Téma: Untold Histories (fórum RPG)
Offline
|
|
*cirip* *cirip*
|
|
2014.08.01 9:15 00 / | |
munkatárs
|
Offline
|
//Én meg már reménykedtem, hogy haladunk.
|
|
2014.08.01 9:36 00 / | |
Offline
|
|
//ne haragudj, nem állt szándékomban ilyen gonoszságot tenni veled csak abban reménykedem, hogy rajtad, Möran és Agathan kívül még valaki másnak is feltűnik, hogy még létezik ez a topic
|
|
2014.08.01 11:13 00 / | |
munkatárs
|
Offline
|
//Shin és Ama vagy Ishi, légyszi, legalább egy körrel legyünk előrébb (ha a tiétek már úgyis megvan).
|
|
2014.08.01 11:18 00 / | |
Offline
|
|
(ishida)
~ Na bakker ebbe rendesen belenyúltam~ Gondolom magam ahogy a lányra nézek. - Ne aggódj valahogy majd csak megoldjuk. - Mosolygok rá bíztatóan. (ama) Könnyes szemmel, szippogva nézek fel Artemisre. Milyen megnyugtató az optimizmusa. "De a Bátyó..." - Szerinted mit kellene tennünk? (ishida) - Nos azért küldtek vissza minket hogy döntsünk. Szerintem azt kéne tennünk. - Megvártam még kicsit megnyugszik, aztán megkérdeztem - Van valami terved, vagy elkísérsz engem? (ama) - Én... vagyis... van egy hely... - miközben próbálom elmondani, közvetlen mellettünk kinyílt az ószeres ajtaja. Jóképű, konszolidált férfi lépett ki rajta, egy pillanatra összenéztem vele, de gyorsan elkaptam a tekintetem. Kedvesen, bólintással üdvözölt én pedig pironkodva biccentettem vissza. Valami különös érzés fogott el vele kapcsolatban, első ránézésre renlarinak tűnt, de sehogy sem volt ismerős... Mikörben lopva utánanéztem azon gondolkodtam, amit beszéltek. Hogy forgalmazhatnának italokat egy régiségkereskedőben... hmmm talán régi borokat? A bátyó bizos örülne, ha meglepném. Eközben az idős úr megszólított minket. - Szépjónapot uram... semmi, de árulja el kérem az előbb borokról beszéltek? *Az öreg vidáman felnevetett a kérdésen. - Borokról és üzletről. Az úr szerint minden jó üzlet alapja egy kiváló borban rejlik. Csak ezt fűztük tovább. De nem kishölgy, nem forgalmazok italokat, csak régiségeket és letétbe helyezett dolgokat - mutatott fel a vasalt cégérre, ami sehogysem illett a városképbe. Egy nagyon-nagyon régi kort idézett fel.* (ishida) Mivel nem érzem szükségét hogy beleszóljak a beszélgetésükbe csak bólintok az öregnek amikor rámnéz. ~ Igazából én behajtónak néztem az ürgét. Bár még most sincs kizárva hogy az öreg csak kamuzik.~ *Amint a kis érme előkerül az öreg érdeklődve figyeli, közelebb lépve hozzátok. Ám mikor megpróbál érte nyúlni és megfogni, az érme pont úgy viselkedik, mint egy kivetített kép. Bár te biztosan fogod, rajtad kívül más nem képes. Az öreg hümmögve nézegeti még egy kicsit, majd int nektek. - Gyertek be! Ott biztonságosabb. A bolt belseje már az ajtóból látva is dugig volt mindenfélével, köztük olyan dolgokkal is, amikre már csak a nagyszüleitek emlékezhettek.* (ishida) A történteket csak egy szemöldök emeléssel kommentálom, majd követem őket a boltba. (ama) - Ugy látom nem először lát ilyesmit... tudja mi lehet ez? - kérdezem ösztönösen halkabbra véve a hangerőt. *Az öreg a pult mögé igyekszik és ott kezd kutakodni. - Ismertek egy bizonyos Red, vagy Athal nevű embert? - tette fel a kérdését, mintha az előbbit meg sem hallotta volna.* (ishida) - Ja Red-et elég jól ismerem. - Ragadom meg a lehetőséget a beszélgetésbe való becsatlakozásra. (ama) - Igen, volt szerencsénk hozzájuk. - mosolygok a bácsira, majd közelebb hajolok és nagy szemekkel ránézek - Van valami amit tudnunk kellene? *- Mind a kettejükhöz? Ejha... - morogta, majd lentről elővett egy ősréginek számító, leginkább mikroszkóphoz hasonló tárgyat. - Tegye a lapra az érmét, kérem. A készüléket bekapcsolva, annak üvegszerű lapja kékesen kezdett derengeni, felette a nagyítórész változatlan maradt. - Megmerem kockáztatni, hogy maguk Tesztelők - mosolygott továbbra is, arra várva, hogy az érme a lapra kerüljön.* (ishida) Megemelem szemöldököm. ~ Nocsak, ezeen most meglepődtem~ - Nos igen. Azok lennénk. És kihez van szerencsénk? Átlagos emberek nem tudhatnak a tesztelőkről, vagy Red bá...- Köhögök egyet. - Redről. (ama) Kérdőn nézek az öregre és várom kapunk-e választ. Miközben az érmét az ujjaim között forgatom játékosan, hogy ne érezze azt sürgetem. De ha alkalom adódik, majd a kis szerkezetre teszem... *- Carla szintúgy a csapattársatok, és a "halála" után hozzám került, hogy vigyázzak rá. Ha már az egyikőtök ismeri, az azt jelenti, hogy még mindig a Crimson-t csináljátok. Pedig már azt hittem azaz érme máshonnan került hozzátok... na sebaj! - sóhajt kicsit félretolva a gépezetet. - Meséljetek honnan kerültetek a boltom elé?* (ishida) - A Szintekről. Ennyivel le is tudtam, és elkezdtem nézelődni persze közben figyelve a többiekre is. (ama) - De mindent elmesélni elég hosszú történet lenne, talán majd egy másik alkalommal, de ha jól sejtem Ön is tudja, hogy sürget minket az idő... - kérlelőn nézek, hogy érezze, nagy szükségünk lenne arra, amiben segíteni tud. *- Meghiszem azt - nevetett, mégis el tudtátok hinni, hogy megérti a problémátokat. - Akkor nincs más hátra, mint rátenni az érmét a gépre. Mivel az a kis hamis a Szintekről van, bizonyosan tartalmaz olyan információkat, amik a hasznotokra lehetnek. Általában ezek a tárgyak a tietitek, különben nehezen tudtad volna áthozni ebbe a világba. Amíg beszél ismét maga elé húzza a szerkezetet és vár.* (ishida) Közelebb megyek az öreghez és várom a csodát. Közben zsebembe nyúlva érzem, hogy ott a medál. ~ Ha valami hasznosat tud mondani lehet megmutatom neki~ (ama) "No nyissa ki Pandóra azt a szelencét!" s egy határozott mozdulattal a szerkezetre helyezem az érmét. - Lássuk mit rejtesz! *Mikor az érme a kék laphoz ért, először lebegni kezdett az őt körülvevő energiában, majd lassú forgásba kezdett. Ian közben a nagyítóban figyelte, néhány gombon tekerve egyet-kettőt. Szakszerűen hümmögött, majd ismét megjelent rajta az a hamis mosoly. - Jó hír! Ez az érme, valóban egy emlék! - távolodott el egy pillanatra, majd ismét félszemét behunyva vizsgálgatta az új szerzeményt. Az érme rajzolatai felragyogtak, a vörös kő lilásan derengett. Ian még egy kis ideig állítgatott a gépezeten, mire az érme kódszálakra bomlott. Ugyanolyannak tűnt, mint ami rajtatok is végigkúszott a Kódfeltörés pillanatában. Ezek a szálak DNS-szerű láncolattá álltak össze, majd a kékes lapba olvadtak. - Kész is van! - állította le a gépet, hogy ezután kivegye a langyossá melegedett lapot. - A konvertálás eredménye, hogy immár egy Mirrold-ban is végignézhetjük a történteket.* (ishida) Egyenlőre csak figyelem az öreget. ~ Meg kéne neki mutatni a medált... De én nem adom olyan könnyen a bizalmamat. Előbb inkább lássuk mit hozott össze~ (ama) Nem értem, mit vigyorog az öreg, de ha már eddig eljutottunk... - Rendben, akkor nézzük meg. *Ian diadalittasan helyezte a lapot egy általa felnyitott Mirroldba, majd azon belül is egy biztonsági jelzésekkel ellátott részlegbe olvasztotta a frissen konvertált lapot. A Mirrold érintésére a DNS formába csavarodott kód ismét feltűnt, majd a következő videót láthattátok: Egy női kéz helyezte be az érmét egy kőlapba faragott ajtóba. A kecses ujjak érintésétől az ajtó feltárult, majd az érmét ismét kiszedve már a Templom Szinten haladt tovább. Egy hatalmas bagoly ereszkedett elé, majd öltött alakot. Howl udvarias meghajlással köszöntötte az érkezettet. - Jó ismét ebben a világban látnom. Hosszú volt az utazás? - Nem volt több, egy felderítésnél. A bátyám és Sehalim még mindig az emberek között vannak. Farkas itt van már? Bár az arcát nem láttátok Michelle hamar felismerhette saját Kísértetének hangját. Ezúttal sokkal felnőttesebb volt és sokkal kimerültebb. - Lent van, a Vízesésnél. Azt mondta kimerítette a jelenlegi feladata. A Vándora igencsak haladni akar a Végső Szint felé - mosolygott Howl elégedetten. - Nem ő az egyetlen. Dark sem törődött bele az Árnyék elvesztésébe. Ráadásul ez az egész játék nem lesz több holmi macska-egér játéknál. - Vicces ezt tőled hallani Shelly. De ne feledd, hogy a többiek ugyanúgy igyekeznek. Róka és Free is kitesznek magukért. Patkány pedig... - Ő róla nem akarok hallani - legyintett Shelly. - Épp eleget tett már ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldást... Tulajdonképpen mit akarsz elérni Howl? Az a parancs, hogy a Játékosok eljussanak a Végső Szintre. De a tudtukon kívül már mindannyian jártunk ott. Láttuk mi van ott. - Nem akarunk mást a szabadságon kívül Kismacs - csatlakozott be a beszélgetésbe Farkas. - De még elvakítja őket a parancs. Hogy mondod meg nekik, hogy ez a játék nem egyszerűen egy kód sorozat? - Az Élet és Halál játéka... - nézett fel a tetőre Shelly. - Darabokra fog hullani ez az egész, ha eljutunk a Végső Szintre. Nincs mi összetartsa ezt a Világot a Fényhozó és az Árnyék nélkül. Egy új energiaforrást akarnak, egy új hadsereget általunk. - A világok össze fognak mosódni - magyarázta röviden Farkas. - Tudom - nézett rájuk ismét Shelly. - A Végső Szinten a határok megszűnnek létezni. Az, amit akarnak őrültség, de nem szegülhetük velük szembe. - Végig kell játszani a játékot. Velük. Ez az egyetlen esélyünk arra, hogy az Árnyék és a Fényhozó ismét egy térben legyenek. Ha ezt elérjük, már nyert ügyünk van. Howl szavai után a kép szakadozni kezdett, a DNS minta szétszóródott és szemcséssé vált. A film végén Ian kivette a lapot a képernyőből és nektek adta. - Ezt jobb, ha ti őrzitek meg. Ez a ti meccsetek.* (ishida) -Hát igen... Elég sok mindent nem mondtak még el nekünk. Bár nem tudom te hogy vagy vele, de nekem jó úgy a szintem ahogy van. Nem akarom elpusztítani vagy összemosni. Sőt igazából ott akarok maradni. - Mondtam társamnak, majd az öreg felé fordultam és elővettem a medált. - Ezzel tudsz valami kezdeni? (ama) - Ez így nem lesz jó... - kezdeném a mondanivalóm, de látom van még egy nyomunk, így egyelőre kivárom mit mond az öreg Artemisnek. *A Kristálymedál láttán Ian, a fejét csóválta. - Az ott egy olyan szerkezetet, amit ez a gép már nem tud olvasni, ebben biztos vagyok. Nézd meg az állagát. Az ott nem szimplán egy kódhalmaz. Az rendesen egy kristály. Miután ezt kimondta, az öreg szó szerint megpöckölte. A medál erre reagálva felfénylett, de ezen kívül ugyanolyan szilárd maradt. - Más nyomon kell elindulnotok, fiatalok. Ian szemlátomást nem volt csalódott, sőt, kifejezetten élvezte, hogy egy olyan videónak lehetett szemtanúja, amit eddig ember biztosan nem látott.* (ama) Ekkor belémhasított egy érzés nem is gondolkodtam sokat, azonnal kimondtam ami eszembe jutott. - Van egy megérzésem, Artemis eljönnél velem még valahova? - kérdezem hírtelen. (ishida) - Bár más terveim voltak, de mindegy menjünk. (ama) Először arra gondoltam felhívom az egyik sofőrünket, de hamar elvetem az örletet. Egyelőre nem akarom, hogy az otthoniak tudják merre járok. "Jobb lesz így." és azzal a lendülettel taxit rendelek. Míg várjuk meleg búcsut veszek az öregtől és megköszönöm kedvességét. De arra azért figyelek, hogy azt már ne hallja meg merre megyünk. Ahhoz a bizonyos egyetemhez közeli épülethez vitetem magunkat ahol az első próbánk után felébredtem. SPOILER! színkód híján nevekkel. agatha becsillagozva küldte az üzeneteit ezért azt nem írom ki, ha nem baj |
|
2014.08.01 17:02 / utoljára módosítva: 2014.08.01 20:35 00 / | |
munkatárs
|
Offline
|
//Juhú. Most boldogan megyek éjszakai műszakozni.
|
|
2014.08.01 21:15 00 / | |
Offline
|
|
//juhéé
|
|
2014.08.01 21:57 00 / | |
|
|
Jövőhéten igyekszem a folytatással.
|
|
2014.08.02 0:01 00 / | |
|
|
Múlt héten én is megjöttem a nyaralásból szóval újra vagyok ( 3 hét Japánban )
|
|
2014.08.04 14:07 00 / | |
munkatárs
|
Offline
|
//Akkor vissza a munkához!
|
|
2014.08.04 16:33 00 / |