Japán régészeknek 1 év alatt sikerült kideríteniük, hogy kinek a végső nyughelyéül szolgált az Asuka falu területén álló 7. századi Kengoshizuka sírhalom. Az ősi temetkezési helyet a kutatók szerint Saimei császárnőnek, a Yamato-dinasztia második női uralkodójának és lányának, Hashihito hercegnőnek építették. A felfedezés különösen is érdekes, hiszen az uralkodó család ügyeit (s így annak történelmét is) felügyelő Császári Udvar Ügynöksége (Kunaicho) szerint Saimei a szóban forgó helytől délre, az Ochino Okanoeno Misasagi tumulusban nyugszik. A szigetországi történelem kutatás tehát ismét olyan eredménnyel rukkolt elő, ami szembehelyezkedik a Kunaicho véleményével.

Munkájuk során a feltárást végző szakemberek a hasonló időszakban épült uralkodói síremlékeket jellemző építészeti stílusok mellett a korabeli eseményekről beszámoló Japán krónikái (日本書紀 - Nihon Shoki) leírását is figyelembe vették. A temetkezési hely formája nyolcszög, ami megfelel a 7. század közepén és 8. század elején készített császári sírhelyeknél alkalmazott építészeti szokásoknak. Ilyen forma csak néhány japán uralkodó temetkezési helyénél látható. Közéjük sorolható Saimei két fia, Temmu és Tenji is.

A császárnő két alkalommal is trónra lépett: először 642 és 645 között Kogyoku néven, majd másodszor 655-től egészen 661-ben bekövetkezett haláláig, Saimei néven uralkodott. Férje, Jomei császár 641 végén meghalt. A megüresedett krizantém trón - a Távol-Keleten nem szokatlan módon - az özvegyre szállt. Uralkodása 4. évében zajlott le Yamato történelmének egyik legvéresebb incidense, aminek során az addig rendíthetetlen hatalmi pozíciókkal és az uralkodóház felett is jelentős befolyással bíró Soga-klán főágának tagjai életüket vesztették.

A Nihongi története szerint az incidens kezdetén Kogyoku első fia, Naka no Oe herceg (a későbbi Tenji császár) katonáival rátámadt Soga no Iruka rezidenciájára. Miután súlyosan megsebesítették és elfogták, Iruka a császárnő előtt próbálta tisztázni magát és családja nagyratörő terveit, de az nem kívánt ítélkezni felette. Ekkor a herceg emberei ott helyben, Kogyoku szeme előtt kivégezték. Az ezután kezdődő öldöklés sokként hatott a császárnőre. Az incidenst követően úgy döntött, hogy lemond uralkodói címéről és átadta a trónt testvérének, akit 645-ben Kotoku császár néven vezettek fel a japán uralkodók listájára.

Kotoku 654-ben elhunyt, a Yamato birodalom újra vezető nélkül maradt. Az üres trónra ismét Jomei özvegye lépett, ezúttal már Saimei néven. 661-ben bekövetkezett haláláig ő irányította Yamato életét.

Az ásatás eredményeként kiderült, hogy a legalább 4,5 méter magas kofunt nyolc oldalról terméskövekből épített párkány veszi körül, amik közül most hármat tártak fel. Egyikük 9 méter hosszú és 1 méter széles. Alkotóelemei körülbelül 60 cm hosszú, szélességében és magasságában egyaránt 30 cm körüli kőlapok. Két ilyen szakasz találkozása 135 fokos szöget zár be, tehát szabályos oktogont alkotnak. Ezeken kívül a sírhely előtt egy ökölnyi méretű gránitkövekből összeállított utat is feltártak - olvasható a Nara Shinbun hírében.

A belső térben az építők nagyméretű sírkamrát alakítottak ki. Benne két koporsó számára építettek talapzatot. A terem kiterjedése kelet-nyugati irányban 5 méter, észak-déli irányban 3,5 méter, magassága 2,5 méter. Falát 16 darab terméskőből állították össze. A szerkezeti vizsgálat szerint a kamra közepén egy körülbelül 80 tonnás kőtömböt állítottak fel, amiből aztán tartóoszlopot faragtak. Feltételezhetően az évszázadok során ez védte a teljes beomlás ellen.

Ismert, hogy a 6. századi Yamato uralkodók síremlékei kulcslyuk formájú, lapos tetejű halmok voltak. Jelen esetben a terméskövek elrendezése és a kofun nyolcszögletes piramisra hasonlító kialakítása alapján a kutatók egyértelműen Asuka-kor (550-710) végi uralkodói sírként sorolják be az építményt - írja a Mainichi Shimbun.

Egy alapos áttekintés után a nyolcszögletű sírhelyhez felhasznált kövek össztömegét 550 tonnára becsülték. Kitermelési helyként a falutól 15 kilométerre fekvő Nijozan (二上山) hegyet jelölték meg, ahonnan hatalmas rönkökön csúsztathatták el az építés helyére a megalitokat. Az, hogy egy síremlékhez ekkora távolságból, ilyen nagy mennyiségű építőanyagot juttattak el, jelzi, hogy az ott eltemetett személy uralkodó vagy nagyon magas rangú vezető lehetett.

Kengoshizuka kofun (牽牛子塚古墳) feltárásával ismét jelentős anyaggal bővült a Yamato mozaik. A régészek felfedezése fontos információkkal járul hozzá a Kofun-korszak végének kutatásához.



oriens.hu
Cikket írta: Hegyi Attila