Az ainuk régen Kelet-Honshu, Hokkaido, a Chishima-szigetek (Kuril-szigetek), a Szahalin-sziget és Kamcsatka legdélibb csücskein élő népcsoport volt. Mára szinte csak Hokkaido szigetén élnek. Az egyik olyan nyelv a világon, amely pusztulásra van ítélve: a legrosszabb becslések szerint is csupán 5000 ember beszéli. A japán történelmi iratok vad és kegyetlen harcosoknak írják le az eredetileg őshonos népet. Kultúrájuk pedig kimagasló, van annyira szép és ámulatba ejtő, mint a japán.

Fukui város egyik buddhista templomában találtak rá az eddig ismert legrégebbi ainu-japán szógyűjteményre, amit a benne található jegyzet szerint egy Kunen nevű szerzetes állított össze az Edo-kor közepén. A dokumentum körülbelül 150 oldalból áll és a szótáron kívül egy 26 oldalas "Bevezetés az ainu nyelvbe" című részt is tartalmaz. Az ismert keletkezési idejű ainu-japán szógyűjtemények sorában 306 éves korával ez a legkorábbi munka - olvasható a Mainichi Shinbun hírében.

Az 1704-ben írt ainu-japán szógyűjtemény és nyelvi segédlet eddig a Fukuiban álló Fumon templom (普門寺 - Fumon-ji) könyvtárában rejtőzött. Utolsó lapján a szerző leírja, hogy a könyvet akkor készítette, amikor országjáró zarándokútja során felkereste a legészakibb szigetek, Ezo (mai nevén Hokkaido) őslakosait.

A történelem viszontagságait magán viselő lapjain körülbelül 460 kifejezés található. Többségük a nyelvtörténeti kutatások szempontjából fontos (évszakokkal, időjárással, családdal kapcsolatos) szó, de tartalmaz néhány udvariassági nyelvformát és számneveket is. Sato Tomomi, a Hokkaido Egyetem professzora szerint ez az ainu nyelvkutatás egyik legfontosabb, történelmi jelentőségű műve.

oriens.hu
A cikket Hegyi Attila írta.