A legújabb vizsgálatok szerint a világ egyik legrégibb faépítményeként emlegetett narai Horyu-ji helyett a szintén Nara városában álló Gango-ji zen meditációs csarnoka dicsekedhet a legöregebb fa építőanyaggal. Szakértői vizsgálatok szerint a Gango-templom (元興寺) Zenshitsu csarnokának tetőszerkezetében olyan japán hamisciprus (Chamaecyparis obtusa) gerendák találhatók, amelyek egyikét - a dendrokronológiai elemzés szerint - egy 582 körül kivágott fából ácsolták. A VII. és VIII. század között emelt Horyu-ji pagodájában álló központi oszlop anyagát ugyanezzel a módszerrel 594 körülire helyezik - olvasható az Asahi Shinbun augusztus 13-i hírében.

Mitsutani Takumi régész, a Japán Nemzeti Történelmi Múzeum vendég professzora szerint vizsgálatai egyelőre csak azt bizonyítják, hogy a szerkezethez használt faanyagot mikor vágták ki. Az építés időpontja valószínűleg nem tehető 100 évvel előbbre, de a korabeli írott forrásokat figyelembe véve feltételezhető, hogy a mostani tetőszerkezetet Japán első buddhista templomából, az egykori Asuka-dera alkotóelemeiből állították össze akkor, amikor a császári udvar 710-ben Narába helyezte át székhelyét. Ez cáfolja azt a korábbi szakvéleményt, miszerint a Gangō-ji valamikor 718 körül újonnan épült.

A császári hatalom megszilárdulásának kezdetén, az Asuka-kor (550-710) első felében készült Asuka-dera (más néven Hoko-ji) volt a államvallássá előlépett buddhizmus első szigetországi bástyája. Építésének ideje ismeretlen, de a Japán Krónikák (日本書紀 - Nihon Shoki) alapján a munkálatok kezdete Shotoku herceg régensi uralma alatt Soga no Umako utasítására kezdődtek, feltehetően 590 körül. A templom több alkalommal is elpusztult, de rendre újjáépítették. Miután a császári székhely Narába költözött, elbontották és használható darabjaiból Heijo-kyo közelében felépítették a Gango-ji épületét.

Igaz, hogy a Muromachi-kor (1336–1573) és az Edo-kor (1603-1868) alatt zajló háborús eseményekben a fontos vallási központ szerepét játszó templomcsoport nagyrészt leéget, de a Gango-ji Gokurakubo és a mellette álló Zenshitsu túlélte az idők viharát. Ez utóbbi 26,8 m hosszú és 12,8 m széles. Magassága 8,4 méter. Abban, hogy ma is használatban van, nagy jelentőséget kap az építéshez használt faanyag tartóssága.

A 40-es évek közepén felújítást végeztek a templomhoz tartozó zen meditációs terem (禅室 - Zenshitsu) tetőszerkezetén. Néhány gerenda darabját a mai napig megőrizték, így azok vizsgálata is lehetővé vált. Mitsutani professzor 2000-ben kezdte elemezni a megőrzött farészeket. Az egyiknél meglepődve tapasztalta, hogy az évgyűrűs kormeghatározás több mint 1400 évvel ezelőttre, 582 környékére helyezi a kivágás idejét. Ezt követően a jelenlegi tetőszerkezetet is alaposabban szemügyre vette, és rátalált arra a ma is beépített vízszintes kötőgerendára, amiből a vizsgált minta származik.