Profil Képtár

Ismertető engedélyezve: 2010.09.24.

Profil Képtár

Örülök, hogy végre van leírás erről a remek játékról is (személyes kedvencem), de azzal a megállapítással, hogy nem beszélhetünk karakterjellemekről, nagyon nem értek egyet. Az egész játék az őrültebbnél őrültebb fazonokról szól, ez adja a játék jellegzetes hangulatát, s fergeteges humorát. A nevekhez annyit fűznék hozzá, hogy valójában utalások a japán nevekre, vagy egyéb jellemzőikre. Pl. Mitsurugi kardél lenne, az Edgeworth pedig Edge of Sword (Kard éle). A Dick Gumshoe a foglalkozására utal, mivel a gumshoe az angol "zsernyák", a Dick pedig a detektív (nyomozó) szóra utal ^^ Kicsit érdemes elgondolkodni a neveken

Senki se azért próbálja ki, mert ügyvédeset akar játszani, mert itt valódi jogról aligha beszélhetünk Inkább a jó történet, a lökött karakterek és a humor miatt ^^

Profil Képtár

A főbb szereplőkre értettem a jellemet. Az őrültebbnél őrültebb fazonok pedig a tárgyalások örök velejárói...

Sajnos PC-re nem sikerült fellelni, ellenben csak GameBoyra és Nintendo DS-re... Az hogy jogról nem beszélhetünk benne, szerintem magától értetődik: volt már olyan játék, amely komolyan vett volna bármilyen szakmát is? xD (leszámítva az Atomix-et, ami elemi fizika-kémia)

Profil Képtár

Én szeretem ezt a játékot, az egyik kedvenc DS sorozatom (most játszom a második részét a triológiának). Mondjuk visual novelként még nem emlegette senki a gémer oldalakon...

Profil Képtár

El nem tudom mondani mennyire szeretem ezt a sorozatot. Örülök, hogy került ki ismertető róla : )

Profil Képtár

Újabb ezer éve a listámon trónoló játék kipipálva és rendesen hozta azt a színvonalat, amit vártam tőle.

Valahogy játékokban nagyon bejönnek nekem a krimik, a ki kit miért és hogyan ölt meg rejtélyek kiderítése, pláne, ha a körítés is jó mellé. Itt nagyon jól működik, hogy lényegében a hasonszőrű játékokhoz hasonlóan ugyanúgy a gyilkost kell megtalálnunk, de úgy, hogy az ártatlanul meggyanúsított kliensünket próbáljuk közben megmenteni a börtöntől. Ráadásul a kezdeti félelmeim ellenére nem csupán abból állt a játék, hogy a tárgyalóteremben csapkodtuk az asztalt és tiltakoztunk a szemtanúk minden szavára, hanem volt nyomozós része is. Meg sztori is. Egyes ügyek valamilyen úton-módon összekapcsolódtak, vagy előre- meg visszautaltak egymásra, ami jól egybetartotta az eseményeket, még ha több hónap is telt el egy-egy ügy között és mindegyik különálló sztori volt.
A játékmenettel kapcsolatban néhány kritikám van. Legtöbb helyen a választási lehetőségek tök fölöslegesek, pl. amikor azt kell eldönteni, hogy a szemtanút tovább kérdezgetjük-e. Az esetek 100%-ában úgyis azt kell csinálnunk, különben nem jutunk ötről a hatra. Szintén pár alkalommal elég hülye logika szerint kell a szemtanúink vallomásaira rácáfolni. A legtöbbet persze könnyen ki lehet találni, de mondom, ott volt az a pár idegesítő alkalom, mikor szimplán mindent kipróbáltam és addig töltöttem újra a játékot, amíg meg nem lett a megfelelő bizonyíték. Az meg apróság, hogy sokat ront az élvezeten, hogy az első két ügyben azonnal megtudjuk a gyilkos kilétét. Az elsőnél még oké, az a bevezető ügy, de a második?
Aprócska "kritika" még, hogy a Turnabout Goodbyes fejezet számomra tökéletes zárása volt a játéknak, szóval kicsit meh érzés volt, hogy utána hozzánk vágtak még egy ügye, ami az eddigieknél sokkal hosszabb és kacifántosabb volt (főt, úgy hallom az egész franchise-ban talán ez a leghosszabb ügy). Viszont ami miatt mégsem panaszkodom teljesen, hogy a Rise from the Ashes baromi jó volt. Szinte remélem, hogy valamelyik ügy überelni fogja később, mert ilyen bombát az első részben ledobni veszélyes.

Az érdekes játékmenet mellett ami még vitte a prímet, azok a szereplők és úgy egyáltalán a tárgyalások hangulata, minden extrémségével és nonszenszségével együtt. Mert ugyan a játék ügyesen balanszírozik a humor és a dráma között (előbbi sose lesz túl kretén, utóbbi meg sose lesz túl nyálas vagy hatásvadász), összességében akkor is egy könnyed hangulatú őrültség az egész. A gyanúsítottak, gyilkosok és szemtanúk egytől egyik borzasztó jópofa figurák. Mindenkinek sikerült valami nagyon egyedi karaktert adni, amik miatt néha teljes káoszba fulladnak a tárgyalások, persze jó értelemben. A díszes marcipán pedig ennek a finom tortának a tetején meg persze Wright, Edgeworth és a bíró hármasa. Igen-igen, a bírót is ideveszem. A bíró olyan istentelenül buta, hogy az fáj, de a reakciói és a beszólásai, meg Wright kommentárjai nélkül egyszerűen nem lenne ugyanaz az élmény. Nagyon bírom a fazont.
Edgeworth személyében pedig egy új kedvenc karaktert köszönthetek. Mindent imádok benne! Jó, hogy a karaktere sokkal árnyaltabb, mint elsőre gondolnánk és ugyan minden alkalommal legyőzzük, nem érzem úgy, hogy csak azért ajnározzák többen is a játékban, mert neki kell az über okos ellenfelünknek lennie. Nem, Edgeworth tényleg baromi okos és jó megfigyelő, eleinte rendesen megszorongatja a játékost, idővel meg már inkább segít nekünk.

Ami fölött nem tudok dűlőre jutni, az a lokalizálás. Hiába, az angol verzió egyszerűen baromi jó lett. Pörgős, vicces szövegek, remekül visszaadják a karakterek személyiségét, a nevek ugyanúgy szóviccek, mint az eredeti japánban. De a tudat, hogy rengeteg mindent átírtak csak azért, hogy Amerikába helyezhessék a sztorit, meg beszédes neveik legyenek a szereplőknek... hát nem tudom. Ilyenkor mindig azon kattogok, hogy mennyi mindent másítottak meg? Ezek után mennyire engedték szabadon a fantáziájukat a lokalizációért felelős csapat? Véletlenül nem egy tök másik játékkal játszok, mint eredetileg szánták volna? Nem tudom. Inkább annak híve vagyok, hogy igyekezzünk minél közelebb maradni az eredetihez, még ha emiatt kis kulturális falba is ütközünk, de ha úgy meg em ütött volna akkorát? Tényleg passz.

Mindent összevetve majdnem max pontos játékélmény volt, de mivel még nem érzem azt, hogy teljesen elrabolta volna a szívem a széria, "csak" 9/10-et kap. Szívesen ráugranék a folytatásra, de a Nonary Game maratonból kiindulva jobb lesz most kicsit pihentetni a játékot, nehogy túl tömény legyen a sok nyomozást és "Objection!" és beleunjak.