Téma: Én kép...
|
|
Nem szeretem a hangulat rontó embereket, kerülöm a társaságukat. Valahogy idegesítenekD
gőg |
|
2012.12.28 19:31 00 / | |
|
|
gőg
Testvérem szokta mondani, hogy sokszor lenéző vagyok. Talán. Akire nem nézek fel, arra lenézek, ez van. Sokak szerint ez a szocializáció hiánya...mivel nem járok iskolába, érthető. Nem baj, szerintem ez pozitív tulajdonság. SPOILER! Kumiko8, 10-en vagyunk testvérek ha volt már, bocsi antiszocializált |
|
2012.12.28 19:47 00 / | |
|
|
Antiszocializált
Elég érdekesen jelenik meg nálam az antiszocializmus. Bármilyen közösségbe hamar beilleszkedem, és könnyen kötök ott új barátságot viszont legtöbbször nem keresem az emberek társaságát. Sokszor előfordul (nagyon sokszor), hogy az adott ember reakciói zavarnak már-már idegesítenek. És különösen igaz ez a nőkre. Én szeretem a nőket, főleg a szépeket de néha annyira random módon viselkednek... Legtöbbször nem nagy dolgokra kell itt gondolni, de akkor is zavar. Ez most úgy hangzik mintha fent hordanám az orrom és szerintem csak én lennék a valaki. Lehet igaz és az is lehet, hogy csak én vagyok "rossz" társaságban, viszont azt hiszem minden emberhez megpróbálok maximálisan pozitívan viszonyulni, sajnos ezt csak ritkán kapom vissza. Legyen a következő a bátorság. |
|
2012.12.29 18:52 00 / | |
Offline
|
|
Bátorság
Vészhelyzetekben bátran viselkedem, néha talán már vakmerően is. Ha valami történik, amire gyorsan kell reagálni, nem torpanok meg, legalábbis eddig még sosem. Például SPOILER! volt, hogy azt hittem betörő van a házban, s felmentem egy késsel az emeletre, szerencsére (?) nem betörő volt, "csak" a tető égett, de nem ijedtem meg, azt is annak rendje módja szerint kezeltem, bár a tető leégett. Vagy egyszer meg akartam menteni egy macskát egy kutya szájából úgy, hogy már szinte minden tocsogott a vértől körülöttük, ennek ellenére oda futottam, csak közben beszakadt alattam a szennygödör teteje, s én beleestem, valahogy megtartotam magam a könyökömmel, 2 mp halálfélelem, aztán kimásztam, s még a cicát is kiszedtem a kutya szájából. Na meg ilyenek. Na, de ha nincs vészhelyzet, s nekem van időm morfondírozni teljesen más a helyzet Főleg, ha valami olyan dolgot kell csinálnom, amitől tartok. Ennek ellenére sokszor elébe megyek a félemeimnek, mert élvezem, ahogy a testemet elönti az adrenalin. Tehát SPOILER! egy létrára felmászni min 5 perc, minden egyes lépcsőfokon remegek, az esztergomi bazilika kupolája számomra maga a kínkamra, ennek ellenére van, hogy csak azért is magas helyekre mászom, mégha félek is, vagy síeléskor többször látni engem erdei kis utakon, mint a lesiklópályán, meg hasonók... maradhat... |
|
2012.12.29 20:18 00 / | |
Offline
|
|
A bátorság tőlem messze áll... Bár lehet csak azért, mert nem történik körülöttem semmi olyan amihez bátornak kéne lenni.
őszinteség |
|
2013.01.05 20:20 00 / | |
Offline
|
|
Őszinteség
Hát Én egy olyan emberi lény vagyok, aki képtelen a másik szemébe hazudni.Inkább elmondom az igazságot, még ha rosszul is esik az illetőnek.Aki megért, az elfogadja velem együtt az ilyen dolgokat is.Bár sajna néha eléggé szókimondó vagyok, tehát amit gondolok azt tényleg ki is mondom. XD Én jobban értékelem az őszinte embereket, mint az olyanokat, akik azért hazudnak, hogy kíméljenek dolgoktól.Az igazságot tagadják meg a másiktól, és semmitől nem lesz jobb, ha csak azért osztozunk egy véleményen, hogy ne haragudjanak ránk. Maradhat, mert kíváncsi vagyok a többiek véleményére is.:3 |
|
2013.01.05 20:28 00 / | |
|
|
Személytől függően vagyok őszinte.
Akiket szeretek azoknak képtelen vagyok más mondani, de akiktől tenyeremben fellángol azon vágy hogy gyors és hirtelen kapcsolatot hozzon létre a másik arcával nem tagadom, hogy nem vagyok őszinte velük. Függőség |
|
2013.01.05 20:31 00 / | |
|
|
Függőség, a legrosszabb dolog Mindig rám talált. Apróságokban akár, tegyük azt, három hétig csak savanyúborkát zabálok kecsappal, volt müzlis időszakom is, írás, vagy mittomén heroes3-azom, míg bele nem betegszem, rákattanok valamire, az hónapkig, évekig is akár kísért, mint kellemetlen tény, mert akkor teljes alárendeltségben élek azzal együtt, s csak az létezik sajnos... Középiskolában, az első 3-4 évben mindig más nagyobb volumenű "hobbim" volt, természetesen és kizárólag átesve a ló túloldalára. Sajnos negyed-ötödéven kihalt, és azóta sem találom, pedig összességében élvezetesebb, mint a céltalan tenglengés. Egy hasznos függőséget még örömmel is fogadnékx]
Viszonylag őszinte ember vagyok/voltam, ezt el is várom másoktól is, SPOILER! (ez részegen fejlődik a legrosszabb formába, akkor már direkt kötözködésből mászok az emberek képébe a kéretlen véleményemmel) Ismeretleneknél, ha, meg van a közös rezonancia, akkor igyekszem az lenni egy konszolidáltabb formában, ha nincs, akkor meg a saroklakó pók vagyok, és kussolok. Tolerancia |
|
2013.01.05 20:31 / utoljára módosítva: 2013.01.05 20:37 00 / | |
munkatárs
|
Offline
|
A munkám miatt igencsak toleránsnak kell lennem a sokak hülyeségével szemben, belül viszont lázongok és néha ki is török, ha már elegem van. Szóval toleráns vagyok én, egy bizonyos mértékig.
Ez viszont teljesen más így, például fórumokon. Talán éppen, mivel máshol muszáj vagyok elnézni mások baromságait, így itt elég hamar megmondom a véleményem. Hiába, a külső nem mindig tükrözi, ami belül lakozik. Szellemesség |
|
2013.01.05 20:41 00 / | |
|
|
Néha szoktam szellemeskedni ilyenkor tök fehér vagyok és át tudok menni a falon. Aztán mindig rájövök, hogy baromira nincs humorérzékem így inkább hagyom a dolgot. Ettől függetlenül megszoktam nevettetni a környezetemet, de ez a groteszk viselkedésem/gondolkodásmódom és a szerencsétlenkedésem miatt van. Többször előfordult már, hogy egyedül szórakoztattam el egy kisebb-nagyobb csoportot de ilyenkor általában ironikusan kritizáltam/parodizáltam egy személyt vagy egy alkotást. Ezért nem is nevezném magam igazán szellemes egyéniségnek.
Maradjon |
|
2013.01.06 8:44 00 / |