Amint az már a Társulat turnéprogramjában is szerepel 2010. április 7 és 11. között ismét Budapesten peregnek a dobok és dobbannak a szívek.

A Yamato több mint 1000 előadása során több tucat országban (Japánban, Kínában, Dél-Koreában, Indonéziában és Szingapúrban, Dél-Amerikában és Európában) mutatta már be műsorait, ezidáig több mint egymillió ember előtt. A fellépő társulat tíz tagból áll, férfiak és nők fele-fele arányban. Átlagosan huszonöt évesek, rendszeres edzéssel tartják testüket karban. A Yamato őrangyala a nagy taiko dob (japándob), amely 1,7 méter átmérőjű, és több mint 500 kilót nyom, a dobtest pedig 400 éves fából készült. A szívdobbanás különböző hangjait próbálják meg visszaadni ezzel a nagydobbal, és a másik negyven, különböző méretű taikoval. Ütéseik összhangban állnak a közönség szívverésével, azzal a céllal, hogy a szereplők gondolataival egyesülni tudjanak.

„Amióta csak megalapítottuk a Yamato - The Drummers of Japan társulatot, az egyes ütések és hangok fontosságát helyezzük előtérbe. A taiko dobolásban nagyon fontos szerepe van az ütések összekapcsolódásának, szinte olyan ez mint az emberi élet, amely a különböző napok adott pillanatainak láncolata, vagy a történelem maga, amely a Földünkön élő számtalan ember közötti kapcsolatból alakul ki. Minden energiánk és gondolatunk átáramlik az ütések erejébe, hangjába. Megállapíthatjuk, hogy saját szívverésünk viszi előre a múltat a jövő felé, és szívdobbanásaink láncolata az élet alapja. Azért dobolunk, hogy előadásainkon elgondolkodhassunk egy ütés, egy hang, avagy a kompozíció fontosságán és hatásain.” – nyilatkozta a társulat alapítója és művészeti vezetője, Masa Ogawa.

A taiko, vagy más néven wadaiko, eredeti jelentése: japándob – vagyis a szó eredetileg egy bizonyos, Japánban használt ütőhangszertípusra vonatkozik. Az 1900-as évek közepétől azonban a taiko kifejezés már egy zenei stílust jelöl, mégpedig a japán dobokon játszott csoportos dobstílust, amelyet az ötvenes években Oguchi Daihachi fejlesztett ki, nagyjából a ma ismert formának megfelelően. A taiko mint csoportos dobstílus tehát viszonylag fiatal művészeti ág, noha előzményei a japán zenében több száz éves múltra tekintenek vissza. Az elmúlt fél évszázadban ugyanakkor a taiko olyan népszerűségre tett szert, ami Japánban több mint 5000 csoport megalakulását eredményezte, együttesenként átlagosan 12-15 fő részvételével. Míg azonban a műfaj vonzereje Amerikában, Nyugat-Európában, Ausztráliában és más országokban is újabb és újabb taiko-csoportok születéséhez vezetett.

2007 -ben Budapesten a Kongresszusi Központban 10 teltházas koncertet adott a csoport, Budapest mellett pedig Debrecenben is felléptek. 2008-ban ismét megdobogtatták a nézők szívét (mint az műsoruk címe is volt: Shin-on, azaz Szívdobbanás) és megtöltötték újra Budapesten immár a Papp László Sportarénát és a debreceni Főnix Csarnokot. Már tizenhat éve szólaltatják meg Yamato szereplői hangszereiket, évről-évre új utakat keresve, hogy így közvetítsék a taiko varázslatos világát.

Emberek tehát lehet készülődni, aki látta már gondolom nem hagyná ki, hogy újra lássa őket, aki még nem az biztos nem csalódik majd.

Forrás:
yamato.jp (hivatalos oldal, olvasható angol nyelven is)

További infó:
yamato.hu (egyenlőre nem frissített)