A 2000 évvel ezelőtti időjárási adatok vizsgálatával a régészek előtt megnyílhat az út több, eddig még nem bizonyított történelmi tétel tudományos alátámasztására. Japán archeológusok és geokémikusok nemrégiben a fák évgyűrűinek vizsgálatával próbáltak magyarázatot találni egy III. századi kínai krónikában szereplő eseményre. A dendrokronológiai elemzés után úgy tűnik a II. század közepén jelentős klímaváltozás ment végbe a szigetország időjárásában, ami okot adhatott a kínai leírásokban említett hosszan tartó háborús időszakra - derül ki a Yomiuri Shinbun híréből.
A japán főszigetek nyugati területein körülbelül az i.e. II. században alakulhatott ki az úgynevezett Wa országa (倭国 - Wagoku), ami az első olyan japán államszervezet, amelynek létezésére írott forrásokban is utalást találunk. A Wa a japán ejtése a korabeli kínai névre, amit i.sz. 57-ben használtak a szigetországra; a Na állama Wa-nak (倭奴國, Wa rabszolgaállama). Ez egy aranypecsétre van írva, amelyet a kései Han-dinasztia császára küldött Japánba. Az erre való feljegyzés a Kései Han Könyvben (Hou-Han Shu) található. A pecsétet Észak-Kyushuban találták meg a XVIII. században. Wa-t ugyanakkor 257-ben is említi a Wei zhi (Wei feljegyzései), a San Guo Zhi egyik fejezete.
A korai kínai történészek Wa-t úgy írták le, mint szétszóródott törzsek százainak földje, egy 700 éves hagyománnyal rendelkező, nem egységes állam. Ezt a 660-ban írt Nihongi, egy részben mitikus, részben történelmi dokumentum, is megerősíti. A régészeti bizonyítékok alapján is feltételezhető, hogy a különböző települések állandó harcban voltak egymással. Sok feltárt település dombtetőre épült, vizesárokkal körbe vett volt. Fejetlen temetett emberi csontokat találtak a Yoshinogari ásatáson. A Seto-beltenger partvidékén kőből faragott nyílhegyeket is találtak, amelyek sokszor a temetkezési halmokból kerültek elő. A III. századi kínai források arról tájékoztatnak, hogy Wa emberei nyers halon, zöldségeken és bambusz- vagy fatálcákon felszolgált rizsen éltek, összeütik a tenyerüket a szertartásokon, s földből emelt temetkezési sírokat emelnek. Ugyanakkor meg van a földesúr-hűbéres viszony, begyűjtött adó, raktárak és piacok, nyilvános gyász.
Ezen belül valamikor a III. század közepén jött létre az első valódi állam, Yamato országa (邪馬台国 - Yamataikoku; ezzel játszattunk az Age of Empires első részének Yamato kampányában), amit egyetlen uralkodó irányítása alatt álló törzsek szövetsége alkotott. Híres uralkodónője, a sok forrásban csak sámánkirálynőként emlegetett Himiko, aki azzal, hogy követeket küldött a Kínai Birodalom császárához, hivatalosan is a japán őstörténet dokumentált figurájává vált.
Nakatsuka Takeshi, a Nagoya Egyetem geokémia tanszékének professzora kutatócsoportjával nemrégiben jelentős felfedezést tett, amely támpontot adhat a régészek számára: a II. századtól a III. század első feléig tartó időszakban a japán főszigetek időjárását a hosszú szárazság és a hosszan tartó heves esőzések váltakozó periódusai jellemezték. A professzor és társai először a Nagano prefektúrában folytatott ásatások során talált faanyagokat vizsgálták meg alaposabban. Ezt követően az évgyűrűk analizálásával sikerült összeállítaniuk az i.e. I. századtól az i.sz. III. századig terjedő időszak éves csapadékmennyiség-változásának adatait. Ezekből kiderül, hogy 130 és 140 között jelentős változás állt be a térség időjárásában: míg korábban a csapadékos és száraz idő rövid periódusokban váltotta egymást, addig a II. század közepétől (tehát még Himiko hatalomra jutása előtt) egy-egy periódus több évtizednyire is megnyúlt. A gabonatermesztésre alapozott gazdaságnak ez a változás komoly károkat okozhatott. Az i.e. V. században egyes régiókban már elterjedt a rizstermesztés, a vizsgált időszakban pedig már igazoltan is a legtöbb területen ez a növény jelentette a népesség fő táplálékforrását. Mivel a túl sok eső (különösen a hosszan tartó heves esőzés) tönkreteheti a termést, valószínűsíthető, hogy egyes területeken éhínség pusztított.
- A csapadékmennyiség hirtelen hosszú időszakonként váltakozott. Több évtizedes vízben bő periódusok után közel akkora hosszúságú szárazság következett. - mondta Nakatsuka professzor.
A mezőgazdaság akkor már évszázadok óta a gabonatermesztésre rendezkedett be. A rizsföldek nagyon fejlettek voltak (csatornákkal, gátakkal szabályozták a termőföld vízellátását). A gyakori esőzések periódusában azonban a korábbinál több csapadék tönkretehette a vetést, eláraszthatta a földeket. Ez veszélyt jelentett a földműves társadalom stabilitására.
A Japán-Alpok középső vidékein talált ősi hamisciprus fák (Kiso Hinoki) vizsgálatával a kutatók pontos információkat kaphattak - akár évezredekre visszamenőleg - a térséget jellemző időjárásáról. Több, egymáshoz közeli területen álló és ugyanahhoz a fajtához tartozó fát elemezve az évgyűrűkben fellelhető oxigénizotópok segítségével ugyanis visszamenőlegesen is megállapítható az éves csapadékmennyiség. Az oxigénben könnyű és nehéz izotópok is találhatók. Az évgyűrűkből megállapítható az év, a gyűrűk oxigénizotóp-összetételét pedig túlnyomórészben a hőmérséklet és a csapadék határozza meg, tehát vizsgálatukkal kiderülhet az adott év időjárása. A nagy melegben elsősorban a könnyű izotópok alkotta molekulák tűnnek el (elpárolognak), így a szárazság idején az évgyűrűben több nehéz oxigénizotópnak kell lennie. Csapadékosabb időszakban ennek az ellenkezője igaz, az évgyűrűk leginkább könnyű oxigénizotópokat tartalmaznak.
Mivel korabeli feljegyzések nem léteznek, ez az első alkalom, hogy hozzávetőlegesen pontos adatokat ismerhetünk meg az elmúlt korok csapadékmennyiség-változásáról.
- Egy adott területre jellemző klimatikus hatások kutatásával olyan adatbázist állíthatunk össze, ami komoly alapot jelent az alá nem támasztott archeológiai elgondolások megerősítéséhez. Ez a kutatási módszer nagy áttörést jelent a tudományágban - nyilatkozta Matsugi Takehiko régész, az Okayama Egyetem adjunktusa.
A Yayoi-kor végétől a II. század második feléig tartó törzsi háborús időszakot a japán történelem "Wakoku lázadás" (倭国大乱 - Wakoku Tairan) néven említi. Ez az első feljegyzett háború az ország őstörténetében. Leírását a San Guo Zhi (A Három Királyság Története) című kínai krónika Gishi Wajin-den (魏志倭人伝) című fejezete tartalmazza, amely egyike a japán civilizáció őstörténetéhez kapcsolódó legkorábbi feljegyzéseknek. A mű szerint a 3. században a kínai Wei Királyság uralkodója a Wa ország királynőjévé nevezte ki Himikot, aki leverte a lázongó törzseket és központosított hatalmi rendszerű államot hozott létre.
oriens.hu
A cikket Hegyi Attila írta.
Wa államának leírása: Ricz
"Wa és Na országának királya" - Aranypecsét lenyomat
A korai kínai történészek Wa-t úgy írták le, mint szétszóródott törzsek százainak földje, egy 700 éves hagyománnyal rendelkező, nem egységes állam. Ezt a 660-ban írt Nihongi, egy részben mitikus, részben történelmi dokumentum, is megerősíti. A régészeti bizonyítékok alapján is feltételezhető, hogy a különböző települések állandó harcban voltak egymással. Sok feltárt település dombtetőre épült, vizesárokkal körbe vett volt. Fejetlen temetett emberi csontokat találtak a Yoshinogari ásatáson. A Seto-beltenger partvidékén kőből faragott nyílhegyeket is találtak, amelyek sokszor a temetkezési halmokból kerültek elő. A III. századi kínai források arról tájékoztatnak, hogy Wa emberei nyers halon, zöldségeken és bambusz- vagy fatálcákon felszolgált rizsen éltek, összeütik a tenyerüket a szertartásokon, s földből emelt temetkezési sírokat emelnek. Ugyanakkor meg van a földesúr-hűbéres viszony, begyűjtött adó, raktárak és piacok, nyilvános gyász.
Ezen belül valamikor a III. század közepén jött létre az első valódi állam, Yamato országa (邪馬台国 - Yamataikoku; ezzel játszattunk az Age of Empires első részének Yamato kampányában), amit egyetlen uralkodó irányítása alatt álló törzsek szövetsége alkotott. Híres uralkodónője, a sok forrásban csak sámánkirálynőként emlegetett Himiko, aki azzal, hogy követeket küldött a Kínai Birodalom császárához, hivatalosan is a japán őstörténet dokumentált figurájává vált.
Az évgyűrű-vizsgálat eredménye
- A csapadékmennyiség hirtelen hosszú időszakonként váltakozott. Több évtizedes vízben bő periódusok után közel akkora hosszúságú szárazság következett. - mondta Nakatsuka professzor.
A mezőgazdaság akkor már évszázadok óta a gabonatermesztésre rendezkedett be. A rizsföldek nagyon fejlettek voltak (csatornákkal, gátakkal szabályozták a termőföld vízellátását). A gyakori esőzések periódusában azonban a korábbinál több csapadék tönkretehette a vetést, eláraszthatta a földeket. Ez veszélyt jelentett a földműves társadalom stabilitására.
A Gishi Wajin Den kínai krónika egy részlete
Mivel korabeli feljegyzések nem léteznek, ez az első alkalom, hogy hozzávetőlegesen pontos adatokat ismerhetünk meg az elmúlt korok csapadékmennyiség-változásáról.
- Egy adott területre jellemző klimatikus hatások kutatásával olyan adatbázist állíthatunk össze, ami komoly alapot jelent az alá nem támasztott archeológiai elgondolások megerősítéséhez. Ez a kutatási módszer nagy áttörést jelent a tudományágban - nyilatkozta Matsugi Takehiko régész, az Okayama Egyetem adjunktusa.
A Yayoi-kor végétől a II. század második feléig tartó törzsi háborús időszakot a japán történelem "Wakoku lázadás" (倭国大乱 - Wakoku Tairan) néven említi. Ez az első feljegyzett háború az ország őstörténetében. Leírását a San Guo Zhi (A Három Királyság Története) című kínai krónika Gishi Wajin-den (魏志倭人伝) című fejezete tartalmazza, amely egyike a japán civilizáció őstörténetéhez kapcsolódó legkorábbi feljegyzéseknek. A mű szerint a 3. században a kínai Wei Királyság uralkodója a Wa ország királynőjévé nevezte ki Himikot, aki leverte a lázongó törzseket és központosított hatalmi rendszerű államot hozott létre.
Forrás:
oriens.hu
A cikket Hegyi Attila írta.
Wa államának leírása: Ricz
Téma: [2010.09.11] Történelmi rejtély oldódhat meg?
Offline
|
|
Nem vagyok én grínpíszes, sajnos azok a hülyeségeikkel simán elérik, hogy senki ne vegye komolyan ezt az egészet.
|
|
2010.09.13 19:42 00 / | |
Offline
|
|
Ha már a Greenpeace szóba került, akkor:
SPOILER! Egyébként a korábbi felvetésre a környezetszennyezést illetően, hogy igen, vannak a modern kornak olyan vívmányai, amelyek mondjuk nem érnek fel a kr. u. 100 környéki római ólomolvasztókkal, amelyeknek füstmintáit X méter mélyen megtalálták az Északi-sark jegében egy mintavétel alkalmával. A battai hőerőmű kénes füstje Kecskemétig is elszállt, ott is vörös volt az ég hajnalban és este tájt. Ha csak ezt vesszük alapul + a vulkánkitörések (s benne néhány igen illusztrisan nagy bummot, mint az 1890-es évekbeli Krakataut, ahol 3 vulkán volt egy szigeten, mindhárom kitört, az egész sziget a levegőbe szállt, egyszerűen felrobbant) + a nukleáris kísérletek származékai már önmagukban elegendőek (persze az összeadás fényében), hogy borítsunk a klímán. Akár így, akár úgy, a klímaváltozás elkerülhetetlen, ahogy az esetleges jégkorszak is az északi-féltekének jelentős részén. Itt ne a Holnaputánban látott eredményekre gondoljunk, az csak mese habbal... A háborúk a vízért akár 10 éven belül kirobbanhatnak, örülhetünk, hogy a fél-Kárpát-medence egyetlen nagy víztározó, szóval sza*ban vagyunk, az elkövetkező időkre tekintve. Minden klímaváltozás éhínséget, háborút, esetleg járványt hozott, de mondjuk elég utánanézni csak a "kis jégkorszaknak", amit egyszer Észak-Európa átélt. Meg tegyük hozzá, mi európaiak/nyugatiak 1600-as évek óta figyeljük az időjárást, de pontos naplókat csak 1800-as évek óta vezetünk, míg a kínaiak már kr.e. elkezdték ezeket dokumentálni. Az, hogy ezek mekkora része semmisült meg Mao kulturális forradalmában, nem pedzgetném, mert a szám eleve ismeretlen... |
|
2010.09.13 19:55 00 / | |
Offline
|
|
Míg régen egy környezeti változás a természet lassú v. kevésbé lassú folyamatainak volt főleg köszönhető (amire némi emberi tevékenység rakódott, leginkább lokálisan), most ezt a folyamatot globálisan dobja meg a nagyszámú ember összeadódó tevékenysége. Ráadásul míg pár száz/ezer éve a háború "csak" egy népet, törzset, klánt stb. irtott ki, és nem okozott a világban vészes, helyrehozhatatlan változást, addig most már olyan eszközeink vannak, amikkel az eukarióták számára lakhatatlanná tudjuk tenni a bolygót...
Sajnos hiába ismerjük meg a történelmet, mindig elkövetjük ugyan azt a hibát, főleg, ha kellően nagy idő telt el azóta. Főleg úgy, hogy elszakadtunk a fenntartható gazdálkodástól, környezeti függéstől (látszólag). Régen, ha a földműves, halász, gazdálkodó nem akart éhen halni kénytelen volt megismerni a környezetét és alkalmazkodni hozzá. Ma inkább olyanra alakítunk mindent, ami kényelmes, egyszerű, nekünk tetszik, annak figyelembevétele nélkül, ez mennyire fenntartható. Míg kétezer éve, ha jött a természeti változás/katasztrófa, azt mondhatta a gazda, hogy az istenek megharagudtak, mert nem áldoztunk eleget. Most mit mondhatunk? Kire fogjuk? |
|
2010.09.14 10:49 00 / |