AI: The Somnium Files
típus: visual novel | év: 2019 | hossz: közepes
Ehhez a műhöz még nem készült ismertető, csak adatlap. Írd meg te!
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: AI: The Somnium Files
|
|
Ismertető engedélyezve: 2019.09.22.
|
|
2019.09.22 9:20 00 / | |
|
|
A történet egészen izgalmas és kreatív, minden más borzalmas benne.
Na jó, nem! Nagyon túloznék, ha ezt komolyan gondolnám, de a tény az tény, hogy vannak benne dolgok, amik nagyon nem tetszettek. Nem köntörfalazok, a Somnium minijátékokat (amik mondjuk a VN igencsak fontos gameplay részét adták) egyáltalán nem szerettem. Még évekkel ezelőtt kipróbáltam a játék demo-ját, és ez volt az, ami totál elriasztott, mert mi az istent kell itt csinálni??? Most is csak azért vágtam bele, mert kijött a második része, és nagyon mondogatták, milyen jó az első sztorija. Plusz, időközben a fülembe jutott, hogy a Nonary Games sorozat készítőjének ez egy új projektje, szóval így adtam neki még egy esélyt. Mint mondtam, a történet nagyon jó lett, azért végül megérte belevágni, de játékélmény szempontjából óriási visszaesés még a ZTD-hez képest is, ez pedig nagy szégyen. Értem, hogy "álom logikával" kellene gondolkozni, de épp ezért nincs az egészben semmi logika. Eleinte. Csak tippelgetni kell és reménykedni, hogy jót válassz, jó Timie-t kapj (és ne büntetést) és 1-2 próba alatt meglegyen, mert hiába vannak checkpoint-ok, ha valahol elcsúsztál időben, lényegében úgyis kezheted elölről az egészet. Ja igen, mert az egészre nyavalyás 6 percünk van. Értem, hogy a lényeg nem csak a rejtély megoldása volt, hanem az idő jó beosztása, de annyira időigényes és annyira ki van sokszor centizve az egész, hogy kinek van kedve kísérletezgetni? Mert amúgy tényleg nehéz eldönteni, miféle logika szerint kell gondolkodni. Egyszer olyasmi a megoldás, amire tényleg nem gondolnál (az akadályt az útból egy féreglyukon bedugott kezünkkel tudjuk eltakarítani, ami közben a százszorosára nőtt), máskor meg ennek hatására elengednéd a logikát, de aztán mégis valami való világbeli törvény miatt nem lehet tovább haladni. (Egy álombeli piramist nem tudunk megmászni, mert túl rövid a lábunk? Egy képzeletbeli pisztolyt nem lehet elsütni, csak ha találunk bele töltényt? Körülményesek vagyunk, amikor kényelmes, mi?) És bocs, de milyen puzzle már az, ahol utólag nyer csak értelmet a megoldás? Egy puzzle úgy jó, ha előzetes vagy játék közben megszerzett infók alapján kell kiokoskodnunk a megoldást, nem pedig 10 óra játékkal később így: „Á, már értem, miért kellett azt a próbabábut megfojtogatnom XY álmában!”. És a hab a tortán, hogy a végén a Somnium játékoknak semmi értelme, mert Datéék kb. nulla infóval lesznek gazdagabbak. Maximum egy homályos nyomot találnak, amit gyakran még így is kidumálnak, hogy „hát, igazából ez egy álom, szóval nem lehetünk biztosak benne, nem csak kitalálta-e az alany”. Akkor minek van ilyen gépetek? Aztán vannak quick time event-ek is, amikkel önmagukban nincs bajom, sokkal inkább a debil pornó magazinos poénokkal, amiket mindig ilyenkor sütnek el. Nem is értem! A játék így is bővelkedik hülye perverz poénokkal, de párat leszámítva még azt mondom oké, elmennek. De ezek annyira ostobák! Állig felfegyverzett emberekkel szemben, élet-halál között a szorult szituációból az a szökési megoldás minden alkalommal, hogy 1) vagy be kell dobni egy pornómagazint a fegyveres ellenség közé és majd nyál csorgatva rávetik magukat (és így is lesz) vagy 2) Datéba ébred fel a belső perverz és mindent eldobva rohan, mert Aibou azt mondta, hogy ott a kedvenc pornó újságja, menjen érte, és valahogy közben sikerül az ellenfeleket kikerülnie vagy legyőznie. Elmondani nem tudom, mennyire lusta és szar ez, és rohadtul nem vicces. Mintha a játékosok intelligenciáját sértegetnék vele a készítők, hogy nem kell megerőltetniük magukat, majd ezt is bekajáljuk. Aztán ez már a legkisebb bajom, de összességében SPOILER! a párhuzamos valóságok szálnak semmi értelme nincs. A Nonary Games sorozatban az egész az időutazásra épül, hogy az alternatív világokban szerzett információkkal, hogyan mentünk meg valakit vagy teremtünk meg egy ideálisabb jövőt. Itt viszont Iris elmondja párszor, hogy vannak párhuzamos világok, és a végén Daténak kényelmesen eszébe jut minden infó a másik világból, csakhogy a szinkronszínészeknek megspóroljanak egy kis energiát és ne kelljen ugyanazt a szöveget kétszer elmondaniuk. Amúgy nem sok jelentősége van. Csak egy illúziót adnak arról, hogy így mélyebb a sztori, és közben mesterséges módon megakadályoznak téged abban, hogyan haladj a sztoriban. Még egy utolsó panasz, és eskü, a jó részek jönnek, de igazából a két "main girl" se lopta be magát a szívembe. Persze a végén mindkettejüket megérti az ember és jobban tolerálhatók, de az első benyomások egyikükről se jók. Mizuki borzasztóan bratty és szemtelen, teljesen el voltam hűlve, mikor először megszólalt, mert komolyan ezért a lányért kellett annyit aggódnom, miközben a hála szikrája sincs benne? Iris meg a tipikus tökéletes angyal, akinél nagyon próbálja a játék lenyomni a torkodon, hogy imádni kell, és közben észre se veszik, mennyire nyomulós és kis szemét tud lenni. Persze lehet aztán csak a mostani TikTok generáció fiataljait vélem felfedezni benne, akik lehet, hogy lelkesek meg aranyosak, de tehetségük nem sok van, mégis sokan rajonganak értük, és ezért nem bírtam őt. Mert na, Iris kb. beletartozik ebbe a kategóriába. De végeredményben mindkettejük megérthető és megkedvelhető a végén. Irisről kiderül, miért annyira erőszakos eleinte Datéval (és nem szórakozásból teszi), Mizukinál meg elég korán lejön, hogy ez a viselkedés csupán egy védekező mechanizmus, amit a rossz családi háttér és a stressz vált ki. Plusz, a saját route-ja végére ő is belátja, hogy gyakran igazságtalan és hálátlan Datéval szemben. Amúgy azt értékelem, hogy Date mindkét lánynál szigorúan apai szerepet tölt be, így szerintem kifejezetten szép és aranyos a kapcsolata a lányokkal. Ami a többi szereplőt illeti, igazából mindenki jó volt. A végére még az idegesítőbbek is kaptak egy kis feloldozást (Pl. Outa). Illetve fáradt, vagy fölösleges poénok ide meg oda, Date és Aibou kapcsolata is igazán szép és szórakoztató volt. Túlzás lenne azt állítani, hogy elvitték a hátukon a játékot, mert ez nem igaz, de sok jelenetet feldobtak. Date "hazugsága" meg az egyik legmeghatóbb pillanat volt az egész játékban. Szóval a VN legerősebb pontja a sztori. Valahova az első Nonary és a Zero Escape közé tenném, kicsit versengve az utóbbival. Elég kacifántos, sőt talán fölöslegesen bonyolult, de mivel a végére szerintem teljesen érthető lesz minden, ez annyira nem zavart. Nagyon ügyesen adagolják végig a kis információkat, a végére, ha figyelt a játékos, azért magunk is össze tudjuk rakni a rejtély megoldását. Én jóval a játék vége előtt sejtettem már, mi lehet a trükk, de közben annyi apró részinfó nem volt a helyén, hogy az utolsó órában is sok heuréka pillanatot éltem át. Mindemellett a VN mindig próbál félrevezetni. Gyanússá tesz egyes embereket, hogy aztán feloldja őket a gyanú alól, majd megint azzá teszi őket. Vagy a másik eset, mikor valami lényeges infó kerül a birtokunkba, erre az egyik szereplő rögtön rávág valami magyarázatot, a játékos meg nem tudja, hogy csak figyelmeztetést kaptunk, hogy ne induljon tévútra a logikánk, vagy épp összezavarni akar. Ezt nagyon bírtam. Na jó, még két aprócska dolog van, ami piszkálja a csőröm. SPOILER! Egyrészt, bár szerintem oké így a sztori vége, kerek meg minden, de mégis sajnálom, hogy Date visszakerült az eredeti testébe. Nem azért, a fekete hajú Hayato is jól néz ki, de a szőke verziót szoktam meg és nem kicsit brutális, hogy ezt a jól ismert és megszeretett arcot egyszerűen felrobbantják a játék végén. Jesszus! A másik meg Shouko és Okiura… nem szereplése. Mármint értem, amit kellett, megtudtunk róluk és ezzel bevégezték a rájuk kiszabott szerepet, de mégis mintha mindketten csak így lógtak volna a levegőben (Okiura szó szerint is egy ponton). Talán az a bajom, hogy Mizuki traumáját még ennél is jobban ki lehetett volna fejteni, mert egy visszaemlékezést és egy felelevenített emléket leszámítva ez a szülőpáros csak arra kellett, hogy megöljék őket. Ami kár. Azt meg már mondani se merem, hogy bár eleinte dicsértem a játékot az LGBTQ+ szála miatt, végül nagyon óvatosan kezelték (Okiura és Pewter egy közös jelenetet se kapott), és az egyikük meghalt, a másik meg börtönbe kerül, mert szíve szerelme azt mondta, hogy kövessen el bűnöket, vagy valami ilyesmi. Szal két LGTBQ+ szereplővel jól kiszúrtak, a harmadik, Mama pedig a sztereotípiának megfelelően sekuhara poénokkal zaklat kiskorúakat meg hetero férfiakat. Of course. Bár ha Okiura életben marad, akkor is annyit tudunk róla, hogy apaként nagyon szar ember. Ezen a párbeszéden picit sírva röhögtem, mert hát THE AUDICITY!!! Okiura: Hihetetlen, hogy Shouko így bánik a lányunkkal. Azt hittem egy anya mindig szereti a gyerekét. Date: Hát tesó, nem nagyon segítesz neki. Okiura: Bocs, van egy cégem, amit irányítanom kell. Mit kéne csinálnom, GYEREKET NEVELNI??? Szóval, mint történet nagyon tetszett. Mint játék, leginkább csak akkor, amikor hagyományos VN-ként üzemelt, de a Somnium játékok így ebben a formában nagyon kicsit szórakozást nyújtanak. Főleg a "nagy tesókhoz" képest, amik történet ÉS gameplay szempontjából is megállták a helyüket. Egyelőre nem foglalkoztat a folytatás. Maximum csak annyi érdekel, hogy elmagyarázzák-e benne, mitől olyan kicseszett erős Mizuki? De ezt leszámítva egyelőre elvagyok az új Somnium nélkül. Majd egyszer, amikor kijön a harmadik játék. (És OFF, de az egész játékot japánul toltam végig, szal az utolsó dal miért angolul szólt?????) |
|
2022.07.12 0:11 / utoljára módosítva: 2022.07.12 0:15 00 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7