Fukumenkei Noise
típus: anime | év: 2017-2017 | részek: 12
[main-img=1,pos=,title=]
A Fukumenkei Noise az azonos című 2013-as http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?person.73323.person által írt és rajzolt http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?manga.14638 adaptációja, amit a Brains Base stúdió hozott el nekünk 2017-ben anime formájában.... [ tovább ]
Téma: Anonymous Noise
|
|
Ismertető engedélyezve: 2016.04.18.
|
|
2016.04.18 15:14 00 / | |
|
|
Most nézem a 2. részt..és érzem, hogy ebből nagyon jó kis sztori fog kikerekedni Nagyon tetszik!!
|
|
2017.04.25 20:34 00 / | |
Offline
|
|
Nehéz erről az animéről pozitívumokat írni. Talán annyit, hogy egy fokkal jobb volt a Kuzu no Honkainál.
1. A történet kimerül abban, hogy három szerencsétlen folyamatosan egymást kerülgeti, de amint visszanéz rájuk a "kiszemeltjük", ők vagy elmenekülnek, vagy valami kifogást találva mentegetőznek. Pedig kivételesen Nino és Momo szereti egymást, de egyikőjük sem mer nyíltan beszélni az érzéseiről, ami miatt csak nyúlik az egész, mint a rétestészta. Jó, szerepet kap a zene is, viszont mindenki csak "használja", funkciója nem sok van. 2. A karakterek 95%-a lúzer, a többi meg statiszta. Az ember hihetné, hogy a kevésbé fontos szereplők (mint pl. Miou vagy Haruyoshi-senpai) szerelmet vallanak, hogy gyorsan kikosarazzák őket és továbblépjenek, de nem, ők is ugyanúgy őrzik a titkukat, mint a fő triumvirátus. A menedzserek rendesek legalább, csak nem túl sokat mutatták őket. 3. Az animáció nem kiemelkedő, de az elvárt szintet hozza... kivéve, amikor átváltanak CG-re a koncertek alatt, az bűnronda. Azóta sem értem, miért kell animációt váltani, ha valaki táncol vagy zenél, pláne ha az sokkal rosszabbul néz ki, mint az eredeti dizájn. 4. Ha már zenélnek, a zenék. Leszámítva az endinget, mind arra lett írva, hogy ordítva, minimális artikulálással legyenek előadva. Viszont Hayami Saorinak ez egyáltalán nem a stílusa, ami miatt nem igazán lehet élvezni a dalokat. Takagaki Ayahi az opening első változatát még egész jól énekelte, de a Nino-verzió ugyanolyan ordibálós, mint a többi. Ha nem láttam volna ilyeneket, mint a Sora no Otoshimono, Fuuka vagy az Akagami no Shirayukihime, azt hinném, Hayami Saori hangjával van a gond, de szerencsére nem, inkább a hangrendezőt hibáztatom. 5. A seiyuuk legalább kitettek magukért. Leszámítva Hayami Saori vitatható minőségű éneklését, a karakterekhez jól találták el a hangokat. Bár a Kansai dialektusban beszélő Fukuyama Jun és a meleg-hangon játszó Ono Daisuke kicsit zavart (de ez személyes probléma az AKB0048-hoz és a Sousei no Onmyoujihoz fűződő visizonyom alapján.) Összességében ez egy olcsó szerelmi sztori, esetlegesen érdekes körítéssel (ha félreteszem azt, mi számít jó énekhangnak az ő világukban), de nem sok újat mutatott és annyira nem is kötött le, hogy elnézzem a sok hibáját. Bár még így is jobb volt, mint a Brain's Base eddigi negatív csúcsa, az Endride. Csak az nézze meg, akinek épp nincs jobb dolga. |
|
2017.06.27 20:00 01 / | |
Offline
|
|
Nyolcéves írta: Nehéz erről az animéről pozitívumokat írni. Talán annyit, hogy egy fokkal jobb volt a Kuzu no Honkainál.1. A történet kimerül abban, hogy három szerencsétlen folyamatosan egymást kerülgeti, de amint visszanéz rájuk a "kiszemeltjük", ők vagy elmenekülnek, vagy valami kifogást találva mentegetőznek. Pedig kivételesen Nino és Momo szereti egymást, de egyikőjük sem mer nyíltan beszélni az érzéseiről, ami miatt csak nyúlik az egész, mint a rétestészta. Jó, szerepet kap a zene is, viszont mindenki csak "használja", funkciója nem sok van. 2. A karakterek 95%-a lúzer, a többi meg statiszta. Az ember hihetné, hogy a kevésbé fontos szereplők (mint pl. Miou vagy Haruyoshi-senpai) szerelmet vallanak, hogy gyorsan kikosarazzák őket és továbblépjenek, de nem, ők is ugyanúgy őrzik a titkukat, mint a fő triumvirátus. A menedzserek rendesek legalább, csak nem túl sokat mutatták őket. 3. Az animáció nem kiemelkedő, de az elvárt szintet hozza... kivéve, amikor átváltanak CG-re a koncertek alatt, az bűnronda. Azóta sem értem, miért kell animációt váltani, ha valaki táncol vagy zenél, pláne ha az sokkal rosszabbul néz ki, mint az eredeti dizájn. 4. Ha már zenélnek, a zenék. Leszámítva az endinget, mind arra lett írva, hogy ordítva, minimális artikulálással legyenek előadva. Viszont Hayami Saorinak ez egyáltalán nem a stílusa, ami miatt nem igazán lehet élvezni a dalokat. Takagaki Ayahi az opening első változatát még egész jól énekelte, de a Nino-verzió ugyanolyan ordibálós, mint a többi. Ha nem láttam volna ilyeneket, mint a Sora no Otoshimono, Fuuka vagy az Akagami no Shirayukihime, azt hinném, Hayami Saori hangjával van a gond, de szerencsére nem, inkább a hangrendezőt hibáztatom. 5. A seiyuuk legalább kitettek magukért. Leszámítva Hayami Saori vitatható minőségű éneklését, a karakterekhez jól találták el a hangokat. Bár a Kansai dialektusban beszélő Fukuyama Jun és a meleg-hangon játszó Ono Daisuke kicsit zavart (de ez személyes probléma az AKB0048-hoz és a Sousei no Onmyoujihoz fűződő visizonyom alapján.) Összességében ez egy olcsó szerelmi sztori, esetlegesen érdekes körítéssel (ha félreteszem azt, mi számít jó énekhangnak az ő világukban), de nem sok újat mutatott és annyira nem is kötött le, hogy elnézzem a sok hibáját. Bár még így is jobb volt, mint a Brain's Base eddigi negatív csúcsa, az Endride. Csak az nézze meg, akinek épp nincs jobb dolga. A legtöbb dologgal sajna egyetértek. Sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből történetileg és a mellékszereplők túlzottan el vannak nyomva pedig abból is lehetett volna élni. Fuuka-ba ez sokkal jobban sikeredett. Zeneileg kettős érzéseim vannak... Valahogy az ordibálós "Berzerk" hangulatos dallam jobban illett szerintem az egészhez mint ez a lágyított / betanított énekes a végefelé... Kicsit olyan volt számomra mintha eltűnt volna az egyediség maradéka is. A Fuuka után magasabb elvárásokkal indultam neki így picit csalódás volt és néha a falat kapartam a gyerekes éneklésektől de az összkép annyira nem rossz. |
|
2017.06.28 12:56 00 / | |
|
|
Ez annyira borzalmas volt, hogy az eszem megállt, az utolsó 3 részt már csak végigpörgettem, bele-beleolvasgatva a fordításba, mert nem bírtam már. Amit a karakterek leművelnek röhejes, az éneklésnek titulást ordibálástól az ember feje megfájdul, de attól még jobban, hogy próbálják azt beadni, hogy ez az éneklésnek szánt borzalom, még jó is, és egész Japán imádja, meg hogy mennyire különleges a hangja, meg ott van még a felesleges műdrámázás, és még lehetne sorolni. Sajnos ebben az animében egy olyan dolgok nem találtam amire azt tudnám írni, hogy ez jó.
2-3 pont. |
|
2017.06.29 14:21 00 / | |
|
|
Nyolcéves írta: Nehéz erről az animéről pozitívumokat írni. Talán annyit, hogy egy fokkal jobb volt a Kuzu no Honkainál.1. A történet kimerül abban, hogy három szerencsétlen folyamatosan egymást kerülgeti, de amint visszanéz rájuk a "kiszemeltjük", ők vagy elmenekülnek, vagy valami kifogást találva mentegetőznek. Pedig kivételesen Nino és Momo szereti egymást, de egyikőjük sem mer nyíltan beszélni az érzéseiről, ami miatt csak nyúlik az egész, mint a rétestészta. Jó, szerepet kap a zene is, viszont mindenki csak "használja", funkciója nem sok van. 2. A karakterek 95%-a lúzer, a többi meg statiszta. Az ember hihetné, hogy a kevésbé fontos szereplők (mint pl. Miou vagy Haruyoshi-senpai) szerelmet vallanak, hogy gyorsan kikosarazzák őket és továbblépjenek, de nem, ők is ugyanúgy őrzik a titkukat, mint a fő triumvirátus. A menedzserek rendesek legalább, csak nem túl sokat mutatták őket. 3. Az animáció nem kiemelkedő, de az elvárt szintet hozza... kivéve, amikor átváltanak CG-re a koncertek alatt, az bűnronda. Azóta sem értem, miért kell animációt váltani, ha valaki táncol vagy zenél, pláne ha az sokkal rosszabbul néz ki, mint az eredeti dizájn. 4. Ha már zenélnek, a zenék. Leszámítva az endinget, mind arra lett írva, hogy ordítva, minimális artikulálással legyenek előadva. Viszont Hayami Saorinak ez egyáltalán nem a stílusa, ami miatt nem igazán lehet élvezni a dalokat. Takagaki Ayahi az opening első változatát még egész jól énekelte, de a Nino-verzió ugyanolyan ordibálós, mint a többi. Ha nem láttam volna ilyeneket, mint a Sora no Otoshimono, Fuuka vagy az Akagami no Shirayukihime, azt hinném, Hayami Saori hangjával van a gond, de szerencsére nem, inkább a hangrendezőt hibáztatom. 5. A seiyuuk legalább kitettek magukért. Leszámítva Hayami Saori vitatható minőségű éneklését, a karakterekhez jól találták el a hangokat. Bár a Kansai dialektusban beszélő Fukuyama Jun és a meleg-hangon játszó Ono Daisuke kicsit zavart (de ez személyes probléma az AKB0048-hoz és a Sousei no Onmyoujihoz fűződő visizonyom alapján.) Összességében ez egy olcsó szerelmi sztori, esetlegesen érdekes körítéssel (ha félreteszem azt, mi számít jó énekhangnak az ő világukban), de nem sok újat mutatott és annyira nem is kötött le, hogy elnézzem a sok hibáját. Bár még így is jobb volt, mint a Brain's Base eddigi negatív csúcsa, az Endride. Csak az nézze meg, akinek épp nincs jobb dolga. Ugyanezt gondolom én is, szerintem jobban nem is lehet megfogalmazni ezeket a dolgokat:') Még annyi, hogy nekem az anime első fele még nagyjából tetszett is, aztán az 5. rész környékén kezdtem érezni, hogy jó, most már kéne kezdeni valamit a történettel is, amiből végül nem nagyon lett semmi... Az utolsó rész azért még viszonylag jó is lett, legalábbis az előtte lévőkhöz viszonyítva. |
|
2017.06.29 15:11 00 / | |
Offline
|
|
A hírhedt shoujo műfaj mintapéldánya, ahol az idő, a biológia, a logika és a világ valósága korlátlan mértékben formálható át egy középszerűnél gyengébb, ostoba történet szolgálatában, ráadásul itt még a zenélést is sikerül mélységesen lealacsonyítani.
Az időrendiség összeomlik, ha az ember utánaszámol, hogy Yuzu legfeljebb 17 éves (az iskolakezdésből és az egy éves csúszásból következtetve). Ha 6 évvel korábban elvesztette a hangját, akkor az azt jelenti, hogy 11 évesen már fronténekese és zeneírója volt egy általa alapított, befutott zenekarnak, akik már albumot is kiadtak. És ebbe bele se számoltam a betegsége lefoglalta időt, valamint, hogy valahogy be is kellett futniuk. Senkinek nem jutott eszébe, hogy ez mérhetetlenül abszurd? Egyszerű biológiai abszurditás, hogy valaki tiszta hangon beszél, képes fennhangon nevetni és fékezetlenül üvöltözni, de amint énekelnie kéne, a hangja megszűnik, suttogást se ér el az ereje. Két pár hangszalagja van? Egy beszédre, még egy éneklésre, és csak egy pár ment tönkre belőle? Vagy mi? Ha nyomorék, legyen az, ha nem, akkor ne... Ezek még épphogy megbocsáthatóak lennének, de amit a zenészekkel művel, az semmiképp. Már a Fuuka esetében is megemlítettem, hogy mennyire lealacsonyítja a professzionális zeneipart, hogy pár hónap alatt egy semmiből alapult, tapasztalatlan könnyűzenei klub eléri a listavezető előadókat egy-egy fellépés erejéig. Ez viszont itt szintet lép, mivel itt a megerőltetés nélkül zenélgető szereplők valahogy maguk a listavezető zenészek. A zeneipar rettenetesen kíméletlen verseny, a nagy többség el sem jut addig, hogy valaha nagy színpadra lépjen, még ha egy évtizedet is áldozott rá az életéből. Erre itt néhány hét gyakorlás után valakiből profi énekes és gitáros válik, holott bár énekelt némileg, soha nem játszott hangszeren korábban. És mindebből valahogy ha nem is világ-, de országos siker lesz. Ez már akkora atrocitás, annyira lealacsonyító, hogy nem tudok elmenni mellette jó szívvel. A zenészekről áttérve a zenére. Megértem, hogy rettenetes nyomást jelent egy zenészekről szóló történethez olyan számokat írni, amik a történet szerint rendkívül jók és sikeresek, de itt meg se próbálták. A számok egyszerűen förtelmesek. Nincs kimondottan jó fülem a zenéhez, de elgondolkodtam, mégis mi az ami olyan irritálóvá teszi a számokat, hogy gyakran úgy levettem a hangerőt, hogy épp csak halljam, mikor érnek véget: - Hamisak? Ebben sajnos nem vagyok biztos, megerősíteni nem tudom, lehet direkt ilyen, lehet nem is hamis, de egyszerűen rém kellemetlen az énekhang, mintha semmi nem lenne a helyén benne. - Nincs semmi összhang az ének és a hangszerek között, mintha két különálló szám menne egymáson, semmi együtthangzás, akkord illeszkedés, aláfestés. Néha még azt is meg merném kockáztatni, hogy az ütemek időzítése is elcsúszik. - Rendkívül szűk hangterjedelem. Nem tudok konkrét számértéket mondani, de az ének úgy tűnt, rendkívül szűk skálát használt csak. Lehet ezért tűnt olyan hamis-szerűnek, illetve monotonnak. - Még a torz hangokat se tudta zeneként előadni. Végtelenül eltorzított hangokra is lehet zenét építeni, üvöltözésre, hörgésre, ha jól csinálják, de itt ezek még inkább csak ellene dolgoztak a már amúgy is élvezhetetlen számoknak. Nem tudom, hogy juthatott eszébe bárkinek, hogy ez így, ebben a formájában jó ötlet? Mindezen szörnyűségek mellé van egy nulla történet. Tipikus váz, zéró karakterfejlődés vagy bármi ingadozás motivációk vagy szerelem terén. Persze még be se fejezik. Ha jó lenne a zenéje, azt mondanám, azért meg lehet nézni, így viszont inkább hagyja ki, aki élvezni is akarná, nem pedig csak tenni egy pipát a listájára. |
|
2017.06.30 14:10 / utoljára módosítva: 2017.06.30 14:18 00 / | |
|
|
Az alapötlet tetszett nem hiába vágtam bele az animebe. Úgy a hangulat is vitt azért. Engem annyira nem irritált kivételesen, hogy nem vallanak teljes szerelmet egymásnak a szereplők. (Yuzu, ki megtette mégis meghátrált...)
A karakterek még nem annyira kibontottak... legalábbis Mino/Alice akinek többször látunk a fejébe, de sajnos gondolatai többsége egy névből áll: Momo. Érdekes főszereplő és mégis Yuzunak adtam volna inkább a szerepet. Neki is sokszor kijött az Alice iránti szerelmi rajongás gondolatokban, de neki úgyhiszem jobb a háttere. Az éneklés nem hiszem, hogy a hangszálaival függ össze, hanem inkább traumával. Elbírom képzelni, hogy később újra fog énekelni. Momo... a szenvedésen és múltján kívül nem sokat láthattunk belőle. Viszont teljesen érthetőek voltak a reakciói, átérződött ahogy az esze harcol a szíve ellen. Haruyoshi-senpai volt a kedvenc. Aranyos és elfogadó. Annyiszor vallott szerelmet és mégsem vette komolyan Miou... elbírom képzelni, hogy nagyon fél az elutasítástól, hisz kiszemeltje teljesen mást szeret. De legalább ha másik viccnek is fogja fel, addig nyugodtan mondhatja, hogy járjon vele, szeresse őt. Eddig ez több és jobb, mint a semmi. Remélem később összejönnek, mert Miou is elég aranyos karakter. Ha jobban kifejtenék szerintem egy kedvenc is lehetne. Sajnálom, hogy a mendzserek és a dobos srác nagoyn httérbeszorult. Őket is többször láttam volna, tudtam volna meg dolgokat. És itt jön képbe még egy dolog... mert ennyi a szereplő gárda körülbelül. A többiek tényleg csak minimális szinten vannak. A szerelmi vallomások meg nem történése azért sem zavart, mert úgy éreztem a hármas szerelem olyan, mint a Twilight Edward-Bella-Jacob.... két fiú ki rajong a főszereplőnőért, de fene tudja miért. Nem mondom aranyos karakter Mino... nem olyan irritáló még, mint Bella... de az önzőség benne is megvan. Az éneklésen kívül nem sokat kaptak a többiek tőle a látottak szerint. FŐleg Momo nem, hisz ahogy kivettem mikor komolyan akart vele beszélni, mindig éneklésbe kezdett. Kisgyerekként elvarázsoló lehet ennyi is, hogy látja mosolyogni meg minden... de ha utólag visszagondol akkor is elég ennyi a szerelemhez úgy hogy évekig kitartson? És itt jön képbe a másik problémám, hogy ahányszor hallottam Minot énekelni... annyiszor nem éneklésnek éreztem. Végig a beszédhangján üvöltött és innen nem értettem a rajongást ami körülveszi eme tulajdonságát. A dalszövegek viszont tetszettek. A grafika is jó volt, kivéve koncertezés alatt, mert az borzalom volt. |
|
2017.07.12 7:02 00 / | |
|
|
Az ismertető megírásra került, kiengedélyezésének napja: 2017.07.12.
A korábbi változat csak adatos ismertető volt. |
|
2017.07.12 21:39 00 / | |
|
|
Úgy látom az előző hozzászólások alapján, hogy nem csak nekem volt csalódás ez a mű
Próbáltam nem előítéletes lenni, és ismét egy esélyt adni a számomra unalmas shoujo műfajnak, de végül tényleg csak annyit lett ebből az animéből, amire számítottam Ami kifejezetten zavart, az Alice énekhangja volt. Néha tudott normálisan énekelni, de amikor bevadult, valahogy lecsökkent az énekhangjának a minősége. Egyszerűen vállalhatatlan lett, és csodálkoztam minden alkalommal, hogy ezt megengedhetik a készítők maguknak A CG grafikán meg se lepődtem, hogy ennyire bénáztak vele... Plusz nálam az szokott még nagy negatívum lenni, ha csak félig akarnak egy mangát feldolgozni (főleg rossz, ha még be se fejeződött a manga). Emiatt mindig késztetést érzek rá, hogy a teljes történethez el kéne olvasnom az eredeti művet. Ezt ennél a műnél szerintem kihagyom |
|
2017.07.26 15:52 00 / |