Profil Képtár

Ismertető engedélyezve: 2015.07.26.

Profil Képtár

Éljen a karantén és a rengeteg szabadidő! Egy hét alatt kivittem a játékot (ami nálam gyorsnak minősül), de ehhez az is kellett, hogy jó legyen a VN.

Nagyon tetszett, végig izgalmas volt, jól adagolta az infókat és a végén kaptunk pár olyan fordulatot, amire nem számítottam. Tetszett az elgondolás, hogy több ajtó van, mi választunk, melyiken megyünk át és mindegyik más végkimenetelhez juttat (miközben az sem mindegy, milyen ajtókat választunk). Minden újrázásnál volt valami új felfedeznivaló és minden ajtó mögött más információmorzsát csepegtettek el nekünk a társaink, amikből szép lassan összerakhattuk a sztorit. A Safe Ending és a True Ending összekötése meg egészen kreatív. Történeti magyarázata van arra, miért szükséges az egyiket megcsinálni, hogy a másikat megkapd.
Először megijedtem, hogy a puzzle-k nehezek lesznek, de nagyjából elég gyorsan ráállt az agyam és a legutolsót leszámítva, mindegyiket külső segítség nélkül oldottam meg. Pár helyen mondjuk elég idegesítő volt, hogy megakadtam, mert egy nyamvadt apró kis mütyürt nem néztem meg a szobában, vagy tudtam, hogyan tovább, de még ugyanannál a tárgynál folytatni kellett a beszélgetést és úgy kaptam meg a cuccot stb., sok esetben meg túlgondoltam a feladatot és azért vacakoltam. Kénytelen voltam a nagyon szegényes matek tudásomat tíz körömmel összekaparni és őszintén, elég büszke vagyok magamra, hogy siker koronázta az igyekvéseim. Tényleg csak a legutolsótól verem a fejem a falba. Annyira egyszerű és emiatt rohadt szívatós. Az eredetiben egy sudoku feladványt kellett megcsinálni, komolyan miért nem azt kaptunk itt is? Az ment volna!
Történetileg is bejött (bár azt olvasom, lényegében egy Ever17 copy, de azzal még nem játszottam, szal ez engem nem érint). Mint mondtam, pár dolgot előre kitaláltam, vagy erős volt a gyanúm, hogy az fog történni és így is lett.
Viszont sok minden kellemes pofonként ért.

A szereplőkkel eleinte nem tudtam, hányadán állok, mert mindenki elég bunkó és/vagy önző módon viselkedett, vagy szimplán gyanúsnak találtam és nem mertem megkedvelni, a végére viszont nagyjából mindenki kikupálódott. A rideg, távolságtartó vagy épp szívtelennek tűnő viselkedésük visszatekintve teljesen megérthető, mert amilyen helyzetbe kerültek, nyilván ők is óvatosak és igyekeztek távolságot tartani mindenkitől. Összességében Seven-t és Yashirot bírtam a legjobban, de a testvérpárunk is aranyos volt.
Akane viszont... hát nem tudom. Ha valami nagyon idegesített a végén, az az erőltetett kis románcuk Junpeijel. Két gyerekkori barát, akik évek óta nem látták egymást, hirtelen mint valami vén házasok viselkednek. Pirulgatnak, flörtölgetnek, a másik kapcsolati állapotára kíváncsiak. Igen, nagyon hihető, hogy ennyire oda vannak egymásért. Ja nem, mert eddig tök jól megvoltak egymás nélkül az életben, de pont a játék keretében a gyerekkori vad érzelmek feltámadtak! Jajmár! Bosszantó, hogy Akane csak azért van, hogy a főszereplőnek legyen egy csaja, akit meg kell menteni.

Van még pár ködös pont, amiket nem tudom, hogy a folytatások megmagyaráznak-e, szóval van némi hiányérzetem, de ezt és Akane idegesítő jellemét leszámítva minimális panaszom akad. Izgalmas agytorna volt, hasonlóan érdekes történet keretében. Alig várom, hogy elkezdhessem a folytatásokat!

Profil Képtár

Jómagam még tavaly játszottam a Zero Time: Dilemma-val, és mondhatni élveztem - elvégre mi baj lehet abból, ha a trilógia 3. részével kezd az ember, mondván, hogy "úgyis azt mondják neten az emberek, hogy nincs "túl nagy" összefonódás az egyes részek között és "élvezhetők egyenként is" - ami valóban így van, de azért mégiscsak vannak kisebb-nagyobb átfedések, és így kerek csak a történet. Úgyhogy a kronológiai sorrendre fittyet hányva folytattam is a trilógiát az 1. résszel, melyet 1 hónap alatt már másodjára vittem végig és azt kell mondjam, közel zseniális a játék.

A játék elején még Akane-n kívül minden egyes karakter csak egy random jöttmentnek tűnik, és ezt a látszatot a játék pofátlanul sok ideig képes fenntartani, azonban miután már elkezd kapni innen-onnan morzsákat az ember, hogy pontosan mi a fene is folyik itt, úgy rakja össze magában, és realizálódik benne, hogy az összes itt lévő személy kulcsfontosságú.

Kulcsfontosságú? De mihez is pontosan? Nos a játék képes elhitetni azt a játékossal, hogy amikor már eljut egy olyan szintre, hogy nagyjából sejti a történéseket, akkor beleröhög a pofájába, mondván, hogy "igen ám, valóban összefűzted a szálakat *taps, taps*, de érted egyáltalán, hogy miért is van ez az egész?". Amikor már 5 ending-et végigcsinál az ember, azt hiszi tudja mi történik, de mikor elkezdi a utolsó - TRUE ending-et, akkor hamar észbe kap, hogy "basszus, eddig csak a színpadot állította fel nekem a játék, és csak most indul be igazán" - és ez szerintem zseniális. Ezzel a készítők is tisztában voltak, amit az is igazol, hogy az egyik utolsó BAD ending végén kapott rövid kis videó azzal ér véget, hogy "Now it's time. Let our game begin".

A TRUE ending meg másodjára emészthetőbb volt, mint először, és jobban tudtam értékelni. Igazából az volt a problémám vele, hogy a játék 90%-a kb. az 1+2=3 logikát követi, ami rendkívül kielégítő, mert még ha nem is kiszámíthatóak a történések,
de legalább utólag végig tud rajta menni az ember logikusan, analóg módon, és minden érthető anélkül, hogy a szájába lenne rágva. Ellenben ott van a játék utolsó 10%-a, ami egy kicsit elrugaszkodott a földtől és nekem kicsit talán túl nagy volt a kontraszt az eddig tapasztaltakhoz képest. Másodjára már jobban meg tudtam emészteni,
A puzzle-ök szerintem nem voltak nehezek, egy-két kivételével, illetve ott pusztuljon meg a "Pushmaster 5000" ahol van
Ami pedig Alice-t illeti,
Az ending-ek jók voltak - még ha nem is egyértelmű eleinte (vagy akár a játék végén sem), hogy pontosan mi is történt; spekulálással vagy egy minimális utánaolvasással minden logikussá válik. A zenék is fantasztikusak voltak. Nagyon karakteressé tették a jeleneteket, és mindig azonnal érzékeltették mihelyt felcsendültek, hogy "basszus, rosszul döntöttem", vagy "basszus, jön a plot-twist".

Bízom benne, hogy a pár elvarratlan szálra a Virtue's Last Reward magyarázattal fog tudni majd szolgálni, viszont nem tudom elnézni azt, hogy jópár fontos kérdésre nem kaptunk kellő/kielégítő választ, és végül a szőnyeg alá lettek seperve.

9/10 (höhö, mily ironikus), mert hibái ellenére zseniális volt és eléggé a szívemhez nőtt.