Egy férfi, akin mindig páncél van, mert "Így nem tudnak kiütni egy rajtaütés során." [Goblin slayer 03.rész; Guddo-FanSub] Érdekes, hogy - amennyiben nem csal az emlékezetem - az arcát csak a főszereplőnek nem láttuk, kivéve azt a jelenetet, amikor a mesterével volt. (Feltételezem az utolsó két részből kiderül, de az is fontos kérdés, hogy ki is a mestere.)
"Itt egy rejtvény. (...) Igazabb vagyok az isteneknél! Ördögibb vagyok a sötét istenségeknél! A gazdagoknak nem kellek, a szegényeknek csak én vagyok. Mi vagyok?" (...) "Semmi. A válasz a semmi!" (...) "Bárhol és bármikor feltűnhet. Nem menekülhetsz előle, és sosem érthetsz szót vele! Benned lakozik! Válaszolj!" "A válasz a halál... a halál az!" (...) "Végül erre felelj! Mi lapul a zsebemben?" [Goblin slayer 8.rész; Guddo-FanSub] Miért pont ez a két szó a válasz? Semmi. Halál. Az anime 9-10. részében is felmerül, hogy mi történik, amikor egy kalandor megöregszik/visszavonul. Senki sem tudja, akkor mit fog kezdeni magával, amikor már nem tud goblinokat ölni (érts ez alatt bármit, amire addig képes volt).
"Ha irigykedni kezdesz valakire, akkor goblinná változol." [Goblin slayer 10.rész; Guddo-FanSub] Miért mondják azt, hogy a goblinok kiírthatatlanok? Hogy bármi történik is a démon nagyúrral, a goblinok akkor is ott lesznek?
A többihez most nem volt kedvem/időm kikeresni a pontos idézetet, elnézést.
Egy fiatal (15-16 éves!) lány, aki az első 'kalandján' szemtanúja volt a tárai lemészárlásának. Annyi szabadságot természetesen megengedhetünk, hogy az emberiséggel párhuzamot vonva nem feltétlen fizikai halált értsünk ez alatt.
A főpapnő, akit mindenki tisztel, pont a goblinoktól fél. Persze, megvan a 'racionális' indoka az animében, de...
Az egy-kétezer éves elf, a törpe, a lizardman, a kockázó istenek.

*(Ja, úgy mellesleg a hős legyőzte a démon nagyurat. Na mindegy, mi megyünk tovább goblinokra vadászni.)

Bármennyire is egyszerű kaszabolós animének fanservice jelenetekkel tűnhet első ránézésre, főleg az utolsó rész legvégén - talán kicsit szájbarágósan - elhangzó monológ egyértelműen megnyitja az értelmezések tárházát.

Azoknak, akik nem emlékeznek, illetve nem akarják visszakeresni/még nem látták:

A helyszín, valamint az eltelt idő archetipizálása az általános érvényű történetek egyik jellemzője (lehet). A (nyilván saját kontextusában) valósnak tűnő városok, farm, valamint a látszólag keretek közé szorított tartalom (többek között) a zárómondatokkal megnyílik, és a főszereplőnek nem a személye, hanem a személyisége kerül a középpontba; az a fontos, hogy ő is csak egy ember.
A valóság és a látszat közötti határ elmosását segíti az is, hogy az animében egész végig bolondnak, különcnek hiszik a Goblin Slayer-t. A tizenkét rész során folyamatosan ott feszül a kérdés, vajon tényleg csak egy traumatizált, sérült személyiségű férfi-e a főhős, az ember. Van-e egyáltalán olyan, hogy 'egész'. ("Minden egész eltörött" Ady: Kocsi-út az éjszakában)

Nem véletlenül, a főhős arca a 'jelenben' egyszer sem látható, s azt továbbra is hangsúlyoznám, hogy a 'múltban' is csak a mesterével folytatott párbeszéd során láthatjuk. Ez a személytelenség (és nem személyiségtelenség!) is az archetipizálás hatását erősíti, mivel így a motivációja, a cselekedetei, a döntései kerülnek a középpontba az esetlegesen felszínesen értékelt arca helyett. (Ha sokat szerepeltetik az arcát, és szépnek rajzolják meg - akkor a 'tipikus' hárem animéket erősítené; ha túl csúnyának ábrázolják - akkor esetlegesen kifejezetten ellenszenvet kelt a nézőben, de legalábbis nem biztos, hogy sikerülne elvonatkoztatni a látványtól.)
A Goblin Slayer a legalapvetőbb problémával, a goblinok jelenlétével küzd. "Mivel ő csak egy egyszerű gyalog volt, akit bárhol meg lehet találni."
Amennyiben addig eljutottunk, hogy a főhős általánosítva az embert jelképezi, akkor a goblinok keletkezése, a velük való küzdelem is átértelmeződik. "Ha irigykedni kezdesz valakire, akkor goblinná változol." A goblinok a mindennapi élet apró konfliktusai, melyek mindig jelen vannak, sok esetben kezdetben jelentéktelenek - mint az animében is - könnyen el lehet velük bánni. Azonban amikor egy-egy 'elmenekül', akkor az növekedik, erősödik, mígnem emberi kapcsolatokat, sőt, embereket tehet tönkre.
A goblinok NEM (csak) lemészárolják a megtámadott falukat, városokat, hanem elhurcolják a nőket, és magukévá teszik őket. Az ellentétek, konfliktusok, az irigység sem azonnal öl, csak lassan felemészt ha nem sikerül legyőzni, vagy ha nem győzi le más valaki. Ezt jeleníti meg a Sword Maiden, aki átesett ezen a folyamaton, s míg a külvilág számára ő a tökéletes, erős főpapnő (munka, társadalmi szerep), addig a valódi, belső énje - ha úgy jobban tetszik: lelke - sokkal törékenyebb, mint bármelyik átlagos kalandoré.
A goblinokkal való szembenézés legelső példája a fiatal papnő, aki képes újrakezdeni, képes feldolgozni a traumát, és kitartóan újra meg újra szembenézni a goblinokkal - hogy másokat, és a Goblin Slayert megvédje.

A kalandorok, a kalandor-lét az emberi életet, életutat szimbolizálja, így a fiatal papnő egy bizonyos felnőtté válási folyamaton megy keresztül.
Visszatérve a goblinokhoz, a mindennapokban jelenlévő konfliktusok (kicsit konkrétabban az irigység?) jelképeiként fontos szereplői a felnőtté válásnak. A fiatal papnő az első részben jelentkezik kalandornak, miután elhagyta a rendházat(?), az 'anyai szeretet' védelmét (szó szerint az addigi otthonát). Ennek jelentős része csak úgy lehetséges, ha megtanulja a problémákat, konfliktusokat megoldani, legyőzni.
A felnőtté válás, az élet azonban nem olyan egyszerű, egyértelmű, mint elsőre tűnhetne. Ugyan más a rangjuk, mint kalandorok, de a több(mint)ezer éves elf az egyik leggyerekesebb karakter egész végig, míg a fiatal papnő egyre felelősségteljesebb, komolyabb lesz. Ennek a három mellékszereplőnek (elf, törpe, gyíkember) talán nincs is más feladata, mint reprezentálni a többi fajt, melyek a különböző ember típusokat is jelképezhetik. (Nem rasszista értelemben, és semmilyen negatív felhanggal! Vannak korán/későn érő típusok, vannak a gyermeki vidámságukat egész életükben megőrző emberek, és még számtalan személyiség.)
A felnőtté válás talán legfontosabb pillanata, amikor az utolsó részben a fiatal papnő öli meg a Goblin Lord-ot, melyhez nyilván kellett a Goblin Slayer is, de a döntő csapást a fiatal papnő mérte rá, majd a főhőst is megmentette lényegében.

Az élet elmúlik, mindenki - elkerülhetetlenül - a halál felé tart.
A Goblin Slayer visszaemlékezésében a mestere két (három)* kérdést tesz fel, melyekre a válasz 'semmi' és 'halál'. Ebben a részben válik az anime haláltánccá is, melyben a szereplők elkerülhetetlen sorsa, a halál kapja a(z egyik) főszerepet. Mindegy, hogy kiről van szó, az öldöklés, a goblinok kiírtása, az elmúlás minden rész szerves része: kezdve az újoncoktól, a farmerlányon keresztül, a különböző kalandorokon keresztül, egészen a Sword Maidenig, valamint a Hősig. A szereplők azonban már az emberiség, az emberek jelképeivé váltak, így ez tulajdonképpen minden ember sorsát vetíti előre: az elkerülhetetlen halált, melyet (tapasztalati síkon) csupán semmi követ.
A halál utáni 'mi lesz?' kérdést az anime éppúgy nyitva hagyja, nem halljuk a mester harmadik kérdésére a választ. Ezzel az anime nem erősíti meg egy felsőbb rendő erő/lény/Isten jelenlétét, de nem is cáfolja meg.

A kockázó istenek.
Ebben a kontextusban nem a konkrét 'isteneken' van a hangsúly, hanem a kockákon. A véletlenek, a sors kiszámíthatatlanságán. Talán ezen a ponton volt a legszájbarágósabb az anime, ugyanis ehhez kapcsolódóan konkrétan meg is fogalmazta a 'tanulságot': "Ő folyton új terveket agyalt ki, gondolkodott, cselekedett, edzett, élezte az eszét, és a tökéletességre törekedett. Soha nem hagyta, hogy az istenek helyette gördítsék el a kockát."
A záró monológban megfogalmazott állítás szerint tehát a sors nincs kőbe vésve, az 'istenek' még mindig 'kockáznak': Az események befolyásolhatóak, még a leghétköznapibb személy által is.

*"Igazabb vagyok az isteneknél! Ördögibb vagyok a sötét istenségeknél! A gazdagoknak nem kellek, a szegényeknek csak én vagyok. Mi vagyok?" - "Semmi."
"Bárhol és bármikor feltűnhet. Nem menekülhetsz előle, és sosem érthetsz szót vele! Benned lakozik!" - "...a halál az!"