Profil Képtár

Ismertető engedélyezve: 2020.11.25.

Profil Képtár

Igazából felesleges bármit is írnom erről, hiszen egy korábbi animénél már leírtam a véleményem.
Szóval bemásolom azt amit a Kono Oto Tomare-hoz írtam.



Ezt kb a sorozat fele után írtam. Bár már az első résztől nyilvánvaló volt. Pont, mint ennél.
Ugyanúgy, mint a Kono Oto Tomare, ez is egy megerőszakolása egy kreatív alapkoncepciónak. Már ami a hangszert illeti.

Az értékelésem ugyanaz. És 1. rész után kuka.

Profil Képtár

Nagyon nagyon tetszik a Shamisen mint zene!!! (Bááár nekem egy picit úgy tűnik, mintha minden zene majdnem egyforma lenne... próbáltam többet keresgélni, de igazán én nekem nem jön át a hangulata, amikről a történet alatt beszélnek.) De akkor is nagyon jó hangszer, én rock zenéhez is eltudnám képzelni. (Wagakki Band pl. egész jó.)

Viszont a sztori... minden egyediséget nélkülöző tucat téma. Eleinte tetszett Setsu nemtörődömsége, tetszett a "híres anya", aki elhagyta, de most támogatja a fiát, tetszett, hogy nem iskolás vacak meg egy tucatnak indul... de 2 rész után csak visszaültünk az iskolába! Innen totál kiszámítható és egysíkú lett.

Itt kivételesen örülök, hogy nem nagyon alakult szerelmi szál.
A zene miatt szerintem érdemes megnézni.

Profil Képtár

Szerintem meglepően jó lett, bár én ugye úgy ültem le elé, hogy "csak ne legyen olyan, mint a Kono Oto Tomare"! És azokra köröket vert, úgyhogy már emiatt jobb szájízzel álltam fel mellőle.

Mondjuk az erős részei inkább a végén a versenyen jönnek elő, valamint az első két epizód jó volt felvezetésnek, ami meg közöttük van, az erősen so-so. Ja, az iskolai klubbos dolog, meg hogy kezdők indulni akarnak rögtön valami nagy versenyen lerágott csont, de szerintem még ez a része is jobban lett kezelve, mint a Kono Oto Tomarében.
Talán ami a legjobban tetszett, hogy a nagyapa szelleme úgymond végigkísértette (the pun wasn't intended) az egész animét és a külső meg belső konfliktust is ő okozta Setsunak - természetesen akaratlanul. Setsu az első részekben még nem túl szimpatikus főszereplő, de amellett, hogy azért felenged az évad végére és megmutatkozik a törődőbb oldala, a családi hátterét megismerve szerintem elég érthetővé válik, miért olyan amilyen. Érdekes a belső vívódása. Kezdetben nem csupán a gyásszal kell megküzdenie, de zenészként is falba ütközik. Kétségbeesetten próbálja valahogy az utolsó megmaradt kapcsolati pontot megtartani a nagyapjával, ami ugye a shamisen, viszont közben sokáig nem veszi észre, hogy az utánzásával ő maga nem fog fejlődni és nagyon nehezen tudja a nagyapa utolsó utasítását értelmezni. Az új barátoknak és élményeknek hála viszont végre megindul az önfelfedezés útján, amibe sajnos belerondítanak a szülők, akik totál a rossz irányba terelik Setsut. Abszolút csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, a fiukban inkább csak Matsugoro utánzatát látják, akit a saját kényük-kedvük szerint kell formázni. Szóval... wáó!
Azért én nem számítottam rá, hogy ilyen mélyebbnek mondható, önelemzős, önfelfedezős része is lesz az animének. Mondjuk a végén Setsu összeomlása kicsit már sok volt (vagyis inkább az, hogy mindenki végignézte), de az a bizonyos jelenet Umekoval viszont durva lett. Így pedig ordít az anime egy folytatásért.

Nem akarom mindenben a Kono Oto Tomarét felhozni, de na, itt még a zene részét is jobban csinálták! Tényleg azt éreztem, hogy a shamisen egy fontos pontja az animének, és nem csak dumálnak róla. Az előadások is egytől-egyig gyönyörűek, még az se zavart, hogy a legtöbbet itt is végigbeszélik, mert néha inkább csak dobott az előadás hangulatán. Az első részben pl. amikor Setsu visszaemlékszik, hogyan jellemezte neki a nagyapja a Jongarát, az olyan érzelmekkel teli volt.
Ó, és értékelem, hogy tényleg igyekeztek a szereplők játékát elkülöníteni egymástól, hogy még a botfülű néző is észrevegye a különbséget az előadások között. Ez Setsu utolsó játékára különösen igaz. Nekem is furcsa volt a dal eleje, hogy milyen plain és egyszerű, és közben jövünk rá az okára, hogy a végén mégis megjelenjen Setsu "hangja".

Szóval vannak nagyon erős pontjai az animének, amiket kicsit beárnyékol a középszerűsége. A szereplők szimpatikusak, de nem kiemelkedők, az animáció oké, de nem a legjobb, a versenyig az események nem épp a legizgalmasabbak és az üzenet is elég szájbarágós sokszor. De basszus, a csúcspontok mégis odaütöttek egy kicsit!
Legyen 7/10, és bár mondanám, hogy szeretnék folytatást, ha lesz, jó lenne nem évekig húzni, mert a lelkesedésem sajnos valószínűleg addigra el fog párologni.

Profil Képtár

Részemről gyakorlatilag Szasza véleménye +1.

De azért pár dolgot még én is kiemelnék. Egyrészt, hogy a zene és a dráma kezelésének szempontjából valóban messze jobb, mint a Kono Oto Tomare. Ebben a zenész miliőben sokkal inkább odaillőnek érzem a saját út- és hangkeresés, illetve az elvárásokkal szembeni küzdelem drámáját, mint a Kono Oto Tomare-féle erőltetett random-szarkeverő-aki-fel-akarja-oszlatni-a-klubot (mű)drámát. Setsu maga is egyszerre akarja megőrizni és továbbvinni a nagypapa zenéjét, de megtalálni a saját hangját is, ami önmagában is nagyon érdekes.
Illetve nem volt egyetlen olyan epizód sem, amiben ne lett volna legalább egy hosszabb shamisen-performansz. Kérem szépen, én ezért nézek zenés animét - mert zenét akarok hallani! Nem két darab előadást tizenkét részenként! Szerintem kevesebbszer is beszéltek bele a zenélésbe (legalábbis a versenyen kívül), de még ha bele is dumáltak, az sem zavart annyira, mert így is rengeteg zenét hallhattunk a sorozatban. És tényleg hallatszottak a különbségek az előadásmódokban is. A zenei rendezésnek igazán megadták a módját, csodálatos darabokat hallhattunk végig (a második részben Umeko és Setsu, illetve Wakana és Setsu közös előadása egyszerűen feledhetetlen).

Az szerintem is kár, hogy két rész után itt is középsulis-klubos környezetbe került át a történet, full amatőrökkel (és valljuk be, Setsu klubtársai azért nem olyan izgalmas karakterek) - annyira máshogy indult az anime, hogy már kezdtem reménykedni, hogy magunk mögött hagyjuk ezeket a kliséket, és inkább felnőtt, profi zenészek és előadóművészek között fognak zajlani az események, de hát sajnos nem. Fura volt, hogy a Setsunek szállást adó leányzó is csak úgy felszívódott, pedig az elején még relevánsnak tűnt (lehet, hogy később még tervez vele a mangaka, nem tudom...)
Aztán megemlíteném még az érdekes Aomori-dialektust, ami kicsit megmosolyogtatott, de szívesen hallgattam; na meg a szuper openingeket és endinget is. Furcsálltam, és kicsit sajnáltam is, hogy lecserélték a sorozat felénél az openinget, hiszen remek volt az első, és a shamisen-kíséret miatt témába vágott, de az az igazság, hogy a második is nagyon jó volt, bármelyik anime megirigyelhetné azt is.

Az utolsó rész azért így lezárva kicsit rossz szájízt hagyott maga után, úgyhogy nagyon jól jönne egy folytatás - remélem, lesz is. 7/10-et mindenesetre nekem megér.

Profil Képtár

Először a végével kezdenék, mert pont most fejeztem be.

SPOILERES!!!

Ha valóban ez a 12. rész a vég. Akkor én elküldöm a készítőket a .....
Nyilván reménykedtem hogy a "főhős" a végére "megdicsőül". De még azzal is kibékültem volna hogy azzal zárják hogy , hogy oké jó voltál ,de még van hova fejlődnöd. De ehelyett előszór az a büdös ...... anyja rúg még egyet a gyerekbe. Aki így is le van lobozva. Bár ö is hülye volt hogy hagyta magát befolyásolni. Szóval ott van a "megtört" karakter, aki joggal dühős. Erre ahelyett hogy vagy békén hagynák, vagy támogatnák, még egyet rúgnak bele. Kiborul elkezd sírni mint egy gyerek. Erre az a kis rocker akinél azt hittem közben végbe ment valami kis fejlődés vissza vált suttyó parasztá. Bár ez igazából nem oszt nem szoroz, mert telibe szarják, de nekem épp elég volt hogy még jobban felhergeljem magam. Sejtem hogy olyasmit akartak kihozni a végére hogy ha képes ebből kilábalni akkor az nagy tanulság lesz számára, és fejlődik. Ere enged következtetni az anjya és a zsűri egyik tagjának párbeszéde. Kivéve ha Umeko csak megapprobálta magát jobb színben feltüntetni. De itt jön a hajtépés. Kiírják a "következő" rész címét. Ami ha ez a vég akkor nem lesz. És a készítők azt várják képzeljük el, vagy ha manga a formájában jelenik meg akkor olvassuk el. Ha nem lesz semmi, akkor ez a sori megy az utáltak közé, mert semmit sem utálok jobban mintha valami nincs kellően befejezve.


A zenékről. Volt hogy tetszett a zene. De ahogy mások is írták a legtöbb egy kapta fa volt. És a készítők a maguk érzéseit sulykolták bele a nézőkbe folyamatosan, hogy most ettől a dallamtól mit is kéne éreznünk. Amolyan Paraszt vakításnak mondanám. Hatás vadászatnak. Vagy mint amikor a régi vígjátékoknál volt a kacaj automata, ami jelezte hogy most neked itt nevetned kellene. Mondjuk egy valódi zenész lehet hogy tényleg képes lenne ezeket át érezni. De én mezei halandó ere képtelen vagyok, vagy csak igen minimálisan. És nem érzem magam botfülűnek, de szerintem nem maguk a dallamok voltak annyira eltérőek (persze volt olyan is mikor valóban lehetett érzékelni) de legtöbbször az éppen játszó karakter illetve a nézők érzelem kimutatásai terelgettek minket. Épp ezért volt eléggé hiteltelen mikor egy másik halandó kezdő karakter egyből meg tudja állapítani hogy mekkora tehetséget hall éppen. Na meg hogy mit is akar közvetíteni a hangokkal. Mindenek ellenére kitartottam, és vártam a végkifejletet ami nem volt. Szóval most úgy érzem hogy megloptak. ellopták az időt amit rá szántam.

Bocsi az ingerültségem miatt. Nagyon friss volt az élmény. Így a végére már én is kezdek lenyugodni. Lehet aludnom kellett volna rá egyet. Köszönet annak aki végig olvassa .