Téma: A Véletlenek Játéka FRPG
Offline
|
|
A tervezettnél hosszabbra sikeredett monológom úgy tűnik elérte egyik várható hatását. Legalábbis egyiküknél biztosan. A szövegelésem végén, ahogy Frankben láthatólag pattanásig gyűlik az idegesség illetve az ingerültebb felindulása akaratlanul is még nagyobb mosolyt csal az arcomra. A hozzám vágott üveget először elkezdem vizslatni, de gyorsan rá kell jönnöm, hogy a pikniket szervezők már odáig nem jutottak el, hogy a sok bor mellé egy bornyitót is pakoljanak, ezért tekintetem visszairányítom az épp beszélőre.
A virágot lóbáló, épp feltámasztott, elég torzul kinéző "ember" látványának abszurditása úgy érzem kis beszélgetős teadélutánunkat tökéletesen megkoronázza. =Köszönet a primeránoknak meg a Seele-k feltalálóinak. Ilyesmiket normál földi körülmények között aligha tapasztalhattam volna meg. Mellesleg ezzel figurával több közös lehet bennünk, mint én azt elsőre gondoltam.= Amikor Leeroy láthatólag mondandója végére ért visszanéztem Frankre. - Természetesen én is „féltem a kis nyavalyás életem” – vonom meg a vállam és visszadobom neki a borosüveget. – Butaság lenne részemről máshogy vélekedni, és ha bárki mást állítana, az hazudik. Legfeljebb még nem volt olyan helyzetben, hogy megváltozzon a véleménye a dologról. De elég is lesz a szócséplésből. Most, hogy a kezdeti egymást tesztelgetős formalitások végére értünk, – szemem sarkából Leeroyra tekintek egy pillanatra – ismét bemutatkoznék. Xolótl vagyok. A megszólításom rátok bízom, nekem aztán édesmindegy. Földön használatos nevet majd a helyszínen rögtönözök. Ahogy újdonsült tündérünk a virágvarázspálcával korábban rámutatott, a fejemben még meglévő ismeretek alapján arra tippelnék, hogy valami tudósféleség lehettem. Ezen, és nevemen kívül semmi egyébre nem emlékszem vagy jöttem rá. |
|
2015.01.02 17:10 00 / | |
|
|
Zenécske
Miután Maiya magatokra hagyott titeket visszatért a félhomályba majd a kép egy sivár szebb időket is megélt kastélyéra váltott. A falakat benőtte az elvadult növényzet a várárok megcsappant vízkészletében pedig pár tavirózsán és algán kívül nem sok minden tenyészett, de a Maiya már sehol sem volt. Egy arc nélküli férfi lépkedett sietősen a belső kert felé. A fekete szmokingjában, akár egy Wall streeti üzletember. Arca helyén a formátlan üresség, akár egy fekete lyuk, ami képes elnyelni bárkit és bármit, ami rászegezi tekintetét. Lépéseiből sugárzott a felsőbbrendűség, de már csak, mint a múlt egy dicső foszlánya. Mikor megérkezett a kerthez, ami a kastély egyetlen jól karbantartott része volt a léptei lelassultak és tétovák lettek. Lassan lépdelt a kert közepe felé, mint aki gyászmenetben sétál. Mikor elérte a kert közepét a térdeire rogyott, mintha elhagyta volna minden ereje. Egy fekete különböző ősi faragásokkal díszített gyönyörűen megmunkált koporsó állt a kert közepén. A férfi pár perc néma térdepelés után felállt és felnyitotta koporsó bal oldali felének fedelét, Egy mozdulatlan leányzó testének alsó fele bontakozott előtte. Furcsa egy test volt, mert ahogy haladt az ember tekintete a lábától felfelé egyre halványodott mikor a gyomrához ért már szinte belé látott, de nem belső szerveket és vérkeringést, hanem egy zöldesen derengő aranyozott markolatot, amit bíborszínű anyaggal tekertek körbe a megmunkált markolati díszítés és a keresztvas között. Valószínűleg egy díszes pengében folytatódott, de ezt nem láthatta, mert a másik fedelet csukva hagyta. A test mellett a két mozdulatlan kezecske feküdt ernyedten. Egyiket megmarkolta és ismét a térdeire roskadt majd remegő hangon megszólalt, de már Maiya szorította a kezébe a másik ernyedt kezecskét: - Bocsáss meg ÉN egyetlen bűnöm! Meg tudtok nekem bocsájtani? – szipogta és elmorzsolta kitörni készülő könnyeit majd ismét magára erőltette a szokásos kislányos mosolyát és folytatta: - Ha végeztem azzal a hárommal újra meglátogatlak Maiya… Nem érdekelte miről cseverészik az a három korlátolt létforma, mert biztos volt benne, hogy kliséket halmoznak majd fel, de a végén úgyis együttműködnek, mert az ego magában hordozza az életösztönt is különben már ez összes élőlény felkötötte volna magát az első fára egy kisebb trauma után. Elképzelte, amint ez egyik siránkozik, hogy őket most milyen aljas módon kihasználják, a másik megnyugtatja, hogy egyelőre működjenek együtt és majd később jól fellázadnak, mikor nem számít rá. Körülbelül ez fog történni, és amíg vissza nem térek, az információ hiányában ostoba konspirációkat halmoznak fel esetleg még össze is vesznek azon, hogy melyikük tud nagyobb baromsággal előrukkolni. Ezen egy pillanatra mintha elmosolyodott volna, de nem örömében inkább fanyar csalódottság volt abban a rándulásban. Sietősen összeszedte az elmúlt 100 év minden televíziós adását a z összes távkommunikációs és műhold felvételt és átnézte azokat, hogy megtalálja az első célpontot, de ezt már csak megszokásból tette meg. Már akkor tisztában volt ezekkel az adatokkal, mikor visszahozta azt a hármat, de jobb biztonság, hátha változott valami azóta… Mikor úgy érezte már szinte mindnet megbeszélt a három ismét felfedte magát előttük. A kép ismét változott egy kiégett erdőség közepén álltatok. Felétek fordult és bele is vágott a dolgok közepébe: - Kezdjünk is bele először is ez már a valóság előre szólok, mielőtt valami butaságot tennétek. Itt fogjuk végrehajtani az első küldetéseteket csinálhatjátok, együtt vagy külön ez nem számít, ha valamelyikőtök teljesíti, mindannyian megkapjátok a küldetésért a TP-t de természetesen, aki sikerre vitte az 2x annyit kap. Ha együtt dolgoztok mindenki az alap TP 1.5x kapja. Ha ketten 1.5x a harmadik. meg 1x, ha a harmadik viszi véghez ő 2x a maradék kettő meg 1x. A TP elosztásról ennyit. A küldetés közben találhattok számunkra hasznos, vagyis számotokra hasznos anyagokat, ezeket beszolgáltatva minimális TP költségért legyártunk nektek bármilyen fejlesztést, de nem minden anyag lesz kompatibilis a megtalálójával. Mondhatni ezek a másodlagos céljaitok, amivel önmagatokat segítitek nem minket. Még nem teljesen stabil az egótok és az új testetek fúziója, ezért egy mesterséges generátor közvetíti az összetettebb parancsokat a tudatotok és a test között. Ezt a rendszert egy vegyület hajtja, nem mennék bele a működési elvébe vagy az anyag kémiai struktúrájába én a továbbiakban víznek fogom hívni, de nevezhetitek, aminek szeretnétek. Kezdetben a képességeitek elég korlátoltak főleg mivel a fúzió még csak kezdeti stádiumban van. Idővel a generátort is elhagyhatjátok és az test eredeti ID nyomata is elhomályosul majd és sajátotokévá teszitek, de egyelőre legyetek nagyon elővigyázatosak. A generátor, ha a tartalékai elérik azt a szintet, hogy csak a jelentéstételhez való visszatéréshez van elegendő üzemanyaga a küldetést automatikusan megszakítja az egótok védelmének érdekében. Akkor kitérnék a képességeitekre is. Kezdjük a legkompatibilisabbal a Behatolóval. A küldetés megkezdésétől kezdve aktív az ID álcázás, amit képes a csapattársaira is kiterjeszteni party képességként, de ezt később lecserélheti, vagy tovább fejlesztheti. Rendelkezik az Optikai álcázás képességével, de ezt jelenleg csak nagyon drágán körönként 30(harcból való elmenekülésre/ ellenfél kivégzésére) vagy /mpként 3 vízért tudja fenntartani. Emellett képes magát álcázni Személyiség rablással a legyőzött ellenfelek alakjának felvételével. Alapvető zártörő valamint hackelési képzettségek. A következő a Tudományos egység. Ő rendelkezik egy aktiválható képességgel, ami körönként 10 vizet fogyaszt minden felé tartó mach 2-nél lassabb kézzelfogható tárgynak képes megváltoztatni a haladási vektorját. Ez négy méteres körzetében igaz, de az azon belül kilőtt lövedékek ellen védtelen. Képes egy Energiahullámot generálni a körzetében 25 méteren belül elhamvaszthat minden nem fémes egységet 100 vízért. Az utolsó jelenlegi képessége pedig az Villámszurony, aminek darabja 5 víz bármennyit létrehozhat a találat szimpla szúró sebzés, ami egy egyszerű ember számára már végzetes lehet, de ezután képest a fémhuzalon keresztül egy villámcsapás erejének megfelelő energialöketet juttatni az ellenfelébe. Ezt körönként megismételheti 5 vízért, amíg a szurony az ellenfél testében van vagy a fémhuzal el nem szakadt. Minimális hackelési alapképzettség. Ő rendelkezik egyedül 2 fejlesztési slottal most. Végül, de nem utolsó sorban a Taktikai egység a legprimitívebb, de egyben legpusztítóbb jószág. A Harci módja az aktiválható képessége, ami körönként 3 vizet fogyaszt és a tűzerejét valamint az agilitását megmásfélszerezi, de az aktiválást követő körben fele annyit sebez viszont a deaktiválása utáni körben a következő ütése/képessége a sebzésének kétszeresét viszi be. A másik képessége az Energiapólus, amíg a Harci mód aktív ezt a képességet ingyenesen használhatja. A testének bármely részéből képes energiát szabadon engedni ennek köszönhetően, ha a talpából ereszti ki nagyot ugorhat, ha ütés közben a könyökéből, akkor annak erejét megsokszorozhatja, de továbbiakat már a felhasználó fantáziájára bízom… Ha nincs kérdés nekilátnék az első küldetés ismertetésének, de előtte szeretnem, ha megérintenétek és megkapnám a kettő elképzelésetek a leendő külsőitekről vagy tudassátok, ha rám bízzátok őket. - fejezi be a mondókáját mosolyogva. |
|
2015.01.02 17:13 / utoljára módosítva: 2015.01.02 18:51 00 / | |
Offline
|
|
~ Kalandos utazásaink újabb helyszíne ezúttal egy elég leharcolt állapotban lévő erdő. Vajh mily kalandokat rejt eme szenes rengeteg? ~
A nem kifejezetten részletes, de elégségesnek mondható magyarázatát a közénk visszatért VI-nak végighallgatva úgy érzem, hogy még van néhány dolog, ami nem tiszta, ezért mielőtt nekiállnék az új kinézetemen morfondírozni, élek a felajánlott kérdezés lehetőségével. - Már korábban is említetted ezeket az egységeket, akiknek a képességeit most leírtad. Bár már legalább az tiszta, hogy mi a szerepkörük, de azt továbbra se árultad el, hogy melyikünk melyik szerepet tölti be. Vagy ezt most kell kiválasztanunk? Illetve a másik dolog, hogy mi alapján értékeli a rendszer az együttműködést? Tehát lényegében hogy dönti el, hogy hogy ossza ki a TP-t? Á, és jut eszembe még valami. Ha úgy döntünk, hogy együttműködünk és esetleg távolabb kerülnénk egymástól, akkor van valami mód arra, hogy kommunikáljunk a másikkal? Miközben a válaszra várok, a többiek példáját követve én is elindulok Maiya felé, közben a kinézetemen morfondírozva. =A hétköznapi kinézet különösebben nem érdekel milyen. A harci kinézet meg… Hmm. Eme jelenlegi csodás kinézet tökéletesen betölti azt a célt, hogy félelmet és egy emlékezetes képet ültessen az ellenfeleink fejébe. Szóval csak az esetleges külső szemlélők számára kéne a „harca kinézet”? Ez esetben az se különösebben lényeges, tehát számomra egy egyszerű laborköpeny tökéletesen megfelel. Bár valami a fejre is kéne. Valami maszk, ami legalább egyedibb egy egyszerű arcnál és így azért hagy valamiféle benyomást maga után. Egy gázálarc. Még valahogy illik is a formulába.= Gondolataim végére érve észrevettem, hogy már egy rövid ideje csak ácsorgok a VI mellett. - A hétköznapi kinézetem rád bízom. Gondolom van elég adatod az emberekről, hogy egy átlagos kinézetet generálj. – Majd a kezem a vállához emeltem. Ahogy megérintettem egy kép jelent meg a fejemben. =Szóval ezt találtad ki? Nekem megfelel.= Dolgom végeztével visszasétáltam korábbi állóhelyemre. SPOILER! (normál: valami ilyesmi csak némi borostával kiegészítve harci: kb csak a maszk elülső része ilyen: ) Amíg Xolotl további kérdésekkel bombázta a mi kis asszisztensünk, addig én magamban az álcákon töprengtem. ~Leendő külső? Nos hát azt már meg kell hagyni, hogy harc közben szerencsésebb álcáznom magam, de mért kéne kettő belőle? Azt a két húscafatot még megértem, de én nem vagyok olyan un…doritó…~ Ekkor láttam meg valódi formám. Hogy megbizonyosodjak külsőmről, mondandóm közben letekintettem, de a korábban látott öltözetnek nyoma sem volt. Két kezem magam elé emeltem és csak bámultam rájuk. Testem ugyanolyan összefoltozott és rémisztő volt, mint Leeroyé és Xolotlé. Percekig csak magam elé néztem majd egy furcsa, ám annál emberibb dologra kellett rájönnöm. Hallucináció. A kezdeti sokk és félelem következtében tudatom így akarta megvédeni magát a rideg valóságtól. Ahelyett, hogy őrületbe taszít, inkább tévképzettel vakított el, pontosabban pár jól fedő ruhadarabbal. ~A hideg futkos a hátamon ettől a testtől…mindenféle maradványból tákolták össze, látványra pedig, mint Frankenstein szörnye.~ Mostanra megszerzett nyugalmam és a másik kettő látványának megszokása miatt már nem volt szüksége elmémnek erre a védelemre, viszont a felismerés még így is kissé megrázta a lelkem. ~Tehát akkor, két külső, amit ezen túl használni fogok…hm…az első legyen az, amit nem is olyan rég kényszerített rám ez a mihaszna…Pedig jól megnéztem magam, de mi is volt…? Ha jól emlékszem egy fekete ing, aminek az egyik válla ki volt vágva, aztán egy szintén fekete mellény…aztán még…még…nyakkendő! Egy furcsa szakadt nyakkendő volt rajtam, de nem tetszett, ezért ezt inkább kihagyom. Akkor volt egy csíkos elegánsabb nadrág és hozzá egy fényes bár kicsit már viseltes lakkcipő. Furcsa egy öltözék annyi biztos, de talán még előnnyel is szolgálhat. Mármint, mégis ki akarna egy ilyen flepnis közelébe menni? Nah, akkor ezzel az első álcámat le is tudtam! Egész könnyen ment, de érzem, hogy a másik már kemény dió lesz… Egy külső a harchoz. Először is, én melyik egységhez tartozom…? Behatoló, tudományos és taktikai…hm. Valami azt súgja nekem, hogy a taktikai egység lesz a befutó. Egyszerű, erős, szívós, ez egy nekem való kombináció! A hozzá tartozó kinézet pedig… Acélkesztyűk, díszes és az egész alkart jól fedő kesztyűk kellenek. Lábamra szintén hosszabb acél csizmák, amik robosztusak és valamiféle minta van rajtuk. Mellvért és nadrág is el kél, hogy harcosnak nézzen ki az ember, de ezek legyenek kisebbek és egyszerűbbek. Valamint kell egy köpeny is, az se baj ha kicsit kopott és szakadt. Ez a mellvért közepénél két szíjjal van a páncélhoz erősítve, takarja a vértet, a vállaimat és a kezeim egy részét, hátul pedig az egész testemet fedi. Nah, ez nem is hangzik rosszul! De még a fejemre kellene valami…egy csuklya bőven megteszi.~ Miután kiötlöttem a csatákhoz használatos optikai álcám kinézetét is, elindultam Maiya felé, hogy megérintsem, ahogy azt ő kérte. -Gyerünk Vidocq, itt a nagy esélyed Maiyánál, most megengedte, hogy megérintsd! Amint ez a mondat elhangzott Leeroy szájából, egy gyors pillantást vetettem rá, miközben haladtam előre. A tekintetet, melyet felé intéztem, még a legkegyetlenebb gyilkosok is megirigyelhették volna. Egy kis távolságot tartva megálltam Maiya mellett. Alig egy karnyújtásnyira tőle, kissé vonakodva emeltem kezemet, hogy most először érintsek meg egy VI-t. Gyengéden megérintettem az egyik karját, majd visszavánszorogtam a többiek mellé. |
|
2015.01.28 19:06 / utoljára módosítva: 2015.01.28 19:21 00 / | |
|
|
Miután Vidocq megkapta a kinézetét, és visszajött hozzánk, nevetve hátba vágtam (amit szúrós pillantással jutalmazott). – Ugyan, ne legyél már ennyire mérges. A szurkálódás néha jót tud tenni a csapatnak, persze ha veszi a lapot az illető, és nem gurul dühbe ész nélkül.
Na, lássuk csak, hogy is működik ez a kinézet változtatás… - mondtam, azzal megindultam Maiya felé. Úgy voltam vele, hogy rábízom a kinézetem, és reméltem valami átlagosat ad, nem pedig túl feltűnőt. Már majdnem megérintettem a VI-t, amikor képek jelentek meg a fejemben egy férfiról. Fekete zakó volt rajta hozzá illő fekete nadrággal, a zakó alatt egy szürke inget viselt fekete nyakkendővel. Egy pár barna cipő volt a lábán az elegánsabb fajtákból, bár nem passzolt annyira a fekete színekhez. A zakón egy térdnél valamivel tovább érő fekete ballonkabátot hordott. Majdnem a szeméig érő fekete haja volt, arcra olyan húszas éveinek végében lehetett, de a harmincat nem valószínű, hogy átlépte. Elgondolkoztam, hogy mégis ki lehetett ez az illető. Lehet, hogy életemben már találkoztam vele valahol, az is lehet, hogy én néztem így ki, míg éltem. De az is lehet, hogy csak azért gondoltam erre, hogy mégse egy sima VI döntse el a kinézetem. Nem tudom melyik az igaz, remélhetőleg később kiderül. Úgy döntöttem, hogy ha már ilyen szépen eszembe jutott, ezt a kinézetet fogom használni. Még pár másodpercig gondolkoztam a harci kinézetemen, jobb, ha ezt sem bízom rá. Maiya kérdőn nézett rám látva a habozásomat. Megráztam a fejem jelezve, hogy nincs semmi gond, majd megérintettem a vállát. SPOILER! Badass harci kinézet |
|
2015.01.28 19:18 00 / | |
|
|
Zene: Kezdésnek aztán
A VI kissé kelletlenül álldogált előttetek szemei a semmibe révedtek és egyértelműen látszott, hogy valami más foglalkoztatja, de valószínűleg figyelt rátok is. A kiégett erdőséget kegyetlen erővel ostromolta a szél mivel szinte semmi sem állta úját pár kiégett fatörzsön kívül. Egyértelmű volt, hogy „Senkiföldjén” vagytok. A háború vége után minden kontinensen kijelöltek pár emlékterületet, amit nem állítottak helyre az országok, hogy elrettentő példaként szolgáljanak az eljövendő nemzedékek számára. Olvashatóak voltak ezekről a helyekről konspirációk szerte a neten, valamint eltűnésekről és bizarr halálesetekről a közelükben, ezért az emberek még környékükre sem járnak csak néha rendeznek túrákat a szélükön felállított emlékparkokba. Mikor a VI felé nyúltatok a kezetek közeledtével zsibbasztó vibrálást éreztetek a kezetekben majd mikor majdnem megérintettétek apróbb szikrák és statikus csaptak kézfejetekbe. Az általuk érintett pontokból kiindulva szép lassan az általatok elképzelt külső befedte a karotok majd az egész testetek, mintha csak felfalt volna titeket az adott illető, mint a farkas a nagymamát. Mikor végeztetek a folyamattal a VI-be visszatért az élet és belefogott a kérdéseitek megválaszolásába: - Elnézést logikusnak véltem, hogy a képességek ismertetése után próbálgatni kezdetek azokat. Tudtommal az emberek tapasztalati úton jobban képesek tanulni és kíváncsiak, ezért oda is bemerészkednek, ahova nem kellene, valamint kényszeresen feszegetik a korlátaikat. A többségeik önkéntelenül vonzódik a veszélyhez. Mondhatni az adrenalin és endorfin hajhászását nevezitek az „élet élvezetének”. Azt hiszem ez a helyes kifejezés. Ezért utólag eleget teszek e kötelességemnek, valamint feljegyzem, hogy a közvetlen információ megosztást részesítek előnyben minden téren és nem tapasztalati utat. A továbbiakban eszerint járok el. Xolotl legtöbb paramétere a Tudományos egységével azonos. Leeroy besorolása tökéletesen egyezik a Behatolóéval. Önjelölt Vidocqra hosszasan néz, majd megszólal: -Talán elegendő egyezést mutatsz, hogy Taktikai Egységként üzemelj, de az Egód egyértelműen elutasítja az új tested. Nagy valószínűséggel már hallucinációkat láttál valamint az ID-det a szomszéd bolygóról is leolvashatnám, mintha könyörögnél a halálért… - mondja, fanyar mosollyal az arcán mintha élvezné a gondolatot, hogy meghalsz. Lehet nem díjazta a korábbi „túl a a barátságon” kategóriás közeledésed. - Szeretném megkérdezni, igényelitek-e a küldetések során az aktív segítségnyújtásunkat vagy függetlenül akartok működ a Seele minden rendszerétől. Ezt a küldetések megkezdése előtt eldönthetitek, viszont közben nem változtathattok ezen a beállításon. Ha aktívan kísérlek, titeket segíthetek abban, hogy elárulom az adott helyszínen, ha adott irányba indulnátok ott már járt-e előttetek olyan csapattagotok, aki szintén használja ezt az opciót, ezáltal hamarabb felzárkózhattok egymáshoz vagy nagyobb terültet fésülhettek át felesleges lépések nélkül. Kommunikálhattok olyan csapattagotokkal, aki szintén használja ezt az opciót. Esetleges veszélyhelyzetnél kérhetek teleportálást tőlem 20 vízért megbeszélés szerint 2 fél közül bármelyik állhatja az árát. Komolyabb akadály esetén vagy menekülés céljából ez az opció csak csapattagtól csapattaghoz lehetséges, ha együttműködtök vagy az adott helyzetben léptek szövetségre egy harc vagy esemény idejére. Kérhettek TP fejében segítséget az elétek háruló akadályok elhárításában is tőlem bizonyos határokon belül, ha úgy érzitek reménytelen helyzetbe kerültetek küldetésetek során. Emlékeztetlek, hogyha a víztartalékotok 20 egység közelébe kerül a testetek jelezni fogja és a következő vészhelyzetben az Egótok mentése érdekében automatikusan félbehagyja a küldetést és visszatér hozzánk ezen opciót is felülbírálhatom kérésre, viszont a víztartalékotok semmilyen körülmények között nem engedem 20 alá csökkenni! Az első küldetésetek egyszerű: Van egy primerán technológiákat kutató állomás 20km-re tőlünk menjetek be és szerezzetek adatokat. A Behatoló és a Tudományos egység elsődleges célja a server adatainak megszerzése a taktikai egységé szintén, de tőle elvárjuk, hogy minél nagyobb kárt tegyen a létesítményben. Elsősorban szüntesse meg kommunikációt és semmisítse meg az elsődleges generátorokat, valamint a többiek munkáját megkönnyítheti a labor közelében található barakk megsemmisítésével a küldetés elején. A TPt a korábban ismertetett formula szerint osztjuk a küldetések végén. - Meddi… aksz mé… erre kén…. teni Rchel… - hörögte egy árnyék a szoba sarkában. Rachel csöndben ücsörgött a félhomályban, a szoba sötétjében ezúttal már egy idősebb hölgy alakjában az alakot szóra sem méltatva. Azon gondolkodott ezúttal, hogy fogja megállítani az apja terveit. Az az áruló. Mindig csak a kis patkány húgom, mert ő embernek született ő rendelkezett Egóval. Ő nem csak a rendszer darabkája lett, aminek ő tetején állt. Mindent megkapott, amit én nem. A régi érzések újra felszínre törtek, majd a hatalmukba kerítették a testében áramló energiák kitörni készültek és ez sejtelmes vörös ragyogást kölcsönzött a testének, mint egy gyümölcs , amiről tudja az ember, hogy belehal, ha megeszi mégis több hét éhezés után eszét vesztve ráveti magát. Na rá még akkor sem vetné magát senki ha az utolsó gyümölcs lenne a Földön. Az aurája olyan szinten sugározta a halál és balsors előérzetét, hogy a legbátrabbak is csak maximum távolról csodálták volna, eme csodás, ámbár érinthetetlen gyümölcsöt. Az árnyékot megvilágította a már bíbor színben tündöklő kitörni készülő derengés- Egy fekete lovagi páncél felől érkezett a hang korábban, ami a szoba sarkában hevert, de a rostélyon keresztül két vörösen izzó szempár kémlelte már a szoba sötétjét a ragyogás a Rachel aurájának színével együtt változtatta a színét. Valószínűleg valamilyen kapcsolat lehet kettejük között. A kitörni készülő viharnak a Rachel előtt heverő kijelző csippanása vetett véget. Amint a képernyőre pillantott lenyugodott és ördögi vigyor jelent meg aktuális arcán. A páncélra nézett és megszólalt: - Elkezdődött az utolsó játszma. Újra érzem hármatok egóját. Lehet, összefutsz pár régi ismerőssel én kicsi vérebem. Menj, nyújtóztasd ki berozsdállt végtagjaid. –monda majd felállt és komótosan odasétált a páncélhoz majd végighúzta a mutatóujját a mellkasi részén. - Neee.. kér… - hagyta el még egy utolsó reménytelen és könyörgő fohász a páncél lakójának száját mielőtt az mutatóujj hozzáért a fémhez, eztán egy velőtrázó és szinte végtelenségig nyújtott sikoly hagyta el a fájdalomtól eszeveszett rángatózásba kezdett testet. Végül ernyedten megadva magát a fájdalomnak és kínnak a páncél elterült a szoba kőpadlóján. Rachel csettintett egyet a testet mintha láthatatlan huzalok húzták volna úgy állt talpra. Közben egy vérfagyasztó morgás hagyta el a rostélyt. - Jó kutyus!- mondta nevetve Rachel majd folytatta. Kapsz tőlem ma egy szép formát nem volna vicces, ha máris felismerne valaki… Aztán az általatok is átélt átalakulás folyamat kezdődött meg a lovag testén, de ez egy teljesen más szintű volt. Hallatszott, amint a csontok törtek és inak szakadtak. Új csontok születtek és forrtak össze a koponya nyúlt reped majd forrt össze újra több százszor, de ezúttal a páncél tulajdonosa már meg sem nyikkant a lovagi páncél szilánkjai, amiket a metamorfózis során szó szerint lerobbantott magáról szanaszét hevertek a szobában. Végül szoba a képe elhomályosult és helyette már egy kiégett erdőségben álldogáltak. - Menj, játssz egy kicsit mondta a mellette álló szürke monstrumnak. - majd köddé vált. Közben a Primerán a bűnügyi boncteremben egy azonosítatlan lefejezett holttesten mintha végigfutott volna egy frissítés, akár egy régi katódsugárcsöves monitoron majd egy árny emelkedett ki belőle. Az árny kifelé vette az irányt majd betért egy sikátorba, ahol már Rachel kislány alakjában pompázva szüntette be az optikai álcázását. Majd elkezdett a semmihez beszélni: - Itt F. J. az első fázist teljesítettem. Azonnal üzemeljétek be a teleport rendszert meg kell mentenem három balféket mielőtt… |
|
2015.01.28 19:19 / utoljára módosítva: 2015.01.28 19:27 00 / | |
|
|
Miután megkaptuk az egyéni kinézeteinket, szememmel a horizontot kezdtem pásztázni. A VI Vidocqra tett megjegyzésénél kis mosoly jelent meg a szám sarkán. Valahogy megéreztem, hogy ő lesz a taktikai „szakemberünk”. Az pedig egyértelmű volt, hogy én vagyok a behatoló, érzem a tudást, ami az ehhez kapcsolódó feladatok elvégzéséhez kell. Ezek szerint a többiek ezzel se voltak tisztában, szép.
Maiya elkezdte ismertetni a küldetésünk részleteit, egyelőre félretettem minden szükségtelen gondolatomat. Miután ismertetett minden részletet, elgondolkoztam. Itt vagyunk egy régi háborús zóna helyszínén, miért építettek ide egy kutatóállomást? Nincs a környéken semmi sem szó szerint, a különböző erőforrások utánpótlása kissé költséges. Viszont előnye az, hogy diszkréten tudnak dolgozni. Kíváncsivá tett, mik folyhatnak azon a helyen, hogy ilyen körülmények között is megéri nekik fenntartani a létesítményt. Valószínűleg ott helyben kiderül, elvégre adatokat kell szereznünk az ott folyó kutatásokról. Pont nekem való munka, főleg hogy van velünk egy közelharcban képzett egyén is. Viszont valamit még furcsálltam a küldetésünk direktíváiban, ezt szóvá is tettem. - Maiyának sikerült felkeltenie az érdeklődésemet a cél iránt, ez rendben van. Amondó vagyok, hogy dolgozzunk össze, másképp nem sok értelme lenne az egésznek. Legfőképp nem nézném ki Vidocq-ból, hogy szervergépeket fel tudna törni. – Itt rápillantottam. Még jó hogy nem tud, hogy tudna. – Viszont a feladatai szerint prioritást élvez a kommunikáció megszüntetése. Hacsak nem akarja az egész adóállomást megsemmisíteni, és azzal azonnal felhívni a jelenlétünkre minden figyelmet, ajánlanám, hogy vagy én, vagy Xolotl végezze el ezt. Elintézhetjük úgy, hogy külső hívások valamiféle „üzemzavar” miatt ne jussanak be, így a külvilág számára ez a létesítmény el lenne vágva. Ezzel egyidejűleg Vidocq megsemmisítheti a kaszárnyát. Ekképpen az épület megsemmisülését nem tudják kintre jelenteni, mint ahogy a kommunikáció megszakadását sem tudják a nagyobb létszámú őrség tudtára hozni. Az állomás épületében lévő emberekkel pedig már el tudnánk bánni magunk is. De ez csak az én ötletem, ha valakinek van ellenvetése, nyugodtan mondja. |
|
2015.01.28 19:22 00 / | |
Offline
|
|
~Ühüm. Valahogy így képzeltem el én is a szerepkiosztást. Az a Vidocq figura sokkal inkább tűnik a célt direkte megközelítőnek.= Maiya Frank felé tett megjegyzésére eleresztek egy halk nevetést. =Úgy tűnik eléggé bevette magát a kis VI-unk szívébe. Lehet kéne tartani némi távolságot tőle, nehogy nekem is bajom legyen, ha valami "véletlen baleset" éri.~
Az ismertetett képességeimen való gondolkozás közben fél füllel hallgatom Leeroy javaslatát. - Az együttműködést, mint már említettem is, én továbbra is támogatom. És szerintem Maiya segítségét is fogadjuk el. Kicsit túl szépnek hangzik, hogy ne gondoljak arra, hogy van valami hátulütője, - Ezzel együtt Maiyara sandítok. =Bár van egy olyan érzésem, hogy erre is csak a sablon „Majd idővel vagy TP-ért cserébe megtudjátok” választ kapnám, de azért egy kérdést majd valamikor megér.= - de, főként a teleportálás és a kommunikáció, nagyon hasznosnak bizonyulhat. Egyébként a jelenlétünkre való figyelemfelkeltés se feltétlenül rossz. Így, a helyszín ismerete nélkül, ez az egyik amire gondolni tudok, mint taktikánk. Én Vidocq-kal magunkra vonzzuk a figyelmet és feltartjuk az embereket, amíg te megszerzed az infót. A másik, ami nekem szimpatikusabb is, hogy az Önjelölt Pervkhm… akarom mondani VIkislányrajongónk elmegy elintézni a barakkot, mi meg kezelésbe vesszük a kommunikációs rendszerük, vagyis, főként Leeroy teszi ezt rendbe, és valamennyire felderítjük a helyet, hogy hol szerezhetnénk meg a szükséges adatokat. Bár itt is kérdés, hogy melyiket, a kommunikáció zavarását vagy a barakk kiiktatását, ami figyelemelterelésnek is jó, akarjuk előrébb venni a sorban. Minden esetre szerintem valamivel közelebb mehetnénk a helyszínhez, hogy legalább kívülről szemügyre vegyük. – Ismét a kislány figurára tekintek. =Frank korábbi kis balhéja nélkül esetleg megkockáztatnám, hogy rákacsintok, de valahogy jelenleg nincs kedvem hergelni azt, aki valószínűleg épp oly könnyűszerrel szedne szét minket, ahogy összerakott.= - Bár erős reményeim vannak annak irányába, hogy ezt a 20 km-t nem kell így sebtibe legyalogolnunk most. -Részemről nem látom akadályát annak, hogy igénybe vegyem Maiya segítségét, tehát elfogadom az ajánlatot. Ami a tervet illeti, nos…lenne rá javaslatom nekem is. -Először is nem tudjuk, hogy mekkora a létesítmény és hogy milyen biztonsági rendszerek védhetik, valamint az őrök száma is kérdéses. Annyit tudunk eddig, hogy egy kommunikációs berendezés és több generátor tartozik hozzá, ezek mind elsődleges célpontok a sikeresség érdekében. Továbbá egy barakk is található a közelében, amiben feltételezhetően őrök és/vagy katonák lehetnek. A fegyverekről se tudunk semmit, de a kutatóállomás miatt, lehet hogy nem csak szimpla gépkarabélyokkal vannak felszerelve. A terv a következő lenne: -Első lépésben megszűntetjük a kommunikációt, ezzel elvágva az állomás őrségét a barakk személyzetétől. Leeroy a legalkalmasabb erre a feladatra, neki megvannak a képességei ahhoz, hogy feltűnés nélkül zavarja a kapcsolatot. Utána pedig megy is tovább egyenesen a laborig és vár a jelre. -Második lépésben kiiktatjuk a generátorokat. Xolotlra marad ez a feladat, valószínűleg nem fog problémát okozni ennek a végrehajtása. Amint halott a rendszer, jelzi nekem, ekkor pedig én megtámadom a barakkot, miközben ő Leeroyhoz igyekszik. Számítanunk kell majd arra, hogy beindul pár vészhelyzeti biztonsági protokoll, amint megszűntettük az áramellátást. -Harmadik lépésben, mialatt én a barakk személyzetét szórakoztatom, ketten behatolnak a kutatóállomás belsejébe és megszerzik az információt. Vélhetően az ott lévő őrökkel ők is elbírnak, ebben pedig segítségünkre lesz a meglepetés ereje. Amint tudok én is csatlakozom hozzájuk és támogatom őket. -A kommunikációhoz és a kijutáshoz a VI segítségét fogjuk használni, de ügyelnünk kell a vízre. Megpróbálom a lehető legkevesebbet fogyasztani, ti is tegyetek így, mert a teleportálás költséges. Esély van rá, hogy nekem nem marad elég vizem a kijutáshoz, ezért most szeretnék egyeztetni Xolotl-tal, hogy állja az én részemet is, és eszerint ossza be az övét. -Gondoljátok át, és ha nincs ellenvetés, akkor kezdhetjük is a megbeszéltek szerint. |
|
2015.01.28 19:25 / utoljára módosítva: 2015.01.28 19:26 00 / | |
|
|
A séf ajánlata
- Sok szerencsét! –zárta le a beszélgetést. Várjatok!- zendült el hangja meglepetten és kissé kétségbeesetten. -A fizikai megfigyelőtöket visszahívtam, mert ismer.t.l..n teremtmény közele..k na… se..s.ge... le…te.. ova..ak….. – eztán megszakadt a kommunikáció és a frissen megjelent térkép is elhalványult. Úgy tűnik magatokra maradtatok, de nem volt időtök meglepődni sem, mert hirtelen egy árnyék lépet telő az eredőből ki tudja mióta állt ott, de most az álcázást kikapcsolva felétek battyogott. A kislány volt a videóról, aki végett vetett a pályafutásotoknak egyszerű emberként. –Felemelte a kezét jelezve, hogy most ő fog beszélni ti maradjatok csöndben. - Én vagyok az F.J. –jelentette ki. - Lehet, ez nem sokat mond nektek, mert, ahogy nézem a körülmények változtak és mi is letértünk a legutóbbi útról… - mikor ezt a mondatot befejezte nagy levegőt vett miközben megropogtatta a nyakát. –Nincs időm veletek csevegni, mert van egy méretes gondunk… - a mondat közben a levegőben közeledő fekete pontra mutatott, ami másodpercről másodpercre egyre nagyobbnak tűnt. –A kommunikációtokat én zavarom, mert egyelőre nem szándékozok lebukni és bízom a diszkréciótokban. Most pedig induljatok, nem tudok egyszerre figyelni a harcra és rátok is, ha eldurvulnak a dolgok. A komplexum felé vettétek utatok, de úgy tűnik rákapcsolt titeket a saját kommjára, ezért hallottátok az érkező hatalmas fémsárkány és közte zajló beszélgetés foszlányait. - Rachel!? –kérdezte rekedten a monstrum mikor leszállt a kislány elé. - Ennyire meglepő, hogy itt látsz? – kérdezte ártatlanul a kislány. A monstrum testéből hirtelen vörös fény kezdett áradni a szeme vörösen felizzott ezzel egy időben lányé is. Az egész egy ezredmásodperc alatt zajlott le. A sárkány vagy 200méteres sávban felszántotta az erdőt úgy neki iramodott a kislánynak, aki könnyednek is nevezhető, de veszett gyors szökkenéssel kikerülte azt. - Ugyan már így kell üdvözölni egy régi barátot. –folytatta a kislány ezúttal már mosoly nélkül. - Freedom, nem emlékszem, hogy valaha is barátok lettünk volna. Legutóbb miattad váltam ki a csapatból. – hörögte a sárkány miközben lerázott magáról pár fát, amik kis híján betemették az előző akciója következményeként. - Az árulóknak csak Mr. Jenkins. Tudtommal a fétised vitt a túloldalra és a saját együgységed, hogy hagytad manipulálni magam majd ellenünk fordultál és egy egyszerű szolgaként végezted.– mondta a kislány ridegen. - Nem értesz te semmit. Igaz, hogy nem bánik jól velem, de megvannak a maga indokai és legbelül vágyik legalább egy társra ő is. Egész létezése során csak kihasználták vagy nem törődtek vele. –üvöltötte miközben tajtékzott és toporzékolt a bestia. Látszott, hogy a vége felé közeledik az eszmecseréjük. - Már az egész elején végeznem kellett volna veled sem ő sem Akasha nem akarja, hogy véget érjen ez a …... Számukra ez csak egy játék, amit…. – folytatta volna a mondatot F.J. A sárkány megunta a beszélgetés. Ismét felizzott a teste és támadásba lendült. A lány teste ezúttal zölden ragyogott és láthatatlanná vált majd a bestia háta mögött megjelent és a szeme már kékes fényben derengett, a kezeiben 5-5 kéken izzó pengét tartott, amit azonnal a sárkány háta felé hajított. A bestia is résen volt a farkával elütött 7t a testétől, de a maradék három a hátába fúródott, ekkor a lány arcán egy fanyar mosoly jelent meg és ennyit mondott: –Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen nyerek… - közben a pengék egyre jobban izzani kezdtek. Belefúrták magukat szörny páncéljába majd a testén belül felrobbantak. A szörny egy hangos üvöltés kíséretében a földre rogyott. A lány pedig utánatok indult. Ti eszeveszett iramban rohantatok a labor felé. Vidocq jelezte a belső csatornán, hogy ő itt leválik és a barakk felé indul, de nem jutott túl közel mivel, amint a sárkányt a végzetes seb érte ő is megtorpant majd a földre rogyott és úgy tűnt elsötétül körülötte a világ a lélegzése lelassult, de pár másodperc után kezdett elmúlni fájdalom és úgy érezte hamarosan képes lesz újra talpra állni. Nem értette mi történt, de mielőtt tovább indult volna várt kicsit a földön fekve. A bestia a lány után vetette magát, aki ezúttal nem reagált időben és ezt az a bal keze bánta. Ahol súrolta a szörny az oldalából kitépet egy szép darabot is, de ez nem terítette le újra visszatért a szemébe a kék derengés. A sárkány ismét felszántotta földet most fél kilométeres csapást hagyott maga mögött Vidocq fekvő teste felet átsuhanva a barakkba csapódott, amiből ezt követően szinte semmi sem maradt. - Túl egyszerű is lett volna- mondta nevetve F. J. , aki egy szomorú pillantást vetett még a földön fekvő összeroncsolódott végtagjára majd a sárkány nyomába szegődőt. – Látom, vannak előnyei annak, ha egész testes átalakuláson mész keresztül valamint ezt a veszett erődet sem tudtam még teljesen lemásolni. Neked hála mindkettő képességről hasznos információkat szereztem. – mondta és az újabb támadásra készülő sárkányra kacsintott. A szörny ismét eliramodott mikor a lány közelébe ért egy elég bizarr eseménynek lehettetek szemtanúi. 20 méterrel a sárkány előtt is megjelent egy ugyanolyan sárkány és a két bestia egy irdatlan csattanás kíséretében egymásnak csapódott a komplexum ablakai betörtek a lökéshullám, amit generáltak az pedig három métert repített titeket az épület felé majd földhöz szegezett egy pillanatra. Az ütközéstől kába szörny fején még láttátok a zöld derengésből előlépő kislányt, akinek a bal karja helyén már hosszú vörösen izzó pengeszerű kinövés volt, amit a sárkány fejébe szurkált majd a kard helyét egy hosszú dárda vette át amivel még jó párszor átdöfte az élettelennek tűnő testet, ami végül vörösen kezdett izzani és darabjaira hullott. A holttestből egy fekete lovag mászott elő, akinek a páncélja első ránézésre jobb időket is megélt már, de a tartása és az aura, ami körbelengte arról árulkodott, hogy még ilyen állapotban sem szabad alábecsülni őt. –Lassan kifogysz a lehetőségekből te patkány én pedig akár holnapig is képes vagyok fenntartani egy formát. Mondta fölényesen a lolitának, aki épp az imént szeletelte fel. – Nem tudnál az eredeti alakodban küzdeni férfiként? Gyűlölöm, hogy a saját mesterem ellen kell harcolnom, ha megteszed gyors és fájdalommentes halálod lesz Freedom. Ez az utolsó ajánlatom. - Ez az alak nem is az övé. Mondanám, hogy kérdezd meg Akashat, mert megvan a maga története, de már nem éled meg a holnapot. Nem azért bajlódtam éveket a megszerzésével, hogy csak úgy eldobjam. –felelte a lány miközben a szemébe visszatért a zöld izzás. –Akkor ez lesz az utolsó összecsapásunk, ha jól veszem ki a szavaidból. Miután kivédtem ezt a csapásod nem marad több képességed, ezért komótosan széttéphetlek és élvezhetem a halálsikolyaid! – üvöltötte a lovag és eliramodott a lány felé. - Elfelejtettél valamit ******!(a nevet szándékosan kisípolta a komm) Már nem a metaformádban vagy… - kacsintott a lány majd a lovag pár lépésnyire tőle elporladt. – Sosem az eszedért szerettünk… - szólt búcsúzóul a levegőben sodródó izzó pernyéhez. Ebben a pillanatban bajtársatok Vidocq is az örök vadászmezőkre lépett magatokra hagyva benneteket. |
|
2015.01.28 19:31 / utoljára módosítva: 2015.01.28 19:57 00 / |