Profil Képtár

Ismertető engedélyezve: 2009.12.03.

Profil Képtár

Szerintem eredeti és szép történet. Hangulatos és szerethető. Megérintett.
Túl a 9. köteten, úgy néz ki, kedvenc kategória lesz.

Pedig nem szoktam ilyen rajzstílusú mangákat olvasni, de ehhez a sztorihoz nagyon passzol ez a képvilág.

(Belenéztem az animébe is (pontosabban az OVA-jába), ami szerintem - az openingen kívül - kész katasztrófa.)

De ez a manga nagyon ott van.

Profil Képtár

az elején nem volt naon szimpi de mésem bírtam lerakni... imádom!! várom a folytatást!

Profil Képtár

Azt hiszem ez tipikusan az a fajta manga, amit szerencsésebb lett volna, ha 10 évvel ezelőtt be tudtam volna fejezni. Ami nyilván lehetetlen, mert csak 5 éve ért véget, de a lényeg, hogy tinédzserként sokkal jobban szerettem ezt a mangát és ha akkor lehetőségem lett volna végigolvasni, kellemesebb élményként maradt volna meg.

Nem tudom eldönteni, hogy a mangaka rövidebbre vagy hosszabbra tervezte-e a mangáját. Mert egyrészt mintha a manga felén túl nem lett volna elképzelése a sztorit illetően, de közben meg az eleje teli van túl sok filler-szerű történettel, a vége meg iszonyúan összecsapott.
A világépítésre szánt fejezetek csak helykitöltésre jók. Szép meg megható történetek, apró tanulságokkal és Lag karaktere is árnyalódik általuk, de az itteni szereplők csak kis része tér vissza később és akkor is minimális a szerepük. A Gauche körüli rejtély izgis volt, úgy kb. 10 fejezet erejéig, mert hamar kiderült, mi történt vele. Aztán egy darabig megy vele a huzavona, hogy végül egy utolsó "fordulat" után szinte teljesen a háttérbe szorítsák. Amekkora hajtóereje volt Lag-nak Gauche barátsága, kb. olyan súlytalan lett a manga közepére ez a viszony. Amit nagyon sajnálok, mert leginkább Gauche miatt érdekelt a manga.
A manga vége pedig nekem már picit túl mágikus volt. Eleve maga a "szív" téma kissé meredek. Az óriás bogarakat még lenyelem, de hogy olyan fegyverekkel lehessen legyőzni őket, amikkel szó szerint ki lehet az ember szívének egy darabját lőni? Nyilván nem a szervről beszélünk, hanem mindarról, amit maga a szív szimbolizál, de ettől még nem lesz kevésbé bagatell. A levélírás, mint az érzéseink kifejezőeszköze és a levél, mint a szívünk fizikai lenyomata nagyon szép szimbólum/metafora/akármi, de abban a pillanatban, hogy ez fegyver lesz, az már fura.
Bár szerintem inkább az a bajom, hogy (ismételten) nem tiszta a mangaka szándéka. Sok minden történik a sztoriban, ami nekem kiugrott a világból. Mintha lett volna egy hirtelen ötlet, ami tök jónak tűnt, beleírta, aztán utólag próbált értelmet adni neki. Ez vajon azért van, mert a mangaka tényleg évről-évre találta ki a sztorit, vagy csak nekem nem feküdt annyira az egész, hogy rendesen helyükre kattanjanak az infók?

Ettől még nem tartom rossz műnek. A szereplők többnyire bájosak, szimpatikusak, maga a világ nagyon kreatív és az art-ot is szerettem. Csak hát nem volt rám akkora hatással, mint amikor tinédzserként először elolvastam az első pár kötetet és teljesen magával ragadott a története. Emiatt fáj a szívem a 6/10-es pontszámért, de sajnos az élvezeti értéke nagyjából ennyi volt. Erre jön még egy képzeletbeli mínusz pont Steak miatt, mert gyönyörűen képes volt a legkomolyabb jeleneteket is tönkre tenni. Nem értem, miért erőltette őt a mangaka.