Profil Képtár

Ajánlom mindenkinek, megéri megnézni.Az intézményes létet tovább néztem volna, de ez van.Komoly utálatot váltott ki belőlem a mű Ishiharával szemben, melynek örültem

Profil Képtár

Jó volt amíg ki nem jutottak a börtönből.. Attól kezdve nem is néztem tovább,kár érte :/

Profil Képtár

Rettentően tetszett! Kedvenc lett, ráadásul a top 1
Nem hittem, hogy a KnB után még találok egy ennyire jó animét, ami a barátságról szól és rengeteget lehet izgulni rajta, de végre megtaláltam ezt az animét! *-* Imádtam, kétségkívül 10/10, habár a 2. fele picikét laposabb volt, de érdekes volt azért.
A végén rettentően sírtam, a történtek után engem az a jelenet nagyon megérintett

Igaz, én már előre tudtam hogy a vége körülbelül mi lesz, és a bűvös 12. részt is sikeresen lespoilerezte nekem egy yt kommentelő
Viszont amikor elérkezett a bizonyos 12. rész, egyáltalán nem arra számítottam mint ami történt, szóval eléggé meglepett. Sírtam is rendesen.
A zenékben nem találom hibát, az endingbe beleszerettem, az opening is fantasztikus, passzol a szöveg az animéhez, a jelenetek az op/ed alatt is mennek a zenéhez.
A karaktereket nagyon imádtam, mindet egytől egyig, nálam Öreg a fav♥
És rettentően meglepődtem, amikor

Szóval ez egy csodás anime a barátságról, a kitartásról. Nagyon ajánlanám azoknak, akiknek halálos depressziót okoz mert éppen születésnapjára nem kapta meg az Iphone 6-ot, és azt hiszi hogy világi kínokat kell emiatt megélnie
Ez egy mestermű

Profil Képtár

Na jó, már egy ideje a listámon várakozott ez az anime, de az előbb meghallgattam az openingjét, és ilyen gyorsan szerintem még semmibe nem szerettem bele. :') Szóval megvan, hogy még mit kezdek el nézni hamarosan.

Profil Képtár

Az eleje kissé unalmas volt nekünk (párommal néztük együtt), de úgy a 4.rész körül már kezdett izgalmas lenni. Érdemes végignézni az animét, még így "felnőtt" fejjel is tanultam belőle. Miközben néztem arra gondoltam bárcsak lenne nekem is egy ilyen barátom...

Profil Képtár

Főként mert ezt felnőtteknek gyártották, a témák közt a seinen is van megjelölve^^ Bár a 116 élet éveddel inkább "még így vénséges fejjel is tanultam belőle" jobban passzolna XDD

Profil Képtár

Hát na, azt szokták mondani addig vagy fiatal, amíg annak érzed magad. Amúgy az adatlapom szerint 117 leszek hamarosan..

Profil Képtár

Egyszer régen jó pár évvel ezelőt, már bele kezdtem ebbe a sorozatba, aztán a perverz börtönorvos után, félre tettem a sorozatot, mondván: Nem vagyok kíváncsi egy nyomasztó, börtönös slice of life cuccra...
Aztán el telt pár év, én is idősebb lettem, hát újra elővettem, és ezúttal végig is néztem.
Egész jó sorozat lett, végig kísérni a bandát amíg révbe nem értek, látni hová jutnak önerőböl, jó élmény volt.
Köszönöm a sorozatot!

Profil Képtár

Sok jó kritikát kapott, szóval kíváncsi voltam rá. Aztán a kezdés nem tetszett. A végére viszont valami kikerekedett belőle, de az összesített élmény így is elég meh. Még ha volt is pár bosszantó módon megható jelenet.

Az anime egyértelműen felbontható két nagyon eltérő részre, mindkettőnek megvan a maga erőssége és gyengesége. Én a magam részéről nem tudnám megmondani, melyik tetszett jobban, mert igazából mindkettő kicsit... meh XD Az intézetben töltött részek érdekesebbek voltak, de úgy kb ennyi. Mert ezen túlmenően minden rohadtul frusztráló volt benne. Elsősorban nyilván Ishihara és a doki szemétkedései miatt, de emellett a karakterépítés gyenge volt, a tanulságok szájbarágósak és minden végletekig túldramatizált. Lényegében kaptunk egy R18-as shounen animét, mert ugyan dobáltak minket olyan témákkal, mint testi fenyítés, szexuális zaklatás, nemi erőszak gyerekek ellen, nemi erőszak férfiak ellen (szóval lényegében nemi erőszak minden mennyiségben), közben mindenre a megoldás a NAKAMA POWER volt, ami azért annyira nem illik egy vérkomoly seinen animébe. Sakuragi volt a hab a tortán, de róla majd később. Elöljáróban: neki hála az összes többi szereplő az árnyékában volt képtelen megbújni és én spec ezért nem is tudtam kötődni hozzájuk. Ishihara meg elég gyenge "főellenség". Az egyetlen pozitívum, hogy a végére kaptunk magyarázatot, miért pikkel annyira Sakuragiékra és nem "középsulis tanár" szindrómában szenved, azaz azért szívatja a fiúkat, mert ők a főszereplők.
Az anime második felében viszont kihalt az feszültség (nyilvánvaló okokból), ami addig jellemző volt a cuccra Igazából akármilyen nehézség elé is kerültek a fiúk, biztosra vehettük, hogy úgyis megoldják, mert a legnagyobb szaron már túl vannak, ennél tovább nincs értelme szívatni őket. Majdnem mindenkinek jutott legalább egy személyes dráma, aminek hála a végén előrébb jutottak az életben és ez asszem jót tett az animének. Végre mindenki elkezdte a maga útját járni, a szárnyait bontogatni, ettől meg kivirágzott a fiúk személyisége.
Szóval ja, az anime első fele érdekesebb, viszont a másik összeszedettebb és jobb a karakterépítés, kevesebb a műdráma.

A legnagyobb fekete pont nekem Sakuragi volt. Értem, mi a funkciója, de attól még a kivitelezés ügyetlenre sikeredett. Egyszerűen annyira nevetségesen jó és tiszta és makulátlan lelkű és kikezdhetetlen és blabablabla, hogy számomra nem rokonszenves lett, hanem unszimpatikus. Sakuragi csak egy túlidealizált, megfoghatatlan valami. Nyilván ő volt a fény, az útmutató a srácoknak, komoly benyomást tett az életükre és neki hála lettek ennyire ki- és összetartók (kár mondjuk, hogy ezekből a bonding momentumokból szinte semmit se látunk), de nem tudom komolyan venni a karakterét. Nem is utálom őt, mert azért a srácokkal a kapcsolata nagyon szép és megható, de Sakuragi ezekkel a kaliberekkel tényleg elmehetne egy shounen-fight-ba, mert abba valók az ilyen végletekig makulátlan és jó karakterek. Mondjuk az iránta érzett frusztrációm abból ered, hogy Nem mintha a többi karakter annyival jobb vagy érdekesebb lenne, de azért hitelesebbek. Mondjuk szegény Mario jól megszívta, mert kb. semmi személyisége nincs és látszik, hogy az egész karaktere azért lett létrehozva, hogy később ő lehessen Sakuragi utódja. A kinézete, az álma, a "becsületkódex" ami szerint élni próbált, mind Sakuragihoz köthető, amihez minimális önállóság társult. A többiek kicsit jobban elhatárolódnak ilyen tekintetben "An-chantól".

Szóval ja. Próbálna nagyon sötét és felnőtt anime lenni, de közben túl idealista és naiv sok esetben. Azért érdemes megnézni, mert a maga módján egyedi mű, és ugyan a sztori a mangában folytatódik tovább, szerintem sikerült itt egy olyan zárást találni neki, amitől nem feltétlenül igényli az ember a folytatást. Ez így nekem kerek, minden más csak fölösleges ragozása lenne a dolgoknak.
Az utolsó pár perc elég nagy giccs volt, de még én is meghatódtam rajta. Mert na, azért voltak meghatóbb jelenetek is, amiken elszorult a szívem, mint mondjuk ahogy Joe a húgát kutatta, vagy az idős úr a végén, aki várta haza a háborúban eltűnt fiait, de még Mario és Setsuko kis románca is tetszett. És ha valamit gyönyörűen bemutatott az anime, az a hét fiú mindent leküzdő barátsága és összetartása.

Sajnos ettől még csak 6.5/10 (még nem tudom, merre kerekítek), mert sok dolog piszkálta a csőröm, de valahogy csak elérte nálam az anime, hogy kicsit megszeressem a fiúkat és ne legyen szívem teljesen lehúzni a Rainbow-t. Fura, mert örülök, hogy a végére értem, túl akartam már lenni az animén, most mégis kicsit elszomorít, hogy többet nem látom a srácokat. Ki érti ezt?

Profil Képtár

Ehhez aztán erős gyomor/idegzet kell, hogy az ember végignézze, de megéri!