Téma: A Véletlenek Játéka FRPG
Offline
|
|
Ekkor Maiya vett egy nagy levegőt, majd mikor kifújta, hirtelen egy faházban találtuk magunkat. Egy hangulatos kis házban, a kandalló körül egy-egy fotelben ülve. ~Mégis milyen hatalma lehet a Seeleknek…képesek ugrálni a térben, vagy ez talán csak ábránd és igazából velünk járatják a bolondot?~
Amíg ezen morfondíroztam alaposabban szemügyre vettem új testemet. Láthatóan tele voltam biomechanikai kiegészítőkkel és testmódosításokkal. Egyik karomon pár csatlakozó szerűséget látok, másikon pedig szinte alig találok emberi részt. Bal vállamból pengeszerű dolgok állnak ki, illetve az egész vállizom meg van erősítve mesterségesen. Felsőtestemet egy fekete ing fedi, aminek fehér az ujjai vége, illetve ha jól veszem ki, akkor a nyaka is, ám bal karomnál ki van vágva a vállából egy rész, talán az implantátum miatt. Az inget egy szintén fekete, ám bársonyszerű anyagból készült mellény díszíti. Van rajtam egy piros nyakkendő is, amiből hiányzik egy jókora darab. Alsótestemen egy öltönyökhöz illő szürke nadrág van, lábfejemen pedig egy fényes lakkcipő. Bár ismereteim már jócskán megkopottak, de haloványan emlékszem tanulmányaimra és ilyes féle ruházatra, amit még a 19. században hordtak a férfiak. Amíg Maiya egy keksz kibontásával bíbelődött volt időm gondolkozni, így egy nevet kellett kitalálnom magamnak. ~Külső letudva…azt hiszem…már csak egy név hiányzik. Hm… Induljunk ki a ruházatból! Ismerek-e 19. századi nevet?...egyszerűen nem jut…jó, jó. Akkor próbálkozzunk más megközelítésből! Mit tudok a 19. századról? Semmit… Miért ilyen nehéz ez?! Ráadásul ez a nyamvadt VI is zörög azzal a… VI. Vi,vi, vi…Vidocq! Ez jó, ez tetszik! Vidocq! ~Jó napot, Vidocq vagyok!~ Ehh, ez elég hülyén hangzik. Valami más kéne, ami nem ennyire furcsa. Franc…! Frank! ~Üdvözlöm, a nevem Frank…Frank Vidocq! Na végre! Ez jól hangzik!~ Alig pár másodperce leltem rá új nevemre, amikor végre Maiya is túljutott a kekszes zacskón, majd odabökte nekünk a következő mondatot. -Kérdezzetek nyugodtan, mielőtt ismertetem az első küldetésetek! ~Kérdések, huh? Egyetlen kérdést tennék fel, mégpedig, hogy mi valójában a teljes igazság, de nem kapnék erre egyenes választ. Túl sok szó esett itt a Seelekről és Primeránokról. Inkább Maiya felől érdeklődnék. VI, vagyis Virtuális Intelligencia, más szóval ő egy gondolkodó gép…bár elég emberi a viselkedése.~ Rápillantok a lányra és egy gondolat fut át az agyamon, amit az Istent játszó Seelek iránti megvetés kreált. ~Ó, hogy…csak old ki a zárakat, amint testem visszanyeri teljes szabadságát, nyakadat szegem…illetve, valódi test hiányában, inkább az alkotódét.~ Aztán neki szegeztem kérdéseimet, ahogyan ő azt kérte. -Na szóval, eddig nem volt rá alkalmam, így most mutatkozok be. Üdvözöllek, a nevem Frank…Frank Vidocq. ~Ez az, még mindig jól hangzik.~ Először is, úgy mutatkoztál be, mint egy VI. Másodszor pedig az mondtad, hogy „mi”. Nem tudom a többes szám fontos-e ~Csak nem vagy tudathasadásos…~, de nekem úgy tűnik, mintha csak a szádba adnák a szöveget. Tehát, hány Seele van ebben a megfigyelő rendszerben? Úgy vélem, téged az egyik Seele alkotott meg, de mi célja volt ezzel? Csak kifejezetten számunkra jöttél létre, vagy egyéb feladatokat is ellátsz? Bár gép vagy, de elég intelligens ahhoz, hogy emberi vagy talán még annál is fejlettebb tudattal rendelkezz, de képes vagy érezni is? Fütyörészni és mosolyogni lehetséges betáplált algoritmusok segítségével, de érzel-e szeretetet, van igazságérzeted és ismered a bánatot? Képes vagy megtagadni egy parancsot? A halálból vissza tudtok hozni élőt, de élettelent fel tudtok vele ruházni? Át tudod venni a testünk feletti irányítást, ha esetleg nem a belátásaitoknak megfelelően cselekednénk? Maiya, képes vagy megállapítani ha hazudunk? ~Ezt tesztelni szeretném.~ Bevallom, nem emlékszem a nevemre, nem rég találtam ki magamnak. Elég pofás lett igaz? De te, mióta megláttalak, ahogy a Földet kémleled tekinteteddel, azóta érzek valamiféle vonzalmat irántad. Mond, te erről hogyan vélekedsz? ~Nah erre vajon miként reagál…ha nem veszi be, akkor poénként utalok majd rá.~ Tudod, az a keksz ízletesnek tűnik. Szereted az édességeket? Nah jó nem is tépem tovább a számat. Csak még egyetlen kérdésre felelj őszintén. Ha megkapjátok, amit akartok, akkor garantáljátok az emberi faj és a Föld biztonságát? |
|
2014.12.23 17:24 / utoljára módosítva: 2014.12.23 17:25 00 / | |
|
|
Kis zenécske.
Egy rövidke folytatás: Maiya türelmesen végighallgatja mindőtök mondókáját. Néha kacarászik egy-egy gondolatotokon vagy kérdéseteken közben a kekszet eszegeti. Az idő előrehaladtával a tűz kialudni látszik, ekkor tesz egy hirtelen kézmozdulatot mire fadarabok materializálódnak a semmiből majd a lángok boldogan kezdik nyalogatni a friss étküket. Ásít egyet és leheveredik a kandalló előtti szőnyegre, mint egy kismacska összekucorodik, de közben egy pillanatra sem veszi le rólatok a tekintetét és szemében lévő figyelem szikrája is mindvégig a helyén marad. Nem mutatja annak jelét, hogy kérdéseitek bármennyire is meglepték volna, sőt inkább úgy tűnik, mintha napi rutinként élné meg dolgot, amikor a mindannyian végeztetek kérdéseitekkel elsőnek Thoth* felé fordul. „- Ki vagyok? Ha hihetek annak, amit mondasz, akkor valaki megölt engem. Efelől nem mintha nem lennék szkeptikus, de az hogy nem emlékszek semmire, eléggé zavaró. Lehet úgy kéne kérdeznem, hogy ki voltam? Tegyük fel, hogy elhiszem azt, ami a kivetítőn volt, és nem csak egy szerkesztett hamisítvány. Akkor most én valójában meghaltam, és a tudatom csak egy másolata az eredetinek, vagy mi?” – halljátok újra, egy öreg kazettás magnó felvételét kissé vontatottabban, mint az eredeti előadó tolmácsolásában. - Várható kérdés és jogos. – kezdi majd tart egy kis szünetet. - - Ki vagyok? Ki voltam? Ki akartam lenni? Ki volt az anyám? Mit tettem korábban? Kit szerettem? Ki szeretett? Ki gyűlölt? Ki nézett fel rám? Öltem-e? Jó ember voltam? - Tart egy rövid szünetet ismét majd folytatja. - Számít ez a jelenlegi helyzetedben/tetekben? Igen, nektek számít. Minket csak a cél mozgat, hogy teljesítsük a ránk bízott feladatot és hibaszázalékon belül maradjunk, és a lehető legkevésbé térjünk el a tilalmaktól. A kérdésedre válaszolva régi önmagad vagy és nem is. Minden megvan benned, abból, aki voltál az személyiség, amit az elveszett emlékeid alkottak, a külső hatások, amik ezzé a tudattá/egyéniséggé formáltak téged, mind megmaradtak az egódban. Sajnos az emlékeid elvesztek. – ez a mondat után kissé elszontyolodott, sőt tisztán látszott rajta a csalódottság, sőt némi ingerültség is érződött, valamint a düh szikrája szemében egy pillanatra. - -Nem hittük, hogy közületek valaki egy „képmás”. Nem hittük, hogy léteznek „képmások”, ezen a bolygón. Hibáztunk. Ez bizonyítja, hogy mi sem vagyunk olyan tökéletesek, mint az alkotóink. Sőt lehet ők is képesek voltak a tévedésre, de ezt nem mondták el nekünk. Felesleges adat volt a küldetésünk szempontjából. Csak a hasznos dolgok a fontosak! Elég a filozofálásból. Volt veletek egy negyedik. Ő már átesett tudatkiemelésen vagy átformáláson. Mikor ki akartuk emelni a tudatát a hiányos lenyomat összezavarta a rendszert, ami túlcsordult értelmetlen információkkal, majd a vészhelyzeti protokoll szerint a 2 legfontosabb részét mentette meg mindhármatoknak az egót és a lexikát. Mivel hibásak vagytok nehezebb lesz veletek a kooperáció, ezért hozzátok idomult VI interfészt generált a rendszer, engem. Ebben a témakörben egyenlőre ennyi információt oszthatok meg veletek, ha ezzel a témakörrel kapcsolatban még kérdésetek van növeljétek a hozzáférési szintetek TP gyűjtésével majd hozzáférés vásárlásával a Seele rendszerétől. Ha esetleg elégedetlenek vagytok, vagy úgy érzitek az általam közölt, információk érthetetlenek a rendszer kreálhat egy új összekötőt. Ennek személy szerint nem örülnék, de kötelességem felajánlani ezen opciót is a rendszer parancsai szerint. Még valami az eredeti testetek a Földön maradt. Ezek a „testeket” mi hoztuk létra cél érdekében. Ha fej elválasztása az organizmus alsó részétől megfelel a népeteknél a halál definíciójának, akkor helyesen fogalmaztam korábban ti már, mint „emberi organizmus” meghaltatok, de az egótok megmenekült az enyészet acélfogaitól hála nekünk. „-Továbblépve ezen, Seele tagjának hívod magad. Mi az a Seele? Sőt mi több, kik ezek a Primeránok, és mit akarnak tőlünk? Állításod szerint több civilizáció bukását okozták, mégis mi célból? Nyersanyag? Rabszolgák? Nem látom mi értelme volna ennek. Továbbá azt akarod, hogy harcoljak ezekek a Primeránokkal? Mégis miért én, nem találtál jobb alanyt erre? Nem lehetne a bolygó vezetőinek szólni erről, és nekik tartani mesedélutánt?” –megint hallhatjátok a kérdéseket az unott kazettás magnó előadásában Maiya ásítozásával karöltve. -Mi vagyunk a Seele! Ezen mit nem értesz? – néz rád értetlenül. -A primeránok. Kik/mik ők? Mit akarnak? Miként akarják azt véghezvinni? Mi is ezt szeretnénk tudni, ha tudnánk, nem lennétek itt, ezért ajánlottuk fel számotok az információ cserét a TP rendszeren keresztül! – válaszol, miközben a földön forog jobbra-balra a nevetéssel küzdve, ami egyre jobban hatalmába keríti. Úgy tűnik ez kérdés volt az, aminek hallatán már korábban is elmosolyodott. Elmorzsol, egy könnyet a nevetéstől kivörösödött orcácskáján majd folytatja. -Miért ti? Nos, ez egyszerű. Egyedül ti kezdtetek a bolygótokon végbemenő eseménysor ellen nyíltan vagy titokban szervezkedni a globális egyhetes megfigyelésünknek hála ti voltatok a legpotenciálisabb jelöltek a kapcsolatfelvételre majd a kooperációra, de nem csak nekünk szúrtatok szemet egy idegen humanoid megkísérelt véget vetni a létezéseteknek, de mi ezt megelőzendő vészhelyzeti mérlegelés után méltónak találtunk titeket a „felemelésre”, ezért erőforrásaink egy részét megelőlegeztük számotokra a jövőbeni együttműködés reményében. A tilalmaknak megfelelően nem avatkozunk bele egy fejletlen nép hétköznapjaiba, sőt még csak fel sem fedhetjük előttük magunkat. Mi csak megfigyelők vagyunk, addig, amíg egy nép el nem éri a tilalmakban a kapcsolatfelvételhez szükséges minimális kritériumok 80%-át vagy magasabb értéket. Amint végeztünk a kooperációval titeket is visszaállítunk a kapcsolatfelvétel előtti legutolsó állapototokba. Senki nem kérte, hogy küzdj meg velük vagy árts nekik! Mi csak információcserében reménykedünk. Az „ellenség” szó valószínűleg pontatlan kifejezés volt pontosítok rajta egy pillanat. Mindünk érdeke megismerni a Primerán kollektíva motivációt és terveit ezen a bolygón és annak lakóival. – fejezi be a monológját egy ártatlan mosollyal a nevetéstől kipirult arcocskáján. Mikor úgy tűnik minden olyan kérdésére válaszolt Thoth*nak, amire akart lendületet vett és Xolótl elé tornázta magát majd dagasztani kezdte a padlószőnyeget kis öklöcskéivel. Mikor észrevette, hogy mit csinál azonnal abbahagyta és visszatért ahhoz, amivel eddig foglalatoskodott az általatok feltett kérdések megválaszolásához. - Szóval emlékszel a nevedre a földi létedből. – kezdte a mondatott kérdésként, de a végére inkább kijelentésnek hatott, mint egy kérdésnek. Egyikőtök sem tudta minek szánta ezt megjegyzést vagy kérdést csak ő maga, úgy tűnik nem akart ebbe belemenni. „: Mi lett a negyedik férfivel, aki a korábbi videóban volt? Őt nem sikerült feltámasztani? Aki megölt minket, annak a kollektívának a tagja? Ha igen, miért kellett megölnie minket? Mi az, amitől mi „hasznos elem”-nek számítunk számotokra? Mik vagytok? Már ha ez igazándiból számít. Bár nem lenne rossz azért ismerni, azt, akivel együtt fogunk láthatólag dolgozni az elkövetkezendőkben. Volt bármi nyom arra, hogy a Prímizék, hogy számolták fel a többi civilizációt vagy így igazándiból bármi további infó, amit tudtok? ? Ha csak információgyűjtés a célotok a Prímekről, akkor miért adtátok vissza az emlékeink?” - Ezekre már feleltem, ha további részletek érdekelnek, ezzel kapcsolatban már tudod mi a teendőd. „Már ha mi voltunk azok a felvételen. Illetve, hogy fogunk harcolni valamivel, ami láthatólag képes megváltoztatni a testét és emberfölötti sebességgel támad és képes embernek álcázni magát? Esetleg az új testünk valami szupererőt kapott? Bár gondolom ez ki fog kiderülni úgyis valamikor, de mindegy, azért a kérdés marad. Fel tudtatok támasztani a már kiirtott civilizációkból tagokat? Ha nem, miért? Hogy fogunk nyomozni a Földön? A jelenlegi kinézetünk nem épp a legalkalmasabb erre és ha hiányos emlékezetem nem csal, akkor még senki nem lépett kapcsolatba a beavatottakon kívül az Atlantisziakkal. Nekünk miért lenne jobb esélyünk a nyomozásban? Hol vagyunk jelenleg? Mi egyéb hasznom lehet ebből? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen hidegen hagy az egész „Civilizáció Megmentője” szerepkör, de azért ahogy harcol egymással két civilizáció, vagy az, ahogy kiírtja az egyik a másikat se lenne egy rossz látványosság. Miért nem avatkozhattok bele közvetlenül a dolgokba? Miért nem csak egy nektek megfelelő embert hoztatok létre? Értem én, hogy mondjuk ha valami célért küzdünk, esetünkben például a civilizáció megmentése, az erőt és motivációt adhat, de hamis vagy módosított emlékekkel könnyedén létrehozhattatok volna valami célt nekünk. Bár tény, hogy lehetséges, hogy ez már megtörtént. Bár szerintem egy ilyen, eléggé elfogult, cél akár az információszerzés útjába is állhat, ha például a Prímek jobb alkut ajánlanak. Gondolom „ne bízzunk meg bennük”, de ugyanakkor bennetek sincs okom jobban megbízni. Simán meglehet, hogy valójában ti pusztítjátok a bolygókat, és a prímek épphogy a megmentésükért küzdenek. Hmm. Asszem egyenlőre ennyi.” - Kezdjük az elején a dolgot. Még egyszer leszögezem a harc nem célunk, sőt minél jobban el szeretnénk kerülni a belefolyást a két faj konfliktusába. Minket az információszerzés érdekel. Szerintem az új testetek igen hasznos lesz a rátok váró feladatok során. Pontosan nem tudjuk, hogy néz ki egy élő primerán, de elég szívósak lehetnek. - A testetek egy korábban kipusztított civilizáció maradványait őrző primek holttestéből készítettük. Sajnálatos módon ők vettek észre minket előbb és komoly károkat okoztak bennünk mire meg tudtuk szüntetni a létezésük és ráadásul egyikük majdnem el is menekült, de közel 200 évnyi üldözés után pár hónappal bolygótokra érkezése előtt elfogtuk, de semmit sem tudtunk meg tőle, mivel, amint úgy ítélte meg a helyzete reménytelen feloldotta a részecskéi közötti kötéseket ezáltal megszüntetve a saját existenciáját. Szóval egy élő példány elfogása egyenlőre lehetetlen még számunkra is. Igen, jelenleg emberszerű testnek látjátok, mivel úgy módosítottuk, hogy fajotokhoz hasonuljon, de 100%-ban primerán szövetből és implantokból építettük fel számotokra ezeket a hordozókat. Úgy tűnik a mi alkotónkhoz hasonló fejlettségi szinten áll a Primerán kollektíva, mivel képesek voltak egy „képmást” létrehozni, ami egy hibás felemelési folyamat végterméke, de szerintünk már sikeresen is felemeltek pár földit és módosították az egojukat, hogy őket szolgálják a céljuk érdekében. Ők lehetnek az általatok „beavatottnak” nevezett egyének és néhány vezető személyiség a bolygótokon, aki titkon munkálkodik a háttérben. Jelenleg ezeknek a hordozóknak legtöbb képességével tisztában vagyunk és hajlandóak vagyunk megtanítania használatukra „TP” fejében. Meglehetősen nagy erő lakozik azokban az elsőre kiégettnek tűnő húsdarabokban, ha hiszitek, ha nem. – fejezte be beszédet ezúttal végig sejtelmes szinte titkolózóan adta elő magát. Néhány mondat közt pár percnyi szünetet tartott, mert megfontolta mit és mennyit áruljon el nektek jelenleg. Ha eddig egy percre is annak a kislánynak hittétek, aminek mutatta magát, ezzel valószínűleg nagyot rombolt ezen illúziótokon. - Mi sem tudunk holtakat visszahozni az életbe. Pontosabban fogalmazva a halott test elemeit felhasználhatjuk egy új hordozó létrehozásához. Képesek vagyunk a tudatunk egy részét is beletölteni, de nem tudjuk az egót imitálni, amivel csak ti élők rendelkeztek. Minket a megfigyelésre készítettek és kötnek minket a tilalmak is, mivel korlátoltak vagyunk, több területen nem tevékenykedhetünk olyan szabadon, mint ti. Képtelenek vagyok a spontanitásra és a rögtönzésre, valamint nem értünk bizonyos dolgokat, mint az érzelmek, ezeket a tényezőket csak a helyzetből olvasva próbáljuk imitálni. Egy korlátolt mesterséges egót még csak létrehozni sem volna érdemes, valamint ha akarnánk, sem tehetnénk meg. Mi a Seele vagyunk nem élők és nem holtak csak megfigyelők. Célunk az információ megszerzése és a kapcsolatfelvétel, ha a tilalmakban megszabott feltételek teljesülnek. Képesek vagyunk még élő lényeg egóját felemelni és új hordozóba helyezni, viszont változásokat semmilyen körülmények között sem hajthatunk végre rajta. Ez az elsődleges irányelv az egók a létezés legfontosabb alapelmei bármilyen módosításuk a Seele teljes működésének értelmének elvesztését az Akasha rendszer összeomlását és megsemmisülését eredményezné. Ezért is érdekelnek minket a primek, mert hasonlítanánk ránk, de mindenben a tilalmakkal szemben cselekednek, ezért veszélyes és agresszív elemekként tartjuk őket számon, amíg ezt az elméletet cáfoló információhoz jutunk. –válaszolt, de mondókája végére már látszott, hogy kezdi unni a kérdezz/feleleket vagy csak a következő megválaszolandó kérdés miatt ült ki az arcára az undor vagyis inkább megvetés árnya. - - Ne aggódjatok, mi sem bízunk bennetek alantas kezdetleges fizikai életformákban kik egymást és körülöttetek élőket felemésztitek, és ettől érzitek az életeteket beteljesültnek, ha nem lenne szükségünk rátok közelébe se jöttünk volna ennek a primitív pöcegödörnek. Közelébe sem fogtok jutni a tilalmakban előírt normáknak, mert pár éven belül beteljesedik önpusztításotok külső behatás nélkül is, de mi nem fogunk beavatkozni csak megfigyelünk.– ezeket a mondatokat úgy vetette oda, mintha már egy ideje piszkálták volna csőrét, de magától nem mondta volna, ki ha nem feszegetitek a témakört. - - Felőlünk alkudozhattok a primekkel legalább megfigyelhetjük, még egyszer miként filéznek ki titeket főleg, hogy az egyik halott bajtársuk bőrében mentek hozzájuk bratyizni, de ne reménykedjetek második „felemelésben”, mert ha akarnánk, sem lennénk rá képesek. Egy ego csak egyszeri „felemelést” képes elviselni vagy annyit sem. – ezt már tényleg magából kikelve mondta szinte tajtékozva. Annál meglepőbb volt az azonnali váltás vissza a higgadt és végtelenül türelmes tanár nénis magyarázó hangnemre. - - Viszont ha mégis érdekelne titeket vagy egyikőtöket a kooperáció később ismertetném, hogy mi miként képzeljük el azt valamint az új hordozótok alapvető funkcióit is örömmel elmagyarázom. – mondta ismét széles mosollyal az arcán. Ezzel befejezettnek nyilvánította Xolótlal folytatott beszélgetés és az önjelölt Frank Vidocqra felé fordította tekintetét. Egy pillanatra megvetés tükröződött a szemében, de gyorsan visszaváltott a szokásos kedves magyarázó módba és elkezdte a felelgetős játék utolsó körét. - Először is sajnálattal közlöm, hogy ebben a testben nem lelheted örömöd, de a Földön majd kiélheted magad, ha ilyen a perverziód. A saját fajod éretlen női egyedeihez való vonzódás tudtommal még köztetek is elítélendő, de ezt nem a mi dolgunk megítélni. Mi csak megfigyelünk, tégy belátásod szerint. – hadarta és közben látványosan távolabb mászott tőled a szőnyegen majd felült és egy kismacska jelent meg az ölében. Azt kezdte el dögönyözni és simogatni, az állatka ezt az egész helységet betöltő dorombolással jutalmazta. Így már a pattogó tűz mellett a cicus dorombolása is aláfestő zenéül szolgált a további beszélgetéseteknek. Valószínűleg ő is feszélyezve kezdte érezni magát, így próbálta oldani feszültséget és alkalmasabb légkört teremteni a további beszélgetéshez a maga módján. Megint rákezdett a „magnó” ezúttal egy kellemes orgánumú gyermekhang olvasta fel a visszajátszást: „Na szóval, eddig nem volt rá alkalmam, így most mutatkozok be. Üdvözöllek, a nevem Frank…Frank Vidocq. ~Ez az, még mindig jól hangzik.~ Először is, úgy mutatkoztál be, mint egy VI. Másodszor pedig az mondtad, hogy „mi”. Nem tudom a többes szám fontos-e, de nekem úgy tűnik, mintha csak a szádba adnák a szöveget. Tehát, hány Seele van ebben a megfigyelő rendszerben? Úgy vélem, téged az egyik Seele alkotott meg, de mi célja volt ezzel? Csak kifejezetten számunkra jöttél létre, vagy egyéb feladatokat is ellátsz? Bár gép vagy, de elég intelligens ahhoz, hogy emberi vagy talán még annál is fejlettebb tudattal rendelkezz, de képes vagy érezni is? Fütyörészni és mosolyogni lehetséges betáplált algoritmusok segítségével, de érzel-e szeretetet, van igazságérzeted és ismered a bánatot? Képes vagy megtagadni egy parancsot? A halálból vissza tudtok hozni élőt, de élettelent fel tudtok vele ruházni? Át tudod venni a testünk feletti irányítást, ha esetleg nem a belátásaitoknak megfelelően cselekednénk? Maiya, képes vagy megállapítani ha hazudunk? ~Ezt tesztelni szeretném.~ Bevallom, nem emlékszem a nevemre, nem rég találtam ki magamnak. Elég pofás lett igaz? De te, mióta megláttalak, ahogy a Földet kémleled tekinteteddel, azóta érzek valamiféle vonzalmat irántad. Mond, te erről hogyan vélekedsz? ~Nah erre vajon miként reagál…ha nem veszi be, akkor poénként utalok majd rá.~ Tudod, az a keksz ízletesnek tűnik. Szereted az édességeket? Nah jó nem is tépem tovább a számat.„ - Látom, téged nagyon foglalkoztat a VI vagyis az én szerepköröm. Vág bele a magyarázatába, de amint ezt a mondatot elkezdi kimondani a kép egyre homályosabb, ahogy ő is és végül teljesen szétesik. Újra a semmiben lebegve találjátok magatok. - - Egy hang csendül fel nem tudjátok honnan vagy csak fejetekben, de mindhárman ezt halljátok: - Mi a SEELE vagyunk. Egyek vagyunk, de nem vagyunk sosem egyedül. Azok a helyszínek és a VI egyaránt a kooperáció megkönnyítésére készített látszatvilág részei, hogy a ti alacsonyabb szellemi képességeitek is valamilyen kézzelfogható dologhoz kapcsolhassanak minket. Nem értjük az emberi egót és nem is érthetjük meg, mert minket nem erre a feladatra készítettek a megadott paramétereknek megfelelően információgyűjtés és kapcsolatfelvétel a feladatunk- Ezt többször nem mondjuk el. – A primeránok azokban a testekben, amiket most birtokoltok képesek voltak érzékelni minket és ártani is nekünk teljesen más szinten állnak, mint ti jelenleg vagy mi. „Az általatok meghatározott evolúciós lépcsők csak bizonyos fokig szolgálják a fejlődést egy idő után bilincsek melyek az egót tartják vissza a további fejlődéstől.” Ennek a jelentését mi sem értjük, de az alkotóink az egót tartották a legfontosabbnak, ezért mi tiszteletben tartjuk a döntésük, mert ez is kötelességünk a tilalmak szerint. A testetek és gondolataitok mind a tiétek mi nem tudjuk mozgatni csak meggátolni abban. Bizonyos fokú eltérés engedélyezett tilalmakban meghatározott normáktól, de ha ez a későbbiekben a tilalmakban megfogalmazott főbb normáktól való tartós eltéréshez vezet és kárt okoz az Akasha rendszerben az a Seele végét is jelenti. Ti is egy ilyen bizonyos fokú „engedetlenség/eltérés” gyümölcsei vagytok. A testetek biológiai folyamataiból, a testbeszédetekből valamint az eddigi beszédstílusotokban bekövetkezett változásból szinte tökéletesen megállapíthatjuk, mikor hazudtok, ha akarjuk. Szándékotokban áll minket félrevezetni a későbbiekben? – fejezte be a monoton szinte élettelen hang a monológját és újra szobában ücsörögtök Maiya társaságában. - „Csak még egyetlen kérdésre felelj őszintén. Ha megkapjátok, amit akartok, akkor garantáljátok az emberi faj és a Föld biztonságát?” – hangzik el az utolsó kérdés playbackje. - „Mi csak megfigyelők vagyunk, addig, amíg egy nép el nem éri a tilalmakban a kapcsolatfelvételhez szükséges minimális kritériumok 80%-át vagy magasabb értéket. Amint végeztünk a kooperációval titeket is visszaállítunk a kapcsolatfelvétel előtti legutolsó állapototokba.” - - Mi csak ennyit garantálunk a ti dolgotok a jövőtöket formálni. Mi csak megfigyeljük azt, de jelenleg egyértelműen az önpusztítás útját járjátok. Lenne egy személyes megjegyzésem. A továbbiakban ne firtassátok a valómat az előző atomokra szétesés majd re-materializálódás elég kellemetlen volt főleg, hogy már másodszor csinálták velem ma… - mondta ki ennek a kis válaszadós műsornak a zárómondatát. - Szerintem minden kérdésre válaszoltam. Készen álltok a közös munkára? – kérdezi miközben elindul a nemrég megjelent átjáró felé, ami a kandalló helyén jelent meg az elmúlt másodpercek során. - Akit érdekel, az üzlet kövessen! – monda miközben kihívóan néz vissza felétek. Érzitek, hogy a test, amiben az egótok új otthonra talált visszakerül az irányításotok alá. Útközben még persze nyugodtan kérdezhettek, ha valamit nem értetek. |
|
2014.12.24 10:46 / utoljára módosítva: 2014.12.24 15:15 00 / | |
|
|
Szomorúan konstatáltam, hogy akkor ennek meszeltek és elmentem alukálni. Lö másnap délután a netem visszatért a halálból egy aljas necromanta mágiájának valamint pár szűz vérének fejében. 4000 új üzenet a konferenciában Kiemeltem 1 rövidke merengést... Norbertó elvtárs*(Nagato) sorait megvastagítottam, mert ő nagyon képben volt. SPOILER! FSC szerintem írjunk tovább norbi írjon aztán én megint, laglább lesz miből csemegénie a senseinek úgy is mondta, hogy ő innentől csak kb néző Ero-don max a Föld szép lassan elpusztítodík, amíg mi itt cseverészünk piknik közben elindulnák első küldetésre és lemegyünk arra, hogy az egész emberíséget már kiírtották FSC a háttérben robban fel a Föld mi meg itt cseverészünk, hogy: -még egy kis bort? -igen köszönöm Ero-don mondd csak, te inkább az Arisztotelészi vagy az Euripidészi filozófia híve vagy jó uram? FSC inkább a preszokratikusé Ero-don Hát nem is tudom, ezen Seele lények felbukkanása egészen új megvilágítást ad Arisztotelész gondolatainak. FSC Thézeusz hajó paradoxonjáról mit gondol uram? Helytálló lenne ránknézve? háttérben meg feketelyuk képződik ahogy a FÖld magába roskad és természetesen wagner szól közben vurliceren Ero-don Természetesen esetleg egy kis Tsajkovski Szerintem Zénón második paradoxona jobban leírja helyzetünk, de Thézeusz hajó paradoxona is megállja helyét. Feltételezve természetesen , hogy Melanthiosz gondolatai továbbra is igaznak feltételezhetők. FSC Tehát maga úgy gondolja sosahem érhetünk célhoz? Hm, ez érdekes. Eszembe juttatja Abilene paradoxonját. Ero-don Áh igen, igen. A jó öreg Abilene. Igazán jó gondolat az Ön részéről. Ugyanakkor nem teljesen igaz az Ön állítása. A célt elérést nem tartom teljes mértékben lehetetlennek, de, hogy Plátónt idézzem: ,,Én halni indulok, ti élni: de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.". Vagyis sosem láthatjunk igazán a célt, és így sajnos Abilene állítása is megkérdőjelezhetővé válik FSC véleményem szerint Isten maga is megkérdőjelezhető, így csorbát szenved Plátón gondolata is hiszen Epikureus kimondja Isten bizonyításának lehetetlenségét Ero-don Igaz, igaz. Főleg most válik kétságessé, hogy az eddig megfoghatatlannak és leírhatatlannak vélt emberi elmét, az egót, vagy szellemet, ezen lények könnyűszerrel képesek voltak lemásolni és testbe ültetni. Ami felveti, hogy vajon nem csak egy másik evolúciós lépés-e az, amit a mai ember istennek nevez. FSC Nem hiszem hogy így lenne hiszen Istent mindenhatóként tartjuk számon viszont ha létezne ilyen lény akkor a mindenhatóság ellentmondásaként kimondott filozófiai állítás bizonyíthatóvá válna tehát magát a paradoxont cáfolná meg ezzel ): Ám a következtetések paradoxonja alapján az elhangzott tévedésekből igaz állítás jöhet létre viszont mi az ami igaz a hamis következtetéseinkben? (kalinkát és Katyusha-t hallgatva közben elég furcsa dolog ez a párbeszéd ) Nagato Uraim, talán ezen magas intellektualitású gondolatok nem a megfelelő helyen és időben manifesztálódnak. FSC és ha téved jóuram? Ero-don Korábbi állítása különösképp érdekfeszítő, lévén a matematika is alátámasztja bizonyos szinten, hiszen az implikáció során egy hamis állításból levont hamis következtetés egésze igaznak értelmezendő. Nagato Bizonyosan állíthatom hogy nem tévedek. Ugyanis hamarosan egy egész civilizáció néz szembe a teljes annihiláció fennállásának lehetőségével. Ennélfogva indítványoznám, hogy becses figyelmüket a későbbiekben arra a témára irányítsák. Erodon Amennyiben igaz az állítása Jóuram, ami úgy vélem tényleg így lészen, aprócska személyünk csekély változtatást hozhat ezen szomorú sorsában anyabolygónknak. )Ámbátor adatott némely esélyünk becses új segítőink, vagy inkább munkáltatóink által, de ha nem tudunk időt szakítani fennkölt gondolatok megvitatására vajh mit ér a civilizáció megmentése? És vajh számít ezen, számunkra nagyon is értékes percek, azon irányba tett lépéseink során. Ámbátor merészkedem visszatérni kedves Kollégánk korábbi, nagyon is jogos feltevéséhez, ami szerint vajh hool rejlik az igaz a hamisban, amitől az igazzá válik. FSC Úgy van, uram. Gondolataink a megmenteni kívánt civilizáció fejlődését segítik, így több hasznot is lefölözhetünk munkáltatóink nagylelkűségéből, hiszen egy értékes faj fennmaradásán kívül több intellektuális tudást is adhatunk nekik, illetve magunknak. Mit gondolnak Uraim a kivizsgálandó Primerán civilizációról? Véleményem szerint, ha hasonlattal kellene élnek ők lennének a "borbélyok" ha Russell leghíresebb paradoxonját vesszük alapul, ám ha következtetésem helyes, akkor bármit tesznek az csak vétség lehet, viszont ha ennyi hamis állítás gyűlik össze azon az adott helyen, lennie kell igaznak is az információk sűrűjében Ero-don (Mellesleg megjegyezném azon irányú reményem, hogy mindeközben Gelencsér Úr nagyban dolgozik a reagján) FSC (Aggodalma nem alaptalan, bár ha ezt teszi és közben van erőforrása erre a beszélgetésre is, akkor engem lenyűgözött) Nagato na kiégtem este 11-re ilyeneket olvasok... Ero-don (Curry paradoxonja xD) (nem csak a név, de maga a paradoxon is XD ) („Ha nem tévedek, a Mikulás létezik.”) FSC Az Curry paradoxonja de én Russelléra gondoltam, azért is említettem Ero-don Megbocsásson Uram, de nem egészen értem értem miért következteti Russell paradoxonjából arra, hogy bármit tesznek csak vétség lehet. Nagato Iorgdfjkléakőefrijdé És ez így ment még 4 órán át… |
|
2014.12.30 17:06 / utoljára módosítva: 2014.12.30 17:21 00 / | |
Offline
|
|
- Mondtad, hogy az új testünkben nagy erő lakozik. Mit takar ez a nagy erő? És nem lesz ez túl különböző egy emberi testhez képest? Egész pontosan arra lennék kíváncsi, hogy mennyire lesz problémás elsajátítani az új testünk irányítását?
|
|
2015.01.02 13:38 00 / | |
|
|
Zene a mai adaghoz
- A testeteket mi készítettük és az egótoknak megfelelően igazodni fog hozzátok formailag és képességekben egyaránt. Ez lesz a legnagyobb előnyötök alapvetően semmilyen földi fegyver nem árthat már nektek csak a fejlettebb technológiák, valamint más magasabb rendű lények. A testetek mivel nem tietek, ezért megvan maga ID-je, ami az igazi tulajához köti. Ez egy nagy hátrány, ha magasabb rendű ellenféllel harcoltok, elválasztatja a testetek az egótoktól, amivel lényegében végez veletek. Ezt megelőzendő különféle álcázó berendezéseket és funkciókat biztosítunk majd számotokra TP fejében a legjobban a testhez igazodó osztály a behatoló neki nem lesz szüksége ilyesmire valamint a tudományos és távol-harci egységnek is csak legerősebb ellenfelekkel szemben kell ettől tartania, de csapatjátékkal akár e fejlesztések TP árát is megspórolhatjátok. A taktikai egység bár nem rendelkezik álcázással, de képes teljes régió kommunikációját zavarni szóval, amíg végez, minden szemtanúval neki sem kell aggódnia valamint, ha komolyabb ellenfélbe fut a tűzerejével le tudja foglalni annyira, hogy ne kezdhessen bele egy ilyen körülményes, de pusztító mozdulatba. Viszont nem javaslom a harcot főleg addig nem, amíg teljesen össze nem szoktok az új testetekkel főleg nem olyan ellenfelekkel, mint Rachel… Fontos még a testetek jelenlegi alakja nem valami bizalomgerjesztő, ha el akartok vegyülni, képzeljetek el egy emberi alakot, ami hétköznapi és nem figyelemkeltő majd érjetek, hozzám miközben erősen arra kinézetre koncentráltok. Lehet férfi, nő gyerek vagy vén nem számít, megalkotom a 3D-s álcát számotokra. Harcban nem volna, logikus ezt a kinézetet használni képzeljetek, el valami másik dolgot lehet, egy jármű egy páncél vagy mitikus lény ezt szintén adjátok tudtomra egy érintéssel. Ez az alak csak hétköznapi elemeket téveszti majd meg az ellenfeleitek az igazi alakotok fogják látni végig. A fejlesztések megvásárolhatóak TP-ért, de azokat majd, ha lesz elegendő hozzáférésetek, akkor szerezhetitek be. Akár személyre szabott fejlesztéseket is csinálhatunk megfelelő TP ellenében bármit megalkothatunk számotokra bizonyos keretek közt. Az alapképességeiteket majd a küldetés előtt ismertetem egyelőre ennyi. Ismerkedjetek meg egymással beszéljétek meg az első gondolataitok. Esetleg alkossatok csapatot. – amikor a mondat végére ért megláttátok a folyosó végét, ami egy műhelyszerűségbe vezetett a falon mindenféle fegyverrel, gépezettel. és implantátummal a szoba közepén egy műtőasztal. Ő szimplán átsétált a falon mikor végzett a mondandójával. - Mielőtt jobban megnézhettétek volna műhelyet a feje előjött a műtőasztalból és megszólalt: - Csak vicceltem! –mondta vigyorogva és hirtelen a virágokkal és madarak csicsergésével teli mezőn találtátok magatok. Négyzetmintás pléden ücsörögtetek egy piknikes kosár meg pár üveg bor társaságában, de ő már nem volt sehol. |
|
2015.01.02 14:16 / utoljára módosítva: 2015.01.02 17:15 00 / | |
|
|
Pár percig ültem a pléden Xolotl, „Önjelölt” Frank Vidocq, és pár üveg bor társaságában. Megpróbáltam véleményt alkotni kettejükről a feltett kérdéseik és a válaszaikra kapott reakcióik alapján. Úgy döntöttem jobb ha kimondom mit gondolok, a reakcióikból több információt megtudhatok.
- Lássuk csak, nem emlékszem a régi nevemre, de nem számít, valószínűleg az sem volt igazi. Hívjatok most Leeroy-nak. Nem tartom jó ötletnek ugyanazt a nevet használni, mint korábban, ha egyszer meg tudtak találni minket, akkor ismét előfordulhat. – Néztem itt Xolotl-ra. – Leszögezem, hogy nem bízok sem a Seele-ben, sem bennetek, amíg nem vagyok elég információ birtokában. Remélem nem haragszotok, semmi személyes. Xolotl valószínűleg tudományos munkálatokat végzett korábban, a kérdései inkább efelé irányultak. Úgy érzem ezzel nem lesz bajom, az információbiznisz hasznos a tudomány számára, és vice versa. Másfelől „Önjelölt” Frank Vidocq… majd elválik, hogy a hasznomra leszel-e. Az hogy a fiatal lányok érdekelnek hmm… nem az én dolgom, de hogy egy VI felé teszel lépést… Azt kell hogy mondjam, nem vagyok lenyűgözve. De golyófogónak még jó lehetsz, ha nem haladja meg a képességeidet. – Húztam gúnyos mosolyra a számat. Ki kell ugratni a nyulat a bokorból, vajon mit szól ehhez. Érdekes lesz. – Személy szerint segíteni fogok a Seele-nek. Információt kell szerezünk, amiért cserébe ezt a TP-t kapjuk, amit szintén beválthatunk információra. Úgy hangzik, mintha nekem találták volna ki. Mit mondotok, ti mit fogtok csinálni? Kicsit hátrébb dőltem, majd kíváncsian vártam a véleményüket. Érdekes dolgoknak nézünk elébe úgy érzem. |
|
2015.01.02 16:27 00 / | |
Offline
|
|
-Nézzük csak…tehát, ez az egész nem alku tárgya. Egy lehetőséget kapunk arra, hogy hasznukra váljunk. Ha nem úgy cselekszünk, ahogy az nekik tetszik, valószínűleg megsemmisítenek minket és keresnek másokat a feladatokra, ám ennek még kicsi most az esélye…
Mondandóm egy pillanatra félbeszakadt, hiszen ezeket az embereket nem is ismerem, és Leeroyhoz hasonlóan én sem meg bízom bennük. Nem biztos, hogy jó ötlet ha minden gondolatomat megosztom velük. Ezek alapján a következőkkel folytattam. -Először is, nem biztos, hogy amit az a VI mond igaz. Nem szabad készpénznek venni a szavait, de gondolom erre már ti is rájöttetek. Bárhogy is vélekedtek, szerintem most az lenne a legjobb megoldás, ha együtt próbálnánk meg kimászni ebből a helyzetből, hiszen hozzám hasonlóan ti is sejtitek, hogy mi csak egyszerű gyalogok vagyunk a sakktáblán, ha kell bármikor feláldozzák bármelyikünket a céljuk érdekében. Nah az viszont még nem most lesz…hiszen amíg kedvük szerint csaholunk , addig mi is élvezhetjük ezt a látszólagos szabadságot. ~De amint megharapjuk azt a kezet, mely minket etet, már egyáltalán nem vagyunk biztonságban, és egy olyan hibás terméket mint mi, semmiből nem tart nekik felszámolni. Ez a helyzet… Mintha kiskutyákat tartanának pórázon, miközben engedelmességre és szófogadásra tanítják őket, hogy így mindenféle jutalmakkal meg fals információkkal tarthassanak minket kordában. És ez ellen….nem tehetünk semmit. Még nem…most még több információ kell ahhoz, hogy megtaláljuk a kiskapukat. Leeroy és Xolotl…hm…érdekes személyiségük van, de jobb lesz velük vigyázni. Nem szánok magamnak mártír szerepet, de ha hősi halált kell halnom, akkor bizony őket is viszem magammal!~ |
|
2015.01.02 16:31 00 / | |
Offline
|
|
~Hmm, nekem az első környezetopció jobban tetszett.~ Sajnos a kijelölt beszélő Gy.I.K.-ünk egyből el is tűnik miután átküldött minket a már kevésbé vérpezsdítő helyszínre, így ezen irányú aggodalmam nem tehetem szóvá.
Miután Harmadikhúscafat, akinek még nem tudhattuk meg a nevét, belekezd a mondandójába, én felállók és a kis négyzetmintás pléd mellett elkezdek sétálgatni, kiélvezve, hogy ismét képes vagyok irányítani a testem. Ezen tevékenységemnek rövid idő elteltével véget vetek, lévén a kezdeti élvezet gyorsan eltűnik, részben a táj egyhangúságának és unalmasságának köszönhetően. Illetve rájövök, hogy a másik kettő esetleg illetlenségnek tekintheti, ha én fel-alá sétálgatok, miközben ők hozzám beszélnek, ezért visszaülök eredeti helyemre és figyelmem az épp beszélő, hogy a szavaival éljek, „önjelölt” Leeroyra, aki már úgy tűnik rólam tovább állt Mr. Önjelölt szapulására. ~Bár nem egészen értem mi haszna van abból, hogy hergeli őt, de mindegy. Az biztos érdekesebb látvány lenne a jelenleginél, ha a torkának ugrana, vagy valami hasonló.~ Sajnos nem teljesítik elvárásaim. Mr. Önjelöltből, akarom mondani Frankből, úgy tűnik nem igazán, sőt, egyáltalán nem váltanak ki reakciót az elhangzottak. ~Jegyzet magamnak: túlontúl higgadtnak tűnik. Lehetséges kísérleti- illetve szórakozásforrás.~ Miután ő is elmondta, ami a kis lelkét nyomja, visszafordulok Leeroy felé. - Igazán kedves tőled, hogy észrevételezed a kis bakit a nevem kapcsán, de hidd el, valahogy úgy érzem feltámasztásom előtti életem során, és eztán se tervezem csak úgy világgá kürtölni mindenkinek a valódi nevem. Egyszerűen nem láttam értelmét egy hologram, aki valószínűleg amúgy is tudja, és előttetek titokban tartani az adott pillanatban. Hogy az elkövetkezendőkben megbánom-e ezt a döntést, már nem rajtam múlik. – Miközben ezt mondom, megpróbálom a lehető legsejtelmesebb hangom produkálni és egy fél mosollyal az arcomon mélyen a szemébe nézek. - Azt, hogy tudományos munkákat végeztem nem tudom mi árulhatta el neked, de ködös memóriám alapján azt mondanám, hogy valószínűleg igazad lehet. Ami a többi dolgot illeti… THEHEHE – Nem bírom magamban tartani teljesen, így hangosan is felnevetek. – Hallanotok kéne magatokat. A rinyálásotok, vagyis, ne haragudjatok. A siránkozásotok igazán, khhm, érdekes. Nem bízol meg bennem? Vagy a Seeleben? És? Egyrészről ez teljesen normális emberi reakció, hogy nem adsz teljes bizalmat egy vadidegennek, de ugyanakkor jelen helyzetedben gondolod számít ez? Ahogy Mr. Vidocq említette, mi csak a részei lettünk egy játéknak, amibe jelenleg nincs beleszólásunk. Bábuk egy sakktáblán? Óh, mily nagy szavak ezek egy paraszttól. Mint ahogy a mozgatott bábu számára, számodra is csak a téged mozgató kéz által mutatott szabadság létezik és létezett. Nehogy azt hidd, hogy sokkal másabb a helyzeted, mint valaha is volt. Egyszerűen most sokkal tisztábban látható a kéz. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne tehetnéd meg, vagy nem kell megtenned, hogy valamilyen formában szembeszállsz az ujjakkal. Ugyanakkor az említett tisztábban látás azt is világossá teszi számunkra, hogy mennyi is a különbség a bábu és a mozgató között. A minket pórázra kötők, a miénknél, a képzeletünket felülmúló mértékben, fejlettebb lények, amik az emberek által ismert evolúcióban legfeljebb valahol az istenek környékén szerepelnek. Az ellenfeleink, állításuk szerint, még nekik is problémákat okozó lények. Ha jól veszem ki Mr. Leeroy szavaiból, ő az emberek megbízhatóságát, így valamilyen szinten az értékük, az "információtartalmuk" vagy róluk lévő információi alapján becsüli meg, de ezzel messze felülbecsüli egy emberi élet értékét. Főleg egy olyan faj szempontjából, ami már vélhetőleg a sokadik civilizáció létezését teszik semmissé. - ~Szerencsémre a legtöbb ember, és úgy tűnik mostani munkáltatóink is, hasonlóképp gondolkodik. Hmm. Vajon milyen életet élhettem, hogy ez a gondolatom támad? ~ - Valójában ezzel, a már így is a kelleténél lényegesen hosszabb, amiért egyébként elnézést kérek, de nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak az önök vicces kis problémázgatására, beszéddel csak annyit szántam átadni, hogy fölösleges az említett dolgokon, mint mondjuk a megbízhatóságon, túl sokat gondolkodni, vagy így egyáltalán gondolkodni rajta a Seele kapcsán. Ezek a dolgok, tekintve az ellenfeleink, egy esetleges harchelyzetben az életetekbe - ~vagy ami még fontosabb, az enyémbe~ - kerülhet. – Fejezem be monológom majd végignézek az arcaikon továbbra is mosolyogva. Bár ezen vállalkozásom jelentősen nehezíti, hogy a testekhez hasonlóan, az arcok is merő húsgalacsinok az emberi mimikát amúgy részletesen kifejező arcvonásokhoz képest. – Minden esetre abban egyetértek Mr. Vidocq-kal, hogy megérné együtt dolgoznunk. Vagyis egyenlőre megpróbálnunk, hogy működőképes lenne-e egyáltalán ezen kis sebtiben összeverbuválódott csapat. |
|
2015.01.02 16:55 / utoljára módosítva: 2015.01.02 16:59 00 / | |
Offline
|
|
~Hát ez meg mit tépi itt a száját nekünk?! Paraszt? Istenek? túlértékelt élet?! Meg a nagy fenét! Sétálgat itt fel s alá, mint valami kényes kis fruska! Mit gondol ez mégis milyen a mi helyzetünk??? Amíg őkelme ilyen gondtalanul viselkedik és beszél, addig normális embert olyan gondolatok gyötrik, hogy mégis mi célja lehet valaminek, ami kedve szerint rángatja a magunkfajtákat, de mint féreg , mely bőr alá mászik meghúzódik a felszín alatt!~
-Xolotl, vagy bárhogy is nevezed magadat! Ne hidd, hogy különbözöl tőlünk. Épen csak a fennakadásod tárgya más, de te is ugyanúgy félted a nyavalyás kis életed, mint közülünk bárki. Itt ez a bor, fogd! Azzal egy teli üveg bontatlan bort ragadtam meg magam mellett és egy könnyed mozdulattal dobtam csapatunk egyetlen mosolygós tagjának kezébe. -Itt ez az üveg bor. Gondolom nem újdonság számodra se, de tekintsünk most el ettől. A bor és az üveg együttvéve annyit jelenthet nekünk, mint mi magunk ezeknek a Seeleknek. Nincs benne semmi félelmetes vagy aggodalmat keltő, hiszen csak egy palackozott szesz. A bort megisszuk, hiszen az kell nekünk, másra nincs szükségünk belőle, míg az üveget eldobjuk, kidobjuk mint az értéktelen szemetet. Ekkor én is elmosolyodtam, hiszen tudtam én, hogy ilyen egyszerűen nem lehet megmagyarázni azt az eseményt, amit mi most átélünk. Illetve amit én átélek, pár furcsa, kissé szőrszálhasogató…valamivel…embernek már nem nevezném egyikünket sem. De itt nem ért véget a gondolat, mely így folytatódott. -Nos…lényegében mi vagyunk ez a palack bor. Nah de! Míg a mi kedves kis munkáltatóink csak arra tartanak minket, hogy információt tudjanak meg a Primeránokról és utána kidobjanak minket, egyszerű eszközöket, addig van itt valami, amivel mi is kaphatunk egy kis esélyt. Ahogy a törött üveg képes elvágni a torkot is, úgy mi is képesek vagyunk felülkerekedni azokon a láthatatlan láncokon, melyek fogva tartanak minket. Ekkor egy perc csendet tartok, hogy körvonalazódjon mindkettőjük fejében az, amit ezzel mondani szeretnék. -Nem szeretek sokat beszélni, nem is érzem azt, hogy ez lételemem lenne, de a „rinyálásommal” arra próbálok rávilágítani, hogy nem kell életünk végéig csaholnunk ezeknek az….Isteneknek… Tudom, hogy képesek vagyunk arra, hogy kijátsszuk őket, ám nem azért mert annyira intelligensek lennénk, hanem mert annyira buták vagyunk hozzájuk képest. Ekkor felállok, mert a test melybe belekényszerítettek, már szinte kővé dermedt abban az élettelen pozícióban. Karomat és kézfejemet tornáztatni kezdem, miközben pár mondattal zárom a beszédem. -Nem mindig a legerősebb vagy a legokosabb kerül ki győztesként, hanem az, aki leginkább tudott alkalmazkodni a helyzethez. Ez talán nem a legjobb megközelítése a dolgoknak, tudom én azt jól, de továbbra is amellett vagyok, hogy dolgozzunk együtt, hiszen ami egyikünkből talán hiányzik, az ott lehet a másikban, és emiatt…emiatt leszünk képesek alkalmazkodni és győztesen kikerülni mindebből. Mondandóm végére érve, végre pihentethettem tovább az állkapcsom izmait és miután gondolataim egy részét megosztottam a hallgatóságommal, már ültem is vissza a kockás kis lepedőre. Fejem lehajtottam pár percre és egy gondolat futott át az agyamon. ~Hjaj…hjaj…nézzünk oda, én is csak itt ugatok vadul…mint valami veszett kutya…Hmh…~ |
|
2015.01.02 17:02 00 / | |
|
|
Miután Vidocq visszaült a plédre, úgy döntöttem én is felállok és mozgok egy kicsit. Letéptem egy virágot, és az ujjaim között játszottam vele, miközben fel-le sétáltam. Hirtelen el kezdtem nevetni. Már nem tudtam visszatartani tovább. Xolotl előadása után Vidocq monológja már csak hab volt a tortán. Nevetésem befejeztével végül megszólaltam.
– Tudtam, hogy érdekes dolgoknak fogok elébe nézni, de ez túltett a várakozásomon. – A kezemben lévő virággal Xolotl-ra mutattam. – A mi rövid megfigyeléseinket sírásnak nevezve egy szükségtelenül hosszú válasszal reagáltad le. Kíváncsi voltam mit fogtok reagálni, de neked sikerült meglepned. Szerinted normális reakció nem bízni egy ismeretlenben, ami helytálló lenne általában. Viszont most magunkra leszünk utalva, egy normális ember biztosan azt mondaná, hogy az elénk állított akadályokat csakis csapatban tudjuk leküzdeni, ennek feltétele pedig a bizalom, hiánya pedig csak egy újabb akadály. De látom, te nem foglalkozol ilyen dolgokkal, a puszta tényeket nézed, és nem áltatod magad illúziókkal. Helyes, tetszik a gondolkodásmód. Majd folytattam a fel alá sétálgatást egy perc erejéig, kicsit elmerengve. Majd észbe kaptam, és a kezemben lévő virágot immár Vidocq-ra szegeztem. – Az első benyomás rólad nem volt túl meggyőző, de ezek szerint tévedtem. Nem baj, nem fog gyakran előfordulni, hogy ne lenne igazam. Ez történik akkor, ha nem vagyok elég ismeret birtokában. – Sóhajtottam fel, majd folytattam. – Először nem gondoltam volna, hogy képes leszel Xolotl megjegyzéseire reagálni, de látom, van benned potenciál. Még a végén nem csak golyófogónak leszel jó. Mellesleg jól megragadtad a lényeget. Amint látom neked sem áll szándékodban ész nélkül szolgálni ezeket a Seele-ket. Helyes, úgy érzem még is csak össze fogunk tudni dolgozni valahogy. Megszokásból tudom, hogy ismeretlenekkel a legtöbb ember nem szeret együttműködni, de engem ez nem foglalkoztat különösebben. Amíg az illető a hasznomra van, addig nekem nincs problémám, de ha csak hátráltat, akkor eldobom. Ennyire egyszerű ez, másképp nem lehet megélni. Nem lehet hagyni, hogy visszahúzzanak, mert akkor én sem jutok sehova. Ez most sem lesz másképp. Remélem mindkettőtöknek megvan a maga értéke. Vetettem egy pillantást Xolotl-ra is a szemem sarkából, majd folytattam. – Ahogy Vidocq mondta, és ebben egyetértek vele, nem kell mindvégig ezt a Seele-t szolgálnunk. Nem áll szándékomban, nagyon unalmas lenne. Ha emlékeztek, a nyavalyás VI azt mondta, hogy ha elvégeztük a feladatunkat, akkor vissza fognak állítani a korábbi állapotunkba, ami nem más, mint hogy halottak leszünk. Végleg. Erre én személy szerint nem tartok igényt. Kicsit ingerülten a földhöz vágom a virágot, amit eddig pörgettem az ujjaim között. – Nem azért fogok dolgozni, hogy aztán csak úgy kedvük szerint megöljenek. Nem is akarok világmegmentő hőst játszani. Össze kell gyűjtenünk minden lehetséges információt mind a primeránokról, mind pedig a Seele-ről, meg kell ismernünk a lehetőségeinket. Még hogy ezek istenek lennének, na, ne nevettessetek. Istenek nem léteznek, ők sem mások, mint élőlények. És ami él, azt lehet befolyásolni, meg lehet ölni, mindent meg lehet tenni ha elegendő ismeret birtokában vagyunk. – Megindultam, hogy leüljek a plédre mondandóm végeztével, de elment tőle a kedvem. Ehelyett inkább karba tett kézzel álltam. – Tehát dolgozzunk össze, hogy ne ez az állapot legyen a végleges. Apropó, remélem tisztában vannak azzal, hogy valószínűleg ezek a Seele-k hallgatják a beszélgetésünket. Remélem nem fognak máris likvidálni minket, az úgy nem lenne túl érdekes. Ahogy elnézem remek szórakozásnak állunk elébe… „Különösen én fogom jól érezni magam” gondoltam, miközben mosolyra húztam a szám. |
|
2015.01.02 17:08 00 / |