Helyszín: Gödör Klub (1051. Budapest, Erzsébet tér)
Beugró: 500,- Ft. (ami tombolajegyként is funkcionál)
Részletes programot találtok a Képregényfesztivál honlapján.
Külföldi díszvendégek:
- Igor Kordey horvát rajzoló. Amerikában X-Men, Cable, Tarzan, Star Wars, Soldier X, Star Trek, Black Widow és más sorozatok grafikusa, az Unknown Soldier címlaptervezője, Franciaországban a L'Histoire Secréte, a La Saga de Vam és más sorozatok rajzolója.
- Darko Macan horvát író és rajzoló, azon ritka nem angolszász alkotók egyike, akit forgatókönyvíróként is alkalmazott a Marvel Comics és a Dark Horse Comics.
- Aleksandar Zograf szerb alkotó, akinek már a második kötete jelenik meg magyarul. Zograf visszatérő vendég hazánkban, több képregényes rendezvényen is részt vett, valamint a Titanic Filmfesztivál plakátját is ő rajzolta 2007-ben.
- Pran Kumar indiai illusztrátor és képregényalkotó, hazája legismertebb képregényszerzője, akit “az indiai Walt Disney” néven tisztelnek. Pran kelet-európai körútja részeként látogat el a fesztiválra.
(mano, http://www.kepregeny.net/6-magyar-kepregeny-fesztival)
A mangakiadók többsége ellőtte patronjait a Sakura Conra, ám azért van még olyan, akinek akad egy kis meglepetés a tarsolyában. A mangák helyett itt ugyan a "normál" képregény megjelenéseken lesz a hangsúly, de ennek ellenére is megéri ellátogatni a rendezvényre, hiszen rengeteg érdekes programmal várnak titeket a szervezők!
A fesztiválon megjelenő kiadók részletes akcióiról ITT olvashattok. Fussátok át figyelmesen, mert szokás szerint a Mangafan, a Fumax és a Vadvirágok Könyvműhely is kiváló akciókkal jelentkezik!
Frissen megjelenő mangák:
Hetalia - Tengelyhatalmak 1.
Kiadó: Fumax
ISBN: 978-963-9861-27-5
Oldal: 134
Ár: 2200,- Ft.
Ha jól sejtem a többség már találkozott a Hetalia anime verziójával (ha nem, akkor tessék pótolni). A humorban bővelkedő manga ugyanolyan intenzitással parodizálja a megszemélyesített országokat, ahogy azt már az animében megszokhattuk. Érdemes beszerezni végre magyarul is (főleg, hogy ez az anime alapja).
Elfogultságtól nem éppen mentes további ajánlatok:
Lencsilány
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
ISBN: 978-963-310-005-9
Oldal: 56
Ár: 2680 Ft
Formátum: keménytáblás, A4
Lakatos István nem lehet ismeretlen a magyar képregényes közösség számára. Lencsilány mondhatni a legbájosabb karaktere. A borongós, trú-gót, ám mégis kedves Lencsilány történetei végre nyomtatásban is megjelennek. Kicsit Tim Burton-ös, kicsit horroros, kicsit mesés, de mindenképpen elbűvölő. Ízelítő az Előszezon-on.
A Setét torony 1.
Kiadó: Cartaphilus
ISBN: 978-963-266-152-0
Ár: 3900,- Ft.
Formátum: paperback, ragasztott
Stephen King hét kötetes, Roland vitézről szóló epic-sagáján alapuló képregényébe bátran nézzenek bele azok, akiket érdekel a sötét képi világ, és egy dimenziókon átívelő történet. Azoknak is ajánlott, akik esetleg nem merték elkezdeni a regényeket, és azoknak is, akik szerették azokat - hiszen a képregény nem a regények történéseit folyamatosan követő adaptáció, hanem inkább jól összerakott spin-off folyam, ami akár önállóan is megállja a helyét.
Kázmér és Huba 7.
Kiadó: Vadvirágok Könyvműhely
ISBN: 978-963-99-9804-9
Oldal: 128
Ár: 2290,- Ft.
Formátum: paperback, ragasztott
Kázmér és Huba szerintem nem szorul bemutatásra, úgy ahogy van zseniális és imádnivaló. A tíz kötetre rúgó gyűjtemény hetedik kötete jön ki a Fesztiválra. Fanoknak kötelező vétel!
További képregényes megjelenések:
Hellboy 1.
Scott Pilgrim 1-2.
Sin City 5.
Largo Winch 4.
Ágoston, a nukleáris baromfi
Buborékhámozó 9.
Nero Blanco Comix 7.
Sci-fi klasszikusok 2.
Jó széllel francia partra
A matador
Források: http://www.kepregeny.net; http://kepregeny.info
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: [2010.05.17] 6. Képregényfesztivál
|
|
Hír dátuma: 2010.05.17. 22:10
|
|
2010.05.17 22:10 00 / | |
|
|
A Hellboy meg a Setét Torony nagyon bejövősnek tűnik. Azt se felejtsük el, hogy a Mangafan meg kiadja a fesztiválra az Árnybíró 16-ot.
|
|
2010.05.18 7:15 / utoljára módosítva: 2010.05.18 19:30 00 / | |
|
|
Ejj, de kár hogy fesztiválon leszek -.-"
Majd legközelebb kinézek. Pedig erre mentem volna nagyon szívesen |
|
2010.05.18 10:59 00 / | |
|
|
A Hungarocomix télen szokott lenni, az egy más rendezvény neve. Ez, mint a képen is látható, a 6. Magyar Képregényfesztivál.
Ja, és lesz Árnybíró 16 is! |
|
2010.05.18 14:16 00 / | |
|
|
Miért "Setét" az a torony? Olyan idegesítő hangzása van... :S Jobb lenne simán "Sötét"
|
|
2010.05.19 3:44 00 / | |
munkatárs
|
Offline
|
Firethrower írta: Miért "Setét" az a torony? Olyan idegesítő hangzása van... :S Jobb lenne simán "Sötét"Robert Browning: Roland vitéz a Setét Toronyhoz ért (Tellér Gyula fordítása) SPOILER! I. Tüstént gyanús volt, hogy félrevezet E gúnyos szemű, dér-vert nyomorék, S míg mohón leste: a hazug beszéd Rászed-e, száját rosszul leplezett Öröm fura fintora reszkettette meg, Hogy tőrbecsal, s lesz újabb martalék! II. Hisz botjával mi másért állt meg itt, Minthogy megcsaljon minden elmenőt, Rászedje, aki itt találja őt, S az utat kérdi?! - Vártam: vicsorít, Mint egy halálfej, mankója pedig Sírjeleket kaparva porba bök, III. Ha tanácsát követem e kopár És baljós tájon, hol - mint híre van - A Setét Torony áll. S mégis: magam, S békülten indultam meg erre, már Nem dics s remény, csak az örömsugár Vont, hogy - így vagy úgy - végezzem utam. IV. Mert mint világ-vég vándorútjai S évek születnek: reménységem legott Köddé mált s emez új céltól kapott Szilaj örömet nem olthatta ki. Nem is próbáltam elcsitítani Szívem, mely tombolt, hogy elbukhatott. V. És mint beteg, ha közel a halál, S holtnak is vélik, míg csordul s apad Könnye, elhagyván a barátokat, S hallja, hogy egy a mást kihívja már Levegőzni (mert „vége van” s „habár Sírunk, a halál csak halál marad”). VI. S hall suttogást, hogy vajon van-e hely A sírok közt, s mely nap lesz üdvösebb Vég-útra vinni a holttetemet, Zászló - s fegyvervivőt sem hagyva el, S ő mindent ért s csak azért esdekel: Ne csúfolná meg őket, s halna meg!-- VII. Így én is - megszenvedve utamon, Kudarc-jóslattal, s mint kinek neve Ama „Had” hős-sorába írva be, Kiket a Setét Torony titka von - Jobbnak véltem, ha mint ők, elbukom, Bár nem tudtam, hogy méltó leszek-e. VIII. S lemondó-csendesen fordultam át Az úton álló torzalak előtt Az ösvényre. Egész nap szürke köd Úszott a tájon, s terjedt mindtovább Az est, kilőve kancsal sugarát, Hogy lássa még a pusztába veszőt. IX. Mégis: nem tett foglyává hamarabb A sík, csak amikor hátam megett - Visszafordítván tekintetemet - Eltűnt az út. Körül vak puszta csak, Csak puszta nyúlt a messzi ég alatt. Indultam. Nem volt, mi mást tegyek. X. Indultam hát. S nem volt még - úgy hiszem - Ily sorvadt táj. Mert itt semmi se nőtt! Virág? - Cédrus sem volna meglepőbb! Úgy tűnt, hogy csupán konkoly s gyom terem És szórja magvát, itt, hol senki sem Bánja, s kincs volna egy hitvány bürök! XI. Nem! - Tunyaság, sorvadás és beteg Gúny osztozott e tájék terein. „Nézz vagy ne nézz” -szólt a Természet - „Im, Minden mindegy: én nem segíthetek, Várom az izzó végítéletet, Majd az perzsel fel, s költi foglyaim!” XII. S ha egy-egy kóró magasabbra nőlt: Törten kókadt feje, hogy társai Ne gyűlöljék. S mi lyuggathatta ki Az aszott lapukat, nem hagyva zöld Reményt sehol? Szörny volt, mi itt elölt Mindent-mindent, szörnyű dühvel teli. XIII. Gyér fű volt, mint szőr a pokloson, Ritkásan bújt ki elszáradt hegye, A föld meg mintha vért szítt volna be, S egy dülledt-csontu ló állt ott vakon S hőkölt - miért is járt e tájakon? -, Pokol-ménesből kimustrált gebe. XIV. Élt még? - inkább úgy tűnt, hogy csak tetem: Meredt és ösztövér, sokráncu nyak, Zárt szem a rőt homloksörény alatt. - Ritka íly torzság s bú együttesen, Dög ennyire nem borzasztott sosem, Mert ennyi kín csak vétekből fakad. XV. S szemhúnyva lestem, mit kér benn a szív. S mint a küzdő, ki előbb bort kiván, Szomjaztam régi, boldog és vidám Korom, hogy azután bírjam majd, mi hív. A bajnok töpreng, s csak utána vív: Jöjjön, mi jön, a rég volt íz után! XVI. Jaj! - Cuthberth-et idéztem, a remek Pirospozsgás és szőke cimborát, S éreztem is már szinte, mint fon át Karja - hogy el ne hagyjam helyemet - , Mint rég. De egy éj, és ő kegyvesztett! Hevem hűlt s szívem vacogott tovább. XVII. Majd - mint avatásán - a hajdani Gáncstalan lovag: Giles ötlött elő. Ki merné azt - hetvenkedett - , mit ő?! De vált a szín. Mellére valami Hóhér papírt tűz. Lovagtársai Nézik. Leköpdösött, rongy hitszegő! XVIII. Ily múltnál a jelen is többet ér; - Tovább homályba-fúlt ösvényemen! Se hang, se fény, meddig csak lát a szem. S míg lestem: száll-e bagoly s denevér Az éjben, emlékeim a fenyér Elverte, elterelte hirtelen. XIX. Keresztbe folyt egy kis, sebes patak, Váratlanul, mint kígyó hogyha jön, S nem lágyan - noha lagymatag mezőn -, Hisz fürdethetett volna ez a hab Izzó ördög-patát is, oly harag Vitte tajtékzón, örvény-pörgetőn.” XX. Mily csekély víz s mi vad! - A part felett Pár satnya, guggoló égerbokor S pár ázott fűz szorongott s dőlt komor- Némán a vízre: öngyilkos sereg; S mi - bármiképp - gyötrőjük lehetett: Érzéketlen futott a vízsodor. XXI. Míg átkeltem - egek! - mi félelem Járt át, hogy lábam hulla-főre lép, Vagy meder-mérő gerelyem nyelét Szakállába s hajába tekerem. Vizipatkányt döftem le? - énnekem Úgy tűnt, más hangot hallok: kisdedét. XXII. Öröm volt partot érnem ideát! - Bár reményem, hogy szebbet: puszta köd. Miféle harcon milyen küszködők Tiprása gyúrt e partból pocsolyát? Mint a varangyok lúggal-tele kád Mélyén, hiúzok izzó rács között, XXIII. Úgy vívhattak meg itt e part alatt. De miért épp itt a tágas sík helyett? Se ki, se be egy lábnyom sem vezet. Tán beléndek tüzelte agyukat, Mint a török a gályarabokat, Küldvén zsidókra keresztényeket. XXIV. S amott mi az, egy kőhajtásnyira, Mily szörnyű gépezet? - Vas-ék? Kerék? Borona, mely selyemként összetép Még embert is? Tán Tophet holmija Elhagyva gondtalan, vagy épp hogy a Rozsdától fenjék eltompult hegyét? XXV. Egy rönkmező jött; erdőség helye, Leendő láp, most inkább tompa sík Földség (elmezavart bolondozik Ekképp: épít, ront, nincs még kész vele, De odahagyja!) - s széjjel, körülötte, Zsombék, iszap, kő homok s puszta szík. XXVI. S szederjes foltok, vad és vak szinek Jöttek, majd egy sovány, kopaszra-mállt Sáv, mely mohos volt s szömörcsösre vált, S egy holt tölgy: odva mint a szájüreg, Mely a halálra tátva felreped S meghal, bár elrettenti a halált. XXVII. Oly távol volt a cél, mint egykoron… A messzeségben semmi, csak az éj, És semmi jel. S ekkor egy ösztövér Nagy, fekete madár, Apollyon Barátja szállt el sárkány-szárnyakon S fejem súrolva: tán a várt vezér? XXVIII. Mert felpillantván látnom lehetett A szürkületben is, hogy mindenütt Hegy vesz körül - ha egy kopár gyepüt Hepehupákból így illethetek. Mint lephettek meg így? Ki fejti meg? S úgy tűnt, kijutnom se lesz egyszerűb. XXIX. Mert felrémlett, hogy talán démoni Rontás tört rám, Isten tudja hogyan, S rossz álom az egész. Azután utam Is megszakadt. S kezdtem lemondani Megint, s ím, kattant bennem valami, Mint csapda kattan, s a vad fogva van… XXX. S lángjával a felismerés bejárt: Ez az a hely! - jobbról a két zömök Domb, mint bikák, egymásba-öklelők, Balról magas hegy… Ilyen ostobát! - Mint alhattam az oly rég várt S egy élet óta vágyott kép előtt?! XXXI. Közbül pedig a Torony állt maga! Tömzsi torony - mint bolond szíve - vak; Barna kövének párja nem akad Sehol. A vihar gonosz démona Mutatja így meg a hajósnak a Szirtet, ha már a bárka beszakad… XXXII. Nem láttam volna? Tán mert este volt? De hisz a nappal újra visszatért, A tűnő fény egy résen át elért: Óriás vadászként meglapult a domb, Lesve, hogy a vad vackából kiront. „Döfd le már, rajta, rajta, ne kíméld!” XXXIII. Vagy nem hallottam volna? De hiszen Mindenütt kongás, lárma kelt. Nevek Idézték az eltűnt vitézeket. Ez erős volt, az félelemtelen, Amaz szerencsés - s rég nincs híre sem! Egy perc minden volt kínt megzengetett. XXXIV. S ott álltak most körül, egész tömeg, Lesték, mint végzem, eleven füzért Fontak körém és lángolót, s ezért Jól láttam mindent! - Ám nem törve meg Számhoz emeltem, s fújtam kürtömet: „Roland vitéz a Setét Toronyhoz ért…” Akit érdekel, az eredeti angolt ITT megtalálja. |
|
2010.05.19 12:49 / utoljára módosítva: 2010.05.19 12:52 00 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7