Zelda no Densetsu: Breath of the Wild
| | év: 2017
Ehhez a műhöz még nem készült ismertető, csak adatlap. Írd meg te!
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: The Legend of Zelda: Breath of the Wild
|
|
Ismertető engedélyezve: 2017.01.19.
|
|
2017.01.19 19:08 00 / | |
|
|
Két napja fejeztem be félhivatalosan a játékot (hivatalosan még nagyon sok tennivaló lenne benne) és minden percét imádtam. Szinte csak ezért akartam Switch-et venni (meg aztán a FE3H-ért), pedig korábban nem érdekelt egy Zelda játék se. Ez valahogy mégis nagyon megtetszett.
Mivel tényleg nulla tapasztalatom van Zelda játékokban, nekem minden tök új volt és így nyilván nem tudtam mivel összehasonlítani. Tehát a hardcore rajongók által kritizált dungeon-ok hiánya meg a gyengének titulált sztori nem zavartak. (Sem az állítólagos gyenge zene, de szerintem az OST egyszerűen gyönyörű) A több mint 100 shrine megtalálása/kipucolása és a négy Divine Beast legyőzése nekem bőven elég volt. Az se zavart, hogy az elsőt leszámítva az összes Blight-ot első nekifutásra legyőztem + Ganon-t is, mert nagyon utálom a boss harcokat. Túl sok idő megy el egy ellenfél legyőzésére, ami meg ha nagyon nehéz, iszonyúan megakaszt a játékban. Az emlékgyűjtögetéssel (ami valamiért a kedvencem volt a játékban) meg nyilván nem lehet teljesen kiváltani a sztorit, de azért a legfőbb információk kiderültek belőle és egy kis izgalmat is adott, hogy legközelebb miféle emléktöredéket kapunk Link múltjából? Amúgy is szerettem random mászkálni mindenfele, szóval ez, hogy kutass fel területeket képek alapján és szedd össze a múlt darabkáit szerintem óriási ötlet volt. Imádtam! Szintén megbarátkoztam idővel a fegyvertöréssel is. Eleinte para, de aztán rájössz, hogy szinte mindenhol el vannak dobálva kardok, lándzsák vagy akár botok, amiket fegyvernek használhatsz, és ha eltörik, hamar találni fogsz újat. Ha meg a Korok Seed-ek segítségével növeled a tárhelyed, végképp teli leszel fegyverkel. A Master Sword-ról nem is beszélve. A változó éghajlatokat és napszakokat is szerettem (bár az éjszaka feltámadó csontvázakat kevésbé, főleg ha a legrosszabb pillanatban pofátlankodtak közbe). Oké, az eső szívás. A legrosszabb pillanatokban tud rázendíteni és nevetséges, hogy szerencsétlen szituációkban komolyan halálos lehet. De amúgy nem rémlik, hogy engem olyan sokszor kiakasztott volna. De a látvány gyönyörű. Néha tök jó volt kiállni valami magas pontra és végignézni a vidéken. Az ellenfelek nekem pont elég változatosak voltak, ráadásul sutyiban, ahogy erősödsz, úgy ezek a dögök is veled együtt erősödnek és egyre gyakrabban tűnnek fel az ezüst változataik, amik ugye a legtáposabbak. Így is bosszantóan sok helyen ott voltak és ha nem volt kedvem harcolni, akkor kerülgethettem őket. Szóval ja, nem kell ennél több ellenfél. A mini-boss szörnyeket is eleinte messzire kerültem, de aztán felbátorodtam és párszor megütköztem velük. A Hinox-okkal egész jól elszórakoztam, a Talus eléggé so-so, viszont a Lynel-eket utálom. Ijesztőek és iszonyú erősek. Csak a piros színűt sikerült levernem így a játék vége felé (pedig Vah Ruta volt az első Divine Beast-em, szal ja, gyáva módon csak elloptam az elektromos nyilakat) meg azt a kettőt, amelyek a kastélyban voltak. Ja, meg a Guardian-ok se a kedvenceim, de a végére már ők se voltak annyira ijesztőek, csak idegesítők, ha egyszerre 2-3 betámadott. Ó, és a drága Blood Moon! A szívbaj jött rám, mikor először bedobta a játék és pont egy Bokoblin táborban éjszakáztam, szal ezek a dögök ébresztettek. Szerencsére mivel éjszaka jobb szerettem biztonságosabb környéken járni (vagy hagytam Linket aludni), ritkán szívtam miatta. Egyszer ezért megtörtént a legtipikusabb baklövés, amit játékos elkövethet, mert mikor vért izzadva sikerült egy tábornyi dögöt nagyjából kiirtanom, akkor jött a Blood Moon. De azért idővel a játék ezen funkciójával is megbarátkoztam. Legalább mindig volt utánpótlás kajából és fegyverekből, meg így tényleg nem vált annyira kihalttá a vidék. Negatívumokat annyira nem tudok mondani, max apró kis szépséghibák. Pl. tök jó volt a ló, de egy csomó helyre nem lehet velük eljutni és harc közben nehéz irányítani őket. A shrine-ok is lehettek volna párszor változatosabbak, mondjuk kevesebb erőpróbával és pár helyen picit nehezebb logikai játékokkal (mondom ezt úgy, hogy néha kellett segítség a továbbjutáshoz). Meg nem mindig volt logikus, mi Blessed Shrine, mert volt, ahol elég sokat kínlódtam, mire meglett a shrine és még utána szívatott valami próbatétellel, máskor meg egy pofon egyszerű feladatot kaptam és úgy adott random ajándékot és orb-ot. Igen, a Korok Seed és képgyűjtögetés is agyrém, ha valaki 100%-kra megy, de az engem annyira nem érdekelt. Meg talán nem értettem annyira az elixírek fontosságát, mert ugyanezeket a hatásokat kajával is ki tudod váltani és az még életet is ad. Én úgy vittem ki a játékot, hogy két kezemen meg tudom számolni, hányszor használtam elixírt. Nyilván csak felültem a hype vonatra, de nekem ez akkor is egy 10/10-es játékélmény volt. Nincs túl nagy gamer múltam, szóval az utóbbi tíz év felhozatala rengeteg újdonságot tud nekem mutatni. De szerintem a Breath of the Wild tényleg megérdemli azt a rengeteg pozitív kritikát, amit kapott. Tartalmas, izgalmas játék, rengeteg módon lehet benne kreatívkodni, harcolni és a feladatokat elvégezni. Nincs két egyforma végigjátszás, nem fogja semmi se az ember kezét és nincs semmilyen forgatókönyv, ami szerint haladni kell, minden egyedül magán a játékoson múlik. Tényleg egy élmény volt a BotW, alig várom a folytatást! Addig meg remélhetőleg sikerül pár másik Zelda játékot is kipróbálnom. |
|
2020.02.14 0:14 00 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7