Profil Képtár

Facto azóta már megkötötte télire a pulcsikat

Profil Képtár

//Akkor posztolj, hiányzik az őrült közülünk.

Profil Képtár

Én csak sapit meg sálat, mint tavaly idén csináltam séép barna sálat meg barna fehér mintás sapit :3

Profil Képtár

//Sziasztok Játékosok!

Nos, osztottam-szoroztam és arra jutottam, hogy ideje lezárni a Mesét.
Sokáig húzódott, sok minden jött közbe és (főleg az én hibámból) már nincs meg az a lelkesedés, aminek hála élveznétek a továbbiakat.

Még a héten megírom a végét, az un. "endinget" és azzal átadom más Mesélőknek is a terepet.

Profil Képtár

D: Pedig én meg akartam tudni Róka nevét ;_;

Profil Képtár

Én meg el akartam pusztítani világot ahahah :_D

Profil Képtár

Re: Kasumi Play
~Az utolsó történet~

Ennek... nem. Valami hibádzik. Valami nem jó.
Ujjait tördelve ült a számítógépnél. A felvétel nem hazudott, Árnyék ismét egy színtéren játszott vele. Ennek nem így kellett volna lennie. A Csuhások, a Játékosok, mind-mind azért voltak, hogy ez ne következzen be. Egy játszma részeseiként, előre megtervezett lépésekkel... nem itt kellene tartaniuk. Lehet a Kísérteteken bukott el?
Állát dörzsölve állt fel székéből, tétlen köröket járva a dolgozószoba árnyaiban. Elrontotta. Ezt nem kellett tagadni. Tíz Játékos vette fel a történet szálait egy olyan világban, amely csak részben kapcsolódott ehhez a léthez. Megmutatta nekik a történet árnyoldalát, engedte, hogy lássák a fényt... aztán minden kihullott a kezei közül.
Fáradt sóhajjal torpant meg a szoba közepén. Egy szál pizsamában és nyuszifüles mamuszban korántsem tűnt olyannak, akinek vállait a felelősség és a rideg elhatározás nyomja. A szoba csendjében, szemüvegét ismét orrára tolva döntött.
Nem engedi meg, hogy Árnyék ismét belerondítson abba, amit elkezdett. Azaz örökös jófiú, úgyis mindent csak rendbe rakna az ő jól felépített káoszában.
Ágyára dobott telefonja rezgett. Üzenet.

"Szia húgi!
Nem unod még? Ideje hazamennünk.
Bátyád"

Szemüvegét fejére tolva olvasta a neonkék háttérre rótt betűket. Miért? Miért akarja visszavinni? Ő itt olyan jól érzi magát. Megízlelhette a szerelmet, az emberi létet, még ha nem volt több puszta, tervekre épített illúziónál.
Újabb üzenet.

"Hamarosan ott leszek"

Más se hiányzott!
Ágyára huppanva válaszolt egy rövid, de annál velősebb "OK"-kal. Ha sehogy sem tudja megállítani, akkor nincs mit tennie: el kell fogadnia.
Pedig ő mindent megpróbált. Angel, aztán Lorelai néven lett az Ardor egyik tagja, amikor elindult azaz idióta energia-projekt. "A halálközeli élmények adják a legnagyobb energiát" zengett a cég korántsem nagy dobra vert jelszava. A lélek, bár tudományos magyarázat nem létezett rá, kétségtelenül a távozásakor adta le a legnagyobb energiamennyiséget a testben. Az Ardor a kezdetben mindössze ezt használta ki, részben számolva az energia használattal járó emlékvesztésekkel. Ez volt az Angel Dust Project. Utána jöttek a fejlesztések, a talált lehetőség, a másvilág energiáinak kihasználása, különféle módon. Kihasználás volt? Egyértelműen. Ha a cég végig viszi a tervet a Túlvilág és a Valós világ határai összeolvadnak. Az úgynevezett Szellemvilág lett volna a tényleges Valóság.
És ő hagyta. Engedte. Pártolta a Káosz előszelét, még akkor is, amikor fivére mindezek árnyoldalára is figyelmeztette. Nem érdekelte. Mindössze szabadulni akart a Szintekről, abból a zárt világból. Olyan nagy dolgot akart?
Párnáját ölelgetve fetrengett az ágyon, míg ismerős, imént bejelentkezett vendége be nem lépett a szobába. Árnyék. Vele egyenlő, mégis eltérő személyiség.
- Úgy látom még nem unod - jegyezte meg elegánsan. Szája szegletében mosoly bujkált. Nem olyan hideg és gunyoros, mint húgáé.
- Miért unnám? Olyan jól eljátszottam velük. Egyik csapda után a másik, egyik kérdés után a másik... belegabalyodva a valóság foszlányaiba. Kulcsok, Szilánkok, Csillagok, Emlékek. Szerinted nem volt szórakoztató?
Árnyék nem felelt. Nemesként vonta fel szemöldökét, majd megadó sóhajjal ült le az ágy szélére.
- Ezért hoztad őket vissza?
- Igen, hogy folytassák. Nélkülük Athal és Red leállították volna a projektet, hiszen nincs másik Tesztelő, aki ebbe belevágott volna.
- És a halottak? A megfenyített Kísértetek? - kérdezte szeretőn Árnyék.
- Ugyan mit számítanak? Végül mind elvesznek a fényben - vonta meg gömbölyű vállait a lány.
- Akkor engedd el őket... Angel.
A szoba türelmetlen és makacs csendjében nézték egymást egy darabig. Egyiküknek végül engedniük kellett és azt is tudták melyikük lesz az. Mindössze egy Kódra volt szükség, ami megtöri a jelenlegi Káoszt és visszaállít mindent az eredeti állásába. Árnyék egy Kártyát vett elő. A sajátjukat. Angel kecses ujjaival érintette a dombormintás felületet. A Kártya kapcsolatban állt mindenki beültetett MemorySave-jével.
"Method -> Break_Kasumi" - suttogták mindketten egyszerre.

A Játék véget ért. A Kasumi, mint jól felépített illúzió, szilánkokra tört. Nyomában tompa másnaposság maradt, akár egy lidérces álom után. A Kísértetek eltűntek, a Kártyák érvényüket vesztették. A Szintek nem léteztek többé azok számára, kik egyszer ott jártak. Csak valami hiánya.
A beültetett MemorySave örökre elzárt mindent.
A Játék és a velejáró problémák, mintha sose léteztek volna.


Ezúton is köszönöm A Résztvevőknek, hogy eddig kitartottak a játék mellett és, hogy sikeresen vették az eléjük állított próbákat!

A játék (több, mint egy év után) hivatalosan is véget ért!

Profil Képtár

Houley SHIIIIIIIIIT

Köszönjük egyéves kitartó munkád egy online ölelés elküldve

Profil Képtár

Köszönjük szépen ezt az élvezetes játékot

Profil Képtár

Én is köszi, sajnálom, hogy nem tudtuk befejezeni.