek ugyan pl. itt is a pillanatképeket, de ezek nem adják vissza milyen ott állni a játékban Alice-szel, és rácsodálkozni majd mindenre, ami mellett elhaladtok. Szóval Csodaország színes-szagos, darkos, elborult – és akkor ott van mellette a valóság, ami szürke, mélabús és nyomasztó, de mindez pozitívan értendő. A kettő nagy ellentétben áll egymással, ugyanakkor hasonlít is, hiszen Csodaország valamilyen szinten megidézi a valóságban látottakat, annak embereit, tárgyait. És nem elég, hogy a látvány is ennyire megragadó, de maga a történet is egyre baljóslatúbbá válik, ahogy lassan kirajzolódnak a múlt eseményei, bár az elejétől kezdve komor hangulat lengi be. American McGee's Alice – a két játék közti különbségek: Előrebocsájtva: megéri kijátszani az első részt is. De hogy miért nem eleve ezzel kezdtem, és miért csak a folytatás két végigjátszása után jutottam el idáig? Amikor a barátnőm letöltötte nekem a játékot, elvileg olyat keresett, ami tartalmazta az első játékot is. A menüben ott is volt, csakhogy nem akart elindult. És én már annyira rá voltam pörögve az Alice: Madness Returnsre, hogy képtelen voltam várni – holott más esetekben húzom a szám, ha valaki pl. nem sorrendben néz meg egy filmsorozatot, kihagy egy részt stb. Sőt, mostani fejjel, azaz pár játékkal később már azt is vallom, hogy nehogy már valaki mondjuk egy játék harmadik részével kezdjen, csak azért, mert az első kettő régebbi, és ezért azok nem érdeklik. Mert hisz akkor elhagyja az alapozást, rögtön a közepébe csap bele. De hát én is ebbe a hiába estem. Épp csak egy-két percre pillantottam bele az első részről szóló gameplaybe, és mivel nem tetszett a grafika, hamar túlléptem a dolgon. Azt azért kiemelném, hogy az Alice: Madness Returns az első rész ismerete nélkül is teljesen érthető. Az új karakterek mellett régiek is feltűnnek, de ezek általában egy-két mondattal érzékeltetik, hogy korábban milyen kapcsolatban is álltak Alice-szel. De összességében amúgy sem ismertük meg őket túlzottan, szóval ez tényleg nem okozott gondot. Aztán ott a fő boss az American McGee's Alice-ben. Amikor először játszottam az Alice: Madness Returnsszel, nem néztem utána kb. semminek, ezért nem is tudtam, hogy kivel kellet leszámolni az előző játék végén. És a második játékban szerencsére nem is rontották el úgymond a meglepetést. Azt, amit korábban meg lehetett tudni erről a karakterről, itt sem spoilerezték le előre. Akkor értettem csak meg a karaktert és a fontosságát, amikor végül elébe álltam. Bár elismerem, ha előbb az első részt vittem volna végig, akkor a folytatás közben kialakulhatott volna bennem egy várakozás, hogy felbukkanjon ez a karakter – így viszont gyanútlanul meneteltem előre az adott pályán. Na de sebaj. Amikor másodszorra vittem végig a második részt, kicsit jobban is belekukkantottam egy American McGee's Alice gameplaybe. De így, kívülről nézve csak az jött le nekem, hogy a grafika nem olyan szép, és a zene hangszerelése sem tetszik, pedig bizonyos dallamok még be is jöttek volna. De ez természetes, elvégre kb. tíz év van a két játék között. Több helyen láttam ugyan, hogy azt írják, az első játék jobb, mint a második, de arra már nem jöttem rá, hogy miért. Így utólag azt mondom, hogy szerintem ez csak félig igaz. Attól függ, hogy mit tart fontosabbnak az ember a játékban. Ezt mindjárt ki is fejtem. |
|
2018.08.01 20:27 / utoljára módosítva: 2018.08.02 20:23 00 / | |
Offline
|
|
Na szóval. Elkezdtem játszani az első résszel, és elég hamar rájöttem, miért is szeretik annyira. A második játék pályái is ötletesek, de el kell ismernem, hogy sokkal repetitívebbek voltak – és most NEM a dizájnra gondolok. Úgy érzem, az első részben több ötletesség volt, változatosabbak voltak az akadályok, amiket le kellett küzdeni, sokszor ért meglepetés, sokszor néztem elismerően egy-egy ilyen szitura. Lényeges különbség az is, hogy itt még nem volt olyan evidens, hogy merre is kell Alice-szel haladni. Sokszor vesztem el egy-egy helyszínen, kutatva, hogy mégis merre kellene mennem. Voltak részek, amiket többszöri körbejárásra végül kiismertem, de olyanok is, amikről csak halvány sejtelmem volt, és a végén már csak vakon mentem az orrom után. És ez tetszett, olyan érzésem volt, mintha tényleg bármikor elveszhetnék Csodaországban. Tehát ez mindenképpen az első játék javára írandó. Akik a kihívást keresték, talán némiképp csalódhattak a folytatásban, mert ugyan voltak szuper ötletek, de sokszor ugyanaz az elem tért vissza egy-egy helyszínen, max a dizájnja, mintája változott.
Én mégis a második rész mellett tartok ki. De ne tartsatok felszínesnek, nem pusztán a grafika miatt mondom ezt, ami nyilván szebb – tíz év, ne feledjétek. Mint mondtam, az első rész platformer elemei ötletesebbek, változatosabbak, de történetileg nem olyan kidolgozott, mint a folytatás. Az első részben belecsöppentünk Csodaországba, áthaladtuk több helyszínen is, találkoztunk ezzel-azzal, de lényegében nem volt igazi történet. Valakivel találkozni kellett a végén, ennyi. De az odáig vezető út inkább csak tölteléknek érződött. Úgy mint: találkoztam valakivel, de amaz csak akkor segített, ha előbb megszereztem neki valamit. Ilyen persze a második játékban is volt. De a lényeg, hogy itt még inkább az ugra-bugra, gyűjtögetés, azaz a platformer elemek voltak dominánsak. Ezzel szemben a második részben szépen felépítettek egy történetet, ami fejezetről fejezetre haladt. A jelenben is jártunk, végre bepillantást nyerhettünk abba, milyen életet él Alice. És tényleg izgultam, mi lesz a vége. A másik lényeges dolog, ami a második játék javára szól, amit már korábban is említettem, a pályák, a helyszínek változatossága. Nem csak a grafikája, hanem az ötletesség, ahogy kinéztek. A második rész Csodaországa sokkal élettelibb, groteszkebb, szebb. Nemrég azt is megtudtam, hogy American McGee nagyon szeretne készíteni egy újabb játékot Alice-szel, ami, ha jól értem, időben az első játék előttre tehető. Alice: Asylum néven fut a projekt. Remélem sikerül elérnie, hogy elkészíthesse! |
|
2018.08.02 20:32 / utoljára módosítva: 2018.08.02 20:32 00 / | |
Offline
|
|
Én annak idején imádtam mind a két részt! ^^ Bár a második résszel több kalandom volt. Emiatt a játék miatt kellett venneme gy új vidi kártyát mert a régin nem futott. Aztán kiderült hogy a játék maga tele van BUG-al. (Az internet szerint) Szerencsére nálam csak egy helyen kellett belenyúlnom a kódokba. Hogy működjön az esernyő... ja meg egy bossnál fagyott le. De amúgy végig futott szépen. ^^
Nem tudom engem valahogy megfognak az ilyen ötletes átírások. Bár manapság egyre több ilyen pszicehedelikus saját ötlet is napvilágra kerül a játékiparban. (Hála az égnek nem csak on-line shooterek meg Dota/moba klónok vannak) |
|
2019.11.22 22:19 00 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7