Szezon kezdetén kicsit szkeptikusan álltam hozzá, hogy tudni fog-e valami újat adni a szuperhősös téma. Már csak annak okán is, hogy annyira nem vagyok a szuperhősös sorozatok rajongója sem. Ehhez képest nagyon is sokat adott minden téren. Kezdjük a szereplőkkel, mert nekem egy sorozatot alapvetően a szereplők határoznak meg. Dekut mint főhőst eszméletlenül kedveltem, leginkább a hozzáállása miatt. Hogy bár nem tökéletes, de egy percre sem adta meg magát, hanem mindig küzdött, emellett pedig igazán aranyos volt. Aztán ott van a kedvenc Dad Might-om. Az a fazon egy zseniálisan megírt karakter, imádtam minden egyes színrelépését. A Dekuval - és később a többekkel - alakuló viszonya meg levett a lábamról. Rengeteg fantart kering a neten, ami All Might és Deku apa-fia viszonyára utal és én magam is így érzetem felőlük, hogy szép lassan All Might úgy kezelte Dekut, mintha a saját gyereke lett volna. És persze a többi gyerekkel szemben tanúsított viselkedése is tüneményes volt. Szerencsére a többi feltűnő mellékszereplő nagy részéről hasonló jókat tudnék elmondani (Oké, Kacchonnak nem fog ártani még egy kis személyiségfejlődés XD), mindenki érdekes és izgalmas volt valamiért. Kellően keveredett benne a bájos humor és a komolyság, de mellőzték a műdrámákat, volt benne karakterfejlődés, szóval minden igényemet kielégítették.

A rendezés remek lett, a zenék ütöttek, és a megvalósítás is kitűnő. Az opot nagyon megszerettem a részek folyamán. Sokan panaszkodtak az elején tapasztalható lassúság miatt, azonban nekem azzal sem volt bajom, szerintem kellemes tempó volt, ami időt adott Deku és All Might kapcsolatának, később pedig Deku iskolai életének. Yamashita Daiki telitalálat volt Dekunak, de aki előtt minden kalapom megemelem, az Miyake Kenta. Egyszerűen olyan átéléssel hozta All Might minden apró mozzanatát, hogy az ő játéka is nagyban hozzájárult az All Might imádatomhoz.

Örülök, hogy jön a folytatás, mindenképpen vevő vagyok rá. 9/10