Profil Képtár

Mindig is nagy kedvenceim voltak a régi animék. Ez az anime mind addig tetszett míg el nem jött az utolsó két rész. A végén már azt se tudtam hogy mit nézek . Persze , elhiszem hogy ez is kell bele , hisz az érzéseinket nem nyomhatjuk el , és ezt az anime teljesen jól mutatta be. Ettől függetlenül nagyon jó anime , tetszett.

Profil Képtár

Túl hosszú véleményt írtam, ketté kellett szednem. Holnap feltöltöm a folytatását.


Engem nem érdekelnek a mechák, nem tudok lelkesedni sem a külsejükért, sem a látványos harcokért, amiket produkálnak. De ha a történetben emellett van valami plusz, ami megragad, akkor szeretni tudom az ilyen animéket. Pár évvel ezelőtt a Code Geasst sem a mechák miatt kezdtem el nézni, hanem mert láttam milyen népszerű, és ez kíváncsivá tett. Nem is bántam meg, hogy megnéztem, sőt. A Neon Genesis Evangeliont is azért kezdtem el, mert sokszor belebotlottam a címbe, és láttam hogy sokan megkerülhetetlen animének tartják. Érdekelt miért olyan legendás, és végül egy hét alatt végignéztem az eredeti ’95-ös sorozatot, a hozzá kapcsolódó két filmet, és az újakat is, vagyis a Rebuild of Evangeliont (2007, 2009, 2012).

Ahogy elkezdtem az eredeti sorozatot, eleinte meglepett, mennyire le tud kötni. Nem húzott be magával rögtön a sztori, és sokáig ott volt bennem az érzés, hogy akár unhatnám is a látottakat, mégis volt benne valami, amiért nem esett nehezemre a soron következő részre kattintani. Pedig eléggé nehezen összerakható volt számomra az alapszituáció, már azon kívül hogy angyaloknak nevezett szörnyetegeket kell legyőzni. Az egyes felek céljait sem tudtam megmagyarázni, vagy hogy miben is különböznek egymástól. Teljes zavar volt a fejemben. Miután megnéztem a The End of Evangeliont, elkezdtem olvasgatni az aoianime.hu-t, és úgy igazán csak akkor sikerült összeraknom magamban a dolgokat. :”)

Ahogy teltek a részek, és a harcokról egyre inkább a karakterekre, a személyes drámájukra helyeződött a hangsúly, megtetszett az anime. Már nem csak simán lekötött, érdekelni kezdett mi lesz ennek a vége. Tetszett, ahogy apránként kaptuk az információkat, és elkezdett körvonalazódni milyen tragédia történt a szereplőkkel, hogyan élték meg azt, és utána hogyan próbálták feldolgozni. Kiderült, hogy tulajdonképp mindenkinek van valami problémája, amit több-kevesebb sikerrel nyom el magában és rejt el mások elől. Engem tehát a történetnek a pszichológiai oldala fogott meg, és szerintem ettől több, másabb, mint egy szimplán csak mechákat felvonultató anime. Ez a mély emberi dráma, ami kiemeli ezt az animét a hasonlóak sorából.

A sorozat és a Rebuild filmek között nem csak annyi a különbség, hogy a filmek eleinte lerövidítik, majd egyre jobban megváltoztatják az eredeti cselekményt. A legnagyobb eltérés, ami miatt bennem fájó hiányérzet maradt a megnézésük után, az a hangulat megváltoztatása. A filmek egyértelműen a cselekményre, a harcokra helyezték a hangsúlyt, szemben a lélektannal. A karakterek háttérbe szorultak, sokszor épp csak utaltak a múltjukra, és szerintem aki nem látta az eredeti sorozatot, nem is értheti, érezheti át a gyötrelmüket. A filmek hangulata nem is olyan depresszív, mint a sorozaté, ezért sokaknak emiatt talán könnyebben befogadható. Tehát akit nem érdekelnek a hosszas beszélgetések, lassan kibontakozó személyes drámák, csak látványos mecha harcokat akar nézni, annak a Rebuild of Evangeliont ajánlom. Személy szerint én csalódtam a filmekben, bár nem lepődtem meg túlzottan. Kiveszett belőle az a plusz, ami kiemelkedő alkotássá tette a Neon Genesis Evangeliont. Szerintem ez így csak egy sima mechás anime, semmi több.

És kövezzetek meg, de Shinji karaktere jobban működött szerintem a sorozatban. A filmekben is vannak gyenge pillanatai, de úgy összességében határozottabb, tettrekészebb jelenség. És igen, be kell vallanom, hogy így egy fokkal szimpatikusabb karakter (legalábbis a 3. filmig, mert ott egyszerűen wtf, amit művel). Mégis azt mondom, hogy a sorozat azért olyan jó, mert Shinji olyan, amilyen. Nem igazán spoiler, de fő a biztonság: alább azt taglalom milyen karakter is ő.

Profil Képtár

Leírok még néhány dolgot, ami nekem hozzátett az egész sorozat hangulatához.
Itt van rögtön az, hogy az egész elég felnőttes, módjával de szerepel benne a szexualitás. Nem mintha annyira meztelenül akarnám látni a szereplőket, vagy ujjonganék amiatt, amiért itt is elsütik, hogy a piruló suhanc rázuhan a lányra, és mit ad isten, a marka épp a lány mellét éri. De mégis örülök, hogy a sorozat ennyire bevállalós, mert ez közelivé, emberivé teszi a szereplőket. Nincs cenzúrázva az életük, hébe-hóba tehát látjuk azt, ami szintén hozzátartozik az életükhöz, pl. amikor két egymáshoz vonzódó személy összesimul a liftben; amikor egy fiatal személy véletlenül villant magából valamit, majd zavarba jön; szóba kerül a menstruáció és vele járó fájdalom, rossz hangulat stb. Úgy érzem ezeknek mind van létjogosultsága a történetben, egyrészt a felnőtt szereplők miatt, másrészt a fiatalok miatt, akiknek sok minden mellett a felnőtté válással is meg kell küzdeniük.

Aztán. Ahogy olvasgattam a véleményeket, láttam hogy többen is felemlegették azokat a jeleneteket, amiket hosszan elhúztak, miközben csak egy állóképet kaptunk. Ilyen volt az, amikor két szereplő, akik nem igazán jöttek ki egymással kénytelenek voltak egy liftben ácsorogni. És ilyen volt az is, amikor az egyik szereplőnek súlyos döntést kellett hoznia, és sokáig belemerevedett a mozdulatba, míg vívódott magában. Nekem tetszettek ezek a részek, mert kellőképpen megteremtették a feszültséget. Igaz, kicsit azért zavart, hogy tényleg csak egy képet merevítettek ki, és minimális mozgást sem kaptunk, pl. egyik szereplő sem mozgolódott a liftben, nem változtak a fények, más egyéb. Szóval igen, ezt egyrészt rá lehet fogni arra, hogy a készítők spórolni próbáltak a költségeken. Ugyanakkor szerintem nem is feltétlenül rossz megoldás ez így. A szemeim rátapadtak a képernyőre, izgatottan vártam mikor mozdul meg valami, valaki a képen, mi fog történni. Nekem leginkább a második eset tetszett nagyon. Távolról mutatták a magával vívódó karaktert, nem láttuk az arcát, nem hallottuk a gondolatait, mégis, az a hosszúra nyújtott mozdulatlanság többet mondott minden szónál. Csak bámultam a képernyőt, ide-oda cikázott a tekintetem, vártam mikor törik meg a varázs, mikor jut döntésre a szereplő, és milyenre, és míg hallgattam a jelenetet aláfestő zenét, elöntöttek az érzések anélkül, hogy konkrét szavakká formáltam volna őket magamban. Nekem ez hatásos volt. A liftes jelenet amúgy feltűnt az egyik újabb filmben, és vigyorogtam is rajta, hogy milyen hamar megszólalt ott az egyik szereplő. Túl gyorsnak éreztem az eredeti jelenethez képest.

A zenék is hatásosak voltak, van köztük olyan, amit csak úgy magában nem hallgatnék meg, de a jeleneteknek hatásos aláfestést adott. De persze akadnak olyanok is, amik kimondottan tetszettek. A The End of Evangelion film vége felé volt egy dal, ami először szokatlannak tűnt a jelenethez, de aztán hamar megtetszett a hangulat, amit a látottakkal együtt alkottak.

Nem terveztem ennyit írni, mégis így sikerült. Összességében nekem tetszett az anime, nem bántam meg, hogy megnéztem. Nem lettem óriási rajongója, de érdekel annyira a sztori, hogy a mangát is elolvassam. Nem rögtön, előbb hagyom kicsit leülepedni a dolgokat, de az is biztos sorra kerül, pláne, hogy itt AA-n is található hozzá magyar fordítás.

Off törölve a szabályzat VI.2. pontja értelmében /mod/

Profil Képtár

Megkapja a 9 pontot tőlem is. Az utolsó 2 rész tényleg pocsék. A történet nagyon is kedvelhető, ahogy a karakterek is. Néhol erőltetett a háttértörténet. Persze Gendo-t én sem szerettem. Sajnálom, hogy az "ember helye a világban" szál feldolgozatlan maradt és a felszínes szimbolisztika bezavar néha. Azon kevesek közé tartozom akik Asuka-t jobban kedvelték mint Rei-t, talán ő volt a legemberibb a sorozatban. Az OP, ED telitalálat.

Profil Képtár

Ne felejtsd el majd megnézni az End Of Evangeliont is. Az feledteti a gyenge utolsó 2 részt.

Profil Képtár

Kedvesek, hadd ajánljak minden érdeklődőnek egy figyelemre méltó animált manga verziót, eredeti hangeffektekkel, angol szöveggel:


Nekem nagyon megtetszett, talán más is örül neki

Profil Képtár

Mit is mondjak. Amint elkezdtem nézni az első pár rész talán az 5.-ig téleg hozta az elvárásokat, de aztán..... Messze alulmulta az elvárásaimat pláne egy ilyen felkapott animéhez képest. Az első öt részben felépít egy Elfen lied hez hasonló komoly atnoszférát és egy történetszálat melyben Rei és Shinji elkezdenek komolyabb kapcsolatott felépíteni aztán bum! Jön Asuka és átmegyünk Full Metal Panic FUMOFFU-ban és a részek Jó fele azzal meg el hogy Asuka szekálja Shinjit. Rei teljesen háttérben marad mintha misem történt volna a cselekmény meg kimerül abban hogy egy egy valamit részenkét legyöznek nomeg egy teljesen bonyolult és értelmetlen, kidolgozatlan befejezés.

Profil Képtár

Nézd meg az End of Evangelion-t. Az zárja a történetet.

Profil Képtár

Amikor először láttam az openinget, nagyon megtetszett és meg akartam nézni a sorozatot. Ez volt az első, 90-es évekbeli animém. Eleinte nem tartottam kiemelkedően jónak, de amint elértem a sorozat kb. feléig, megváltozott a véleményem. Az utolsó pár részt folyamatosan, megállás nélkül néztem végig, aztán pedig jött az End Of Evangelion... Ahhoz hasonló mozifilmet és befejezést még életemben nem láttam (Jó, aztán később rájöttem, hogy létezik a Devilman, ami az Evát inspirálta és tényleg hasonló a befejezése a Devilman: Crybaby-nek is). A két utolsó rész nem igazán a kedvencem, azokat igazság szerint ki is hagytam, amikor párszor újranéztem a sorozatot.

Nekem idáig a kedvenc animém és az End of Evangelionnal együtt 10/10.

Profil Képtár

Vegyes érzéseim vannak NGE-vel kapcsolatban,de leginkább nagy csalódás volt:(.A rajz meg a zene jól el van találva,de a történet egy ponton túl random kínlódásá válik .Megértem ,hogy mért tetszik sokaknak,tényleg vannak benne zseniális elemek,sajátos hangulat is,de ez kevés sztem.