Profil Képtár

Egy-két héttel a vége előtt én már tudtam, hogy erről összeszedetten úgyse tudnék nyilatkozni, úgyhogy kivételesen inkább pontokba szedem a jó és rossz részeit az animének.

Pozitívumok:

• Canon meleg pár. A készítők meg merték lépni, hogy egy meleg szerelmi történetet tegyenek egy sport animébe, ráadásul egy olyanéba, ami híresen homofób. Emellett a szerelmi szál szépen lassan bontakozik ki (még ha hirtelennek is tűnik, ne feledjük, hogy 8 hónapot ölel fel a 12 rész), Viktor és Yuuri nem sztereotip meleg férfiak, a kapcsolatuk sem problematikus és még egyéb dicsérő szavak.
• A főszereplő szorongásos zavarokkal és pánikbetegséggel küzd. Oké, ez talán nem akkora egyediség, de Yuurinál annyira átérezhető és hiteles. Van benne egy jó nagy adag önbizalomhiány is, amin idővel kezd felülemelkedni, egyre jobban bízik magában és a képességeiben, de a szorongás és a depresszióra való hajlam nem múlik el egy csettintésre, vagy a nagy betűs szeretet hatására. Nagyon jól megoldották, hogy ugyan Yuuri fejlődik, közben ezek a gondjai se tűnnek el teljesen.
• Viktor nem egy félisten, se nem sztereotip playboy. A jégpályán nyilván az, de kezdetben nagyon úgy tűnik, hogy a való életben is olyan ember lehet, aki mindent az irányítása alatt tart, üldögél a just as planned fejével és úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő akarja, miközben mindenkivel flörtölget. Idővel azonban egyértelművé válik, hogy ő nem a klisés, utolérhetetlen bálvány, hanem egy ember, hibákkal, aggodalmakkal, aki ráadásul kizárólag csak Yuuri irányába mutat vonzódást. Például a Chihayafuruban Aratát azért sem tudtam 50 rész alatt teljesen megkedvelni, mert annyira távolinak és megfoghatatlannak alkotta meg őt a mangaka, hogy nem tudok hozzá kötődni. Kezdetben úgy tűnt, hogy Viktor is ilyen lesz és szerencsére tévedtünk.
• Felnőtt és multikulturális szereplőgárda. Végre kiléptünk az iskola kapuján és hátrahagytuk a csapatsportokat. Itt tényleg érezhető, hogy tétje van a versenyeknek, elvégre a világ legjobbjai küzdenek meg egymással, és nem egy kis országos, középiskolai bajnokságon szórakoztatják egymást a tinédzserek. Éppen ezért unikum az is, hogy különböző országok versenyzői jelennek meg. Azért lássuk be, nem sok thai meg cseh szereplővel találkozunk animékben, plusz az is dicséretes, hogy próbálták kerülni a sztereotípiákat pl. a kanadai srác nem hogy kedves és visszafogott, de a legnagyképűbb a csapatban, vagy amerikai színeiben egy mexikói srác versenyzik.
• Nem csak férfiak szerepelnek. Nyilván jóval kevesebb női karakter van és nincs annyi szerepük, de azért jó, hogy van mindenféle női szereplőnk is. Fiatal, idős, házas és egyedülálló.
• Némi hetero románc. Az előbbi folytatásaként az is jó, hogy az anime nem dugja le a torkodon, hogy itt csak és kizárólag meleg pár van, mert megjelennek hetero párosok is. Ez pedig biztos csak véletlenül jött ki, de érdekes, hogy láthatunk egy tönkrement kapcsolatot, egy bimbózó szerelmet és egy befutott, sikeres házaspárt is.
• Makkachin. Jó, ez nem akkora nagy pozitívum általánosságban, de nekem az. A kutyák nagyon alulreprezentáltak az animékben, amit én, mint kutyabolond, nehezményezek. Ezért tök jó, hogy Viktor és Yuuri nem pusztán hozzám hasonlóan imádják a kutyákat, de Viktornak van is egy és általában sokat szerepelt. Az pedig csak plusz pont, hogy Makkachinnak amolyan szimbolikus szerepe is volt a sorozat közepén.
• A 10. rész vége. Mind az ending, mind az utána lévő kis jelenet megér egy 10/10-et. Teljesen más megvilágításba helyezi a korábbi részeket, egy csomó, addig fölöslegesnek tűnt fanservice jelenet teljesen értelmet nyer, ahogy egyes szereplők reakciói is. Szerintem már csak a 10. rész is bizonyítja, hogy itt nagyon előre megtervezték a sorozat struktúráját, nem csak egyik alkalomról találták ki a másikra.
• Rengeteg sport, gyönyörű koreográfiák. Bárki bármit mond, ez igenis vérbeli sport anime és ha azt állítja, hogy minden időt elrabol Viktor és Yuuri románca, az hülyeséget beszél. Van, hogy konkrétan zsinórban két epizódon keresztül az előadásokat nézzük és a szünetek közé van minden más beszorítva, szóval inkább pont, hogy a korcsolya rabol néha sok időt a szereplőktől. Az előadások közül nekem továbbra is Yuuri Eros-a a kedvencem, illetve Viktor Stay Close to Me-ja is gyönyörű (főleg a végső verzió), de nagyon sok más koreográfiát is bemutatnak a szereplők mindössze 12 rész alatt, szóval biztos mindenki talál olyat, amelyik tetszeni fog neki. Plusz pont, hogy mindig ugyanazt az animációt néztük végig, néha kevés változtatással minden alkalommal, ehhez képest mindig nagyon jól éreztették a szereplők, hogy valaki mikor szerepel baromi jól, mikor olyan közepesen oké, és mikor szúrja el nagyon és nem pusztán az esések alapján.
• Megmozgatta a korcsolyavilágot. Függetlenül attól, hogy egyes szemellenzős műkorcsolya rajongók nem győznek fújni a sorozatra, mert nem egy animált, élő közvetítést tudtak nézni, attól még jópár műkorcsolyázó felfedezte magának az animét és végignézte, majd elégedetten állt fel mellőle. Én egy másik sport animénél se hallottam olyat, hogy a sportolókat így megfogta volna.
• Zseniális OP-ED páros. Úgy a zenék általában nagyon jók az animében, de a History Maker simán a szezon, ha nem az év legjobb openingje volt, az ending pedig elsőre zeneileg nem tűnik akkora durranásnak, de nagyon ötletes volt ez az Instagarm-os képválogatós megoldás.
• Seiyuu játék. Ugyan én ezt mindig megdicsérem, de most külön ki kell emelnem, mert a seiyuuk elmondása szerint most még a szokásosnál is több energiát fektettek a szinkronba és el is tudom hinni nekik. Annyira érződik, hogy minden apró sóhajtásban mennyi lélek és odaadás van, tényleg fantasztikus munkát végzett mindenki. Éppen ezért én amondó vagyok, hogy ezt igenis japánul illik megnézni, az amcsi verzió inkább egy paródiának felel meg.

Negatívumok:

• Rossz tempó. Vagy inkább kevés volt a 12 rész. Mert számomra az anime legnagyobb hibája, az a rémesen rossz tempó. Nagyon gyors, nagyon sietős, gyakran mintha egy jelenetnek nem lenne vége, máris ugrunk a következőre, a szereplők majdhogynem egymás szavába vágnak. Kevés olyan rész van, ahol megfelelőnek éreztem a tempót, általában sajna inkább a sietség volt jellemző és ez nagyon rányomta az utolsó részre a bélyeget.
• Antiklimatikus zárás. Nálam elmaradt a katarzis. Annyi mindenre kellett volna pontot tenni, hogy végül semmit se sikerült valami jól lezárni. Itt lehetett a legjobban érezni a rohanást.
• Romló animáció. Nincs ezen mit szépíteni, sajna ennyi koreográfiához, amiknél elengedhetetlen a folyamatos animáció, sok pénz kellett és idővel beütött a büdzsé probléma. Ennek ellenére még így is elismerésre méltó, hogy igyekeztek a folyamatosságot megőrizni, és nem állóképekkel kiszúrni a szemünk, de sajna ennek az volt az ára, hogy a szereplők táncoló nudliknak tűntek olykor (szegény Yurio).
• Mellékelt mellékszereplők. Ismét az időkeretnek köszönhetően az amúgy érdekesnek tűnő mellékszereplőkre kevés idő jutott. Én pl. többet szerettem volna a koreai versenyzőről, Seung-gilről, biztos érdekes háttértörténete lenne, ha kibonthatták volna, de ugyanígy alig van információnk Otabek-ről, JJ-t is jobban be lehetett volna mutatni, ellenben az olasz testvérpárral meg túl sokat foglalkoztak. Valamit valamiért, és sajna a sok előadás és Viktor és Yuuri együttes és külön-külön alakuló fejlődése felemésztett minden időt.
• Néha fölösleges fanservice. Szintén nincs ezen mit szépíteni, azért néhány jelenetet nem lehetett a 10. résszel megmagyarázni, pl. Viktor popsi villantása az első rész végén. Simán találkozhattak volna bárhol máshol, de a készítők mindenképp úgy képzelték, hogy nekik az onsenben kell, miközben Viktor tök pucér. Másfelől viszont ennyi fanservice kijár a lányoknak, szóval én ezt nem nevezném a magam szemszögéből igazi negatívumnak, de az igazságosság kedvéért itt tüntetem fel.
• A hármasikrek. Jó, bocsánat, de én annyira nem bírtam a csajokat. Nagyon erőltetettek voltak a poénjaik, még mindig nem veszi be a gyomrom, hogy ennyi idősen ennyire összetetten gondolkozzanak, aztán nem is néznek ki valami emberien. Én nem bántam, hogy egy idő után mellékelni kellett őket.

Ezen kívül nem értem azokat, akik a gyenge történet miatt panaszkodnak. Az ugye megvan, hogy ez egy sport anime? Milyen történetet vártatok? Lehet, hogy ez meglepő lesz, de egy sport animének a sportról kell szólnia, úgy pedig nem nagyon tud más történni, mint hogy a szereplők edzenek és versenyekre járnak. Egy olyan sport animét se fogtok tudni mondani, ami nem csupán annyiról szól, hogy versenyek váltogatják egymást. Az, amiben különböznek egymástól és különlegessé tudja tenni a különböző sport animéket, az a szereplőgárda és a hangulat. Ezek pedig szerintem itt is megvoltak, szóval ne károgjon senki se a történet miatt.
Már csak azért se, mert nem a hú de egyedi és különleges története miatt lett akkora nagy szám a Yoi! Lehet azzal vádolni, hogy fujoshi-bait és csak amiatt lett népszerű. Nyilván az is sokat hozzátett, hogy Viktor és Yuuri kapcsolata ennyire "elmérgesedett". De az igazán elborult fujoshik úgyis minden szezonban találnak maguknak shippelni való párokat, mégsem lett akkora visszhangja azoknak. Szerintem már ez mutatja, hogy a YoI más, hogy ez nem csak játszadozik a nézőkkel. Nagyon sokat kockáztattak a készítők, rengeteget dolgoztak vele, évekig készülődtek, sokat kutattak, utánajártak a témának és végül kifizetődött a munkájuk. Nem a története miatt nagy a Yoi, hanem azért, hogy mire vállalkozott.

A nagy és magasztos szavak után lehet furán veszi ki magát, hogy "mindössze" egy 9/10-es értékelést kap tőlem az anime, de a rossz tempó és a kevés idő miatt úgy érzem, hogy ez lehetett volna még ennél is jobb, ha több részt kapnak.

Profil Képtár

Annyit ültem ezen a véleményezésen, hogy mire eljutottam idáig, már rengeteg értékes hozzászólás született, és én már nem is nagyon tudok sok mindent hozzájuk tenni. :'D Szaszával szinte mindenben egyetértek, legalábbis a pozitívumokat tekintve. Ami a negatívumokat illeti: engem kevésbé zavart a mellékszereplők "mellőzése", pontosabban nem is éreztem őket annyira mellőzve, úgy érzem, a képernyőn töltött időhöz képest egész jól be lettek mutatva; illetve a záráshoz tenném hozzá, hogy nekem annyira sokat jelentett a végén a páros kori, és számomra olyan szinten megkoronázta az egészet, hogy bármilyen rövidre is lett zárva a vége, én nagyon hatásosnak éreztem.

Na, szóval nagyon hosszú véleményt én már próbálok nem írni, de pár pontot összeszedek azért, amit szeretnék én is kiemelni.

-- A főszereplők életkora: végre nem tizenéves a főhős, de azért nem is az a tipikus magabiztos huszonéves animekarakter, aki rögtön felnő, amint elhagyja a középiskolát. Egyetemista, tele van bizonytalansággal, még mindig kötődik a szüleihez, és külsőleg sem kelti azt a húdenagyonfelnőttvagyok benyomást.
-- A női karakterek: igaz, nem jutott nekik olyan sok szerep, de igen progresszíven és sokszínűen vannak ábrázolva. Van köztük nagyon fiatalon férjhez ment fiatal anyuka; vannak köztük szinglik, akiket senki sem csesztet, hogy szinglik; van köztük olyan, aki kiteregeti a szociális médiában a szerelmi életét, és még csak el sem ítélik érte, hanem inkább a stalkerish udvarlóját tartják szánalmasnak. Na itt látszik, hogy nők voltak a készítők.
-- A seiyuuk fantasztikus munkája: minden apró rezdülés a helyén volt, Toyonaga Toshiyuki szerintem élete alakítását nyújtotta, Suwabe Junichi meg valami nagyon aranyos és tőle szokatlan hanghordozásban szólalt meg, amiben benne volt a karakter szexisége, de a dorky-sága is. Állítólag Suwabe-san mondta is, hogy neki először más elképzelései voltak Viktor hangját illetően, és szinte hallom a lelki füleimmel, ahogy a Jinguuji Ren-féle bájgúnár hangján szólalt meg kezdetben. Még szerencse, hogy nem engedték neki. XD Kiemelném még Ono Kenshou Phichitjét is: ő is nagyon más volt, mint amilyen lenni szokott, és rengeteg életet és kedvességet vitt a karakterbe.
-- Érintések, testi kontaktus: a japánok köztudottan nem jók ebben. Alapvetően Yuuri sem az: az első részben nem akar kezet fogni a rajongóival, és öt év távollét után még az anyukáját sem öleli meg. Viktort viszont ő öleli meg először. Na itt lett nekem gyanús az egész, és számomra igazából a 9. rész ölelése tette egyértelműen canonná a kapcsolatot. Aki még az után sem hitte el, hogy itt bizony szerelmespárról van szó, az nem tudom, minek néz egyáltalán bármit is, mert nyilvánvalóan semmi vizuális kultúrája nincs. Comingout valóban nem volt, de ad1: mivel a szerző megerősítette, hogy az anime univerzumában nincs homofóbia, erre nincs is szükség; ad2: a japánok hagyományosan ritkán címkéznek. Jelek vannak, ha nem tudod belőlük kiolvasni a mondandót, az a te bajod. (Kakeruről sincs kimondva az Orange-ban, hogy depressziós, mégis egyértelmű a jelek alapján annak, aki érintett vagy legalábbis tájékozott a témában.) Szóval lényeg a lényeg: animéhez képest rengeteg testi kontaktus van Viktor és Yuuri között, ahogy az egy párhoz illik. Üde változatosság volt ez azokhoz a shoujo animékhez képest, ahol mondjuk a 2. részben szerelmet vall egymásnak a fiú meg a lány, de az utolsó részig nem jutnak el odáig, hogy megfogják egymás kezét, vagy ha mégis, akkor hosszas pironkodással és dokidokival egybekötve.
-- A helyszínek és a szereplők nemzetisége: nem tartom véletlennek, hogy pont egy japán és egy orosz nemzetiségű karakter jön össze, hiszen mindkét ország hírhedten elmaradott, ami az LGBT+ ügyeket és azok kezelését illeti.
Szintén nagyon tetszett, hogy a korcsolyázók egymás nyelvén szurkoltak a másiknak -- nagyon kedves gesztus.
-- A karakterek embraced femininitása: senki nem csinált ügyet belőle, ha egy férfi "nőiesebb" gesztusokat, attitűdöt alkalmazott. Yuuri maga áll elő az ötlettel, Viktor és Yurio tinédzserkorában pedig maguk az edzők szorgalmazzák, hogy a fiúk "prima ballerinák" legyenek a jégen. Yuriót azért szemmel láthatóan kevésbé hozza lázba a dolog: bár mindenki "orosz tündérnek" hívja és kiscicákhoz hasonlítja, ő "Oroszország Jégtigrisének" tartja magát, és rettentően meghatódik, amikor Otabek azt mondja neki, hogy ő egy katonát látott benne, már pici korában is.
-- Szerethető mellékszereplők: konkrétan MINDENKIT megkedveltem a végére, ami nem lenne olyan nagy szó, ha nem lettek volna egyesek, akik kapásból mínuszból indítottak -- gondolok itt Chrisre és JJ-re, akiktől az elején még a hideg rázott. XD
-- A zenék, a zenék!! Fülbemászó OP-ED, hihetlenül igényesen és sokszínűen összeválogatott OST a klasszikustól a dub-stepig, sokatmondó szövegekkel. Külön hálás vagyok az autentikus angol kiejtésért az angol nyelvű zenékben.
-- AZ A PLOT TWIST A 10. RÉSZ VÉGÉN!! Erről nem írok bővebben, eleget hozsannáztam miatta a spoiler topikban, de valami zseniális.

Szóval olyan nekem ez az anime, mint Yuuri korcsolyázása: nem tökéletes, de nem tudod levenni róla a szemed, mert annyira tele van szeretettel. Alapvetően 10/10-et arra szoktam adni, amiről úgy érzem, hogy jobban nem is lehetett volna megcsinálni. A YoI-nak valóban vannak hibái, és nem tudnám azt mondani, hogy nincs hiányérzetem, ezért egyelőre én is 9/10-et adtam "csak" rá, de már most keveslem, és lehet, hogy egy gyenge pillanatomban feljebb fogom vinni. Méghozzá azért, mert összehasonlíthatatlan élményt nyújtott számomra. Életemben nem hájpolódtam még így rá semmire (ami azért nagy szó XD), hogy konkrétan aludni ne tudjak az izgatottságtól, és az időszámításom is átalakult valami olyasmire, hogy szerdától szerdáig. XD Hihetetlen élmény egy canon otp, na meg az is, hogy a szerelmét, vonzódását boldog mosollyal kifejező meleg pár az avámon nem fanartból van, hanem magából az animéből. SO BLESSED, SO MOVED, SO GRATEFUL. *örömkönnyek*
Ezt pedig Twitteren láttam, és oké, tudom, túlzás, de valami ilyesmit éreztem én is:

Azért csak sikerült még így is kisregényt írnom. :'D

Profil Képtár

Fantasztikus anime volt! Teljesen elvarázsolt,újra-újra megnézem,annyira tetszik...A zene,a történet minden annyira jól meglett csinálva..!Ma is épp próbáltam vizsgára tanulni (az opening dalával a fülemben:D) miközben firkálgattam és hirtelen ez lett csak belőle haha..

Profil Képtár

Amikor kijött ez az anime, nem igazán tudtam mit csináljak, mert hatalmas rajongója vagyok a műkorcsolyának, de ugyanakkor ezek a felhájpolt animék szinte sose jönnek be. Amikor véget ért az anime, úgy döntöttem, elkezdem, üsse kő és hát... EZ VALAMI HIHETETLENÜL JÓ!!! Előttem már százmillióan leírták, hogy mi volt jó benne, mi nem, nagy részükkel egyet is értek, úgyhogy én arról írnék inkább, ami szerintem a legeslegjobb volt... A vége:


Szeretettel várom a második évadot, a népszerűség és a vége miatt elég esélyes.
10/10

Profil Képtár

Nagyon imádom! Nem nagyon szeretem az olyan animéket amiben a sporté a főszerep, de ez nagyon megfogott! Minden van benne számomra ami egy jó animéhez kell! Gyönyörű minden részlete és a története! Számomra ez egy kiemelkedő mű! Lehet ez után több sport animébe is belenézek!

Profil Képtár

Mivel már mindenki írt róla véleményt én csak annyit mondanék, hogy IMÁDTAM! Kell a 2. évad és még többb Victuuri!!!

Profil Képtár

Nagyon tetszett ez is! Gyakran szoktam nézni jégkorcsonyát a tévében, de mindig sajnálom azokat, akik elesnek. Viszont itt gyönyörűen adták elő a szabad programjukat és a körüket. Yurio az elején nagyon idegesített, de a végére megkedveltem, sőt még barátot is szerzett! Victor és Yuri kapcsolata pedig megérne egy hosszabb elemzést, de a felettem lévő tagok ezt már megtették. Örülök, hogy végre nem közpiskolásokról van szó (mondjuk Yurio az), hanem felnőttekről. A legtöbb sportanimében a fujoshik összehozzák a karaktereket, de itt tényleg összejöttek, szóval banzai! Olyan helyesek voltak, bár azt a sok fanservicet simán kihagyhatták volna, mert a történet magával ragadta az embert. Várom a 2. évadot!

Profil Képtár

(A hozzászólásod sértő volt, személyeskedő és ismertető hozzászólásként sem állta meg a helyét. Törölve lett. - Andusia)

Profil Képtár

Hogy nem vagyok-e meleg? Nem, nem vagyok, de ha az lennék, akkor se lenne semmi baj. Mondjuk ezt persze heteroként nagyon könnyen tudom mondani, mert sose kellett megtapasztalnom azt a fajta kirekesztést, amit egy homoszexuális vagy bármilyen más szexualitású embernek viszont rossz esetben minden nap meg kell.
És zavar a szó, mert pejoratív és sértő. Nem hiszem, hogy a melegek jókat hahotáznak, ha homokosnak hívják őket. Az afro-amerikaiak is igencsak harapnak a "nigger"-re, pedig gondolom az is valamilyen másik szónak a becézéséből jött, mégsem hatod meg vele őket. Szerintem szimplán csak az alapvető intelligencia része az, hogy nem használunk ilyen szavakat, pláne úgy, hogy biztos vannak meleg látogatói az oldalnak és rosszul eshet nekik, hogy mások megengedhetnek maguknak homofób megnyilvánulásokat. És mivel általában senki se szól értük, legalább legyen 1-2 ember, aki mégis felszólal az érdekükben. Aztán nem biztos, hogy kérnek az ilyen fajta "segítségből" vagy meghatja őket a mi parttalan vitáink, de legalább próbálkozunk.

Mondjuk inkább vicces volt ez a kirohanásod, mint sértő, de ennyire a lelkedbe gázoltam a Kuzu no Honkai miatt? XD Ó, drágám...

Profil Képtár