- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: Drakengard 3
|
|
Ismertető engedélyezve: 2014.06.04.
|
|
2014.06.04 18:29 00 / | |
|
|
Tegnap este végigvittem. Vélemény:
Külcsín Erre sok panasz érkezett, de különösebb gondom nem volt vele. A jeleneteknél szerintem szép, megteszi. A karakterek szerintem jók lettek. Leginkább az unalmas, ismétlődő és jellemtelen tájak tudnak zavaróak lenni. Játékmenet Rettentő repetitív. Mire eljutunk a D ág végére, már elegünk van az egészből. Már az A ágon belül is elég ismétlődés van, de erre még rájön a B, C és D ág, emellett a mellékküldetések és a DLC pályák. A mellékküldetéseket hamar megunjuk, és csak előre mehetünk a sztoriban, melyben nincs sok változatosság. A harcok pedig elég unalmassá tudnak válni a kevés kombózási lehetőséggel és a változatlan ellenfelekkel. Technikai dolgok A framerate-re rengeteg panasz érkezett, és sajnos teljesen jogosan. A játék nem lett rendesen optimalizálva, ezért rengeteget akad (még a töltőképernyő is csúnyán tud akadozni és ugrálni). Volt egy olyan pályarész, ahol a játék átváltott diavetítésbe, mindenre késleltetve reagált, és csak reménykedni tudtam, hogy nem halok meg. És ez ment kb 15 másodpercig. Szerencsére több játszhatatlan résszel nem találkoztam, de ez is elég volt. Emellett a pályák sincsenek rendesen megcsinálva. Sehová nem lehet bemenni, mindenhol egy "tilos" karakter fogad, ami nagy lustaságra vall. Emellett rengetegszer előfordul, hogy nem tudom felvenni a cuccokat, mert a falnál van, amit láthatatlan fal véd még a fal előtt. Nagyon gáz. Aztán már nem egyszer fordult elő, hogy a levegőben álltam. A karakterek a lejtős utakon is egyenesek, szóval félig a levegőben állnak. Arról ne is beszéljünk, hogy a játék alatt végig ugyanazt az öt alap ellenséget öljük újra és újra, és a pálya nagyobb ellenségei sem változatosabbak. Szándékos hátráltatások A játék készítője titkolni sem akarta, hogy utál minket. Első komoly akadályba a C ág végeztével botlunk. Ahhoz, hogy folytathassuk, meg kell szereznünk az összes fegyvert. Három helyről kell ezt megtennünk. Első a bolt. Jó drágák. Nekem szerencsém volt, One DLC-je tömérdek pénzt ad, meg tudva, hogy ez lesz, nem nagyon fejlesztettem a fegyvereimet, mindent fegyvervásárlásra költöttem, ezért ez hamar meglett. A másik az a ládákból felszedett fegyverek. Ez sem vészes. Egyedüli akadály az a sivatagos pályánál lehet, ahol szemét módon van eldugva. Ezért vissza kellett jönnöm később. A legnagyobb probléma a mellékküldetésekkel van. Nem elég, hogy unalmasak és ismétlődőek, de néhányuk rettentő nehéz is. Amikor eljutottam a D ág felnyitásához, még három fegyvert kellett a mellékküldetésekből megszereznem. Az első kettő gyorsan ment, viszont az utolsóhoz még meg kellett csinálnom 2-3 elő küldetést, és csak utána jöhetett a fegyveres pálya. Minden mellékküldetés időhöz kötött, és valamit gyűjteni kell. Szóval ezt nagyon nehézzé is tudják tenni. Ennyit az első hátráltatásról. A másik az maga a befejezés, amit nagyon tudnak gyűlölni az emberek. Szerencsére erre eléggé felkészültem, ezért én három próba után úgy döntöttem, hogy elég, és elővettem egy youtube-os segítséget, egyeztettem a videót a tévémmel, és másodjára megcsináltam. A befejezéssel rengetegen 5-25 órákat szenvednek, mivel a végső harc egy ritmusjáték. Nem is akármilyen. 8 perces, és több száz gyors ritmus van benne. Ha egyszer is mellényomunk, akkor kezdhetjük elölről. De nem csak simán gombokat kell nyomnunk, mikor jelzi a játék, hanem össze-vissza forog a kamera, van, hogy nem is látni, hova kell nyomni, és így kell eltalálni a megfelelő ritmust. És ha 7,5 perc poklon átjut az ember, elsötétül a képernyő és GAME OVER, mivel rájövünk, hogy egy szemét troll volt a készítő, ezért bármiféle képi vagy hangi jel nélkül még a sötétbe három ritmust elrejtett, amit tudnunk kell hibák árán, hogy mikor kell nyomnunk. Egy szóval: Lehetetlen. Történet és karakterek A történet nagyon minimális. Pár szóban el lehet mondani azt, ami a játék első 90%-ában zajlik, az igazság feltárása pedig pár percet vesz igénybe. Rosszul lett az egész felépítve. A sztori elég jelentéktelen. A karakterek és azoknak a beszélgetései mentik meg a játékot, mivel azokat elég érdekes hallgatni. Gyakran jó poénokban is részünk lehet, de úgy éreztem, hogy a végére ellaposodik. Zene Nagyon szép zenék voltak benne. Ha egy átlagos játékhoz kéne hasonlítanom, akkor azokat messze felülmúlja. Én jobb híján a Nier-höz hasonlítottam, de ahhoz nem ér fel. De itt is van jó pár nagyon szép, ami vetekedik vele, de nem akkora mennyiségben. Nagyjából ennyi jutott eszembe. Végigvittem, de a leggyengébb végigvitt címeim közé tudom csak sorolni (míg a Nier a legnagyobb kedvencek közt van). Ha pontoznom kéne, akkor úgy 5/10 pontot adnék rá. Talán 6/10-et. Egyszer érdemes lehet végigvinni. Én is megtettem, pedig ha valami untat, dobom. Aki belekezd, az meg se próbálja a Nier-höz hasonlítani, mert ég és föld. Elvárások nélkül kell nekikezdeni, akkor nem csalódnak akkorát. Jó tanácsok: -Inkább a fegyvervétellel foglalkozzatok, mintsem a fejlesztéssel -Amint megvan két tanítvány második fegyvere, egyből váltsatok a másik kettőre -Ne hanyagoljátok teljesen a mellékküldetéseket, különben a végén kell szívni vele -Ne féljetek segítséget használni a ritmusjátékhoz. Próbálkozzatok magatoktól, de mielőtt megőrülnétek, inkább használjatok videós segítséget -A lándzsát ne hanyagoljátok. Szinte minden azonnal megölhető egy Négyzet nyomással, majd háromszög püföléssel És rövid véleményezés +/- osztályozással: +érdekes karakterek +szórakoztató párbeszédek +szép zene +tetszetős karakterdizájn +profi szinkronmunka (angol és japán is) -repetitív pályák -unalmas hátterek -rengeteg technikai hiba -ismétlődő ellenfelek -szándékos hátráltatás -eseménytelen történet -rossz mellékküldetések |
|
2014.06.04 19:02 00 / | |
Offline
|
|
Játék, mint "játék" nekem se tetszett. Karakterek jók voltak, de egyébként minden más téren gyenge.
Történet is jó lett volna, de érdekes módon magából a játékból nem derül ki sok minden, csak ha az ember utána olvas, illetve kiadtak még játék előtt egy novellát, abból derül ki elég sok minden az intonerek múltjáról, illetve a főhős, Rose/Zero története. Ez elég hülyeség, mert egyébként elég jó története lett volna, ha mindezt sikerül valamilyen formában beleépíteni, és nem csak a "story vége" kerül bele a játékba, az is feleslegesen elnyújtott formában. |
|
2014.12.20 0:01 00 / | |
|
|
Múltkorában szembejött velem YouTube-on egy a játék átvezetőit tartalmazó videó, amivel bár a játék első felét lespoilereztem magamnak, viszont rávett arra, hogy vegyem előrébb a listámon a játék bepótlását. Merthogy a három NieR játék után amúgy is kíváncsi voltam Yoko Taro korábbi munkásságára.
Nos a Drakengard szériáról elöljáróban annyit tudtam, hogy egy univerzumban foglalnak helyet a NieR címekkel, csak sokkal korábban játszódnak. Illetve még utána néztem annak, hogy nem probléma-e egyből a harmadik résszel kezdeni az ismerkedést. Mint kiderült nem, lévén a Drakengard 3 időrendben az első két rész előtt zajlik. A főmenü után egy piszok látványos, nem a játékmotorjával renderelt átvezető fogad minket, mely tökéletesen felkészít arra mi vár minket az elkövetkezendő jó pár órában: fekete humor, látványos akciók és végeláthatatlan vértenger az általunk lemészárolt katonák jóvoltából. Ugyanis a történet szerint öt lánytestvér pontosabban öt intoner/utahime (kiknek nevei az angol számok egytől ötig) a “dal” erejével békét teremtettek a világon. Azonban van egy hatodik, nővérük Zero, kit irányítva az egyetlen célunk a húgainak levadászása lesz. Eme út során pedig segítségünkre lesz társunk a sárkány Michael, illetve a játék előre haladtával a legyilkolt testvéreinek egykori hűséges követői is. A sztori első ránézésre egyszerűnek tűnik, azonban az egyes végkifejletek során árnyalódni fog valamelyest, illetve érdekes fordulatokat is tartalmaz. Viszont tény, hogy leginkább az egyes karakterekhez tartozó DLC missziók mélyítik el, ami egy kis negatívum. Mellesleg érdemes a töltőképernyőre is figyelni, ugyanis bizonyos a világot érintő információk csak ott kerülnek közlésre. Az endingek egymás után válnak elérhetővé, összesen 4 van belőlük A-tól D-ig, amikhez vezető utak egy-egy párhuzamos világnak felelnek meg a játék szerint. Igaz a D feloldásához meg kell szereznünk az összes fegyvert, így érdemes inkább azokat vásárolni folyamatosan mintsem a meglévőeket fejleszteni. Én így tettem s mire elértem a D ending-hez már csak pár fegyver hiányzott, amiket rövid idő alatt meg tudtam szerezni. Szerintem a történet kellően jó és érdekes, továbbá egész jól követhető, illetve a DLC-kkel együtt sok minden elvarásra kerül. Amitől azonban igazán jó lesz a játék és fergetegesen szórakoztató azok a karakterek, a köztük lévő párbeszédek, a humor és a harcrendszer. Nos a NieR játékok után úgy gondolom Yoko Taro ebben hozta össze a legtöbb emlékezetes és elborult karaktert, még ha nem is mindegyikük kifejezetten összetett jellem. A főszereplő Zero egy mocskos szájú, türelmetlen, önző, önfejű, kíméletlen nőszemély, ki fél kimutatni valódi érzelmeit. Nálam Zero egyértelműen 2B, A2 és Kainé mellett foglal helyett, mint a leginkább kedvelt karakter a franchise-ból. Vele kontrasztban áll az újjászületett Michael, ki naiv, barátságos, őszinte egyben kissé buta sárkány. Kettőjük közötti eszmecseréken is jókat lehet derülni, de igazán akkor, mikor a többi intoner apostola is csatlakozik hozzánk. Hiszen Dito egy kegyetlen szadista, Decadus rendkívül mazochista, Octa egy óriási kéjenc és végül Cent ki egy kényszeres hazudozó. Ha pedig ők ilyenek el lehet képzelni milyen jellemmel rendelkeznek az intoner-ek. Kiket a már korábban említett DLC-kben ismerhetünk meg igazán. Mondjuk Two-ról eléggé megromlott a véleményen miután kiderül milyen valójában, viszont Four-t meg megsajnáltam, hogy miként lett olyan, amilyenként az alap játékban láthattuk. Mit ne mondjak én nagyon bírtam e bagázs nagyját. Humorból de leginkább morbid poénokból nincs hiány a játékban, melyek remekül oldják a feszültséget és teszik kevésbé nyomasztóvá az amúgy nem éppen boldog történetet. Emellett még vannak kikacsintások és kritikák, mint például: Zero ki rühelli a lebegő platformokat, melyekről egyszer még egy diskurzusba is kezd, hogy ki azaz idióta aki ilyeneket helyez el, mi az értelmük vagy egyáltalán mi hajtja azokat. Ahol jobban kritika érheti a Drakengard 3-mat az, hogy milyen mint játék. Persze nem olyan rossz a helyzet, mint a NieR Replicant-nál, ami egy egész összetett gameplay-jel rendelkezik, csakhogy annak elemei enyhén szólva nincsenek összecsiszolva, mely által sokszor hátráltatják az embert és kevésbé élvezetessé teszik a játékot. Ezzel szemben a Drakengard 3 jóval egyszerűbb, de kiforrottabb játékmenettel rendelkezik. Hiszen pályáról pályára haladunk, ahol többnyire az a célunk, hogy eljussunk A-ból B-be közben meg levágjunk mindenkit aki az utunkba áll. Ennek a lelke pedig a küzdelmek, melyek piszok mód szórakoztatóak a gyors, könnyed és légies harcrendszerével, ami a NieR:Automata-ban találhatóhoz áll a legközelebb. Csak jóval véresebb, mely során Zero hófehér ruháját az egyre több és több ráfröccsent vérrel teljesen vörösre tudunk festeni, ami amúgy nagyon tetszett. Képességeink, pontosabban harc mozdulataink az éppen kiválasztott fegyvertől függenek, ugyanis külön skill tree nincs a játékban. Itt jegyezném meg, hogy a fegyverválasztó tárcsa elég menőn lett megcsinálva azzal ahogyan előpördülnek a választható fegyverek miközben belassul körülöttünk az idő. A szórakoztató harcokon felül többet nem igazán tud nyújtani a játék. Lehet még a pályákon különféle ládikákat nyitni fizetőeszközért vagy fegyverekért. Továbbá a küldetések előtt vagy után lehetőségünk van aktuális társainkkal beszélgetni. Illetve vannak request-ek melyek egy vagy két perc alatt teljesítendő rövid kihívások különféle jutalmakért. És ennyi. Meglehet ez valakinek már kevés, de a játék hosszához mérten engem nem zavart. Ha már a hossz szóba került, akkor röviden megemlíteném, én 32 óra alatt vittem végig (ebből kb 6 óra a DLC része), igaz a platinához még 3 trófea kellene, de így is látszik, hogy nem egy kifejezetten hosszú cím. A probléma igazából magukkal a pályákkal van, ugyanis egy-két kivételtől eltekintve túlságosan szűk útvonalon kell végig menni mindenféle leágazási lehetőség nélkül. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nagyon csőjáték. Továbbá a hátterekkel ellentétbe a ténylegesen járható útvonalak elég sivárak a tereptárgyakat tekintve. Sok változatos tájon kell végig mennünk, azonban a játék végéhez közeledve ismétlődnek a pályák. Persze valamelyest érhető hiszen a történet szerint párhuzamos világoknak felelnek meg az egyes végkifejletek felé vezető fejezetek, így elkerülhetetlen, hogy ne járjunk ugyanott többször, csak más körülmények közt. A pályák repetitívsége leginkább a DLC-knél jön elő, ahol már zavaró, ahogyan újra előveszik őket más helyszínekként eladva. Az eddig említett hibák azonban eltörpülnek a legutolsó boss harc által keltett negatív élmény mellett. Ugyanis a végső “ütközet” a játék első és egyben utolsó ritmusjáték szegmense. Már ez, hogy egy új játékmechanikát hoznak be a végére nem túl dicséretes, azonban ezt még tudták tetézni a készítők. De még hogy! Az ütemek eltalálásában alapjáraton vizuálisan segítene a játék azzal, hogy akkor kell az ütemet leütni mikor elér téged a mágikus kör, csakhogy te és a kamera folyamatosan mozogsz, sőt van hogy a kamera egyáltalán nem mutat téged sem a mágikus kört teljesen a füldere hagyatkozva. Szóval ha nincs valami nagyon jó ritmus érzéked akkor esélytelen, hogy végig vidd. Ez még azonban nem minden, ugyanis nem csak jó ritmus érzék kell, hanem jó reflexek is, mivel a ritmus kegyetlenül fel tud gyorsulni és van hogy két ütem közt még pislogni sincs idő. Ha pedig mindez nem lett volna elég akkor még meg kell említeni, hogy ez egy több mint 7 perces szegmense a játéknak. Segítség nélkül egyáltalán nem ajánlom, hogy valaki ehhez belekezdjen, de ha segítséggel se megy pár próbálkozás után, inkább nézd meg YouTube-on azt a kb kétperces átvezetőt ami eztán van. Vizuálisan szerintem nem öregedett rosszul a játék, igaz már a maga korában sem hinném, hogy a legszebb játékok közt lett volna, de bőven elfogadható. Aláfestések tekintetében ha valaki már játszott egy NieR játékkal, akkor tudja milyen minőségre számítson. Az OST-ből a kedvenc dalom a This Silence Is Mine lett, amit már rongyosra is hallgattam. A technikai részéről a játéknak kicsit trükkösen tudok nyilatkozni, mivel én emulátoron játszottam vele. Eredetileg úgy terveztem veszek egy használt PS3-mat, de mikor láttam, hogy a játék fizikai példányáért többet kérnek, mint magáért a konzolért másodkézből, akkor erről letettem. Örültem, hogy nem csak elindult emulátorral a laptopomon de még szépen is futott. Igazából csak akkor röccent meg néha, ha kifejezetten sok ellen volt a képernyőn mely mellé még robbanások meg ilyesmik történtek. Egyetlen egy technikai dolgot tudok megemlíteni a teljesítménytől függetlenül, az a baltával faragott collision detection. Avagy amikor a látható objektum széle előtt jóval hamarabb megáll a karakter, mert beleütközött a láthatatlan falba. Ez azért nem egyszer illúzió romboló tudott lenni. Sajnálom, hogy PS4-re nem jelent meg, mivel azonban jövőre lesz 10 éves a játék még reménykedek egy felújított változatban az éppen aktuális konzolokra. Egyetlen egy dolog amitől tartok egy ráncfelvarrott változat esetén az egy esetleges cenzúra. Nem tartom kizártnak, hogy azért nem jelent meg eddig későbbi generációra, mert a mai érzékeny lelkületű felfogáshoz ez túl durva lenne. Például ha nem is mutatják, de szó van a szex-ről, mivel Zero a megszerzett alattvalókat ágyasaként is alkalmazza. Sőt van, hogy kioktatja ilyen téren őket. Nekem kifejezetten tetszett a játék (kivétel az utolsó boss harc), rendkívül szórakoztató, melyet bátran ajánlok mindenkinek, feltéve ha nem riad meg a sok vértől, a trágár beszédtől és a morbid humortól. NieR Replicant-nál jobb, de az Automata kiemelkedő szintjét nem éri el. Mindezek után a korábbi Drakengard részekkel is tenni fogok egy próbát. |
|
2022.11.07 19:38 / utoljára módosítva: 2022.11.07 19:46 01 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7