Profil Képtár

Nagyon szerettem ezt az animét. Imádtam a zenéket, a karaktereket, mindent. Semmi rosszat nem tudok rá mondani, csak azt hogy nagyon tetszett

Profil Képtár

Azért nem kell túl messzire menni, hogy találj olyan lányt, aki maga se tudja, hogy került valaki ágyába hirtelen, és át se gondolta ezt.
Az abortuszklinikák meg aztán végképp nem véletlenül vannak fullon sokszor, mert a védekezésre nagyon sokszor egyszerűen nem is gondolnak az emberek, vagy csak kényelmetlen, drága, majd a másik, stb... Szóvl öszességében igen, remekül példázza azt is, hogy mennyi a buta, felelőtlen ember manapság. De maga a téma nagyon mély és komoly, talán többet érdemel, mint egyszerű felháborodás, habár érettséget is igényel. Emiatt kicsit talán túlságosan is szabdalja a vissza-visszatérő, néhol kicsit erőltetett humor, ami a "drámát", a feszültséget igyekszik oldani.
Nekem nagyon emberi és realisztikus, abszolút az egyik kedvencem, noha az animét láttam, sajnos a mangát nincs módomban olvasni, így nincs mit tenni - várni, hátha egyszer úgy érzik, megérett az anime is a folytatásra.
Várom.

Profil Képtár

Nagyon tetszik ez az anime, mert sok-sok életszerű problémát jelenít meg. Hachi és Nana nem tökéletesek, de a hibáiknak gyakran van következménye, legtöbbször nem ússzák meg, ha marhaságot követnek el; ez nagyon jó volt, hogy láthattuk: csinálhatsz hülyeségeket, de előbb-utóbb visszaüt.

Eddig szép és jó, de azért én is éreztem úgy, hogy elég már a nyávogásból, kezd hisztibe átmenni a dolog, és nem csupán Hachinál, aki gyakran tényleg idegesítő picsa volt. Egy rakás félreértés, szakítás, depis rész abból származott, hogy a szereplők egyszerűen nem tudták egymással normálisan megbeszélni a dolgot. És tudom, hogy ez is probléma a (mai) társadalomban, de attól még, ahogy többen is írták, elég zavaró képernyőn látni.

Sajnálom, hogy egyelőre nem folytatják, mert bár elég korrekt lezárást kapott, azért maradtak itt bőven elvarratlan szálak.

Profil Képtár

A nyugati punk és a dél-amerikai szappanoperák keresztezése láncdohányos anorexiásokkal a főszerepben, mindez a 80as-90es évek divatmagazinjainak vizuális stílusában megrajzolva. Az olyan arcok mint Nana Osaki, Yasu vagy Ren szerencsére megmentik a sorozatot attól, hogy az érzelgősség szirupos mocsarába süllyedjen - érdekes koncepció, hogy az ő és az együttesük történetét egy olyan szereplő narrálja, aki teljes ellentéte annak az életérzésnek amit ők képviselnek. Miattuk Hatchiko nyüglődését is el tudtam viselni, noha néha nehéz volt már empatikusan követni éppen kibe szerelmes, kinek az ágyába készül bemászni, igaz a többi szereplő szövevényes szerelmi viszonyaiból is lehetne olyan kapcsolati hálót rajzolni, hogy egy pók megirigyelné. A zenék egész jók, bár a dalszövegek néha kicsit bugyuták. Mindent összevéve közel nem tökéletes de érthető, hogy miért kultsorozat a josei kategórián belül.

Profil Képtár

A karaktereket hamar megszerettem, de...
Kedvenceim Reira és Shin lettek, bár...
A zenék is nagyon tetszettek, az első ending kimondott kedvencem
Én így a végére 10/10-et adok ennek a műnek, pedig ezt a számot tényleg nem gyakran osztogatom és nem szeretném túl hypeolni.

Remélem azért a manga egyszer folytatódni fog, mert igazán megérdemli a folytatást!

Profil Képtár

Ez volt életem első shoujo animéje (bár szerintem eléggé a shoujo/josei határán mozog), így úgy álltam hozzá, hogy nem biztos, hogy tetszeni fog és sajnos sok időt hagytam ki az egyes részek között. Aztán úgy a 20. körül eléggé beszippantott, onnantól már hamar végignéztem. Angol szinkronnal néztem (végre nem kellett feliratot olvasni) és kifejezetten jó volt, főleg Hachi és Nana narrálása tetszett. A magyarba is belehallgattam, de az egyszerűen szar.

A legnagyobb erőssége a Nanának, hogy hihetetlenül realisztikusan mutatja be az emberi kapcsolatokat; a szakítás fájdalmát, az örömöt, amikor összejössz valakivel, mindezt két teljesen különböző személyiség (Nana és Hachi) szemszögéből és ott van még az ő kettejük barátsága is. Bár a mellékszereplők kevesebb szerepet kaptak, de Shin és Reira valamint Sachiko és Shouji viszonya is érdekes volt. Mondjuk nem tudom ez valami japán szokás, hogy náluk a fiúk a prostik? XD

Többet írni nem tudnék spoilerek nélkül, így csak összegezve: nagyon jó a zenéje, pár kivételtől eltekintve szerethető és egyedi karakterek és rengeteg tanulság az életre nézve, mindez szinte tökéletesen adagolva, az érdeklődést végig fenntartva. A drámát sehol sem éreztem erőltetettnek és a poénok is jókor oldják a feszültséget. Nekem bőven az elvárásaim felett teljesített a Nana, imádtam minden percét, ezért részemről 10/10 és megy a kedvencek közé. Egyedül a befejezés olyan, amilyen, maradt pár lezáratlan szál és

Profil Képtár

Imádom ezt az animét. Örök kedvenc marad. Nem tudom mi lehet a rendes befejezése, mert a mangát nem volt merszem elolvasni, de Nana(Hachiko) részéről az animében tetszett a lezárás.

Profil Képtár

Hosszú-hosszú évek után úgy döntöttem megnézem,jó értékelésű ráadásul anno láttam pár részt az Animaxon belőle így hát mindenképp megakartam nézni nem szeretem ha "félbehagyom" az animéket. Sok jót olvastam róla nos én biztosan nem fogom erősíteni a Nana rajongók csoportját. Hachi féle Nanát egyenesen rühellem szerény személyemet a való életben is felbosszantanak az ilyen nők nem még így(tudom-tudom realisztikus anime)éppen ezért ellenszenves, egy kis magány és hopp máris más karjaiba köt ki,abszolút rossz példa egy fiatal nézőnek, véleményem szerint bár ha egy nőben van tartás ilyet nem csinál vagy ha igen nem ilyen felelőtlenül és szánalmasan. Az anime nagyon sok rossz példát mutat,ami nem zavar más animékben ,de ez ugye realisztikus...cigi,drog,prostitúció,alkalmi kapcsolat és úgy van bemutatva,hogy ez nem nagy gond. Osaki féle Nana is kellően defektes,de őt még értem elfogadom mert alapjában véve legalább nem nyomta folyamatosan az arcomba a felelőtlenséget.A mellékszereplőknek is vannak hibái,ki lehetne fejteni,de nem akarom.A grafika meg végképp nem realisztikus olyan,nincs hogy ekkora karok-lábak ,de amúgy abszolút jó,a geekek meg elfértek. Nekem a zenék nem tetszettek ,de persze nem rosszak egyszerűen más az ízlésem. Elolvastam az anime manga béli folytatását hát igen..az is elszomorító mindenesetre megnézném miközben néztem olyan érzésem volt,mint egy jó pletyka a meló helyen,amit jó hallgatni és érdekelnek a részletek a folytatás,szóval az érdeklődést fenn tudja tartani az biztos. 10/7

Profil Képtár

El sem hiszem, hogy végre végeztem vele. Annyian ajánlották az animét, hogy végül ABC anime kihívás miatt nekikezdtem. De bár ne tettem volna! Mindenki ajnározta, hogy milyen jó, remek, kihagyhatatlan, hiánypótló, meg mély érzelmi töltetű és sírós. Hát, sírás volt benne, az biztos. Ennyi életképtelen, önsajnáltató, hisztis, tehetetlen, rinyálós karaktert egy rakáson már régen láttam. De mire dobni akartam volna, már túl sok részt néztem végig, így végül végigszenvedtem.
Számomra egy túlértékelt mű, ami nem tudott meghatni. De a karakterek 99%-a idegesített, és kb. mindegyiket egy péklapáttal vertem volna agyon. Kivétel Festőcsajszi meg a pasija (Kutyuli barátnője a középiskolából), akik normálisak voltak. De ugye normális karakterekkel nem lehet animét csinálni.

A zenék jók voltak, azt elismerem, meg Nana arca szépen volt megrajzolva és a végefelé valami normális történet is elindult. De ez édeskevés. Ezért kap 3 kerek pontot. Többet nem érdemel. A magyar szinkron meg a hab a tortán, mert borzalmasra sikerült. Egy epizódot néztem belőle magyarul, az is sok volt. Eredeti nyelven élvezhetőbb volt. De a pocsék, unalmas történeten ez sem segített.

Profil Képtár

Hihetetlen még midnig ez a mű. Top kedvenc, minden évben egyszer megnézem/elolvasom, számomra mestermű. Gyönyörű Yazawás grafika, az OST valami elképesztő, a történet magával ragadó, a karakterek kiválóak és minden felnőtt nő megtalálhatja a hozzá legközelebb álló mintát. Gyakorlatilag az összes alap férfi-, és nőtípusra van ilyen-olyan példa.

Borasztó realisztikusan ábrázolja az érzéseket, a kapcsolatrendszereket, az ember lányának gondolatait, két ember között kibontakozó érzelmek árnyaltságát. Hogy mekkora hatással van ránk a másik ember tette, és mit okozhatunk neki egy-egy meggondolatlan mondattal. Vagy hogy mekkora trauma is lehet egy szakítás, mennyire kihat az életünk további részére. Imádom, hogy nem fekete-fehéren mutat be társadalmilag elítélendő tetteket és nem is ítélkezik. Kőkemény josei, őszintén szólva nem is tudom miért nem szerepel a tagek között. És hogy miért shoujo magazinban jelent meg. 15 évesen még csak a szép grafikát és zenét tudtam értékelni, felnőtt fejjel, amikor már átélt ezt-azt az ember, megérti a mű lényegét.

Csak ajánlani tudom ízelítőnek, majd érdemes a mangát is elővenni. És szorítani, hogy Yazawa erőt gyűjtsön, és befejezze végre. Semmit sem várok jobban.