Final Fantasy XV
||| | év: 2016
A Final Fantasy XV különleges utazás - keverék a fantasy, a sci-fi, a steampunk, a road-movie és a coming of age között, amelynek során elkísérhetünk egy fiatal herceget, és három barátját a küldetésükre, hogy megmentsék a királyságukat, és visszahozzák a fényt a világba.... [ tovább ]
Téma: Final Fantasy XV
|
|
Négy év! Négy nyavalyás évet vártam, hogy játszhassak vele, de végre eljött az idő és ma, hivatalosan is befejeztem. Legalábbis a fő játékot, a DLC-k még hátra vannak. A ciki, hogy már nem emlékszem, miért akartam annyira játszani vele, de szerintem a teljes férfi főszereplőgárda és a mély brománcolás vonzott be.
Elég riasztó volt aztán látni a sok negatív véleményt, de szerencsére elégedetten álltam ma fel mellőle. Bár sajnos a hibái ordítanak és hiába küszöböltek ki párat, az összképbe így is sok minden belerondít. Egyrészt, a sztori tényleg zavaros. Kínos, de nem tudnám pontosan elmondani, mi miért történt benne. Miért és kik támadták meg Noctis otthonát, mik voltak Ardyn céljai, miért kellettek az ősök fegyvereit összegyűjteni meg isten-szerű lényekkel hadakozni. Csomó mindent elmondtak vagy elszórták az információkat a játékban, de azok valahogy nekem elvesztek. Az pedig szintén nem megoldás, hogy külön nézzek filmeket és OVA-kat, hogy megértsem a sztorit, mert ennek nem így kéne működnie. Aztán az irányítás, harcrendszer és quest-ek sincsenek mindig a helyzet magaslatán. A harc hatalmas káoszba tudott néha fulladni, ha túl sok ellenfél volt egyszerre és vagy szűk helyen zajlott a csata, vagy bokros/erdős területen, mert akkor alig lehetett látni valamit. Taktikázás se nagyon kellett csak csapkodd az ellenfelet és előbb-utóbb nyersz. A küldetések is nagyrészt annyiból álltak, hogy menj el ide meg oda, öld meg, szedd össze, fotózd le és jelentsd, ha sikerrel jártál. A Regalia vezetését jobb nem erőltetni, mert elég uncsi, inkább jobb hagyni Ignis-t vezetni, csak akkor a néha 7-8 perces kocsiutakat kell végigülnünk. Aztán végül a szereplők. A fő négyesen kívül a többiek csak statiszták. A nevüket se jegyeztem meg. A legrosszabb egyértelműen Luna, akinek elméletileg borzasztó fontos szereplőnek kellene lennie, ehhez képest kb. semmi súllyal nem bír a jelenléte. Mondjuk az amúgy is csalódásként ért, hogy végül mégis erőltettek a játékba egy romantikus szálat, pedig örültem, hogy itt csak brománc lesz és nem kell egy erőltetett szerelmi sztorival kinyírni a hangulatot. Aztán kiderült, hogy de, mégis lesz... hogy kiderüljön, hogy még sincs. Noctis és Luna románca nevetségesen száraz és üres, Noctis valószínűleg a sarki boltos nénivel többet beszélt, mint Luna-val valaha, a kémia se létezik és mint írtam, Luna-t nem ismerjük meg annyira, hogy érdekeljen a sorsa. Pedig néha olyan arcpirítóan buta módon próbálták ezt a kapcsolatot eladni, mint amikor megkérdezték Noctis-t, hogy "Ugye azért szereted ezt a lányt?" ő meg "Aha, hát persze". Hogyne fiam! El is hiszem, hogy nem csak azért mondod, mert ez van a szövegkönyvedben! Szóval inkább örülök, hogy megkíméltek minket egy erőteljes romantikus száltól, de közben nagyon gáz, hogy ugyan bele akarták tenni, csak épp baromira nem foglalkoztak vele. Viszont! A történet hiába zavaros, izgalmas volt Noctis-t és a társait végigkísérni ezen a kalandon. Tetszik az elgondolás, hogy egy kicsit elkényeztetett, naiv hercegből hogyan alakul át Noctis igazi királlyá, aki emelt fővel viszi véghez a küldetését, zokszó nélkül. A harcrendszer és a küldetések negatívumai ellenére én baromira élveztem minden apró hülyeséget, amit kínált a játék. Oké, hogy szinte majdnem tök ugyanazt kellett mindig csinálni, de elszórakoztatott. Szerettem összegyűjteni több küldetést, aztán megindulni a semmibe, felfedezni új területeket, újfajta szörnyekkel harcolni stb. A világ nagyon tetszett, szerintem baromi szép volt a táj, változatos és mindig akadt tennivaló. A Regalia-val való utazás se olyan drámai, mint sokan előadják. Okosan kell eltervezni, a lehető legtöbb pihenőt és parkolót bejárni, utána lehet 10 gil-ért gyorsutazni és kész. A dungeon-ok nem voltak túl bonyolultak, de izgalmas volt mindegyiket felfedezni. És tök jól működött a fiúk közötti harc is, a közös támadások, vagy hogy Noctis által utasításokat is adhattunk. És nem mellesleg Noctis warp képességét imádtam. Valahogy olyan menő és elegáns volt, ahogy ide-oda repkedett és a semmiből lecsapott. Az is igaz, hogy baromi nehezen lehet ebben a játékban meghalni, szóval normál szinten is kezdő-barát, amivel ismét nem volt bajom, mert utálom, ha valamit százszor újra kell kezdenem. Azt azért bánom, hogy nem sikerült Ignis összes receptjét összeszedni, pedig a legtöbb kaja olyan ínycsiklandóan nézett ki, hogy én is szívesen megkóstoltam volna őket. Eleinte csak ezért főztem, aztán később rájöttem, mi is a lényege. És végül a szereplők ugyan nem kidolgozottak, de igazából talán nem is kell annak lenniük, mert négy ember számított ebben a történetben: Noctis, Prompto, Ignis és Gladio. Ők pedig úgy voltak jók, ahogy voltak. Nagyon hamar a szívemhez nőtt ez a dilis társaság. Ha valamit tökéletesen eltaláltak, az az, ahogy négyük barátságát bemutatták. És végül valószínűleg emiatt érzem azt, hogy minden hiba ellenére is megérte végigvinni a játékot. Az utolsó táborozásnál, mikor Noctis könnyek között azt mondta, hogy szereti a barátait, ott én is szipogtam. Nem vagyok nagy rajongója Suzuki Tatsuhisának, de azt a jelenetet iszonyúan jól eltalálta. Szóval igen, ha objektívan akarom nézni a dolgokat, teli van hibákkal a játék (a Leviathan elleni harcot meg se említettem, mert még én se tudom, hogy über epic-nek vagy nevetségesnek tartom), itt-ott repetitív és zavaros a történet. De közben meg ha a teljesen őszinte véleményem akarom elmondani, akkor igenis élveztem ezt a játékot, minden hülyesége és furcsasága ellenére. Szomorú belegondolni, hogy mennyivel jobb lehetett volna, ha a DLC-k benne maradnak a fő történetben és rááldoztak volna még több időt, de végül ez a verzió sem lett vállalhatatlanul rossz a szememben. Bár ne lenne ennyire szomorú a vége, akkor nem ezzel a kellemetlen gyomorgörccsel ültem volna végig az utolsó pár órát, de lehet nem ütött volna akkorát. Minden esetre, egy élmény volt... |
|
2020.06.15 21:18 02 / | |
|
|
Nem ma volt, hogy játszottam a játékkal, valójában tavasszal fejeztem be csak kicsit meg késett eme szösszenetem róla.
Az első Final Fantasy játékom és kissé csalódtam benne, ugyanis bár nem volt rossz, messze nem volt olyan jó, mint amennyire sok helyen magasztalták. Mielőtt bele vágtam volna természetesen megnéztem a Kingsglaive-et, mely remek felvezetése volt a játéknak. Maga a történet nagy vonalakban jó volt. Miért csak nagy vonalakban? Mert sokszor úgy éreztem, hogy nem kevés lényegi esemény a játékon kívül történt és Noctis meg haverjai csak egy-egy komolyabb fordulatnál ugrottak be a képbe. Aztán az ütemezése sem a legjobb, illetve nem egyszer éreztem úgy egy-egy jelenet kapcsán, hogy egy oda nem illő plusz dologgal hazavágták az addig felépített drámát vagy epikus hangulatot. Arról már nem is beszélve, hogy nem egy átgondolatlanság volt benne. Például a történet elején Noctis-ék titokban mentek Lunafreya-hoz, erre föl miből áll az inkognitójuk? A legfeltűnőbb ruhákban járkálnak és saját néven mutatkoztak be mindenhol, sőt sok helyi lakosok már messziről felismerik őket, de a birodalmiaknak valahogy sosem sikerül elkapniuk. Persze, benne van a pakliban, hogy SPOILER! Ardyn (tudod a kalapos fickó) miatt nem sikerült elcsípni őket, de nem hinném, hogy ez a történet elejétől igaz lenne. A tájak kellően hangulatosak, viszont magáról a világról nem sok mindent tudunk meg. Ugyanis a mellékküldetések szánalmasan érdektelenek és egysíkúak, mely által vajmi keveset tudunk meg a világról és legtöbbször csak piszlicsálé dolgokat csinálunk alatta. A melléküldetések jó felének a teljesítése után döntöttem úgy, hogy ezekből többet nem kérek. Komolyan mondom ha lenne díj a legérdektelenebb és legmonotonabb mellékküldetésekért akkor e játék megkaphatná. Pedig én tipikusan az a játékos vagyok aki szeret elmélyedni egy játékban és először a melléküldetésekkel foglalkozni a fő missziók helyett. Mellesleg itt jegyezném meg, hogy én a játék elején lazán eltöltöttem tíz órát a sivatagban keresztül kasul járva a felfedezés öröméért, mielőtt megnyíltak volna a további területek. Amúgy hiába a jó nagy bejárható terület, ha nincs elég érdemi tartalommal megtöltve. Visszakanyarodva a történetre és fő missziókra, nem tudom ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy a játék utolsó harmadába, mikor már igencsak felpörögnek az események, berakjanak szűk folyosókból álló pályákat, ahol bújócskázni kell. Azt hittem annak a résznek sose lesz vége, arról nem is beszélve, hogy jócskán kizökkentett a játék addigi lendületéből. A finálé egész jó volt, bár itt sem volt teljes az örömöm. Ugye -kis spoiler- a végén jön a nagy összecsapás bemasírozunk a városba, csak nem tudtam nem arra gondolni, hogy hol vannak a többiek, akik segítettek nekem. A neten utána olvasva pedig kiderült, hogy ja, az alapjátékban nincsenek benne, hanem még plusz pénzt kéne perkálni a dlc-kért, hogy teljesebb legyen a sztori. Mivel a játék egyáltalán nem szolgált rá, hogy fizessek, inkább megnéztem videókon, hogy mikről maradtam le. Maga a főszereplő Noctis szép kis fejlődésen megy keresztül, csak hát a játék végét leszámítva nem igazán csíptem őt. Igaz valahogy a haverjait sem tudtam megkedvelni, ami egyrészt annak köszönhető, hogy nem egyszer ferde hajlamúként viselkedtek, illetve úgy néztek ki mint valami rossz lányegyüttes. Ezek alapján fel is merült bennem, hogy lehet ezt a játékot elsősorban nem férfiaknak, hanem nőknek szánták vagy hogy egy nő írta ezeket a karaktereket. Mondjuk Lunafreya-ért sem voltam oda, sőt kifejezetten ellenszenves egy karakter volt. A játék egy pontján úgy voltam, hogy ha lehet csajt választani Noctis-nak, akkor tuti Iris-t választanám, mert ő egy kifejezetten szimpatikus szereplő volt. A harcrendszer nem volt rossz, de valahogy nem igazán volt gördülékeny. Igaz a wrap-polás harcok alatt és azokon felül is nagyon élvezetes volt. A látvány összességében szép, és a zenei aláfestések is jók voltak. Sajnos technikai hibáktól nem mentes a cucc. Számomra a legrosszabb bug amivel találkoztam, az az irdatlanul ocsmány water reflection, mely annál a Velence szerű városnál volt a legrosszabb. Én PS4-en játszottam, de ahogy neten utána olvastam ez az említett hiba sokaknál előjött és hihetetlen, hogy ezt nem javították ki. Összességében a sztori nem rossz, bár nagyrészt mi lemaradunk róla, a főbb karakterek ellenszenvesek, ellentétben a mellékszereplőkkel, a melléküldetések gyatrák, a játékmenet decens, aminek egyetlen kiemelkedő pontja a wrap-polás. Illetve fizetős dlc-k nélkül pár dologról lemarad az ember. Viszont mikor minden összeáll, akkor tényleg szórakoztató és magával ragadja az embert, így egyszer érdemes lehet végig játszani. |
|
2020.11.08 17:01 01 / | |
|
|
Az ismertető megírásra került, kiengedélyezésének napja: 2020.12.27.
A korábbi változat csak adatos ismertető volt. |
|
2020.12.27 21:43 00 / |