Gake no ue no Ponyo
típus: anime | év: 2008 | részek: 1
~ Ponyo a tengerszirten ~
Ennek is eljött az ideje. Itt a régóta várt új Miyazaki csoda.^^ Muszáj volt letöltenem, és megnézni, amint lehetőségem adódott rá. Miyazaki új művében félretette az eddigi komolyabb, felnőtteknek (is) való témáit (pl: Mononoke, Naushikaa), és... [ tovább ]
Téma: Ponyo on the Cliff by the Sea
|
|
Mostanánában a gyermekem többször is megnézte, így volt alkalma megütnie a bot fülemet a Valkűrök vágtájának a feldolgozása. Szerintem tökéletes választás volt, pont akkor csendül fel amikor Ponyo elszabadítja a világvégét és lány(?) testvéreivel elindul megkeresni Sosukét...
Szerintem zseniális, mint minden Ghibli mű. |
|
2012.05.05 20:50 00 / | |
munkatárs
|
|
Kicsit tartottam ettől a mozitól, mert olyanokat hallottam róla, hogy Miyazaki már öregszik, és hogy ez a filmje már nem az igazi, meg ugye ez is főleg kisebbeknek szól, mint a Totoró, és engem már az se nyűgözött le annyira. Ehhez képest kellemesen csalódtam, imádnivalóan aranyos volt, Sousuke és Ponyo nagyon édes párost alkottak, és nagyon tetszett a helyszín, a kis kikötőváros is, meg az egész tengeri környezet.
9/10 |
|
2012.06.23 14:23 00 / | |
|
|
Ez egy családi film, többet nyújtott, mint amennyit vártam előzetesen. Egyszerű, közérthető, szerethető a film, a célközönsége szerintem jobban élvezte, mint én. 10/8
|
|
2012.07.22 17:52 00 / | |
|
|
Ez a darab, azon kevesek közé tartozik, mit még nem láttam, a Miyazaki művekböl, most be pótoltam.
Valóban, kicsit egyszerű film, de szerintem simán hozza a Ghibili fillinget. A fiatalabbaknak remek szórakozást nyújthat. |
|
2013.02.06 22:56 / utoljára módosítva: 2013.02.06 22:57 00 / | |
|
|
Szerintem nem gyerekeknek szól, mivel akkor nagyon rossz példát mutatna a kisfiúknak/kislányoknak!
Rögtön az elején, *törjünk össze egy üveget egy kővel, hogyha benne van egy élőlény, és közben persze tág szemekkel bámuljuk, ahogy a szilánkok repkednek*... Aranyos volt, nagyon tetszett! Voltak benne kivetnivalók, ezért inkább nem is néztem kritikus szemmel. Csak élveztem az aranyos, vicces jeleneteket. Ponyo karaktere nagyon tetszett, megláttam, és "awwwww". Sokat mosolyogtam, izgultam, magával ragadott a történet és a hangulat, szóval érdemes volt megnézni! |
|
2013.07.07 5:28 00 / | |
|
|
Yuriko-chan írta: mert Ponyo apja tisztára olyan, mint valami kivénhedt HowlNekem is ez ugrott be először róla. Szerintem a mű igazán aranyos volt. Egyszerű volt, de szerintem pont a gyerekek miatt nem bonyolították túl, a könnyebb érthetőség miatt. |
|
2013.09.15 12:48 00 / | |
Offline
|
|
Kis cukiság volt. Remélem keresztlányom(3éves) egyszer értékelni fogja, és lecseng végre a gagyi mesék időszaka.
|
|
2013.09.15 15:47 00 / | |
|
|
HÁt ez nagyon aranyos volt. 10/10
|
|
2013.09.15 17:39 00 / | |
Offline
|
|
Végtelenül aranyos történet és a Miyazakitól megszokott minőségű kivitelezés! Imádtam!
|
|
2015.01.21 14:08 00 / | |
|
|
Egy újabb Miyazaki filmmel gazdagodott a befejezett listám.
Ez már egy hosszabb vélemény, így megint spoilerbe másolom. Az eredeti cikk a blogon jobban van tördelve és képek is vannak mellé, ott továbbra is jobb olvasni. SPOILER! Miyazaki filmjei mindenkinek szólnak. Csupán az a kérdés, hogy egy adott darab a gyerekeket, vagy inkább a felnőtteket szólítja meg. Az olyan komolyabb művei, amiben megjelenik már a háború, vér és démonok, mint például a Porco Rosso, vagy a Princess Mononoke, egyértelműen az idősebbeknek szólnak. Ehhez mérten ezeknek már a mondandójuk is mély, rétegelt és kidolgozott. De még azokban is találhatunk aranyos, a fiataloknak szánt elemeket, ami miatt még nekik is ajánlhatóak maradnak. A kérdés inkább az, hogy egy Miyazaki darab a skála melyik pontján helyezkedik el, milyen benne a komoly és a meseszerű, cuki elemek aránya. Filmünk egy vízi parádéval kezdődik. Ponyo a kis halacska, apja Fujimoto figyelmetlenségét kihasználva elszökik annak tengeralattjárójáról és egy medúza hátán a felszínre lebeg. Egy halászhajóval való kisebb kellemetlenség után a vízparton találja magát, ahol Sosuke megtalálja és hazaviszi… Nos, a Ponyo talán Miyazaki legtisztábban gyerekeknek szánt alkotása. A japán mester a már tőle megszokott és bevált rajzstílusát is ehhez a célhoz igazította. A tipikus rá jellemző szimbólumokból is jóval kevesebbet épített be, mint általában, de azért aki keresi ezeket, fog találni nem is egyet. A legszembetűnőbb talán az a „gonosz” szolgálóinak higanyszerű folyadékként való megjelenítése. Az animáció a háttereket és a statikus elemek kivételével jóval letisztultabb és színesebb mint a többi Ghibli mű. Leginkább egy mesekönyv illusztrációjához hasonlítanak. Az, hogy ez kinek tetszik és kinek nem, személyes preferencia kérdése. Hogy a film arculatához tökéletesen illenek az biztos. Az atmoszférája pedig nagyon rendben van. Tökéletesen fuzionálja az szimpla, könnyen érthető történetét a komplex és érdekfeszítő karaktereivel és a rejtélyes, mágikus elemekből fakadó misztikummal. Na és akkor szóljunk az alkotás ezen részeiről kissé bővebben: A történet aranyos, egyszerű és meseszerű, egy hozzáillő kerek lezárással, (nem csattanóra épít). Plusz az alkotók elszórtak benne sok kis apró, gyerekeknek címzett oktató és jellemfejlesztő elemet. A felnőtteknek szánt mondandó a környezetszennyezésről és a természettel való összhangról csak képek formájában jelenik meg. Olyan apróságokban, mint a tengerpart szikláin fennakadt szemét. Parányi jellegzetességek, de lehetetlen őket nem észrevenni. Kifejtve pedig egyáltalán nincs, még a párbeszédekben is alig jelenik meg. Csak Fujimoto említi meg néha, hogy „De undorítóak az emberek!” és ebben ki is merül a dolog. Ha pedig már Fujimotonál tartunk, érdekes, hogy mint a gonosz megtestesítője nem egy egyszerű velejéig romlott karakter, hanem ő is motivációval és célokkal rendelkezik. Ahogy pedig halad előre a történet és egyre jobban megismerjük őt, annál nehezebb beskatulyázni. Lisa, Sosuke édesanyja is egy hasonlóan komplex szereplő. Szintén hozzá méltó zsenialitással rakta össze a film kezdő 10 percét a rendező és forgatókönyvíró úr Joe Hisaishival karöltve. Ezen intervallumban egy szó sem hangzik el, és csupán a képek és a zene mesél a nézőnek, de még hogy! Azonban akkor sem kell elszomorodnia a nézőnek, ha a szinkronszínészek megszólalnak. A párbeszédek és a vígjátékszerű elemek is nagyon jól működnek a filmben. A film komikuma is egy viszonylag egyedi stílussal rendelkezik. A helyzet és a jellemkomikum érdekes keveréke, akár ugyanannál az egy szereplőnél. Összességében a Ponyo egy nagyon kellemes élményt nyújtó alkotás. Ha nem is a mondandója miatt, de egy gyöngyszem. Bármelyik korosztály találhat benne valamit, ami elnyeri a tetszését. Minden tekintetben egyedi stílusa emeli ki a többi film közül. Aki egy könnyedebb, vidámabb alkotással akarja indítani a kalandozását az animék világában azoknak tökéletes kezdőpontot szolgáltat. 9/10 |
|
2015.01.23 17:05 00 / |