Téma: Én kép...
|
|
Mint Garfield, nem rossz a memóriám csak jól időzített emlékezet kieséseim vannak.
Marad. |
|
2012.08.22 21:10 00 / | |
Offline
|
|
Néha egyik-másik projektemről megfeledkezek. De volt, hogy beadandóval fordult ez elő, amit 2 nap alatt a hátidő előtt kapartam össze, amivel a bukásomat tettem kockára. Plusz egyesekről infók is kimaradnak, nem rögzülnek, keverednek másokéval illetve a beszédtémák...
Maradjon. |
|
2012.08.22 21:13 00 / | |
|
|
Feledékenység
Az arc memóriám nagyon, nagyon rossz De más nem Öszinteség |
|
2012.08.24 14:59 00 / | |
|
|
A cybertérben mindig, a valóságban csak olyankor nem, amikor megítélésem szerint túl nagy kárt okozna így vagy úgy.
Maradhat. |
|
2012.08.25 2:41 / utoljára módosítva: 2012.08.25 2:41 00 / | |
|
|
Egy másik Dr. hajazok általában de idősebbekket nem szeretem megsérteni a fiatalok meg általában értik a kritikát. (vagy nem de akkor olyanok is)
Tartás(értsd:hogyan kezeled a katasztrofálisra sikerült szituációkat?) |
|
2012.08.27 16:11 00 / | |
|
|
Amikor a barátaimmal volt egy őszinte beszélgetésünk arról, hogy ki mit tisztel/szeret a legjobban a másikban, akkor azt mondták, hogy csodálják, milyen erős vagyok a nehéz pillanatokban, és hogy mindig higgadt tudok valamennyire maradni (állítólag még soha nem láttak sírni, bár ebben azért nem lennék olyan biztos...).
Maradjon. |
|
2012.08.27 17:08 00 / | |
Offline
|
|
Pánikhelyzetem még nem volt, hogy külső hatásra rettegjek vagy féljek valamitől, pedig párszor majdnem meghaltam. Háromszor megszexualizált a hálózati áram, átestem a nyakamon plusz 17 lépcsőnyit, de mindegyiken már csak röhögök, pedig utóbbin pár deci vért simán elvesztettem. Mikor meghalt a nagymamám, aki majdnem 21 éven át nevelt anyámmal együtt, még akkor is erős tudtam maradni a temetésen, még ha ehhez a saját kézfejemet is kellett vagdalnom, hogy tompítsam a fájdalmat (olcsó pszichés trükk). A gyász se viselt meg, de a toron nem bírtam egy falatot se enni, mert ezt az egész szokást nem értem, hogy mire való, miért jó, s szerintem alapvetően értelmetlen is. Egyedül az úszással kapcsolatban vannak pszichés gátjaim (emiatt nem is tudok úszni, még a tanulás se egyszerű), de ahhoz nem tartás kell, legalábbis nem olyan tartás
Maradjon. |
|
2012.08.27 17:43 00 / | |
|
|
Vannak esetek amiket jól, másokat rosszul kezelek, az e probléma jellegétől függ... Jó, életveszélyben még nem voltam, de volt pár dolog amikor történhetett volna tragédia. Jól KELL helytállnom ilyen alkalmakkor, mert végtére ez lenne az amire feltettem az életem....
Nade, vannak dolgok, amiken nem tudom magam könnyen túltenni (munka és tanulás, ezeken a területeken nem tűrök pardont) , és akkor sajna menthetetlen vagyok (éljen a mai reggel, mikoris bebizonyítottam a főnökömnek, hogy totális csőd vagyok, és ezért kidobott. ami nem gázos, de három hónapja ezen a projekten dolgoztam, és az egész munkám három perc alatt semmisült meg, úgy, hogy még egy árva szót sem tudtam kinyögni) Tehát a számomra katasztrófát hihetetlen hyperventillációval, pulzussal, a múlttól való rettegéssel és makacs némasággal ellensúlyozom... Ja, röhögni fogtok, nincs bennem tartás az elpusztult bogarakkal szemben sem.... maradhat |
|
2012.08.29 13:34 00 / | |
Offline
|
|
Akkor már én is beszállok. Állítólagosan pánikhelyzetekben idegesítően nyugodt tudok lenni (leszámítva az éjjeli Mario maratont:D). Igazából csak nyugtatom a környezetem, ha baj van, egyedül azért néha megfordul bennem, hogy hé, nincs, ki féljen helyettem, most nekem kell.. ^^"
Életveszélyes helyzetben már voltam párszor, csak a vicc az, hogy ez utólag esett le. (Elég rosszak az ilyen érzékeim) Mondhatja bárki, hogy embertelen vagyok, de... Nem igazán ismertem anyám felőli nagyszüleimet, mikor megtudtam, hogy nagyapám meghalt, meg sem rendített. Ronda egy dolog, de ez van. Minden esetre elég fun, mikor a kutyusaim elpusztultak, nem tudtam kiheverni sokáig és ez látszott is rajtam. Viszont utálom, ha gyengének tartanak. Úgy érzem, ez maradhat. |
|
2012.08.29 14:55 00 / | |
|
|
Úgy látszik meg kell válaszolnom a saját kérdésem. Kívülről erősnek és határozottnak látszom és nem nagyon engedek mást láttatni. Belűről meg olyan vagyok mint az időjárás néha napos néha viharos. De egy kis magány tétlenséggel párosítva hamar feltölt. Autó balesetem után sem azzal foglalkoztam hogy megvan mindenem hanem, hogy mindenki rendben van és a kocsival mi van? (őz- párzási időszak )Aztán kiderült én voltam a legsúlyosabb eset meg már otthon remegett a lábam de ha gáz van nincs idő parázni...
(alkotsz valamit és nagy sikere lesz hogy viseled a dicséret áradatot? ) Türelem |
|
2012.08.30 11:55 00 / |