Nálam simán 10/10, a tavaszi szezonból egyértelműen kedvenc lett, pedig kissé szkeptikusan ültem neki, de már az első rész után meggyőzött és nem is kellett csalódnom, végig tartotta a színvonalat. A szereplőket nagyon megkedveltem, örültem, hogy a végére mindegyik megtalálta a maga helyét. Nekem még Haru sem volt sok, sőt mi több, azt hiszem előlépett kedvenc marslakómmá. Külön tetszett a nagymama, Keito karaktere, aki bölcs derűvel kísérte végig a fiúk közös útját, mindig volt valami helyzethez illő jó tanácsa.
A történettel kapcsolatban sincs okom a panaszra. Remekül megoldották, hogy hogyan illeszkedjen be a mindennapi életbe egy fura, oda nem illő szituáció, amit olyan természetességgel kezeltek, hogy a végére semmi rendkívülit nem találtam abban, hogy
És végül én is hadd emeljem ki a seiyuukat, végig odáig voltam a játékuktól. Irino Miyu volt rám is a legnagyobb hatással, de Oshaka Ryota is megérdemli a dicséret, profi volt ahhoz képest, hogy ez volt az első komolyabb szerepe.
Az opening haláli volt, ezen kívül indítványozom, hogy Tapioca kapja meg a legjobb mellékszereplőnek járó díjat, nagy arc volt ez a kacsa.