Téma: 3 szavas játék
Offline
|
|
Frappáns lezárás volt, mondta és becsukta a könyvét. Nyújtózott, majd felvette a papucsát, köpenyét és kiment az erkélyre rágyújtott egy cigire. Tudta nincs választása. Megfogta a korlátot és behunyta a szemét. El kell mesélnem neked az igazat: az nap reggeltől-estig részegen kóboroltam az utcán és megláttam egy repülő szőnyeget ami keresztül tépett a város felett, rajta ült egy gyönyörű leány, aki színes buborékokat ásított, azt hittem csak képzelődöm de tévedtem. Mikor meglátott fogta az övén lévő tőrt, majd egy erős dobással felém dobta. Felhasította arcom, majd azt mondta oda a modell szerü szépségednek. Vérző ajkamból szemfogam kivillant, ráfricskáztam a csikket. De nem találtam a ragadó légypapírt, amivel össze szoktam ragasztani a kezeimet, mert azt gondoltam, hogy azzal megállítom a szőnyeget. Sajnos ki lettem porolva, micsoda szégyen, hogy nem voltam poros, mert ha netán mégis. Kiújul az asztmám. De szerencsére nálam volt a fényképezőgépem amivel mindent lefotóztam, s így már bizonyítani tudom a vérem íze sós. Irrealizmus a levegőben. Jó illata van. Bár egy kicsit állot,de jó. A lány elrepült,én meg nem.De sóvárogva néztem tovább a Holdat, s eszembe jutott ajkainak édes csókja. Vajon fogom még később mézízét érezni? Meg kell találnom amilyen gyorsan csak lehet, hogyan találjam melyik úton indútjak? Ezért elkezdtem követni a lábszagát, amit nevezhetnék ibolyaillatnak is, mert az erkélyen táncolva egyszer már majdnem kizuhant egyszer, akkor azt hittem leesik, de kitárta fekete szárnyait és lassan felém repült. A rémülettől mozdulni sem tudtam addig, míg belém nem karolt és átölelt, a fülembe súgta gyűlöllek! De mégsem engedett el, ezért minden erőmet összeszedve beleharaptam az orrába és férfiasságon térdeltem, amitől mindketten igencsak tűzbe jöttünk, mert eléggé megharagudott, hogy nem hoztam tejet. Egy laza mozdulattal le kaptam a parókámat, álarcomat és elnevettem magam, mert április elsejei tréfa a legjobb dolog. Egymásnak öltözve sem hihettük egészen, hogy lesz köztünk valami, nem egymásnak születtünk. Csalódottan hívtam fel, hogy elmondjam mit álmodtam az éjjel egyedül az ágyamban. Erre azonnal sírva csapta rám telefonját. Jobb lesz, ha a mai napon nem iszom annyit -falhoz vágtam üvegem. Ismét sétálni indultam nehezen józanodtam a sokkból, amit a szárnyas tett velem, erre megint találkoztam vele, obszcén kézmozdulattal jeleztem, nem kívánok semmi mást egy szőnyegen szállingózó nőtől. Van fontosabb dolgom meg kell keresnem a fényképezőmet azon van a bizonyíték. Az alibim mindjárt megoldja a rejtélyt, aztán már nyugodtan visszamehetek modellkedni, nem kell a testemből élnem, pedig már majdnem elfogadtam e tényt. Felhívtam másnap azt aki a modellmunkát ajánlotta, és megbeszéltünk egy idő pontot mikor hirtelen közölte, jelenése van máshol. Egyre közeledett a határidő lejárta, féltem az arcomon lévő égési sérülés miatt. Mikor megérkeztem váratlan meglepetés fogadott. A párom a képeken csodálkozott, amik még várnak ránk, ettől jobban megijedtem. De nem tehettem, magam miatt megteszem. Szükségem van a - fájdalom hasított fejembe - a pénzre, hogy megvehessem végre az arany gyűrűt és ezüst nyakláncot amit régen bosszúból egy kentaurhoz vágtam hozzá. Milyen hülye vagyok... Azóta a szerencsém mintha elpártolt tőlem. Egyetlen esélyem, ha magam veszem kézbe a sorsom. Először a fényképezőgép aztán fogom és megkeresem a kentaurt, remélem nem találja ki, hogy szívességért jöttem. De kidolgoztam a
|
|
2012.04.05 1:17 00 / | |
|
|
Frappáns lezárás volt, mondta és becsukta a könyvét. Nyújtózott, majd felvette a papucsát, köpenyét és kiment az erkélyre rágyújtott egy cigire. Tudta nincs választása. Megfogta a korlátot és behunyta a szemét. El kell mesélnem neked az igazat: az nap reggeltől-estig részegen kóboroltam az utcán és megláttam egy repülő szőnyeget ami keresztül tépett a város felett, rajta ült egy gyönyörű leány, aki színes buborékokat ásított, azt hittem csak képzelődöm de tévedtem. Mikor meglátott fogta az övén lévő tőrt, majd egy erős dobással felém dobta. Felhasította arcom, majd azt mondta oda a modell szerü szépségednek. Vérző ajkamból szemfogam kivillant, ráfricskáztam a csikket. De nem találtam a ragadó légypapírt, amivel össze szoktam ragasztani a kezeimet, mert azt gondoltam, hogy azzal megállítom a szőnyeget. Sajnos ki lettem porolva, micsoda szégyen, hogy nem voltam poros, mert ha netán mégis. Kiújul az asztmám. De szerencsére nálam volt a fényképezőgépem amivel mindent lefotóztam, s így már bizonyítani tudom a vérem íze sós. Irrealizmus a levegőben. Jó illata van. Bár egy kicsit állot,de jó. A lány elrepült,én meg nem.De sóvárogva néztem tovább a Holdat, s eszembe jutott ajkainak édes csókja. Vajon fogom még később mézízét érezni? Meg kell találnom amilyen gyorsan csak lehet, hogyan találjam melyik úton indútjak? Ezért elkezdtem követni a lábszagát, amit nevezhetnék ibolyaillatnak is, mert az erkélyen táncolva egyszer már majdnem kizuhant egyszer, akkor azt hittem leesik, de kitárta fekete szárnyait és lassan felém repült. A rémülettől mozdulni sem tudtam addig, míg belém nem karolt és átölelt, a fülembe súgta gyűlöllek! De mégsem engedett el, ezért minden erőmet összeszedve beleharaptam az orrába és férfiasságon térdeltem, amitől mindketten igencsak tűzbe jöttünk, mert eléggé megharagudott, hogy nem hoztam tejet. Egy laza mozdulattal le kaptam a parókámat, álarcomat és elnevettem magam, mert április elsejei tréfa a legjobb dolog. Egymásnak öltözve sem hihettük egészen, hogy lesz köztünk valami, nem egymásnak születtünk. Csalódottan hívtam fel, hogy elmondjam mit álmodtam az éjjel egyedül az ágyamban. Erre azonnal sírva csapta rám telefonját. Jobb lesz, ha a mai napon nem iszom annyit -falhoz vágtam üvegem. Ismét sétálni indultam nehezen józanodtam a sokkból, amit a szárnyas tett velem, erre megint találkoztam vele, obszcén kézmozdulattal jeleztem, nem kívánok semmi mást egy szőnyegen szállingózó nőtől. Van fontosabb dolgom meg kell keresnem a fényképezőmet azon van a bizonyíték. Az alibim mindjárt megoldja a rejtélyt, aztán már nyugodtan visszamehetek modellkedni, nem kell a testemből élnem, pedig már majdnem elfogadtam e tényt. Felhívtam másnap azt aki a modellmunkát ajánlotta, és megbeszéltünk egy idő pontot mikor hirtelen közölte, jelenése van máshol. Egyre közeledett a határidő lejárta, féltem az arcomon lévő égési sérülés miatt. Mikor megérkeztem váratlan meglepetés fogadott. A párom a képeken csodálkozott, amik még várnak ránk, ettől jobban megijedtem. De nem tehettem, magam miatt megteszem. Szükségem van a - fájdalom hasított fejembe - a pénzre, hogy megvehessem végre az arany gyűrűt és ezüst nyakláncot amit régen bosszúból egy kentaurhoz vágtam hozzá. Milyen hülye vagyok... Azóta a szerencsém mintha elpártolt tőlem. Egyetlen esélyem, ha magam veszem kézbe a sorsom. Először a fényképezőgép aztán fogom és megkeresem a kentaurt, remélem nem találja ki, hogy szívességért jöttem. De kidolgoztam a tervet, amivel sárkányt
SPOILER! A "de" előtt pont van? XD |
|
2012.04.05 3:38 / utoljára módosítva: 2012.04.05 3:41 00 / | |
Offline
|
|
Frappáns lezárás volt, mondta és becsukta a könyvét. Nyújtózott, majd felvette a papucsát, köpenyét és kiment az erkélyre rágyújtott egy cigire. Tudta nincs választása. Megfogta a korlátot és behunyta a szemét. El kell mesélnem neked az igazat: az nap reggeltől-estig részegen kóboroltam az utcán és megláttam egy repülő szőnyeget ami keresztül tépett a város felett, rajta ült egy gyönyörű leány, aki színes buborékokat ásított, azt hittem csak képzelődöm de tévedtem. Mikor meglátott fogta az övén lévő tőrt, majd egy erős dobással felém dobta. Felhasította arcom, majd azt mondta oda a modell szerü szépségednek. Vérző ajkamból szemfogam kivillant, ráfricskáztam a csikket. De nem találtam a ragadó légypapírt, amivel össze szoktam ragasztani a kezeimet, mert azt gondoltam, hogy azzal megállítom a szőnyeget. Sajnos ki lettem porolva, micsoda szégyen, hogy nem voltam poros, mert ha netán mégis. Kiújul az asztmám. De szerencsére nálam volt a fényképezőgépem amivel mindent lefotóztam, s így már bizonyítani tudom a vérem íze sós. Irrealizmus a levegőben. Jó illata van. Bár egy kicsit állot,de jó. A lány elrepült,én meg nem.De sóvárogva néztem tovább a Holdat, s eszembe jutott ajkainak édes csókja. Vajon fogom még később mézízét érezni? Meg kell találnom amilyen gyorsan csak lehet, hogyan találjam melyik úton indútjak? Ezért elkezdtem követni a lábszagát, amit nevezhetnék ibolyaillatnak is, mert az erkélyen táncolva egyszer már majdnem kizuhant egyszer, akkor azt hittem leesik, de kitárta fekete szárnyait és lassan felém repült. A rémülettől mozdulni sem tudtam addig, míg belém nem karolt és átölelt, a fülembe súgta gyűlöllek! De mégsem engedett el, ezért minden erőmet összeszedve beleharaptam az orrába és férfiasságon térdeltem, amitől mindketten igencsak tűzbe jöttünk, mert eléggé megharagudott, hogy nem hoztam tejet. Egy laza mozdulattal le kaptam a parókámat, álarcomat és elnevettem magam, mert április elsejei tréfa a legjobb dolog. Egymásnak öltözve sem hihettük egészen, hogy lesz köztünk valami, nem egymásnak születtünk. Csalódottan hívtam fel, hogy elmondjam mit álmodtam az éjjel egyedül az ágyamban. Erre azonnal sírva csapta rám telefonját. Jobb lesz, ha a mai napon nem iszom annyit -falhoz vágtam üvegem. Ismét sétálni indultam nehezen józanodtam a sokkból, amit a szárnyas tett velem, erre megint találkoztam vele, obszcén kézmozdulattal jeleztem, nem kívánok semmi mást egy szőnyegen szállingózó nőtől. Van fontosabb dolgom meg kell keresnem a fényképezőmet azon van a bizonyíték. Az alibim mindjárt megoldja a rejtélyt, aztán már nyugodtan visszamehetek modellkedni, nem kell a testemből élnem, pedig már majdnem elfogadtam e tényt. Felhívtam másnap azt aki a modellmunkát ajánlotta, és megbeszéltünk egy idő pontot mikor hirtelen közölte, jelenése van máshol. Egyre közeledett a határidő lejárta, féltem az arcomon lévő égési sérülés miatt. Mikor megérkeztem váratlan meglepetés fogadott. A párom a képeken csodálkozott, amik még várnak ránk, ettől jobban megijedtem. De nem tehettem, magam miatt megteszem. Szükségem van a - fájdalom hasított fejembe - a pénzre, hogy megvehessem végre az arany gyűrűt és ezüst nyakláncot amit régen bosszúból egy kentaurhoz vágtam hozzá. Milyen hülye vagyok... Azóta a szerencsém mintha elpártolt tőlem. Egyetlen esélyem, ha magam veszem kézbe a sorsom. Először a fényképezőgép aztán fogom és megkeresem a kentaurt, remélem nem találja ki, hogy szívességért jöttem. De kidolgoztam a tervet, amivel sárkányt lehet táncoltatni és
SPOILER! Aha, miért? |
|
2012.04.05 7:51 00 / | |
|
|
Frappáns lezárás volt, mondta és becsukta a könyvét. Nyújtózott, majd felvette a papucsát, köpenyét és kiment az erkélyre rágyújtott egy cigire. Tudta nincs választása. Megfogta a korlátot és behunyta a szemét. El kell mesélnem neked az igazat: az nap reggeltől-estig részegen kóboroltam az utcán és megláttam egy repülő szőnyeget ami keresztül tépett a város felett, rajta ült egy gyönyörű leány, aki színes buborékokat ásított, azt hittem csak képzelődöm de tévedtem. Mikor meglátott fogta az övén lévő tőrt, majd egy erős dobással felém dobta. Felhasította arcom, majd azt mondta oda a modell szerü szépségednek. Vérző ajkamból szemfogam kivillant, ráfricskáztam a csikket. De nem találtam a ragadó légypapírt, amivel össze szoktam ragasztani a kezeimet, mert azt gondoltam, hogy azzal megállítom a szőnyeget. Sajnos ki lettem porolva, micsoda szégyen, hogy nem voltam poros, mert ha netán mégis. Kiújul az asztmám. De szerencsére nálam volt a fényképezőgépem amivel mindent lefotóztam, s így már bizonyítani tudom a vérem íze sós. Irrealizmus a levegőben. Jó illata van. Bár egy kicsit állot,de jó. A lány elrepült,én meg nem.De sóvárogva néztem tovább a Holdat, s eszembe jutott ajkainak édes csókja. Vajon fogom még később mézízét érezni? Meg kell találnom amilyen gyorsan csak lehet, hogyan találjam melyik úton indútjak? Ezért elkezdtem követni a lábszagát, amit nevezhetnék ibolyaillatnak is, mert az erkélyen táncolva egyszer már majdnem kizuhant egyszer, akkor azt hittem leesik, de kitárta fekete szárnyait és lassan felém repült. A rémülettől mozdulni sem tudtam addig, míg belém nem karolt és átölelt, a fülembe súgta gyűlöllek! De mégsem engedett el, ezért minden erőmet összeszedve beleharaptam az orrába és férfiasságon térdeltem, amitől mindketten igencsak tűzbe jöttünk, mert eléggé megharagudott, hogy nem hoztam tejet. Egy laza mozdulattal le kaptam a parókámat, álarcomat és elnevettem magam, mert április elsejei tréfa a legjobb dolog. Egymásnak öltözve sem hihettük egészen, hogy lesz köztünk valami, nem egymásnak születtünk. Csalódottan hívtam fel, hogy elmondjam mit álmodtam az éjjel egyedül az ágyamban. Erre azonnal sírva csapta rám telefonját. Jobb lesz, ha a mai napon nem iszom annyit -falhoz vágtam üvegem. Ismét sétálni indultam nehezen józanodtam a sokkból, amit a szárnyas tett velem, erre megint találkoztam vele, obszcén kézmozdulattal jeleztem, nem kívánok semmi mást egy szőnyegen szállingózó nőtől. Van fontosabb dolgom meg kell keresnem a fényképezőmet azon van a bizonyíték. Az alibim mindjárt megoldja a rejtélyt, aztán már nyugodtan visszamehetek modellkedni, nem kell a testemből élnem, pedig már majdnem elfogadtam e tényt. Felhívtam másnap azt aki a modellmunkát ajánlotta, és megbeszéltünk egy idő pontot mikor hirtelen közölte, jelenése van máshol. Egyre közeledett a határidő lejárta, féltem az arcomon lévő égési sérülés miatt. Mikor megérkeztem váratlan meglepetés fogadott. A párom a képeken csodálkozott, amik még várnak ránk, ettől jobban megijedtem. De nem tehettem, magam miatt megteszem. Szükségem van a - fájdalom hasított fejembe - a pénzre, hogy megvehessem végre az arany gyűrűt és ezüst nyakláncot amit régen bosszúból egy kentaurhoz vágtam hozzá. Milyen hülye vagyok... Azóta a szerencsém mintha elpártolt tőlem. Egyetlen esélyem, ha magam veszem kézbe a sorsom. Először a fényképezőgép aztán fogom és megkeresem a kentaurt, remélem nem találja ki, hogy szívességért jöttem. De kidolgoztam a tervet, amivel sárkányt lehet táncoltatni és betanítom a koreográfiámhoz.
SPOILER! "...a DE -vel nem kezdünk mondatot" rész jön majd - mellesleg itt ugyanminDEgy.. |
|
2012.04.05 20:50 00 / | |
Offline
|
|
Frappáns lezárás volt, mondta és becsukta a könyvét. Nyújtózott, majd felvette a papucsát, köpenyét és kiment az erkélyre rágyújtott egy cigire. Tudta nincs választása. Megfogta a korlátot és behunyta a szemét. El kell mesélnem neked az igazat: az nap reggeltől-estig részegen kóboroltam az utcán és megláttam egy repülő szőnyeget ami keresztül tépett a város felett, rajta ült egy gyönyörű leány, aki színes buborékokat ásított, azt hittem csak képzelődöm de tévedtem. Mikor meglátott fogta az övén lévő tőrt, majd egy erős dobással felém dobta. Felhasította arcom, majd azt mondta oda a modell szerü szépségednek. Vérző ajkamból szemfogam kivillant, ráfricskáztam a csikket. De nem találtam a ragadó légypapírt, amivel össze szoktam ragasztani a kezeimet, mert azt gondoltam, hogy azzal megállítom a szőnyeget. Sajnos ki lettem porolva, micsoda szégyen, hogy nem voltam poros, mert ha netán mégis. Kiújul az asztmám. De szerencsére nálam volt a fényképezőgépem amivel mindent lefotóztam, s így már bizonyítani tudom a vérem íze sós. Irrealizmus a levegőben. Jó illata van. Bár egy kicsit állot,de jó. A lány elrepült,én meg nem.De sóvárogva néztem tovább a Holdat, s eszembe jutott ajkainak édes csókja. Vajon fogom még később mézízét érezni? Meg kell találnom amilyen gyorsan csak lehet, hogyan találjam melyik úton indútjak? Ezért elkezdtem követni a lábszagát, amit nevezhetnék ibolyaillatnak is, mert az erkélyen táncolva egyszer már majdnem kizuhant egyszer, akkor azt hittem leesik, de kitárta fekete szárnyait és lassan felém repült. A rémülettől mozdulni sem tudtam addig, míg belém nem karolt és átölelt, a fülembe súgta gyűlöllek! De mégsem engedett el, ezért minden erőmet összeszedve beleharaptam az orrába és férfiasságon térdeltem, amitől mindketten igencsak tűzbe jöttünk, mert eléggé megharagudott, hogy nem hoztam tejet. Egy laza mozdulattal le kaptam a parókámat, álarcomat és elnevettem magam, mert április elsejei tréfa a legjobb dolog. Egymásnak öltözve sem hihettük egészen, hogy lesz köztünk valami, nem egymásnak születtünk. Csalódottan hívtam fel, hogy elmondjam mit álmodtam az éjjel egyedül az ágyamban. Erre azonnal sírva csapta rám telefonját. Jobb lesz, ha a mai napon nem iszom annyit -falhoz vágtam üvegem. Ismét sétálni indultam nehezen józanodtam a sokkból, amit a szárnyas tett velem, erre megint találkoztam vele, obszcén kézmozdulattal jeleztem, nem kívánok semmi mást egy szőnyegen szállingózó nőtől. Van fontosabb dolgom meg kell keresnem a fényképezőmet azon van a bizonyíték. Az alibim mindjárt megoldja a rejtélyt, aztán már nyugodtan visszamehetek modellkedni, nem kell a testemből élnem, pedig már majdnem elfogadtam e tényt. Felhívtam másnap azt aki a modellmunkát ajánlotta, és megbeszéltünk egy idő pontot mikor hirtelen közölte, jelenése van máshol. Egyre közeledett a határidő lejárta, féltem az arcomon lévő égési sérülés miatt. Mikor megérkeztem váratlan meglepetés fogadott. A párom a képeken csodálkozott, amik még várnak ránk, ettől jobban megijedtem. De nem tehettem, magam miatt megteszem. Szükségem van a - fájdalom hasított fejembe - a pénzre, hogy megvehessem végre az arany gyűrűt és ezüst nyakláncot amit régen bosszúból egy kentaurhoz vágtam hozzá. Milyen hülye vagyok... Azóta a szerencsém mintha elpártolt tőlem. Egyetlen esélyem, ha magam veszem kézbe a sorsom. Először a fényképezőgép aztán fogom és megkeresem a kentaurt, remélem nem találja ki, hogy szívességért jöttem. De kidolgoztam a tervet, amivel sárkányt lehet táncoltatni és betanítom a koreográfiámhoz. Ez majd annyira
|
|
2012.04.05 23:47 00 / | |
|
|
Frappáns lezárás volt, mondta és becsukta a könyvét. Nyújtózott, majd felvette a papucsát, köpenyét és kiment az erkélyre rágyújtott egy cigire. Tudta nincs választása. Megfogta a korlátot és behunyta a szemét. El kell mesélnem neked az igazat: az nap reggeltől-estig részegen kóboroltam az utcán és megláttam egy repülő szőnyeget ami keresztül tépett a város felett, rajta ült egy gyönyörű leány, aki színes buborékokat ásított, azt hittem csak képzelődöm de tévedtem. Mikor meglátott fogta az övén lévő tőrt, majd egy erős dobással felém dobta. Felhasította arcom, majd azt mondta oda a modell szerü szépségednek. Vérző ajkamból szemfogam kivillant, ráfricskáztam a csikket. De nem találtam a ragadó légypapírt, amivel össze szoktam ragasztani a kezeimet, mert azt gondoltam, hogy azzal megállítom a szőnyeget. Sajnos ki lettem porolva, micsoda szégyen, hogy nem voltam poros, mert ha netán mégis. Kiújul az asztmám. De szerencsére nálam volt a fényképezőgépem amivel mindent lefotóztam, s így már bizonyítani tudom a vérem íze sós. Irrealizmus a levegőben. Jó illata van. Bár egy kicsit állot,de jó. A lány elrepült,én meg nem.De sóvárogva néztem tovább a Holdat, s eszembe jutott ajkainak édes csókja. Vajon fogom még később mézízét érezni? Meg kell találnom amilyen gyorsan csak lehet, hogyan találjam melyik úton indútjak? Ezért elkezdtem követni a lábszagát, amit nevezhetnék ibolyaillatnak is, mert az erkélyen táncolva egyszer már majdnem kizuhant egyszer, akkor azt hittem leesik, de kitárta fekete szárnyait és lassan felém repült. A rémülettől mozdulni sem tudtam addig, míg belém nem karolt és átölelt, a fülembe súgta gyűlöllek! De mégsem engedett el, ezért minden erőmet összeszedve beleharaptam az orrába és férfiasságon térdeltem, amitől mindketten igencsak tűzbe jöttünk, mert eléggé megharagudott, hogy nem hoztam tejet. Egy laza mozdulattal le kaptam a parókámat, álarcomat és elnevettem magam, mert április elsejei tréfa a legjobb dolog. Egymásnak öltözve sem hihettük egészen, hogy lesz köztünk valami, nem egymásnak születtünk. Csalódottan hívtam fel, hogy elmondjam mit álmodtam az éjjel egyedül az ágyamban. Erre azonnal sírva csapta rám telefonját. Jobb lesz, ha a mai napon nem iszom annyit -falhoz vágtam üvegem. Ismét sétálni indultam nehezen józanodtam a sokkból, amit a szárnyas tett velem, erre megint találkoztam vele, obszcén kézmozdulattal jeleztem, nem kívánok semmi mást egy szőnyegen szállingózó nőtől. Van fontosabb dolgom meg kell keresnem a fényképezőmet azon van a bizonyíték. Az alibim mindjárt megoldja a rejtélyt, aztán már nyugodtan visszamehetek modellkedni, nem kell a testemből élnem, pedig már majdnem elfogadtam e tényt. Felhívtam másnap azt aki a modellmunkát ajánlotta, és megbeszéltünk egy idő pontot mikor hirtelen közölte, jelenése van máshol. Egyre közeledett a határidő lejárta, féltem az arcomon lévő égési sérülés miatt. Mikor megérkeztem váratlan meglepetés fogadott. A párom a képeken csodálkozott, amik még várnak ránk, ettől jobban megijedtem. De nem tehettem, magam miatt megteszem. Szükségem van a - fájdalom hasított fejembe - a pénzre, hogy megvehessem végre az arany gyűrűt és ezüst nyakláncot amit régen bosszúból egy kentaurhoz vágtam hozzá. Milyen hülye vagyok... Azóta a szerencsém mintha elpártolt tőlem. Egyetlen esélyem, ha magam veszem kézbe a sorsom. Először a fényképezőgép aztán fogom és megkeresem a kentaurt, remélem nem találja ki, hogy szívességért jöttem. De kidolgoztam a tervet, amivel sárkányt lehet táncoltatni és betanítom a koreográfiámhoz. Ez majd annyira feltüzel mindenkit, öröm
|
|
2012.04.06 0:08 00 / | |
Offline
|
|
Frappáns lezárás volt, mondta és becsukta a könyvét. Nyújtózott, majd felvette a papucsát, köpenyét és kiment az erkélyre rágyújtott egy cigire. Tudta nincs választása. Megfogta a korlátot és behunyta a szemét. El kell mesélnem neked az igazat: az nap reggeltől-estig részegen kóboroltam az utcán és megláttam egy repülő szőnyeget ami keresztül tépett a város felett, rajta ült egy gyönyörű leány, aki színes buborékokat ásított, azt hittem csak képzelődöm de tévedtem. Mikor meglátott fogta az övén lévő tőrt, majd egy erős dobással felém dobta. Felhasította arcom, majd azt mondta oda a modell szerü szépségednek. Vérző ajkamból szemfogam kivillant, ráfricskáztam a csikket. De nem találtam a ragadó légypapírt, amivel össze szoktam ragasztani a kezeimet, mert azt gondoltam, hogy azzal megállítom a szőnyeget. Sajnos ki lettem porolva, micsoda szégyen, hogy nem voltam poros, mert ha netán mégis. Kiújul az asztmám. De szerencsére nálam volt a fényképezőgépem amivel mindent lefotóztam, s így már bizonyítani tudom a vérem íze sós. Irrealizmus a levegőben. Jó illata van. Bár egy kicsit állot,de jó. A lány elrepült,én meg nem.De sóvárogva néztem tovább a Holdat, s eszembe jutott ajkainak édes csókja. Vajon fogom még később mézízét érezni? Meg kell találnom amilyen gyorsan csak lehet, hogyan találjam melyik úton indútjak? Ezért elkezdtem követni a lábszagát, amit nevezhetnék ibolyaillatnak is, mert az erkélyen táncolva egyszer már majdnem kizuhant egyszer, akkor azt hittem leesik, de kitárta fekete szárnyait és lassan felém repült. A rémülettől mozdulni sem tudtam addig, míg belém nem karolt és átölelt, a fülembe súgta gyűlöllek! De mégsem engedett el, ezért minden erőmet összeszedve beleharaptam az orrába és férfiasságon térdeltem, amitől mindketten igencsak tűzbe jöttünk, mert eléggé megharagudott, hogy nem hoztam tejet. Egy laza mozdulattal le kaptam a parókámat, álarcomat és elnevettem magam, mert április elsejei tréfa a legjobb dolog. Egymásnak öltözve sem hihettük egészen, hogy lesz köztünk valami, nem egymásnak születtünk. Csalódottan hívtam fel, hogy elmondjam mit álmodtam az éjjel egyedül az ágyamban. Erre azonnal sírva csapta rám telefonját. Jobb lesz, ha a mai napon nem iszom annyit -falhoz vágtam üvegem. Ismét sétálni indultam nehezen józanodtam a sokkból, amit a szárnyas tett velem, erre megint találkoztam vele, obszcén kézmozdulattal jeleztem, nem kívánok semmi mást egy szőnyegen szállingózó nőtől. Van fontosabb dolgom meg kell keresnem a fényképezőmet azon van a bizonyíték. Az alibim mindjárt megoldja a rejtélyt, aztán már nyugodtan visszamehetek modellkedni, nem kell a testemből élnem, pedig már majdnem elfogadtam e tényt. Felhívtam másnap azt aki a modellmunkát ajánlotta, és megbeszéltünk egy idő pontot mikor hirtelen közölte, jelenése van máshol. Egyre közeledett a határidő lejárta, féltem az arcomon lévő égési sérülés miatt. Mikor megérkeztem váratlan meglepetés fogadott. A párom a képeken csodálkozott, amik még várnak ránk, ettől jobban megijedtem. De nem tehettem, magam miatt megteszem. Szükségem van a - fájdalom hasított fejembe - a pénzre, hogy megvehessem végre az arany gyűrűt és ezüst nyakláncot amit régen bosszúból egy kentaurhoz vágtam hozzá. Milyen hülye vagyok... Azóta a szerencsém mintha elpártolt tőlem. Egyetlen esélyem, ha magam veszem kézbe a sorsom. Először a fényképezőgép aztán fogom és megkeresem a kentaurt, remélem nem találja ki, hogy szívességért jöttem. De kidolgoztam a tervet, amivel sárkányt lehet táncoltatni és betanítom a koreográfiámhoz. Ez majd annyira feltüzel mindenkit, öröm lesz nézni miközben
|
|
2012.04.06 1:36 00 / | |
|
|
Frappáns lezárás volt, mondta és becsukta a könyvét. Nyújtózott, majd felvette a papucsát, köpenyét és kiment az erkélyre rágyújtott egy cigire. Tudta nincs választása. Megfogta a korlátot és behunyta a szemét. El kell mesélnem neked az igazat: az nap reggeltől-estig részegen kóboroltam az utcán és megláttam egy repülő szőnyeget ami keresztül tépett a város felett, rajta ült egy gyönyörű leány, aki színes buborékokat ásított, azt hittem csak képzelődöm de tévedtem. Mikor meglátott fogta az övén lévő tőrt, majd egy erős dobással felém dobta. Felhasította arcom, majd azt mondta oda a modell szerü szépségednek. Vérző ajkamból szemfogam kivillant, ráfricskáztam a csikket. De nem találtam a ragadó légypapírt, amivel össze szoktam ragasztani a kezeimet, mert azt gondoltam, hogy azzal megállítom a szőnyeget. Sajnos ki lettem porolva, micsoda szégyen, hogy nem voltam poros, mert ha netán mégis. Kiújul az asztmám. De szerencsére nálam volt a fényképezőgépem amivel mindent lefotóztam, s így már bizonyítani tudom a vérem íze sós. Irrealizmus a levegőben. Jó illata van. Bár egy kicsit állot,de jó. A lány elrepült,én meg nem.De sóvárogva néztem tovább a Holdat, s eszembe jutott ajkainak édes csókja. Vajon fogom még később mézízét érezni? Meg kell találnom amilyen gyorsan csak lehet, hogyan találjam melyik úton indútjak? Ezért elkezdtem követni a lábszagát, amit nevezhetnék ibolyaillatnak is, mert az erkélyen táncolva egyszer már majdnem kizuhant egyszer, akkor azt hittem leesik, de kitárta fekete szárnyait és lassan felém repült. A rémülettől mozdulni sem tudtam addig, míg belém nem karolt és átölelt, a fülembe súgta gyűlöllek! De mégsem engedett el, ezért minden erőmet összeszedve beleharaptam az orrába és férfiasságon térdeltem, amitől mindketten igencsak tűzbe jöttünk, mert eléggé megharagudott, hogy nem hoztam tejet. Egy laza mozdulattal le kaptam a parókámat, álarcomat és elnevettem magam, mert április elsejei tréfa a legjobb dolog. Egymásnak öltözve sem hihettük egészen, hogy lesz köztünk valami, nem egymásnak születtünk. Csalódottan hívtam fel, hogy elmondjam mit álmodtam az éjjel egyedül az ágyamban. Erre azonnal sírva csapta rám telefonját. Jobb lesz, ha a mai napon nem iszom annyit -falhoz vágtam üvegem. Ismét sétálni indultam nehezen józanodtam a sokkból, amit a szárnyas tett velem, erre megint találkoztam vele, obszcén kézmozdulattal jeleztem, nem kívánok semmi mást egy szőnyegen szállingózó nőtől. Van fontosabb dolgom meg kell keresnem a fényképezőmet azon van a bizonyíték. Az alibim mindjárt megoldja a rejtélyt, aztán már nyugodtan visszamehetek modellkedni, nem kell a testemből élnem, pedig már majdnem elfogadtam e tényt. Felhívtam másnap azt aki a modellmunkát ajánlotta, és megbeszéltünk egy idő pontot mikor hirtelen közölte, jelenése van máshol. Egyre közeledett a határidő lejárta, féltem az arcomon lévő égési sérülés miatt. Mikor megérkeztem váratlan meglepetés fogadott. A párom a képeken csodálkozott, amik még várnak ránk, ettől jobban megijedtem. De nem tehettem, magam miatt megteszem. Szükségem van a - fájdalom hasított fejembe - a pénzre, hogy megvehessem végre az arany gyűrűt és ezüst nyakláncot amit régen bosszúból egy kentaurhoz vágtam hozzá. Milyen hülye vagyok... Azóta a szerencsém mintha elpártolt tőlem. Egyetlen esélyem, ha magam veszem kézbe a sorsom. Először a fényképezőgép aztán fogom és megkeresem a kentaurt, remélem nem találja ki, hogy szívességért jöttem. De kidolgoztam a tervet, amivel sárkányt lehet táncoltatni és betanítom a koreográfiámhoz. Ez majd annyira feltüzel mindenkit, öröm lesz nézni miközben elcsenem a fényképezőgépet
|
|
2012.04.06 10:01 00 / | |
Offline
|
|
Frappáns lezárás volt, mondta és becsukta a könyvét. Nyújtózott, majd felvette a papucsát, köpenyét és kiment az erkélyre rágyújtott egy cigire. Tudta nincs választása. Megfogta a korlátot és behunyta a szemét. El kell mesélnem neked az igazat: az nap reggeltől-estig részegen kóboroltam az utcán és megláttam egy repülő szőnyeget ami keresztül tépett a város felett, rajta ült egy gyönyörű leány, aki színes buborékokat ásított, azt hittem csak képzelődöm de tévedtem. Mikor meglátott fogta az övén lévő tőrt, majd egy erős dobással felém dobta. Felhasította arcom, majd azt mondta oda a modell szerü szépségednek. Vérző ajkamból szemfogam kivillant, ráfricskáztam a csikket. De nem találtam a ragadó légypapírt, amivel össze szoktam ragasztani a kezeimet, mert azt gondoltam, hogy azzal megállítom a szőnyeget. Sajnos ki lettem porolva, micsoda szégyen, hogy nem voltam poros, mert ha netán mégis. Kiújul az asztmám. De szerencsére nálam volt a fényképezőgépem amivel mindent lefotóztam, s így már bizonyítani tudom a vérem íze sós. Irrealizmus a levegőben. Jó illata van. Bár egy kicsit állot,de jó. A lány elrepült,én meg nem.De sóvárogva néztem tovább a Holdat, s eszembe jutott ajkainak édes csókja. Vajon fogom még később mézízét érezni? Meg kell találnom amilyen gyorsan csak lehet, hogyan találjam melyik úton indútjak? Ezért elkezdtem követni a lábszagát, amit nevezhetnék ibolyaillatnak is, mert az erkélyen táncolva egyszer már majdnem kizuhant egyszer, akkor azt hittem leesik, de kitárta fekete szárnyait és lassan felém repült. A rémülettől mozdulni sem tudtam addig, míg belém nem karolt és átölelt, a fülembe súgta gyűlöllek! De mégsem engedett el, ezért minden erőmet összeszedve beleharaptam az orrába és férfiasságon térdeltem, amitől mindketten igencsak tűzbe jöttünk, mert eléggé megharagudott, hogy nem hoztam tejet. Egy laza mozdulattal le kaptam a parókámat, álarcomat és elnevettem magam, mert április elsejei tréfa a legjobb dolog. Egymásnak öltözve sem hihettük egészen, hogy lesz köztünk valami, nem egymásnak születtünk. Csalódottan hívtam fel, hogy elmondjam mit álmodtam az éjjel egyedül az ágyamban. Erre azonnal sírva csapta rám telefonját. Jobb lesz, ha a mai napon nem iszom annyit -falhoz vágtam üvegem. Ismét sétálni indultam nehezen józanodtam a sokkból, amit a szárnyas tett velem, erre megint találkoztam vele, obszcén kézmozdulattal jeleztem, nem kívánok semmi mást egy szőnyegen szállingózó nőtől. Van fontosabb dolgom meg kell keresnem a fényképezőmet azon van a bizonyíték. Az alibim mindjárt megoldja a rejtélyt, aztán már nyugodtan visszamehetek modellkedni, nem kell a testemből élnem, pedig már majdnem elfogadtam e tényt. Felhívtam másnap azt aki a modellmunkát ajánlotta, és megbeszéltünk egy idő pontot mikor hirtelen közölte, jelenése van máshol. Egyre közeledett a határidő lejárta, féltem az arcomon lévő égési sérülés miatt. Mikor megérkeztem váratlan meglepetés fogadott. A párom a képeken csodálkozott, amik még várnak ránk, ettől jobban megijedtem. De nem tehettem, magam miatt megteszem. Szükségem van a - fájdalom hasított fejembe - a pénzre, hogy megvehessem végre az arany gyűrűt és ezüst nyakláncot amit régen bosszúból egy kentaurhoz vágtam hozzá. Milyen hülye vagyok... Azóta a szerencsém mintha elpártolt tőlem. Egyetlen esélyem, ha magam veszem kézbe a sorsom. Először a fényképezőgép aztán fogom és megkeresem a kentaurt, remélem nem találja ki, hogy szívességért jöttem. De kidolgoztam a tervet, amivel sárkányt lehet táncoltatni és betanítom a koreográfiámhoz. Ez majd annyira feltüzel mindenkit, öröm lesz nézni miközben elcsenem a fényképezőgépet, le akarom fotózni
|
|
2012.04.06 10:04 00 / | |
|
|
Frappáns lezárás volt, mondta és becsukta a könyvét. Nyújtózott, majd felvette a papucsát, köpenyét és kiment az erkélyre rágyújtott egy cigire. Tudta nincs választása. Megfogta a korlátot és behunyta a szemét. El kell mesélnem neked az igazat: az nap reggeltől-estig részegen kóboroltam az utcán és megláttam egy repülő szőnyeget ami keresztül tépett a város felett, rajta ült egy gyönyörű leány, aki színes buborékokat ásított, azt hittem csak képzelődöm de tévedtem. Mikor meglátott fogta az övén lévő tőrt, majd egy erős dobással felém dobta. Felhasította arcom, majd azt mondta oda a modell szerü szépségednek. Vérző ajkamból szemfogam kivillant, ráfricskáztam a csikket. De nem találtam a ragadó légypapírt, amivel össze szoktam ragasztani a kezeimet, mert azt gondoltam, hogy azzal megállítom a szőnyeget. Sajnos ki lettem porolva, micsoda szégyen, hogy nem voltam poros, mert ha netán mégis. Kiújul az asztmám. De szerencsére nálam volt a fényképezőgépem amivel mindent lefotóztam, s így már bizonyítani tudom a vérem íze sós. Irrealizmus a levegőben. Jó illata van. Bár egy kicsit állot,de jó. A lány elrepült,én meg nem.De sóvárogva néztem tovább a Holdat, s eszembe jutott ajkainak édes csókja. Vajon fogom még később mézízét érezni? Meg kell találnom amilyen gyorsan csak lehet, hogyan találjam melyik úton indútjak? Ezért elkezdtem követni a lábszagát, amit nevezhetnék ibolyaillatnak is, mert az erkélyen táncolva egyszer már majdnem kizuhant egyszer, akkor azt hittem leesik, de kitárta fekete szárnyait és lassan felém repült. A rémülettől mozdulni sem tudtam addig, míg belém nem karolt és átölelt, a fülembe súgta gyűlöllek! De mégsem engedett el, ezért minden erőmet összeszedve beleharaptam az orrába és férfiasságon térdeltem, amitől mindketten igencsak tűzbe jöttünk, mert eléggé megharagudott, hogy nem hoztam tejet. Egy laza mozdulattal le kaptam a parókámat, álarcomat és elnevettem magam, mert április elsejei tréfa a legjobb dolog. Egymásnak öltözve sem hihettük egészen, hogy lesz köztünk valami, nem egymásnak születtünk. Csalódottan hívtam fel, hogy elmondjam mit álmodtam az éjjel egyedül az ágyamban. Erre azonnal sírva csapta rám telefonját. Jobb lesz, ha a mai napon nem iszom annyit -falhoz vágtam üvegem. Ismét sétálni indultam nehezen józanodtam a sokkból, amit a szárnyas tett velem, erre megint találkoztam vele, obszcén kézmozdulattal jeleztem, nem kívánok semmi mást egy szőnyegen szállingózó nőtől. Van fontosabb dolgom meg kell keresnem a fényképezőmet azon van a bizonyíték. Az alibim mindjárt megoldja a rejtélyt, aztán már nyugodtan visszamehetek modellkedni, nem kell a testemből élnem, pedig már majdnem elfogadtam e tényt. Felhívtam másnap azt aki a modellmunkát ajánlotta, és megbeszéltünk egy idő pontot mikor hirtelen közölte, jelenése van máshol. Egyre közeledett a határidő lejárta, féltem az arcomon lévő égési sérülés miatt. Mikor megérkeztem váratlan meglepetés fogadott. A párom a képeken csodálkozott, amik még várnak ránk, ettől jobban megijedtem. De nem tehettem, magam miatt megteszem. Szükségem van a - fájdalom hasított fejembe - a pénzre, hogy megvehessem végre az arany gyűrűt és ezüst nyakláncot amit régen bosszúból egy kentaurhoz vágtam hozzá. Milyen hülye vagyok... Azóta a szerencsém mintha elpártolt tőlem. Egyetlen esélyem, ha magam veszem kézbe a sorsom. Először a fényképezőgép aztán fogom és megkeresem a kentaurt, remélem nem találja ki, hogy szívességért jöttem. De kidolgoztam a tervet, amivel sárkányt lehet táncoltatni és betanítom a koreográfiámhoz. Ez majd annyira feltüzel mindenkit, öröm lesz nézni miközben elcsenem a fényképezőgépet, le akarom fotózni ezt a nagyszerű
|
|
2012.04.06 10:09 00 / |