Profil Képtár

Ismertető engedélyezve: 2013.07.06.

Profil Képtár

Fúú, hát ez egyszerűen zseniális volt! Rááldoztam jóformán egy teljes napot, hogy végigvigyem, annyira nem bírtam letenni. Zseniális a történet, a cselekmény, a karakterek, az eredeti japán szinkronhangok, a zenék, a pályák felépítése, a nehézség fokozatos növekedése; effektíve minden nagyon ott volt, leszámítva egy apróságot a vége felé, ami enyhe kesernyés szájízt hagyott, de elnézem neki, mert nem tudott volna sokkal jobban kijönni belőle a történet. Külön tetszett az, hogy a döntéseinknek súlya volt, de nem "jó" vagy "rossz" értelemben, hanem "freedom" és "order" szinten, hogy mikor melyik lánynak-, illetve az engem érintő kérdésekre hogyan válaszoltam, biztosítva ezáltal 8 egyedi befejezést.

A puzzle része a játéknak nagyon addiktív volt. Azt hittem eleinte, hogy hamar beleunhat az ember, s inkább csak gyorsan túl lesz rajta, hogy folytassa a történetet, de minden egyes pályát élveztem, s az összes újítás csak olajat öntött a tűzre, fokozva ezzel folyamatosan a nehézségi szintet. Viszont piszkosul nehéz is tud lenni a játék. Gyorsan kell gondolkodni, főleg a "boss fight"-oknál, (ahol ha akár 10 mp-et is agyalsz rajta, hogy hogyan tovább, akkor már késő és meghalsz), ezért azok voltak a legidegőrlőbbek. Viszont halvány gőzöm nincs róla, hogy hogyan lehet itt gold award-ot elérni a pályáknál. Egy pályán sikerült össz-vissz gold-ot, de a játék vége felé már nagyon ráállt az agyam, s az utolsó boss-nál 100 emeletet is mentem combo-ba, ami nem piskóta, de még így is csak bronz award-ot adott

Egy szó, mint száz: zseniális volt, de a végén lévő apró malőr miatt 9/10, de lett egy új kedvencem. Szép volt Atlus!

Profil Képtár

Én a Full Body kiadással játszottam, és engem is eléggé beszippantott így három végigjátszás után. Először nem jött le, hogy a rendszer mi alapján adja hozzánk a három lányt, és a 13 befejezés közül melyiket, mert a karakterekkel való interakció, és a mobil beszélgetések szinte semmit sem számítanak, ezek nélkül is megkaphatod valakinek az endingjét. Aztán rájöttem, hogy a Nightmareben adott válaszok számítanak szinte egyedül. Nem mondom, hogy ez rossz, de élesen szemben áll a szokásos dating sim alapokkal, és kissé fura, hogy úgy állunk mindenkihez, mint akit le akarunk koptatni, de attól a végén még miénk lesz a csaj.

A puzzle részekben viszonylag sok szabadságot adtak a készítők, több megoldással is tovább lehet rajtuk jutni, ami ebből a szempontból jó, de én sokszor futottam bele olyan helyzetbe, hogy azért nem tudtam továbbjutni, mert előzőleg már leomlott valami, aminek nem kellett volna, és emiatt tovább zuhant a következő szint is, amire másznom kellett volna. Persze van checkpoint, meg auto assist, ami elviszi neked a pályát egy bizonyos pontig, de akkor is idegesítő egy jelenség.

A Katherine és Catherine routek könnyűek, viszont a Rin-t elég nehéz elérni, oda tényleg érdemes guide-t olvasni.
Összességében csak ajánlani tudom, mert tényleg egy egyedi játékot raktak össze!

Profil Képtár

Még Katherine új True End-je hátra van (ergo én is a Full Body-val játszottam), de nem sokat változtatna a végső verdikten.

Kicsit feles élmény, ami lehet annak az oka, hogy korábbi Visual Novel-es tapasztalataim alapján három nagyon eltérő route-ot vártam és csalódásként értem meg, hogy az eredeti két lány története szóról szóra ugyanaz (csak a válaszok alapján a végük más), Rin pedig csak azért kapott külön szálat, mert az ő történetét úgy toldották be.
Ebből több apróbb problémám következik: egyrészt, már második nekifutásra unalmas lesz a játék, mert nincs változás. Másrészt, szerintem Catherine nagyon háttérbe van szorítva és szinte lényegtelen szereplőnek tűnik, pedig az ő nevét viseli a játék (most a japán címbe ne menjünk bele, az alapján nyilván semleges, hogy melyik lányról van szó és ez a lényeg). És a választási lehetőségek, meg Vincent viselkedése épp ezért néha logikátlanok. Mintha az egész játék arra építene, hogy Katherine a main girl, mert közben Catherine-nel nem lehet normálisan kapcsolatot építeni (SMS-ben is legtöbbször bunkó lehetsz csak vele) és hülyén jön ki, hogy a végén Vincent rájön, hogy "Ja, a barátnőmmel akartam rendbe tenni a dolgokat, de a végén mégis a szőke csaj kéne!". Szintén nem értettem, hogy amikor De a legjobban a befejezések okoztak gondot, legalábbis Catherine-é. Értem, hogy ő akarja a szabadságot, a kalandokkal teli életet, a nyílt kapcsolatot szimbolizálni, míg Katherine a tradicionálisabb családmodellt, de elég vad volt, hogy míg az ő befejezései mind hétköznapiak és földhözragadtabbak, addig Catherine-nél... hát, műfajt váltottunk XD Mondom, értem a jelentését és az egész mű teli van természetfeletti dolgokkal, szóval nem kéne ezen fennakadnom, de Rin szintén kicsit so-so. Látszott, hogy nagyon próbálják utólag belegyömöszölni a sztoriba, és itt-ott erőltetett a jelenléte, miközben így is durva váltás lesz, amikor Vincent őt választja. Viszont értékelem, hogy vele kicsit tovább nyitottak az LGBTQ témák irányába Erica mellett, még ha a lehető legbiztonságosabban is játszotta ki ezt az ATLUS.

Negatívumok mellett nyilván akadtak pozitívumok. Azért kár, hogy a lányok (főleg Catherine) nincsenek annyira kidolgozva, de ha azt vesszük, hogy a játéknak Vincent kálváriája a lényege, akkor viszont tökéletes munkát végeztek. Nagyon jó, ahogy Vincent belső vívódásait végigviszik és miként válik az események hatására egy sokkal határozottabb emberré. Rin route-ja egy egész jó coming out sztori is lehet, bár ezt nyilván a community tagok tudják megmondani.
Első végigjátszásra nem sikerült a többi rémálomban ragadt birka történetét megismerni (ilyen szempontból jó az újrajátszás), pedig mint kiderült, ezek a sub plot-ok simán a játék legerősebb pontjai közé tartoznak! Nagyon érdekes problémáik voltak, sajátos életfilozófiájuk, és ha ügyesek voltunk, a végére ők is megtalálták a megoldást a gondjaikra. És nem mellesleg Vincent haverjait is bírtam, meg úgy a kis társaságukat. Nagyon hangulatosak voltak a közös italozások.
A puzzle része őszintén szólva sokszor felhúzott. Pedig csak normál szinten toltam, de így is számtalanszor beragadtam valahova. De az újrajátszásoknál végül párszor a pálya átugrása helyett mégis inkább meg akartam csinálni megint. Szóval csak van egy szórakoztató faktora! Pláne, hogy éjszakánként új nehezítéseket adnak, aminek hála nem laposodott el a játékmenet és még több taktikázást kívánt. (Mondjuk Rin route-jában annak a plusz 5-6 pályának annyira nem örültem, mert nem tudtam, meddig akarják még eltolni a játék végét.)

Végső soron tetszett a játék. Értékelem, hogy egy ilyen hétköznapi témát, mint a párkapcsolati gondokat (és az ebből fakadó, jövőtől való félelmet), milyen egyedi módon ragadtak meg és gyönyörűen végigvitték ezt a kalandot Vincent-en keresztül. Csak ha a love interest-ek (főleg Catherine) több figyelmet kaptak volna, kevésbé lenne hiányérzetem, mert így nem nagyon tudok egyikükhöz se kötődni. És egy kis változatosság se ártott volna a sztoriba, mert így, hogy gyakorlatilag 99%-ban common route az egész játék, nem túl élvezetes 1-2 új jelenetért elölről kezdeni, aztán átugorgatni a nagy részét.
Jó játék, csak pár dolog nekem hiányzott belőle.