Téma: Én kép...
|
|
Attól függetlenül ,hogy szeretem a fantasy-t és a Sci-fi-t is nálam materiálisabb embert nehezen találnál. És igen egy zuhanó repülőn sem fogok el kezdeni imádkozni. Saját hitem szerint nincs a fizikai létre gyakorló felsőbb hatalom, csak mi vagyunk... Egyedül... jó és rossz nélkül.
Van persze kérdések melyek megválaszolásra várnak de ezt is a tudomány fogja nekünk biztosítani nem más. Lássuk csak: Mély érzelmekhez való viszony. (emocionális aktivitás ^^) |
|
2013.08.15 16:22 / utoljára módosítva: 2013.08.15 16:22 00 / | |
|
|
Adott egy vastag fal, a mély érzelmek az egyik oldalon, a másikon pedig énx)
(leszámítva egynéhány negatívat, (pl, irigység, utálat, megvetés...etc) alapvetően rossz jellemre utalnak, azok tudnak nagy fokozaton is izzani egy ideig... A 10 perc és pár nap között. Egy kivétellel, ha eszembe a jut, elég mélyen eltudnám ásni a kert végébe Őszintén szólva irtózom a mély érzelmektől, de sajnos hajlamos vagyok rá, túlzottan nem estem ebbe a hibába ( kisiskolás "plátóiszerelmek" és kisállatok, etc kivétel, utóbbival betegesen minden), de nem is vágyakozom utána, leginkább a behülyüléstől rettegek, olyasféle változásoktól, ami mondhatni nem "szabad akaratodból" történnek, helyesbítve nem veszed észre, és attól, hogy az megköti a mindennapjaidat, függsz valaki(k)től, esetleg pofán is csapnak valami jó kellemetlennel, jó sok példa van előttem erről, és visszataszítónak tartom, mintha nem létezne az öszinte, és olyan habosbabosan reklámozott verziója... De az őszinte is elég creepy számomra... a ragaszkodás rémisztő dolgokat hoz ki az emberből (jó-jó, itt lehet szőrözni ezen, meg órákon át fejtegetni, hogy teljes képet adhassak, de szerintem elég az általánosítás is, páran érthetik mire gondolok) amin általában minden ember átesik, legegyszerűbbek, szerelem, ragaszkodás, ésatöbbiburnyákság, ami az emberi lét alapelvének kellene lennie Szeszélyes vagyok, mint a szemét, de az érzelmeimet hívhatnám "monokrómnak" is, porosak, unalmasak, felületesek, igyekszem nem átesni a ló túloldalára, az mindig gusztustalan Figyelemre áhítozás SPOILER! csúnyán és nyersen a nevén nevezve: feltűnési viszketegség, de ezt nem szokás szeretni elismerni/felismerni, még akkor sem ha kinövi az ember |
|
2013.08.15 16:54 / utoljára módosítva: 2013.08.15 16:56 00 / | |
Offline
|
|
Figyelemre áhítozás (aka feltűnési viszketegség)
Nem mondanám túl jellemzőnek. Sőt, utálom, mikor belépek egy terembe és bámulnak rám az emberek. A tiszteletet elvárom, (többnyire) meg is kapom, de azt már nem akarom, hogy csak rám figyeljenek az emberek. Igazából ezt sokféleképpen lehet értelmezni. Ha valamit éppen magyarázok, akkor természetesen elvárom, hogy figyeljenek oda rám, de úgy im Allgemeinen nem igénylem, sőt, nem viselem el a túlzott figyelmet. Inkább megfigyelek, minthogy mások figyeljenek meg engem. > Paranoia |
|
2013.09.08 14:13 00 / | |
Offline
|
|
A mai napig is van egy súlyos paranoiám. Mindig olyan érzésem van mintha figyelnének, követnének engem... Főleg akkor mikor reggel 6-kor kilépek az ajtón és megkezdem a sétámat a buszmegállóig. Elismerem nem vagyok egy mindennapi látvány,
SPOILER! kapucni, sapka és hidegben még orromra is felhúzott kendő Gyüjtögetés |
|
2013.10.12 21:03 00 / | |
|
|
A gyűjtögetés az egyik legrosszabb szokásom, a családom szerint - na jó, szerintem is... Mindent, ami megtetszik, szeretem elrakni, legyen az akár egy újságból kivágott kép, régebben a csokis papírok, bármi... Most is készülünk a lakásfelújításra, és szelektálni kell majd a cuccaim közül is, de előre látom, nem sok mindent fogok kiszórni. Ez a szokásom abból is ered, hogy nagyon ragaszkodó természet vagyok, és nem csak emberekhez, de tárgyakhoz is, ezért nem tehetek róla, de 24 éves fejjel sem tudok megválni például a rengeteg plüss figurámtól. Sőt, még veszek is, ha látok valami édeset (na meg kapok is olykor-olykor). XD
Ha már szóba került, akkor: Ragaszkodás |
|
2013.10.12 22:51 00 / | |
Offline
|
|
Áá, igen... Ez a legrosszabb... Az emberek közül csak azokhoz ragaszkodom, akik közel állnak a szívemhez, (nincs túl sok) de a tárgyak, jézusom... Úgy vagyok vele, hogy ha már megvan, minek dobjam el hisz, lehet hogy még kelleni fog (pici rá az esély, hogy egy régi papírficni kelleni fog, pedig az is van bőven) Néha én is szelektálok és ilyenkor olyanokat találok amiről már el is feledkeztem, de azért még kell... Utálom magam emiatt (najó nem, csak egy hangyányit )
Nem tudom volt-e már, de legyen akkor az emberekhez való kötődés |
|
2013.10.14 21:50 / utoljára módosítva: 2013.10.14 21:51 00 / | |
Offline
|
|
Dragonhead írta: emberekhez való kötődés9x költözködtem a mostani lakhelyem előtt. Eleinte még küldtem levelet vagy e-mailt anyukám segítségével, azonban... Talán mégsem tettem mély benyomást rájuk vagy érdektelennek tartottak, de senki se keresett fel újra a régi helyekről. Mindenhol mindig elölről kellett kezdenem így mindent, ami rengeteg embert és új emléket jelent. Minden lakhelyemről, óvodából, iskolából megmaradtak a legjobb barátaim emlékei. Ők azok, akik segítettek a jellemfejlődésemben és akikről húgaimnak mesélek nap, nap után. Még ha nem is ismernének meg az utcán, továbbra is szívesen képzelem el, hogy újra összefutok még velük ebben a kicsi világban és akkor megtudhatnám, hogy ők hogyan emlékeznek rám. Kihasználtság |
|
2013.10.14 23:21 00 / | |
Offline
|
|
Azt bizton állíthatom, hogy ritkán azokat, akiket teljes szívemből gyűlölök kihasználom, de engem nem nagyon szoktak, mivel csak azt teszem meg, ami nekem is jó (vagy amivel föltudok vágni mennyire nem akarta/tudta megcsinálni... tudom szörnyű vagyok) Héha, még régen, mikor bíztam az emberekben, bármit megtettem értük... Aztán rájöttem, hogy a nagyrészük csak alávaló féreg, aki mégcsak azt sem érdemli meg, hogy emberszámba vegyem. Már csak közeli barátoknak teszek szívességeket és csak azután, hogy biztosra vettem tényleg megéri-e, vagy pedig megint megsérül a szívem.
Legyen a visszahúzódás az emberekkel szemben(azaz antiszocializáció) SPOILER! olyan nehéz leírni, hogy nem tudom, jól írtam-e, bocs, ha rosszul |
|
2013.10.20 21:04 / utoljára módosítva: 2013.10.20 21:21 00 / | |
Offline
|
|
> visszahúzódás az emberekkel szemben
Tény és való, nem szeretem az embereket, de ha kell, elviselem őket. Ha nagyon muszáj, nem megyek közéjük (lehet dobálózni a kocka, antiszoc, nolife, etc. szavakkal, idc.), de ha az érdekeim úgy kívánják (avagy a barátaim elcibálnak valahová), remekül elbeszélgetek bárkivel. Aláírom, ez a tipikus szociális vigyorgós beszélgetés, de ha ráhangolódom, akárkivel jól kijövök. Azt hiszem, nincsenek nagyon ilyen problémáim. >> szociopata lét (nem összekeverni a pszichopata hajlamokkal.) |
|
2013.12.23 20:02 00 / | |
|
|
szociopata lét:
Egy szociopata sose fog ilyesmire válaszolni minthogy nem okosabb annál ,hogy ilyen gyenge csapdába bele gyalogoljon. (ismerek egyet nem engedném a hátam mögé, de nem is utálom).Olyan dolog ,hogy lét meg elég nehezen körül írható mivel a szociopata az az és kész egyszerűen más szemüvegen keresztül nézi a világot... Olyannyira torz módon ami egy átlagos ember szemléletében inkább valami beteges valaminek tűnik. Amúgy meg volt egy nagyon jó cikk erről a mindennapi pszichológia folyóiratban. De dátumra már nem emlékszem. (S remélem te sem vagy az... ) Pszichopátiával szemben ez kezelhető ha "beteg" is úgy akarja a gond az ,hogy 99% nem akarja... Empowering (magyarul bonyolult egy kicsit kb. azt jelenti mint ha Yoda azt mondaná ,hogy érezd magadban az erőt) |
|
2014.01.22 10:58 00 / |