Kellett nekem egy kis idő, hogy átgondoljam, mit is írhatnék összefoglalásként, de mostanra körülbelül sikerült összeszednem a gondolataim.

Szegény szemüveges srácok triplán hátrányos helyzetből indultak, hiszen közvetlenül a Free!-s úszósrácok után kerültek műsorra, és persze áldozatul estek az összehasonlításnak, hiszen az öt cuki fiú cukiskodik tematika itt is befigyelt. Másrészt a DEEN nem épp a csodás grafikus munkájáról volt híres, harmadrészt, ami engem érzékenyen érintett, hogy a sorozat alapjául szolgáló CD nagyon is jó castját egy első pillantásra rosszabb castra cserélték. Ehhez azért később még visszatérek.

Aztán jött az első rész és nekem első látásra abszolút bejött. A történet ismerős volt már a CD-ről és ugyanolyan hibbant, bár voltak változások, megvalósítás teljesen Yamamoto Soubis volt, és mivel a rendezőnő munkáit ismertem, nagyjából tudtam is mire számíthatok tőle, a srácok mindegyikébe volt valami kedvelnivaló, a sorozat humora is az én ízlésemhez igazodott, szóval előtte ragadtam. Aztán volt néhány olyan húzás, ami bicskát nyitogatott, gondolok arra, hogy Hayatoval hogyan bántak, illetve Akiranak is van egy olyan abszolút érzelmileg nulla oldala, de másrészről meg a poénok, a kaotikus, de színes és harsány grafika, és a fiúk egyenlítettek a másik oldalon. Volt jó néhány olyan pillanat, ami annyira betalált, hogy azóta is röhögök, ha eszembe jut, például,amit sokat is emlegettem, hogy Mit-chan annyira cuki shota, hogy még a tanár kért tőle elnézést a nehéz feladatért, mikor nem tudta megoldani. Szintén a sorozat erőssége a Brotherly love ábrázolása, és most semmiféle perverz értelemben, hanem a testvéreket összekötő, őszinte szereteten alapuló kötelék, ezeken a részeken csumára hatódtam, akár az Akira - Hikaru páros, akár Takuma és a bátyjai vagy Hayato és a tesói, imádtam ezeket a részeket. És mivel a végére sok minden kiegyenesedett, sőt értelmet nyert, amolyan Yamamoto - senseisen, így sokat meg is bocsátottam. A diáktanács megint érdekes figurák gyűjtőhelye, a DoS alelnök, meg a kaichou és a többiek mind megérdemelték a helyüket ebben a lökött bandában.

És akkor a seiyuuk: mint mondtam engem érzékenyen érintett a csere, főleg a CD három trackjének ismeretében és az első rész elég vegyes volt ilyen szempontból. Takuma hangját adó Tamura Atsushi, valami elképesztő álmatag játékot hozott, pedig őt a Tamako Marketben Mochizouként szerettem, de végül is, ha két különböző karakterként kezelem a CD és a sorozat Takumáját, akkor hozzá nagyon is illett. Kimura Ryohei sokkal jobban tetszett Hayatoként mint annó Namikawa Daisuke, Miyata Kouki sokkal kevésbé volt idegesítő, mint vártam, valahogy jól elkapta Mit-chant. Akabane Kenji tökéletes Akira volt, nagyon megszerettem, szívesen hallanám még jó sokat, a seiyuu eventen is szimpatikus volt. Suwabe Junichival végül nem jutottam dűlőre, talán először volt, hogy nem találtuk a közös hangot egymással, nem rossz volt, abból eredhetett a gond, hogy Morita Masakazu valahogy jobban illett Yukiyához.

Összességében én nagyon megszerettem ezt a sorozatot és mivel megígértem, hogyha Hayato ügyét tisztességgel elrendezik megkapja a jó pontszámot, amit a készítők a maguk részéről teljesítettek, itt az ideje, hogy én is tejesítsem az enyémet_ 8/10