Téma: Loli Dungeon
|
|
Előre félek mi lesz, ha rosszul sejtem, de azért maradok az érzékelésnél akkor.
|
|
2014.11.22 8:41 00 / | |
|
|
Loli!
(Na akkor vágjunk is bele!) Ez egy szociális rész lesz elsősorban. Érdemes azt leírnotok, hogy hogyan jutottatok ide, esetleg milyen utatok volt, (az út közben megengedett egy plusz cselekvés pl.: ételt kerestem) de amit mindenféleképpen ejtsetek meg az annak leírása milyen benyomásotok van a környezettel kapcsolatban. Majd ezt követöen jön a kör záró postja ha mindenki leírta és jön majd a következő kör. Melyben a következő szituáció áll fenn az első kommentelő érkezik először majd a Dungeon bejáratához és ebből adodolag a kommenttek sorrendjétől függően érkeztek majd meg. Az első postolonak lehetősége van kicsit jobban körülnézni, valamit csinálni amivel elüti az időt. (a kommentje végére írja rá menyit kellet várnia a következő emberre, ez max 1 óra legyen, a többiek, percekkel a második után érkeznek majd) Mindenki leírhatja a benyomását a már postolt, tehát megérkezett társairól, meg szólíthatja őket beszédbe elegyedhet velük. Majd ezt követöen jön a kör záró postja ha mindenki leírta és jön majd a következő kör. Itt írd le a benyomásodat a többiekről akikről még nem tudtad. Beszéd, keresgélés, nézelődés amit csak szeretnétek. Akár össze is dobhatjátok amitek van ehettek egy nagyot. Ezek a szociális körök adig nem fejeződnek be amíg valami váratlan esemény nem történik (Egy lvl 1000-es sárkány rátok támad XD) vagy nem léptek át kalandozásba azzal hogy megindultok a Dungeonba (egészen pontosan valaki ki nem próbálja nyitni a Dungeon ajtaját) Na de mit láthattatok eddig utatok során. A Dungeon bejárata egy elég fiatalka erdő mélyén van, a legnagyobb fák nem nagyobbak négy méternél, fűvel sűrűn átnőtt gizgazos táj. Kisebb állatok például nyulak szerteszét a vidéken. A nap melegen süt, a szelő cirógatóan fújdogál. A bejárat körül tíz méteres sugárban nincsen fa. A bejárat mint egy hatalmas, olyan nyolc méter magas kőrakásnak néz ki. Déli oldalán van az ajtó. Egy jó nagy darab, vastag körülbelül négy méter magas és ugyanilyen széles faajtó vaspántokkal megerősítve, a teteje köríves, a jobb oldalán fogantyúval. Fölötte ha figyelmet fordítotok neki egy ajtó vonalát követő feliratra lehetek figyelmesek, mely a közös nyelven íródott. "Ki most itt belépsz, vedd elő minden reményed, s szerencsédet, szükséged lesz rá utadon." Az ajtón mágikus és ősi nyelven, olyan egy méter magasságban egy pántra az van írva: Befelé esik. A Dungeon-tól nem messze keletre egy nagyon apró falu található, nincs semmijük eladó. |
|
2014.11.22 10:53 00 / | |
|
|
Etlesya
Javaslom válasszunk reagszínt az enyém: AB2626 Kellemes tavaszi szellő borzolta meg hajam miközben a dungeon felé vettem az utam. Kilépve az évekig otthonomul szolgáló sűrű rengetegből az erős napfény elvakított pár másodpercre. Elgondolkoztam milyen emberekkel hoz majd össze sors. Ettől kicsit meg is ijedtem majdnem vissza is fordultam párszor, de a fantáziálgatás igencsak jó időtöltésnek bizonyult, mert elég hamar egy szegényes faluhoz értem, ami a női dungeonokról szóló plakát szerint csak egy kőhajításnyira fekszik a bejárattól. Természeten jó nagy ívben elkerültem azokat az aljas népeket. Tudtam, ha közelükbe megyek is csak ki akarnak használni, de lehet, csak szimplán az életemre törnek. Gondolkoztam, hogy csenek tőlük kis elemózsiát, de el is vetettem az ötletet, mert sosem loptam attól az alávaló népségtől és nem is most kellene elkezdenem lesüllyedni a szintjükre. A falu eléggé szegényesnek tűnt, így is. Lehet a dungeonba zárt szörnyek régen ide jártak portyázni. Elvigyorodtam magamban: "Na meg az én agilitásommal" lopni próbálni felért volna egy öngyilkossággal vagy számomra, vagy az üldözőim számára, akikkel, nagy eséllyel meg kellett volna küzdenem. Gyorsan el is nyomtam a fellángolni készülő dühömet, aminek a lángját anyám elvesztésének emléke mai napig bőven ellátja tűzifával. Inkább a dungeont övező apró erdőség felé indultam. Útközben kisebb vérnyomok után kutattam a tövises bokrok közelében. A nyulak kifejezetten szeretik a tápanyagban gazdag kellemes ízű bogyóit, annak a bokornak az alsó ágairól leenni, de gyakran megszúrják az orrocskájuk egy-egy tüskével. Az pedig nekem bőven elég. Megint eleresztek egy kuncogást. A magány teszi már a saját gondolataimon és a szánalmas bosszúvágyamon nevetek évek óta. A mesélő dönt: Ha sikerül kis vért találnom a csonttű hegyét belemártom, majd hozzádörzsölöm, a mutatóujjam és lenyalom. Ez bizony friss nyuszi vér. Lehet én riasztottam meg a lakmározásban a közeledtemmel és, azért szúrta meg a bokor ága, de ez már nem számít. Megbizonyosodtam róla mi a prédám innentől nincs menekvés számára. Félhangosan morogni kezdem az igét: Del mer thaals merus ingumity hylmar! Majd a hirtelen a mutatóujjam körme alá szúrom a tűt. A körmöm elfeketedik. Az átok sikeres volt. Felszisszenek a mágiámmal járó fájdalmat mai napig nem tudtam megszokni. A lehunyt szememben érzem, hogy égni kezd, a mágikus kör már tudom is hol szenved a forró vérétől az áldozatom. A varjam már el is indult felé a magasban. Nem először lát „vadászni”. A prédámat egy vérből formált övvel az oldalamra kötve nekiállok tűzifát gyűjteni majd elkészíteni azt. Ha esetleg találok gyógynövényeket vagy rituális mágiáimhoz szükséges hozzávalókat, azokat is begyűjtöm természetesen. A frissen sült nyúlhús illata lassan belengi a bejárat környékét, ami egy nagy kőkupacra emlékeztet, aminek a közepébe egy egyszerű ajtót raktak. A legveszélyesebb dolgok általában olyan ártatlannak tűnnek, egészen addig amíg késő nem lesz az óvatlan „egyszeri kalandor” számára. Már majdnem megsült a nyuszi, mire a következő leendő kalandortársam felbukkant. Ha nincs nyuszi: Útközben bogyókat gyűjtök, de azokat elrakom későbbre. Ha esetleg találok gyógynövényeket vagy rituális mágiáimhoz szükséges hozzávalókat, azokat is begyűjtöm természetesen. Majd elindulok a dungeon felé. A bejáratot eléggé egyszerűen lett kivitelezve, egy nagy kőkupacra emlékeztet, aminek a közepébe egy ajtót raktak. A legveszélyesebb dolgok általában olyan ártatlannak tűnnek, egészen addig amíg késő nem lesz az óvatlan „egyszeri kalandor” számára. Alig nézelődtem 1 órányit a környéken mire a következő leendő kalandortársam felbukkant. |
|
2014.11.22 11:51 / utoljára módosítva: 2014.11.22 12:21 00 / | |
Offline
|
|
Shiratsuki vagyok.
Mióta elhagytam azt a helyet, amelyet nem akarok többet látni, egyfajta érzés kezdett elterjedni bennem, amelyet eddig nem tapasztaltam, vagy csak kihunyt belőlem... Ez lenne a szabadság? Az úticélom a Dungeon, amelyet a szóbeszédekből hallottam. Utazásom elsőnek egy nagy sivatagon át tartott északra, ahova egy kereskedő karaván által jutottam el. Elsőnek meghökkentőnek találtak, mert még nem láthattak egy magamfajta "emberi lényt", de ugyanakkor aranyosnak is találtak és igen kedvesek voltak velem. Valószínűleg a bolyhos farkam és a rókafüleim megbabonázta őket, de készségesek voltak. Információt is sikerült szereznem a csatorna túlpartján levő faluról, ahol többet is megtudhatok. Sivatagi utazásom révén adtak 1 napi ivóvizet kis egzotikus gyümölcsöt és egy hajókapitány címét, aki ingyen elvállalt hogy átvisz, de szeretne megtudni néhány dolgot a származásomról. Megdöbbenésemre csak nagyon halovány emlékek éltek bennem, egyszer szeretném ismét megtalálni önmagam. Átérve a túlpartra megszálltam egy szállóban egy aranyért és végre értelmet nyert az utam, mivel megtudtam hogy innen északi irányban van egy fiatal erdő amely a királynő kinyilvánított területe és a falusiak számára tiltott terület, csakis fiatal lányok léphetnek be. Ebből sejthető volt hogy ott lesz a Dungeon. Reggel megkezdem az utam hogy eljussak oda, kíváncsian várom hogy milyen lesz és kik lesznek még ott rajtam kívül. Másnap rövid keresgélés után orvgyilkos ösztöneimre hagyatkozva elértem végül a Dungeon bejáratához. Rövid szemlélés után elmerengtem és még a bejárat fölött elhelyezkedő írás sem tántorított el, inkább még izgatottabbá tett. Közben azon vettem észre magam, hogy nem vagyok egyedül, valószínűleg előttem érkezhetett ez másik fiatal lány. UI: A színezést jó ötletnek tartom. Akkor a 120AFF sémát fogom használni |
|
2014.11.22 11:53 / utoljára módosítva: 2014.11.22 12:52 00 / | |
Offline
|
|
Styx
SPOILER! Statok: Erő: 6 Ügyesség: 3 Gyorsaság: 5 Intelligencia: 2 Érzékelés: 3 Kitartás: 4 Akaraterő: 3 Szerencse: 2 Szín: 80801D Egy napja indultam el megkeresni a Dungeon bejáratát. Apróbb információim voltak róla a helyét illetően, de még mindig elég keveset tudtam róla. Úgy fél napja egy fiatal erdőn vezetett az utam, ami egyszerűen gyönyörű volt. Ahogy a meleg napsugár átszűrődött a fák lombjain, olyan csodálatos volt, hogy fejben el is kalandoztam egy pillanatra, így kicsit meglepődtem mikor egy aprócska faluban találtam magam. Sajnos figyelmetlenségemben sikerült keresztül gyalogolnom az egyik ház falán, amiből nem sokat vettem észre. A házban egy fiatal anyuka és kislánya élt, akik szinte halálra voltak rémülve, hiszen hány ember gyalogolhat be a falon keresztül csak úgy szerény otthonukba?...Sikerült megnyugtatnom őket, és bocsánatot kértem tőlük. A fiatal anyukától megtudtam, hogy a Dungeon bejárata a közelben van és megmutatta nekem az arra vezető irányt is. Még időztem ott egy órát, és próbáltam enyhíteni a károkat, amik érkezésemel keletkeztek. Pár falusi furcsán, félve tekintett rám. Úgy gondoltam ez természetesen, hiszen külsőm és egy szegény falusi házának félig lebontása nem vet rám jó fényt. Ám a fiatal nőn nem látszott az előítélet, és minden kár ellenére is mosolyogva társalgott velem. Ez nagyon meglepett engem, nem ilyen reakciókhoz szoktam hozzá. Viszont utam még nem ért véget, el kellett indulnom. Egynapi vizet adtam a fiatal nőnek, bár tudtam hogy ez még hátrányomra válhat. További utamon a tájban gyönyörködtem, amikor egy tisztásra érkeztem. Előttem magaslott egy köhalom, hatalmas, robosztus kapuval a közepén. Megérkeztem -gondoltam magamban-, ám láttam, hogy nem én vagyok az első és kicsit ideges lettem. Féltem, hogy nem tudok majd jól kijönni a többiekkel, de ezt az aggódalmam sikerült palástolni a már tőlem megszokott széles vigyorral... |
|
2014.11.22 13:34 / utoljára módosítva: 2014.11.22 14:09 00 / | |
|
|
Nem aprózod el. Olyan vagy mint Gildartz mikor elkalandozik átépíti a várost
|
|
2014.11.22 13:43 00 / | |
Offline
|
|
Hát nem lehet mit tenni. Ilyen az amikor elindul vaktában egy szeszélyes tankDD
|
|
2014.11.22 13:52 00 / | |
|
|
Atsétálsz rajtam meg tábortüzemen, miközben én békésen sütögetve azt hiszem meg fogsz állni.
10 perc múlva leesik: Bakker kinyírtam a maget! |
|
2014.11.22 13:59 / utoljára módosítva: 2014.11.22 14:00 00 / | |
Offline
|
|
Lehet nem viccnek szántad, de ahogy ezt most felolvastam magamnak nagyon jót nevettem, ahogy elképzeltem a szituációt.
Viszont egyáltalán nem fenyeget ez a veszély senkit, kicsit szeszélyes vagyok, de nem vak és hülye. És a kedvetekért átgyaloglok bármilyen falon/kapun/szörnyön/részecskegyorsító atommaghasadásbiztos acélajtón. xD |
|
2014.11.22 14:07 00 / | |
|
|
FlyingSkyCrown írta: viccnek szántadÉs a kedvetekért átgyaloglok részecskegyorsító atommaghasadásbiztos acélajtón. xD Poénkodtam. Én is jót röhögtem mikor írtam Kíváncsi leszek hány részecskegyorsító atommaghasadásbiztos acélajtón fogunk áthaladni a dungeonban |
|
2014.11.22 14:11 / utoljára módosítva: 2014.11.22 14:11 00 / |