1945. augusztus 6. A II. világháború még tart a távol-keleti hadszíntéren. Az amerikai gyalogság és haditengerészet továbbra is békaugrásszerűen halad egyik kis szigetről a másikra. Most már bizonyos, hogy Japán elvesztette a háborút, de még kitart. Titkon reménykedik, pedig a Fu-Go interkontinentális ballonbombák csődöt mondtak, a csatahajók királynője, a Yamato elsüllyedt, a hadiflotta megsemmisült, a hátország népe szenved. A Szövetségesek egy utolsó nagy támadást fontolgatnak: az Operation Downfall (Alkonyat-hadművelet). A MacArthur tábornok által kiötlött terv azt tartalmazta volna, hogy a hadsereg több hadosztályával egy átfogó invázió keretében partra szálltak volna a főszigeteken, míg több városban ejtőernyősöket dobtak volna le. Ám a terv rettentő véráldozatokkal kecsegtetett (a normandiai partraszállásban részt vettek száma volt a legoptimálisabb minimum!). Harry S. Truman, az akkori amerikai elnök éppen ezen a véráldozatok elkerülése végett (valamint az időközben az észak-japán és mandzsúriai területeken megindult szovjet hadsereg elrettentésére és Japán nemzeti önérzetének teljes megsemmisítése érdekében) kiadta a parancsot az atombomba ledobására.

Az Enola Gay névre keresztelt B-29-es bombázó hajnalban hagyta el Iwo Jima szigetét. Az út hosszú volt, s az atombombát helyben kellett aktiválni, repülés közben. Reggel 8 óra 15 perckor, Hiroshima város szíve fölött az atombombát ledobták. A repülőgép megfordult a gombafelhő körül, ekkor szembesült a pusztulás mértékével. Az egyik akkor ott tartózkodó katona röviden csak ennyit írt a naplójába: „Úristen, mit tettünk!”.

A város szinte teljesen megsemmisült. Egész épület tömbök váltak a földdel egyenlővé, némelyikből csak falmaradványok maradtak meg. A híd festése a bombarobbanás oldalán lepattogzott, s a betonfelületébe égette a korlát árnyékát. Több százezer ember halt meg és még többen kaptak szinte halálos sugárfertőzést. Ez utóbbiak java egy-két héten belül meghalt. A katonák botokkal pakolták a halomba szedett holtesteket és vitték messzire, vagy helyben égették el. Hamarosan ők is vagy meghaltak, vagy a sugárfertőzés valamelyik stádiumában szenvedtek.

2 nappal később Nagasaki iparvölgyét érte hasonló támadás. Ott az áldozatok száma már alacsonyabb volt, ellenben a pusztulás mértéke közel azonos maradt. Japán pár nappal később kapitulált, ám a fegyverszünetre csak szeptember 2.-n került sor. A világháború teljes értékű lezárása a szigetország számára 1947-ben jött el a san francisco-i béke fényében. 1947 után a szigetország relatívan függetlenedett megszállójától, ám napjainkban is jelentős létszámú amerikai tengerészgyalogos állomásozik a szigetországban, főként Okinawán, ahol ebből kifolyólag gyakoriak az atrocitások.

A város azonban mégis pár évvel később teljesen újjáépült. A korábbi központ ma emlékparkká lett alakítva, benne a korábbi tudományos múzeum híres épen maradt romjaival, amelyek ma az Emlékdóm részét képezik. Ezen a napon, minden egyes évben nem csak az atomtámadás áldozataira emlékeznek, hanem egyben emlékeztetnek mindenkit, hogy a nukleáris fegyvereket büntetlenül senki sem használhatja.

A japán gondolkodást erősen befolyásolta az esemény. Utalásokat fedezhetünk fel Tezuka leghíresebb művében, a Tetsuwan Atomban (Astro Boy), és több más egyéb mangában és animében. Mégis az első, legnyíltabb szembesítés a Hadashi no Gen (Barefoot Gen) című animemozi volt, amely nem nélkülözte a színtiszta valóságot a néző elé tárni, hogy mit is jelent egy atombomba. Azonban ezekben a műfajokban többet aligha lehet találni a témával kapcsolatban. A Hidashi no Gen 2. része ugyanis már az újjáépülő városban játszódik, valamint az Akira, melynek első perce is egy atomrobbanással indul Tokió fölött nem igazán köthető a témához. Könyvtárnyi regény és dokumentumokra építő könyv foglalkozik a témával. A filmes világban sem nélkülözték: több dokumentumfilm (The atom strikes 1945 - Historical footage from Hiroshima and Nagasaki, Tale of two cities valamint a BBC The Days that Shook the Earth sorozata), valamint egy 1995-ös dokudráma, a Hiroshima.

Visszakanyarodva kicsit a történelemre, ne higgyük azt, hogy a szigetország nem próbálkozott, a náci Németországhoz hasonlóan atomkutatásokba. Az utóbbi évtizedben került elő néhány olyan dokumentum, amely a korábbi feltételezést, miszerint Japán is megkísérelt atombombát készíteni, teljes mértékben alátámasztotta. A kutatások sikertelensége több okból adódott, hiába volt az ország jóval fejlettebb ázsiai és amerikai vetélytársaihoz képest. A dokumentumokat egy korábban, a kutatásokban részt vett úr felesége tárta a nyilvánosság elé, férje halála után. A dokumentumok szerint, Japánnak meg lett volna a lehetősége az elkészítésre, amennyiben elhúzódik a háború. A koreai területeken lévő hegyi labort ugyanis a szovjetek előre nyomulása végett fel kellett robbantaniuk. Erről foglalkozik a Japan's Atomic Bomb című dokumentumfilm is.

1945-öt követően a Szovjetunió 1991-es felbomlásáig egyik szuperhatalom se engedhette meg magának a nukleáris fegyverek leszerelését, így több ezer robbanófejet halmoztak fel, valamint újabb és újabb nukleáris tömegpusztító fegyvert hoztak létre, melyből a legújabb és megépített darab a neutronbomba. Ez csak az élőszövetet pusztítja el, minden mást megkímél. Viszont amely eddig csak elméletben létezik, de gyakorlatilag még senki sem építette meg, az a kobaltbomba. Mindössze néhány ilyen bomba képes lenne a Föld teljes élővilágát megsemmisíteni, valamint a bolygót tartósan lakhatatlanná tenni.

Napjainkban szerencsére megindult, nem csak a világpolitikai irányváltást követően, hanem más rizikófaktorok miatt a nukleáris fegyverek leszerelése. Ám sajnos ez csak tünetkezelés...

Nukleáris fegyverek - Wikipédia
Operation Downfall - Wikipédia (angol)
Hiroshima - Wikipédia (magyar) vagy Hiroshima - Wikipédia (angol)
Hiroshima és Nagasaki bombázása - Wikipédia (angol)
A férfi, aki két atomtámadást is túlélt - oriens.hu
Hiroshimai petíció a nukleáris fegyverek ellen - oriens.hu
64 éve történt - oriens.hu