Ez a sorozat a sírba tett, nagyon-nagyon vegyesek iránta az érzéseim.

Nekem a grafika az pont, hogy tetszett, különleges volt és illett az animéhez,az opening és az ending szám nagyon jól hangzott, a költemények pedig gyönyörűek voltak. A hangulatot nagyon jól megteremtették, és nekem nagyon tetszett például, hogy egyes karakterek még a hagyományos japán ruhákat viselték, míg mások nyugati stílusút, miközben japán verseket költöttek, szóval a kontraszt. A seiyuuk szokás szerint átkozottul jók voltak és a szakma krémje szerepelt itt ráadásul. Asanuma Shintarout külön kiemelném, mert nagyon kedvelem, mennyire tud játszani a hangjával. Volt a szezonban másik szerepe is, ahol teljesen más hangszínt kellett használnia és egyikben sem hangzott hiteltelenül. Szóval ez a része szerintem működött.

Ellenben a történet és a karakterek nem igazán győztek meg. A sorozat bűnesetei igen egyszerűek voltak, néha kissé unalmasak is, bár ez annyira nem lett volna nagy baj, ha a karaktereket megszeretem, de ez vagy nem történt meg vagy csak nagyon fenntartásokkal. A legtöbb mellékszerelőnek nem tudom a nevét. Illetve tudom, hogy kik voltak, de hogy melyik-melyik volt, arról fogalmam sin. Ott voltak, olykor fontosabb szerepük is volt, de közben elég súlytalanok lettek. Közülük legjobban Hirai Tarot kedveltem meg, mert a fiatalember okos és szimpatikus volt elejétől a végéig.

Ha valaki arra gondol, hogy akkor a két főszereplő kárpótolt, el kell mondanom, hogy nem hogy nem történt meg, de a legfőbb okai ennek az én tanácstalanságomnak pont ők voltak. Ishikawa egy zseniális költő, de emberként egy léha, megbízhatatlan, túlságosan impulzív, nem túl kedvelhető ember. Kindaichi ezzel szemben bár kevésbé tehetséges az irodalom terén, megvan a magához való esze, kedves és törődő. Néha túl naivnak tűnik, de sokszor kiderül, hogy jobban tisztában van a körülötte zajló dolgokkal, mint azt elsőre gondolnánk. Kettejük kapcsolata lehetett volna kiegyensúlyozott is ezek alapján, de én nem éreztem annak.

Legtöbbször Ishikawa kihasználta Kindaichit és másokat - a második-harmadik részbeli viselkedését például inkább nem is kommentálom, mert azóta is felhúz - míg Kindaichi hagyta neki, még ha tudta is. Nem akarok nagyon hópehely lenni, főleg, mert Kindaichi tényleg nem az a naiv virágszál, és nem akarom azt mondani, hogy nem értem az ilyen típusú karakterek létjogosultságát, de nekem ezt kényelmetlen volt nézni. Még úgy is, hogy megértem, hogy Ishikawa nagyon máshogy volt bekötve, mint az átlag, bonyolult volt meg minden. Ennek ellenére nem szerettem sem a karakterét, sem a Kindaichival való kapcsolatát. Mondjuk a végére leheletnyit emberségesebb lett, ez legyen a javára írva.

Úgyhogy mivel nekem ez elvérzett pont a főszereplőn leginkább 5/10-nél jobbat nem akarok neki adni.