Téma: NieR: Automata
|
|
Ismertető engedélyezve: 2016.09.26.
|
|
2016.09.26 19:16 00 / | |
|
|
Ez a játék egy igazi mestermű! Ilyen jó játékkal a Devil May Cry 3 óta nem játszottam hack & Slash műfajban. A story, hangulat, játékmenet és a zene ami duruzsol a játékban az is egy mesterű!
|
|
2019.09.23 19:37 02 / | |
|
|
AlexStrike45 írta: Ez a játék egy igazi mestermű! Ilyen jó játékkal a Devil May Cry 3 óta nem játszottam hack & Slash műfajban. A story, hangulat, játékmenet és a zene ami duruzsol a játékban az is egy mesterű!Maximálisan egyetértek! Több játéknál van közel 100 órányi játékidőm (single player) de csak ez az egy, amibe egyszerre került bele ennyi. Miután megvettem (+ szabadság egy hosszú hétvége mellé) közel egy hétig folyamatosan játszottam. Igaz az első pályának kb 10x futottam neki, mindig meghaltam. Majdnem letöröltem, de gondoltam magamban nem foghat ki rajtam. Végül sikerült, és ami utána jött az teljesen magával ragadott, szinte beszippantott a világ. Később rájöttem hogy hogy lehet pl. gyógyítást használni (Büszke vagyok hogy az első pályát gyógyítás nélkül toltam végig, már betéve tudtam hogy melyik sarokban mi vár rám...) Azóta vettem egy X360-at, hogy tudjak játszani az eredeti Nier-rel (mivel PC-re sajnos nem jelent meg). Az is egy isteni játék, és elég sok dolgot megvilágít/tisztáz a sztoriban. 10/10, csak ajánlani tudom. |
|
2019.09.23 20:30 01 / | |
|
|
Az előző NieR-ek nekem nem tetszettek, de ez a játék nagyon jó! Régen volt PS3-am azon volt a NieR 2 része, meg ugye volt egy fő történetközpontú játéka, mert a NieR az csak spin off series volt 3 részes Drakengard-nak. És ezt úgy mondom, hogy mindet kijátszottam, mert a story érdekelt. De az Automata adott hozzá valami pluszt, ami még nagyobbá tette az én szememben. Azért őszintén itt bevallva még mindig rajongója vagyok a Devil May Cry sorozatnak az 5. rész is nagyon tetszett, de ez a NieR: Automata fantasztikus nem tudom elégszer kimondani. És főleg az tetszik benne, hogy két kardal is tudsz kombináltan harcolni, a nézet váltások nagyon epices lett. Tudnak a japánok jó játékokat csinálni! Csak nézzük a Resident Evil (1, 2, 4, 2 Remake) a Devil May Cry, Lost Planet 1, Attack on Titan és még sorolhatnám. Nekem már nagyon elegem lett ebből az FPS őrületből. Ezért is vettem meg ezt a gyöngyszemet a YoRhA Edition-t és minden egyes forintot megért a játék. Még a zenéjét is képes voltam leszedni telefonra gondolkodok annak megvételén is. Lesz egy olyan sanda gyanúm, hogy nem lesz még egy ilyen Hack & Slash játék mint ez. Szóval aki még nem játszott vele, de szeretne egy jó storys játékot nyugodtan próbálja ki, mert nem fog csalódni benne. 10/10!
"Glory To Mankind!" |
|
2019.09.23 21:41 / utoljára módosítva: 2019.09.23 21:45 00 / | |
|
|
No kérem hát nem nagyon látom pörögni a hozzászólásokat ennél a játéknál pedig nagyon menő!
|
|
2020.01.28 20:01 / utoljára módosítva: 2020.01.28 20:02 00 / | |
|
|
AlexStrike45 írta: No kérem hát nem nagyon látom pörögni a hozzászólásokat ennél a játéknál pedig nagyon menő!Az. De lehet sokan itt nem ismerik vagy nem jön be nekik. Vagy nem tudom... |
|
2020.01.28 22:20 00 / | |
|
|
Hát lehetséges, mondjuk nem is játékokról szól ez az oldal, látszik hogy én itt még kisiskolás vagyok. Majd belejövök.
|
|
2020.01.29 18:32 00 / | |
|
|
Újabb ezer éve listás játékot sikerült kivinnem, bár azért van pár quest meg a DLC extrák, amik még várnak rám.
Mindent összevetve, remek volt, bár pici hiányérzetem maradt. Lehet már megszoktam a szájbarágós, mindent megmagyarázós sztorikat (és őszintén, bizonyos esetekben jobban is preferálom azokat), szal talán emiatt lehet. Egyrészt, a játék első fele inkább random küldetések összessége, amik látszólag nem kapcsolódnak össze (győzd le a vízi masinát, győzd le a góliátot, intézd el a szektás robotokat, győzd le a pucér bishi androidot stb.), a második felében meg nagyon hirtelen jön a drámai váltás, és utána a 3-4 fejezet A2/9S történetére meg rövid. Nem igazán láttam, hol van a nagy, mindent átívelő sztori. De ha úgy közelítem meg a kérdést, hogy a harcok és a fő küldetések a játék mellékes részei és minden egyéb apró információ a side questekben és a párbeszédekben van, akkor úgy máris más az összkép. Mert ugyan a side questek önmagukban nem tűnnek bonyolultnak vagy nehezeknek, de olyan sok pluszt adnak a világhoz, amire egyáltalán nem számítottam. Az A endinget úgy értem el, hogy szinte egyáltalán nem csináltam questeket (csak amit muszáj volt) és elég lagymatag érzést hagyott maga után, de a második kijátszásra már azokkal is foglalkoztam és sokkal jobb élmény volt úgy. Szóval tényleg ajánlatos a questekkel foglalkozni és nem csak azt várni, hogy a főküldetésekben lesz mindennek a sava-borsa. Ugyan nem értek a filozófiához, szóval én nem tudtam volna megfogalmazni, hogy nihilizmussal meg hasonló témákkal foglalkozik a játék. Nekem inkább úgy tűnt, hogy olyan kérdéseket vet fel, mint a "mi az ember?" vagy "mi tesz minket emberré?" és hasonlók. Talán ez is benne van. Az, ahogy a robotok és az androidok próbáltak minket utánozni, nekem eléggé ezt üzente. Az is fura volt, mennyire lekezelően beszél 2B és 9S a robotokról, miközben arra gondoltam, hogy mire vannak úgy felvágva? Ők is gépek! De aztán rájöttem, hogy biztos ez a lényeg. A kommunikáció, az érzelmeink megosztásának fontossága, öregedés, haláltól való félelem és halálvágy, családi kapcsolatok, bosszú, előítélet és rasszizmus, szexuális vágyak, bűntudat és még lehetne sorolni, mennyi témát érint a játék és érdekes, mennyire máshogy csapódik le az egész úgy, hogy robotok a szereplők. Arról már előre tájékozódtam, hogy lényegében három különböző "route" van, abból az első kettő kb. ugyanaz, csak más karakterrel, szal már így készültem a végigjátszásra. Ugyan 2B nagyon badass karakter és tök jól (meg egyszerűbben) lehet vele harcolni, a bishi mániám mégis győzött és úgy voltam vele, hogy inkább 9S-szel szeretnék többet játszani. Szóval én megfordítottam a sorrendet, amit legtöbb gamer követhetett és talán egyedüliként a világon, végigrohantam 2B-vel a A route-on és 9S-szel mélyedtem bele jobban a világba, sztoriba, side questekbe és egyebekbe. Úgy voltam vele, a C route-on úgyis 2B-vel kell lennem, szóval élvezzünk ki minden pillanatot ezzel a sassy kölyökkel. Aztán kellemes meglepetésként ért, hogy a C route-ban is lehet 9S-szel menni, sőt talán vele játszunk a legtöbbet. Ez nekem, aki tényleg rajongója lett a karakternek, csak jó hír volt, másfelől így kicsit visszás lett 2B, vagyis inkább a körülötte lévő felhajtás. Mert ha Nier:Automata, akkor lényegében ez a lány a fő mascot figura, őrá gondol elsőre mindenki és őt imádják, miközben 9S sokkal többet szerepel és izgalmasabb karakterváltozáson megy keresztül, mégis csak legyintenek rá, vagy idegesítőnek tartják, a route-ját meg csak annyira méltatják, hogy keresztül rohannak rajta. Gondolom neki nincs szép formás feneke és úgy nem poén. Viszont megfordítva a dolgot, micsoda dolog, hogy a férfi karakter ennyi réteget kapott, a lányok meg hozzá képest picit felületesebbek? Ne legyen félreértés, én mindhárom szereplőt szerettem és szerintem 2B-ben és A2-ben is sokkal több van, mint elsőre látszik, de összehasonlítva 9S-szel, kevesebb képernyőidőt kaptak és mintha a karakterük se fejlődne (pedig de, csak nálunk nem annyira szájbarágós). Szóval tökre örültem a sok 9S momentumnak, de a karakterek szerepeltetésének arányán lehetett volna még dolgozni. A harcrendszer nem volt annyira nehéz. Jó párszor meghaltam, de összességében nem rémlik, hogy nagyon szenvedtem volna a haladással, még a boss harcoknál sem. Egyedül a prológus, meg úgy minden repülős harc tudott picit kiborítani, mert nem volt mentési lehetőség. Amúgy is a mentés kicsit lutri volt az auto save nélkül és kb. minden bokornál megálltam menteni, hogy biztos ne ússzon el pár óra játékom. A hekkelésnél is néha vissza kellett állítanom a könnyű szintet, mert egyszerűen folyton elcsesztem és már frusztrált, hogy nem haladok, de igyekeztem minél ritkábban használni. Ami a játék legvégét illeti... hát igen, érdekes élmény volt. Már görcsbe állt a jobb kezem, olyan hosszú ideig kellett azokat a fránya készítőket lődözni a stáblistán. De tényleg elképesztő ötlet és talán nagyobb lelki fröccsöt adott, mint ami előtte vagy utána történt. SPOILER! Maga a záródal olyan szomorú, de mégis epikus, miközben vadidegen emberek üzennek neked jókívánságokat és a végén lényegében beállnak segíteni, hogy elérd a játék végét. Olyan megható! Aztán a végén a pofon, mikor rájössz, hogy valószínűleg egy csomó ember elvesztette a mentését miattad. Kicsit rosszul éreztem magam XD Mondjuk nem tudom, hogy tényleg feladod-e így a mentéseid, de ha igen, akkor nagyon nem semmi! Basszus, pedig mikor kiírta, hogy "XY fájlja megsemmisült", még gondoltam is, hogy ja, tuti csak ijeszteget a játék, ERRE LEHET HOGY NEM!! Szóval mindent összevetve, nagyon-nagyon tetszett, még azt a pár kis nüansznyi gondot is leszámítva. A zenék fantasztikusak, sőt néha kicsit ijesztőek, a világa nagyon egyedi és villámgyorsan meg lehet szeretni a szereplőket. Meg ez csak az én hülyeségem, de totál levettek a lábamról azzal, hogy fél emeleteket lehet ugrálni benne és közben szaltózni. A régi Tomb Raider-es időket idézi nekem... Nagyon várom a NieR: Replicant-ot. Érdekel, hogy jutottunk el ide, az Automata világába. |
|
2021.02.12 19:45 02 / | |
Offline
|
|
Szalamandra:
SPOILER! A mentések tényleg megsemmisülnek Sejtheted, hogy pislogtam a tv-re mikor 60+ órányi játékidő huss az orrom előtt szép animáció kíséretében lépésről lépésre megállíthatattlanul törli magát |
|
2021.04.20 19:58 / utoljára módosítva: 2021.04.20 20:01 01 / | |
|
|
Most nézem, hogy első végigjátszásom után megfeledkeztem véleményezni e remekművet, így ha már most újrajátszottam a megjelenő NieR Replicant ver.1.22474487139 alkalmából ezt most bepótlom.
Anno mielőtt megvettem volna a játékot szinte nem tudtam róla semmit (sem magáról a szériáról), láttam kb 5 percnyi játékmenetet és az elég volt, hogy úgy döntsek ez kell nekem. Megjegyezném, hogy a FF XV-tel együtt vettem meg és az FF jobban érdekelt akkor, de végül a NieR:Automata-t játszottam végig hamarabb, s az évek során az Automata lett az amit többször újráztam. Valójában a NieR:Automata azon kevés játékok egyike, melybe több mint 100 órát beleöltem. A játék az elején a posztapokaliptikus világával szippantott be ahol androidok küzdenek a gépek ellen, de a végéig a története és a kiváló játékmenete volt az ami bent tartott. Maga a sztori az elején tipikusan olyan, hogy az ember ne tudja mi várjon tőle. Viszont sejteni lehet már abból a kevés információból ami rendelkezésünkre áll, hogy nem biztos minden valóban úgy van ahogyan azt bemesélték nekünk. Ahogy haladunk egyre előrébb, folyamatosan teljesítjük a küldetéseket, egyre jobban megismerjük ezt a világot, egyre másra jönnek a meglepőbb és furcsább fordulatok és egyre csak grandiózusabbá válik minden. Mindezek során pedig egyre jobban kötődünk az általunk irányított karakterekhez (én leginkább 2B-hez és A2-hoz). Arról nem is beszélve, hogy harcaink során nem kevés gondolatébresztő témával fogunk találkozni, amik közt vannak könnyebben és nehezebben emészthetők. Érdekes volt ezeken agyalni. Talán a sztoriból az igazán drámai pillanatokat hiányoltam. Voltak szomorú és fájdalmas pillanatok de valahogy sose tudtak igazán megérinteni. Lehet azért mert az egész történetnek inkább epikus felhangja volt. Mivel én szinte semmit nem tudtam a játékról, mikor belekezdtem így meglepetés volt a több végkimenetel. Emlékszem kicsit csalódott voltam, mert azt gondoltam vége, mikor a 10. fejezet végén megláttam a stáblistát, aztán örömömre kiderült, hogy mégse a játék még folytatódott tovább. Nem kevesebb, mint 26 végkifejlet van. Igaz ebből csak néhány a valódi fő ending, a többi nagyrészt a különböző game over-ek. Mondjuk szerintem ez nagyon ötletes volt, hogy ending ként állították be a szimpla game over-eket. Karakterek terén sem lehet panasz a játékra, ugyanis mind a fő és mellékszereplők érdekesek. 2B telitalálat főszereplőnek. Pusztán a megjelenésével képes magával ragadnia, de ehhez még hozzávesszük jellemét akkor egyértelműen belopja magát az ember szívébe. Kedveltem és sajnáltam őt. Eleinte egy mindig higgadt, érzelemmentes nő, aki tiszteli társit és mindent megtesz értük és a küldetésért. Azonban mindig ő az aki újra és újra egyedül éli túl az eseményeket, melynek következtében a felgyülemlő sok emléknek és érzelemnek végül nem tud ellenállni és megtöri őt. Azonban nem csak 2B-t, hanem A2-t is nagyon megkedveltem. Hasonló életutat járt be ő is, viszont talán a modora miatt számomra kicsit szórakoztatóbb volt, mint 2B. Egyetlen egy dolgot sajnáltam, hogy rá nem sok időt szántak, pedig több fejezetet is megérdemelt volna. Én még külön kiegészítőben is el tudnám képzelni, ahogy vele a múltbeli eseményeket éljük át. Mellékszereplők közül Devola és Popola nálam a legkiemelkedőbbek. Nem feltétlen jellemre, hanem történetre, ugyanis tetszett az ő háttérsztorijuk. Igaz először úgy tűnt mintha hirtelen kerültek volna képbe de ez nem igaz. Már a játék eleje óta jelen vannak a táborban csak akkor még nem foglalkozunk velük. Kedveltem a parancsnokot és az operátorokat is róluk is szívesen megtudtam volna még többet. Talán egyetlen egy karakter sikerült pocsékul, méghozzá 9S. Ő nála szemet szúróan félrementek a dolgok, a többiekhez (nem csak fő de mellék szereplőkhöz) képest is szarul lett megírva. Az elején elfogadható volt egy laza tini fiú. Majd váltott kanos tinibe végül, egy őrjöngő hülye gyerek lett, aki esztelenül üvöltözött meg hőbörgött. A játék végére ki nem állhattam és külön öröm volt az amikor SPOILER! el lehetett picsázni A2-vel. Azonban a történet és a karakterek mit sem értek volna ha nincs a jól átgondolt játékmenet és a zseniális harcrendszer. Egyszerűen minden apróságra ügyeltek a fejlesztők és látszik mindent beleadtak, hogy a lehető leggördülékenyebb és legszórakoztatóbb legyen a NieR:Automata-val játszani. Legyen szó pusztán egy létrán való mászásról: nem érték be annyival a készítők, h ha nem akarsz tötymörögni, akkor lefele lecsúszhatsz rajta, hanem lehetőség van fölfele is ugrálni a gyorsabb haladás végett. Igazából a küldetéseken kívül szinte nem is nagyon lehet mást csinálni a játékban, mégse volt olyan érzésem, hogy üres, kihasználatlan lett volna a játéktér vagy unatkoznék rajta. Ugyanis a városban való mászkálás és ugrálás (dupla ugrás, levegőben való kitérés, pod-ba kapaszkodva való leereszkedés, stb) már önmagában szórakoztató. Bár a játék elején nem is lehetett a transzportot használni, mégis miután elérhetővé vált a funkció akkor is ritkán használtam, mivel inkább újra és újra bejártam a pályát gyalog vagy éppen hátason. Leginkább utóbbi opció merült fel, mert egyszerűen szerettem szarvas háton vágtázni és a különböző robotokat ütközéskor szétzúzni. Mondjuk azt kissé hiányoltam, hogy a társam ilyenkor mögém üljön föl. A harcrendszer egyszerű, de nagyszerű, ahol a mozdulatok oly kecsesek mintha csak táncolnának a karakterek. Számos fegyver és jó pár pod program áll lehetőségünkre, nem is beszélve a chip-pek formájában beszerelhető képességekről, mely megoldást nagyon ötletesnek tartottam. Itt jegyezném meg, hogy érdemes figyelni a különböző npc-k mondataira, ugyanis nem egyszer egy fegyver, pod program lehetséges helyét említik meg. Ami kevésbé tetszett azaz, amikor platformer módba váltott a játék. A repülős szegmensek pedig szerintem az Automata leggyengébb pontjai. Amikor össze vissza forgott a kamera és nem lehetett jól érezni mégis mi milyen távolságban volt az ellen és tárgyak, akkor bizony előfordult, h elhaláloztam. Én az a fajta játékos vagyok aki előbb a mellékküldetésekkel foglalkozik, illetve minél többet felfedez az adott világból mielőtt tovább menne, de a játék végére érve is még sok minden hiányzott és rengetek órát öltem bele, hogy ezek meglegyenek. Igaz mikor fullos 99-es szintű voltam és már sok mindent megtaláltam ilyen 80-90% körüli intel-lek voltak, akkor már segédlethez fordultam, hogy ugyan mégis mit hagytam ki. Igazából lényegesebb dolog, csak Emil-nek az endje volt ami mellett elsiklottam, de szó se róla arra egyedül rájönni tényleg elég nehéz lett volna. Nem véletlenül secret boss a játékban. A zenei aláfestések rettentő jók és emlékezetesek voltak, nemegyszer volt olyan, hogy csak sétáltam a játékban és hallgattam a zenét. Illetve ending szám is nagyon tetszett. Lehet nem generációja legszebb játéka, de összességében szép látványt nyújtott. Igaz vannak alacsony textúrák, és idejét múlt megoldások, illetve hiányosságok, azonban ezek egyáltalán nem voltak zavaróak számomra. Technikai szinten is toppon van a játék legalábbis a ps4-es változat, amivel játszottam. Kétszer volt csak, hogy kifagyott a játék, illetve kétszer sikerült egy kamera bug-ot előidéznem. Utóbbi következtében platformer nézetkor pont az ellenkező irányba fordította a kamerát liftből kiszállva (bunkernél, vidámparknál) a játék és láttam a háttéreben a nagy büdös semmit. Egyértelműen az egyik kedvencem lett a NieR:Automata, melybe sok órát beleöltem és még sokat is fogok. Ha valakit egy kicsit is érdekel a játék akkor mindenképp érdemes kipróbálnia. Utóbbi mondathoz annyit még hozzá tennék, hogy kb az első egy órát, míg az első boss-t le nem győztük ki kell bírni mentés nélkül. Viszont ha ezen túllendül az ember akkor nyílik meg a NieR:Automata valójába. Az Automata után pedig akkor következzék számomra a NieR Replicant v1.22. |
|
2021.04.23 16:37 13 / |