Szakurama Kai: Szumida-gava, hagyományos japán nó-színház
Igazi eseménynek számít a magyar közönség számára, ha egy hagyományos japán nó-játékot láthat. Ez a zenei kísérettel előadott színjátékforma a 14. században nyerte el mai formáját és kifejezetten a művelt rétegek műfaja volt.

Jellegzetessége, hogy alig használ díszletet és kellékeket, illetve, hogy kizárólag férfi színészek játsszák a szerepeket (beleértve a női szerepeket is). A nó főszereplője a site, aki a darab folyamán álarcban megjelenve eljárja csodálatos táncát. A darab második főszereplője a vaki, kettejük párbeszéde a darab csúcspontja. A nót japán operának is szokás nevezni, mert zenekari kísérettel, a kórus éneklésével adják elő a darabokat, melyekben az egyénített alakok helyett mindig típusokat látunk viszont (idős ember, fiatal lány stb.) Mozdulataik kifinomultak, az arcjáték helyett az állandóan ismétlődő testmozdulatok fejezik ki az érzelmeket.

A 15. században – a Muromacsi-korszak idején – keletkezett Szumida-gava egy anya tragikus történetét meséli el, aki eltűnt fia keresésére indul Kiotóból. A történet az anya és a Szumida-folyó révésze közötti párbeszédből bontakozik ki.

Egy, a Szumida folyón átkelő vándor tesz említést a révésznek a folyóparton közelgő bomlott elméjű asszonyról, aki elrabolt fiát keresi. A révész megvárja a nőt, hogy átvigye a túlsó partra. Útközben a vándor megkérdezi, hogy miért gyülekeznek emberek a folyóparton. A révész elmondja, hogy egy tizenegy éves fiú gyászszertartására készülődnek, aki egy évvel korábban halt meg, miután korábban erőszakkal elvitték otthonából. Hallván ezt, az asszony keservesen sírva fakad – és a fia hangját véli hallani. Imádkozni kezd, később váratlanul megjelenik előtte a fia. Kinyújtja a kezét felé, de a látomás szertefoszlik, majd a hajnal közeledtével mindörökre eltűnik.

A Szumida-gava az egyik legrégebbről fennmaradt, de ezzel együtt igen népszerű és ismert japán nó-játék, amelyet más hagyományos dramatikus formákra is átültettek, így kabuki és ningjó-dzsóruri (bábjáték) változatai is ismertek. Benjamin Britten – a 20. század egyik legnagyobb hatású brit zeneszerzője – látta a darabot (1956 során Japánban tett látogatása idején), amely olyan erős hatással volt rá, hogy templomi parabolát is írt belőle, Curlew River címmel.

A főszerepet játszó Szakurama Udzsin 21. generációs leszármazottja annak a zenész-színész családnak, amely dokumentálhatóan a 16. századtól működött a Hoszokava szamuráj-kláncsalád udvari szolgálatában.

A cikk a http://www.millenaris.hu oldalról származik. Egyéb adatok: http://www.port.hu
Kanze Dzsuró Motomasza nó-drámája

Időpont: 2009. december 9. (szerda) 20.00
Helyszín: Millenáris (Teátrum)
Előadók: Szakurama Udzsin – site, az anya | Mori Cunejosi – vaki, a révész
Zenészek: Okura Gendzsiró – kisdob | Kamei Hirotada – nagydob | Macuda Hirojuki – fuvola
Támogató: Japán Alapítvány
Külön köszönet: Dr. Vihar Judit
Jegyár: 2000/2500 Ft